Felszólalás adatai

A parlamenti ülést azzal kezdtük, hogy megemlékeztünk Wilfried Martensről. Ő egyébként ezt a fajta hozzáállást egyszer úgy jellemezte, hogy jöjjenek a friss szelek, és le a szocializmusból idetévedt nómenklaturistákkal. Azt gondolom, hogy ma ezt a mondatot méltán idézhettük tőle.

De nem szeretném így elnagyolni, néhány dologra szeretnék reagálni, ami érdemi reagálás kell legyen arra a sok - még egyszer mondom - alaptalan, néha már a sületlenséget súroló megállapításra, ami itt elhangzott. Néhányat sorba vettem.

Az első az a szokásos, jól bevált, irigységre, megosztásra alapozó szocialista megállapítás, hogy a kisemberek rosszul jártak, azok pedig, akik uszodás villában élnek, milyen jól jártak a rezsicsökkentéssel. Pontosan tudják az elvtársak, hogy ez nem igaz. Pontosan tudják, hogy az egyetemes szolgáltatás körében a kedvezményes háztartási energia a gázszolgáltatás tekintetében 1200 köbméterig jár. Ez nem a havi, hanem az éves fogyasztást jelenti. 1200 köbmétert pedig uszodás villa fűtésénél egy hónap alatt el lehet fogyasztani, ha egyáltalán gázzal fűtik az uszodás villát. Az elektromos áramnál pedig háromszor 63 amperes rendelkezésre állásról van szó, ami szintén nem arról győz meg bennünket, hogy itt mindenki, aki nagyon gazdag, az nagyon jól járt. Önök pontosan tudják, hogy az egyetemes szolgáltatás a piacnak csak egy kis szelete, és ennél jóval nagyobb, legalább háromszor, három és félszer nagyobb szelet a szabadpiaci műveletek terepe, ahol szabadon lehet beszerezni a gázt. Egyébként keverik is ezt a két árat, ezért nem egyeznek az adataink, mert mi kizárólag a háztartási energiaellátásról hoztunk ide adatokat, és ezeket közöltük a parlamenttel.

Aztán van még itt egy furcsa dolog, amikor arról beszélnek, hogy a távfűtés mely házakat, mely lakásokat érinti. Távfűtési adatokat szeretnék önökkel megosztani. Egy átlag távfűtött lakás panel és 52 négyzetméter, kedves szocialista képviselők. 52 négyzetméter. Egyébként a panelházak szórása, ahol távfűtés van, 28 és 74 négyzetméter között van. Ez a helyzet. Azt gondolom, hogy nem kellene folyamatosan sértegetniük azt a 2 millió embert, azt a 2 millió magyar állampolgárt, akik panelházban élnek Magyarországon, hanem segíteni kellene őket. (Dr. Józsa István: Ezt mondtuk mi is.) Persze önök mondták is, hogy az úgynevezett panelprogrammal milyen nagy segítséget nyújtottak, és ez a panelprogram megszűnt. Hát Csepel az élő bizonyíték arra, nemhogy megszűnt a panelprogram, hanem a 2010-ben elindított panelprogramunk harmadik lépcsője például ennek a kormánynak köszönhetően százszázalékos intenzitással lett támogatva, azaz se a helyi önkormányzatnak, se pedig a lakosoknak egyetlenegy fillér kölcsönt sem kell felvenniük azért, hogy a panelprogramot véghez tudjuk vinni. Ez öt tízemeletes házat jelent most Csepelen, és a hozzákapcsolódó összes szociális beruházást. És ezt 2014 októberére fejezzük be.

Egyébként azt is szeretném mondani, hogy az a panelprogram, amit el tetszettek indítani, Csepelen hozott olyan helyzetet - például gyakran emlegetem az Árpád utcai panellakásokat -, ahol beleszorították az embereket, pont úgy, ahogy azt 2002 és 2010 között is tették, hitelfelvételbe. Megsokszorozódott az emberek közös költsége, mert a közös költség egy jelentős részét - az Árpád utcában ez 5 ezer forintot jelent albetétenként, lakásonként - több mint öt éven keresztül törlesztésre kell fizetniük az embereknek. Tehát be kellett szállniuk az embereknek ebbe a programba, eladósították az embereket. Az emberek nagy része nem tudja fizetni, ezért már jelzálogot jegyeztek be a lakásukra. Főleg azok nem tudják fizetni, akiknek megígérték, hogy legalább 40 százalékos megtakarításuk lesz, de ehelyett másfél-kétszeres távhőszámlát kell fizetniük. Tehát az ilyen panelprogramokra egyáltalán nincs szükség. Az olyanokra viszont, amilyet Csepel elnyert az Orbán-kormánytól, véleményem szerint szükség van, és ezt folytatni is fogjuk.

Azt is szeretném elmondani önöknek, hogy a legszegényebbek tűzifával fűtenek, szilárd tüzelőanyaggal az ország bizonyos részein. A múlt héten jelent meg az a rendelet, amely kétszeresére emelte a szociális tűzifaellátás támogatottságát, tehát nem 1, hanem 2 milliárd forint áll rendelkezésre, és nem 1600 önkormányzat, hanem közel 3 ezer önkormányzat tud pályázni erre a szociális tűzifaprogramra. Egyébként azok az önkormányzatok, amelyek ezt megtehetik - többek közt Csepel -, azok egy kis innovatív gondolkodással meg is teszik, hogy támogatják a legszegényebb rétegeket tűzifával. Amikor a szocialista önkormányzat alatt bármilyen faápolást, sövényritkítást végeztek, akkor fizettek azért, hogy az így keletkezett nyesedéket, hulladékot kiszállítsák Csepelről. Most Csepelen évente 680-750 köbméter tűzifát tudunk ingyen kiosztani az embereknek, mert nem fizetünk érte, hogy elszállítsák, hanem a városgazda udvarán feldolgozzák, és szerencsére van egy olyan szénkereskedő vállalkozó, aki ahány köbméter tűzifát ad az önkormányzat, annyi mázsa jó minőségű szenet ad az embereknek. Szeretném jelenteni, hogy amióta Csepelen polgármester vagyok, azóta sem az utcán, sem lakásban nem hűlt ki senki, nem fagyott meg senki, pedig elég komolyak voltak az elmúlt telek.

Elhangzott az is, hogy gyakorlatilag semmilyen pénz nem marad az embereknél. Ha önök nem találkoznak az emberekkel az utcán, vagy nem azt hallják meg, mint amit mi, akkor ezt el tudom képzelni, de a gazdasági adatokat nézzék meg, semmi mást.

(21.00)

Kettőt ebből: az infláció 1,3 százalékos, 40 éves mélyponton van. Minden elemző nyilvánvalóan ezt a rezsicsökkentésnek tulajdonítja. Másrészt a kiskereskedelmi adatok harmadik hónapja növekednek. A kiskereskedelmi adatok az egyik legfontosabb gazdasági mutató a tengerentúlon, ez mindig azt jelenti, hogy a gazdaság kezd magához térni, hiszen van az embereknél annyi likvid pénz, hogy azt a kereskedelemben el tudják költeni.

Aztán azt is halljuk, hogy amióta 2010-ben átvettük a kormányrudat, azóta eladósodtak az emberek, a sárga csekkek agyonnyomták az embereket. 2012-ben tényleg 143 milliárd forint volt az össztartozás, most viszont a rezsicsökkentés következtében 123 milliárdra csökkent. Óriási pénz, ez nagyon nagy pénz. De azt a szöveget benyomni még egy ilyen nagyon erős bajai vereség után is, persze értem, hogy nincsenek teljesen maguknál (Derültség a kormánypárti padsorokban.), de azt a szöveget elmondani, hogy ha csökken a rezsi kifizetésének a terhe, akkor nőni fog az eladósodottság, ezt valahogy nem tudom megfejteni. De szerintem rajtam kívül más épeszű ember sem tudja megfejteni. (Dr. Józsa István: Pedig olyan szépen elmondtam.)

Szeretném még arra is fölhívni a figyelmet, elhangzott ilyen is, ami nem egészen a rezsicsökkentéssel függ össze, de mégiscsak, hogy a gyógyszerárak az egekben vannak. 2013. október 1-jétől 683 gyógyszerfajta ára átlagosan 13,5 százalékkal lett kevesebb. Itt fölhívnám a figyelmet arra, hogy néhány kedélyjavító is olcsóbb lett az elmúlt időszakban. (Derültség. - Dr. Józsa István: Látszik a frakciótokon.) Köszönjük szépen. (Az elnök csenget.)

A következőket szeretném elmondani egy megjegyzéssel kapcsolatban. Mindig nagy tisztelettel hallgatom Balczó Zoltán alelnök úr okfejtését, mert tudom, hogy szakmailag és politikailag is rendkívül korrekt és felkészült szokott lenni, ezért vagyok kénytelen néhány mondatát vagy néhány sejtetését visszautasítani. Kérem, ne említsen bennünket ezekkel az elvtársakkal egy lapon. Ne említse egy lapon a Horn-kormányt, ne említse egy lapon a Gyurcsány-Bajnai-kormányokat a '98 és 2002 között, illetve a 2010 után kormányzó Orbán-kormánnyal. Már csak azért sem, mert rengeteget emlegettük az ősbűnt, a privatizációt, a folyamatos áremelést. (Dr. Józsa István: Meg a piacgazdaságot.) Ott még egy dolgot azért megemlítenék, hogy igazából, amikor kiteljesedett a teljes privatizáció, amikor az összes önkormányzati céget és a gáztározókat is sikerült privatizálni, 2006 végétől emelkedtek az árak exponenciálisan, és 2008 elejétől már a különböző tőzsdéken nagyon olcsón lehetett gázt beszerezni, köszönhetően a gazdasági válságnak.

De azért azt említsük meg, hogy '98 és 2002 között az akkori Orbán-kormánynak nem volt kétharmados többsége. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hál' istennek!) Hanem minimális többséggel kormányzott a parlamentben, és nem tudott olyan lépéseket meglépni, amiket egy kétharmados többséggel meg lehet lépni. Másrészről nem volt olyan helyzet, mint 2010-ben, mert az árak nem szabadultak úgy el. 2006 után szabadultak el az árak. És amikor 2010-ben lehetősége volt ennek a pártnak az emberek jóvoltából kormányt alakítani, akkor megállítottuk a növekedést. Megállítottuk a növekedést! Például a villanyáram ára 1 forinttal emelkedett 2010 és 2012 vége között, egyetlenegy forinttal. Ugyanis azt az utasítást adta a Magyar Energia Hivatal vezetőjének Orbán Viktor miniszterelnök, hogy kizárólag az inflációval, a KSH által jóváhagyott inflációval vagy az alatti mértékkel lehet emelkedni ezeknek az áraknak. És onnantól kezdve pedig egyértelmű mindenki számára, azt gondolom, a rezsicsökkentés. A november elsejei árakkal már 30 forinttal olcsóbban fognak hozzájutni a gáz köbméteréhez a családok, kilowattóránként 10 forinttal olcsóbban fognak hozzájutni az áramhoz. Ezek 2008-as és 2007-es árakat fognak majd jelenteni.

Néhány gondolat erről a politikai nyilatkozatról és ennek lényegéről. Azért azt nem érdemes letagadni itt, ebben a Házban, hogy ez nem véletlenül került ide az asztalra. Hiszen talán ugyanazok a kezek segítettek megírni azt a jegyzéket, amelyet a rezsicsökkentés kapcsán juttattak el a magyar kormányhoz az európai uniós bürokraták, mint amely kezek megírták a Tavares-jelentést, majd odaadták egy portugál kommunistának, hogy olvassa föl. Tehát ez elég egyértelmű, ezen nincs mit tagadni. Hogy a baráti szaksajtóban aztán Herczog Edit és társai lettek azok, akik megmentették Magyarországot az elítéléstől, nem tudom, milyen elítéléstől vagy az elítélés nagy következményeitől, ezt már beszéljék meg a Népszava, a Népszabadság és többi főszerkesztővel, hogy ezt hogyan tudták összerakni az után a bevallás után, amit Herczog Edit a naplójában leírt, ahol nagyon pártszerűnek és baloldalinak nevezte az ő tevékenységüket.

Nos, ennek a mai politikai nyilatkozatnak az a célja, hogy feltárja a múltat, megmutassa azt, hogy melyik az a rezsipolitika, amivel szakítani kívánunk. Ezért van benne a 2002 és 2010 közötti időszak, szerintem nagyon szerényen és kevésbé cizelláltan. Ha rajtam múlt volna, még neveket is említek. De talán kitalálhatók, hogy mely nevek kapcsolhatók ehhez a korhoz. És a legfőbb célja pedig az, hogy a jövőt megalapozzuk. A jövőt hogy tudjuk megalapozni? Úgy, hogy a rezsicsökkentés valódi célját beteljesítjük: 1. több pénz marad a magyar családoknál, több pénzt tudnak elkölteni; 2. olyan fenntartható rendszert hozunk létre, amelynek a sarokköve a nonprofit szektor üzemeltetése és a független magyar gazdaság megteremtése.

Ja, és a negyedik ott a legvégén ugye, a mondat, hogy annak a kettős mércének, amelyet ellenünk alkalmaz az Európai Unió bürokrata hadserege, önökön keresztül vagy az önök iránymutatása alapján, egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Ez a mondat pedig így szól, hogy "A Magyar Országgyűlés elvárja az Európai Uniótól, hogy tartsa tiszteletben Magyarország szuverenitását, valamint közel 2,5 millió magyar állampolgár aláírásával megerősített és kinyilvánított döntését a rezsicsökkentés politikájáról." Nos, ezt kellene támogatni, tisztelt hölgyeim és uraim, és kérem is a parlamentet, hogy ezt a politikai nyilatkozatot egyhangúlag fogadjuk el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)