Felszólalás adatai

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rövid beszédem elején, úgy érzem, érdemes egy percben sommásan felidézni a Kárpát-medence történeti-demográfiai folyamatát, és ezzel összefüggésben egyszerű történelmi tanúságot tenni.

A magyar állam területén, a Kárpát-medencében honfoglalásunktól kezdve a XVII. század végéig többségi nemzetként élt a magyarság. Voltak időszakok, amikor csak 55-60 százalékos aránnyal, és volt olyan időszak, mint például a XV. század végén, amikor 80 százalékos arányt ért el a nemzetünk. Népesedési folyamatunkat a török korszak háborúi, a 15 éves háború, a Rákóczi-szabadságharc és a pestisjárványok törték gyakorlatilag ketté. Az elnéptelenedett országban ezt követően elindult a XVIII. századi betelepítésnek köszönhetően a magyarság csökkenése - legalábbis arányos csökkenése -, és bizony mindössze 35-40 százalékát tette ki a magyarság a XVIII. század végi Kárpát-medencének.

A Trianon előtti évekre a különböző demográfiai hatásoknak köszönhetően - mint például a jobb népességeltartó mezőgazdasági területek központi elhelyezkedése és ennek a területnek elsősorban a magyarság általi belakása, illetve a hazánkból elinduló nagyarányú kivándorlás, amely sokkal jobban érintette a szegényebb, gyengébb eltartó képességű, gazdaságilag fejletlenebb peremvidékeket, hegyvidékeket, ahol nagyobbrészt a különböző nemzetiségek laktak -, nos, elsősorban ezek hatására 1910-re, mint tudjuk, közel 55 százalékra növekedett a magyarság aránya a Kárpát-medencében. Ezt azért fontos megjegyezni, mert szomszédaink mind a mai napig képesek a szakmai tények helyett azt állítani, hogy erőszakos asszimiláció zajlott hazánkban, holott a természetes asszimiláció igen alacsony mértékű volt, és létszámában csak a harmadik ok volt a magyarság számának lassú növekedésében.

S ekkor jött Trianon. A modern nemzettudat kialakulásának tükrében Trianon tanulsága egyszerűen is megfogalmazható: egy állam akkor tudja a legbiztosabban megőrizni egységét, területi integritását, ha egyetlen nemzet alkotja a túlnyomó többséget az adott állam területén. Persze létezhet egy másik út is, amely viszont ritka Európában, mint a fehér holló. Mikor kiegyeznek a különböző nemzetiségek egymással, és tartós együttélésre rendezkednek be, mint például Svájc, vagy mondhattuk volna Belgiumot is, de ez mára már nem igazán érvényes rájuk. A mi közép-európai térségünkben sajnos erre igazi példa nincs.

Ennek folytán egy állam államalkotó népességének súlyos és drasztikus fogyása, más nemzetiség, etnikum gyors növekedése, megjelenése - főleg, ha az földrajzilag többé-kevésbé behatárolható - nagyon súlyos nemzetbiztonsági kockázatokat is felvet. És itt mindenféle negatív előjel nélkül el kell mondani, hogy a leginkább Északkelet-Magyarországon végbemenő etnikai eltolódás a magyarság és cigányság között olyan mértékű, hogy abszolút természetessé válhat, hogy egy ma még kisebbségben élő etnikum többségbe kerül, és ennek folyamodványaként saját országot kíván magának teremteni.

Tisztelt Ház! A magyar nemzet fogyása mára sokkal súlyosabb, mint ahogy a hivatalos statisztikai adatok mutatják. A Vona Gábor elnök úr által leírt folyamat számszerűsítve azt jelenti, hogy a magyarság a 0,8 százalékos népesedési rátájával valószínűleg messze a világon a legalacsonyabb szaporodási rátáját tudhatja magáénak, míg a cigányság 2,9-es rátája háromszoros különbséget jelent.

(13.20)

Itt mindjárt le kell szögezni újból, hogy nem önmagában a cigányság magas születési hajlandóságával van probléma, hiszen jól látható, hogy az iskolázott és dolgozó cigányság számszerűleg alig vállal több gyermeket a magyarságnál, hanem az alulszocializált környezetben születendő gyermekek nevelésének, vagy pontosabban, nem nevelésének hiányával. Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy még ez is elviselhető lenne a társadalmunk számára, ha mi magunk elegen születnénk, és nem borulna fel az egyensúly az eltartó és az eltartott réteg között. Itt zárójelben megjegyzem: nem kizárólagosan etnikai alapú besorolásra gondolok most sem, bár egyértelmű, hogy a cigányság körében az eltartottak száma jóval magasabb.

És most engedjenek meg egy, talán mindennél beszédesebb adatot az egyensúly felborulásáról. A ma 30 évesek korcsoportjának ahhoz, hogy reprodukálják saját korosztályukat, elegendő lenne statisztikailag 2,3 gyermeket vállalni. Viszont a mai napokban születendő magyar gyerekeknek, ha családot alapítanak, és ugyanakkora méretű korcsoport felnevelését vállalnák, amekkora elegendő a népesség szinten tartásához, nos, akkor a ma még csecsemő kislányoknak 20-30 év múlva 7-8 gyermeket kellene átlagosan vállalniuk - ismétlem: 7-8 gyermeket kellene vállalniuk.

Nos, nem nehéz megérteni, hogy 20-30 év múlva a világ lehető legjobban működő családtámogatási rendszere és még egy valamilyen úton-módon történő nemzeti-lelki fanatizmus vegyes kombinációja sem lenne képes ilyen születésszámot produkálni. Ezért óriási a felelősségünk, és ezért kell minél hamarabb elmozdítani a több évtizedes folyamatos csökkenés pályájáról nemzetünk születési hajlandóságát. Nekem már nincs időm minderről beszélni, de egy dolgot le kell szögeznem: ha az önök kormánya komolyan gondolja az ország megmentését, akkor amellett, hogy felkészül a hosszabb távú folyamatok befolyásolására, egy dolgot nagyon rövid időn belül meg kell tennie: az 1974 és '78 között született korosztály az akkori szociálpolitikai intézkedéseknek köszönhetően elérte azt a számot, amely elegendő a természetes reprodukcióhoz. Ezek a fiatalok néhány év múlva kikerülnek a szülőképes korból, ugyanakkor ezek a fiatalok szeretnének átlagosan egy gyermekkel többet vállalni. Önöknek mindenáron, speciális intézkedésekkel meg kell teremteniük ennek a korosztálynak a lehetőséget a további gyermekvállalásra, hogy időt nyerjünk, és enyhítsük a mindenképp bekövetkező demográfiai válságot. Ha ezt nem teszik meg, ha nem nyerünk időt, akkor ez a mai napi vita értelmetlenül folyik le, és tovább sodródunk a biztos pusztulás felé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)