Felszólalás adatai

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a figyelmet. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A betegjogok helyzete kritikussá vált Magyarországon. Ősszel vagy tavaly nyáron megszüntették az Egészségbiztosítási Felügyeletet, az utódszervezet a mai napig nem állt fel, most pedig végképp ellehetetlenítik a betegjogi képviselők munkáját is. Az EBF megmentése érdekében többször megszólaltunk itt a Házban, de hasztalan. A hatóság nagyon komoly ügyhátralékot hagyott maga után, és ennek a helyzete nincsen rendezve. Százszámra kerültek ügyek a fiókba, és az utódszervezet, az ÁNTSZ nem volt képes ezekkel megbirkózni.

Érdemi döntéssel le nem zárt, folyamatban lévő ügyek kerültek a fiókba százszámra, és átmeneti rendelkezés nem született, hogy mi legyen ezeknek a sorsa. Valamiféle minisztériumi jogértelmezés következtében ezeket most panaszként, ismétlem, panaszként vizsgálják ki, nem pedig közigazgatási eljárás keretén belül. A panaszkivizsgálás nem erre való, itt az ügyfeleknek a jogai, lehetőségei sokkal szegényebbek, kevésbé szabályozottak, mint a közigazgatási eljárásban, úgyhogy azt gondolom, itt nagyon komoly sérelem érte a jogorvoslati jogot, amit az alkotmány az 57. § (5) bekezdésében biztosít mindenkinek.

A múlt héten pedig mi történt? Statáriális módszerekkel, indoklás nélkül és azonnali hatállyal elbocsátották a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány több szakreferensét. Állítólag a bűnük mindössze annyi volt, hogy levélben fordultak az őket foglalkoztató hivatal, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal vezetőihez a betegjogvédők teljes létbizonytalansága miatt.

(9.20)

Igazából nem értjük sem az eljárás stílusát, sem pedig a lényegét. Itt számítógépeket foglaltak le, SIM-kártyákat koboztak el, biztonsági őrökkel kísérgették az alkalmazottakat. Azt gondolom, ez méltatlan az egész szervezethez, és méltatlan ezeknek a szakembereknek az eddig elvégzett tevékenységéhez. Sokan úgy vélik, hogy a jogvédelmi munka szisztematikus ellehetetlenítése folyik, nincs szükség semmire és senkire, aki kinyitja a száját, ha valamilyen anomáliát, visszásságot, visszaélést sejt vagy lát; ilyen leveket kapunk most már tízesével. A jogvédők félnek, és egy demokráciában, a XXI. században ez elfogadhatatlan; nem erről volt szó. Ha itt lenne az egészségügyi államtitkár úr, azt mondhatnám, hogy nem erről volt szócska, ha megengednek egy ilyen idétlen poént, de igazából poénkodni nincsen különösebb kedvünk. A jogvédők valóban teljes létbizonytalanságban vannak, csak a napokban kapták meg az idei első fizetésüket, nincsen költségtérítésük, nincsen szakmai felügyeletük, munkaügyi helyzetük tisztázatlan, és teljesen el vannak bizonytalanodva, tízesével hagyják el a süllyedő hajót.

A területi ellátási elv is komoly veszélyben van. Eddig minden nagyobb kórházban vagy járóbeteg-szakintézetben volt egy elérhető betegjogi képviselő, és ez most már lassan nem teljesül. Azt gondolom, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak is érdeke lenne, hogy legyen egy független szervezet, amely tájékoztató és mediációs tevékenységet folytat, aminek segítségével meg lehet előzni mindenféle műhiba- és egyéb perek sokaságát. A Semmelweis-terv így fogalmaz, tisztelt Országgyűlés: "A betegjogok megfelelő érvényesítése, a betegek kiszolgáltatottságának csökkentése, az emberi méltóság megőrzése az egészségügyi intézményeken belül kiemelt cél, alkotmányos kötelezettség, ezért országos betegjogi központ megalakítását kezdeményezzük." De hol van ez a központ? Még a megszervezése el se kezdődött. Az államtitkár úr többször nyilatkozott, hogy véget kell vetni az orvosok vegzálásának; ez valóban fontos cél, de nem lehet kevesebb cél, mint hogy a betegek a panaszukkal független szervezethez tudjanak fordulni.

A Semmelweis-terv 15. oldalán van egy rendszermodell, onnan teljesen hiányzik a betegjogi intézmény, említésre se kerül. Igazából az a nagy kérdés, hogy vannak-e ebben az országban kiszolgáltatott élethelyzetben betegek, akik nem tudják az érdekeiket hatékonyan érvényesíteni, megjeleníteni, képviselni. Ők betegek, öregek, gyerekek, tájékozatlanok, kétségbeesettek, akiket elküldenek, kimagyaráznak, lehurrognak, szó szerint otthagynak vagy kiforgatnak a jogaikból. Ha vannak ilyenek - és egy jogállamban érték a védelmük -, akkor erre egy független szervezet lenne a legalkalmasabb, hogy ezeket a jogokat megvédje; nem a kormányzattól és nem a szolgáltatóktól függő szervezetre, hanem egy független civil szervezetre lenne szükség. Kérjük, követeljük, hogy ezt minél hamarabb állítsák fel, és kezdjék el a munkájukat.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az LMP padsoraiban.)