Felszólalás adatai

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum törvénymódosító javaslatai - több mint száz ilyen javaslat van bent - igyekeztek egy olyan koncepciónak megfelelni, ami mindenféleképpen abban korrekt igyekezett lenni, hogy a megfelelő források megtalálásánál valóban lehetősége legyen a kormánynak valós és reális döntést hoznia.

Miért beszélek erről? Azért beszélek erről, mert az a terület, amelyről már részben volt itt szó ma délelőtt, ez az önkormányzati terület, közel 3000 milliárdos nagyságrendben gazdálkodik forrásokkal - és jelentős állami részvétel van ebben a gazdálkodásban -, ebben az esztendőben a kivéreztetés további fázisába került. Még ma sem éltük túl az 50 százalékos béremelés önkormányzati hatásait, jól tudjuk, hogy ennek jelentős részét vagy egy nagyon komoly részét az önkormányzatoknak kellett állniuk, és ennek pótlására nem került sor, azóta is jelentkeztek további terhek. Jogos igény lenne 2005-ben az, hogy az állami részvétel legalább inflációarányosan növekedjen. Azt gondolom, hogy ha valaki egy költségvetést tervez, akkor úgy gondolja, hogy ha ugyanazokat a feladatokat kell ellátni, ugyanolyan szinten - elvárja tőlünk a települési lakosság -, akkor az a részvétel, akár az állam, akár az önkormányzat, akár a privát szféra részéről ugyanolyan nagyságrendű legyen.

Annál is inkább fontos ez, mert általában nyilván olyan állami feladatokat látnak el az önkormányzatok, amelyekben az állami részvétel elengedhetetlenül fontos. Nyilván elsősorban ilyen az oktatás, és itt térnék rá az oktatási normatívák kérdésére, kezdve az óvodától, az iskoláig, a középiskoláig, a gimnáziumig és nyilván a művészeti alapoktatásig, mert ha ezen normatívákat megnézzük, akkor a tavalyi összeghez képest egyáltalán nem látszik az inflációkövetés, és nyilván a művészeti oktatásnál fordul először elő az önkormányzati finanszírozás tekintetében, hogy egy normatíva csökken. A módosító javaslataink a tervezett infláció mértékében emelik meg ezeket a normatívákat azért, hogy a megfelelő szolgáltatást tudják nyújtani a települések.

Nagyon fontos arról beszélni egyébként, és egy nagyon rossz helyzet az önkormányzatoknak, polgármestereknek, képviselő-testületeknek, ha nem tudják a szolgáltatást az előző évi szinten biztosítani. Semmiféleképpen nem direkt a kormányt vagy a parlamentet, vagy a költségvetést fogják okolni, hanem a település vezetését. A település vezetése meg már többet nem tud kifacsarni azokból a területekből, ahonnan eddig a pluszforrásokat a normatívákhoz biztosította, hiszen ma már az oktatási normatívák körülbelül az 50 százalékát vagy sok helyen talán azt sem fedezik a feladatok ellátásához szükséges forrásoknak - jobb esetben 60 százalékát, ez településtől függ. Az összes többit helyben kell kitermelni vagy önkormányzati bevétel formájában, vagy át kell hárítani a lakosságra.

Ennek a második fázisnak, a lakosságra való áthárításnak jó példáját látjuk a művészeti oktatásnál, hiszen nemcsak hogy 10 százalékkal csökken a normatíva, hanem törvényi kötelezettséget biztosít a településnek, hogy ezt a 10 százalékot az emberektől szedje be, miközben egyébként azt mondjuk nagy általánosságban, hogy csökkentjük a személyi jövedelemadót. Ez egy elég álságos politika, mert megint ránk dől vissza, településekre, polgármesterekre. Kérem a kormánypárti képviselőtársaim közül az önkormányzati képviselőket, a polgármestereket, hogy szólaljanak fel ez ellen, hiszen ez őrájuk is visszadől, hogy a művészeti oktatás, a zeneiskola, a tánciskola, ami a településen működik, és egy nagyon komoly értéket képvisel, hogy ezeknek a forrásoknak a csökkenését törvényben garantáltan az önkormányzat áthárítja a lakosságra és az emberekre. Mit fognak mondani a többgyermekesek, akiknek a zeneiskolába jár a gyerekük, és kétszer annyit kell majd fizetni a zeneiskoladíjért vagy netán esetleg ezért a táncoktatásért, és sorolhatnám tovább? Nagyon nehéz helyzetbe kerül a település, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek az emberek ennek a döntésnek a következtében.

Ilyen normatíva a településüzemeltetési normatíva, ami szintén csökken 1107 forintjával a korábbi 1600 forintos nagyságrendről. Ez is elfogadhatatlan. A mi módosító javaslatunk azt mondja, hogy a korábbihoz tegyük vissza. Ebben a szemétszállítástól kezdve az összes olyan településüzemeltetési kérdés benne van, amit joggal várnak el a lakosok. Holnaptól kezdve nem tehetjük meg azt, hogy három helyett kétszer viszik el a szemetet, vagy majd karácsony után ott maradnak a tízemeletes házakból kidobott vagy kirakott karácsonyfák az utcán, mert nincs már pénz az év végén elszállítani ezeket.

Bármennyire is általánosnak tűnik ez, bármennyire is populárisnak tűnik, mégis konkrét történetek és konkrét tények állnak e módosító javaslatok mögött, ami egyébként számos más módosító javaslatból is visszaköszön. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a Magyar Demokrata Fórum aggódik az önkormányzati szféráért, ugyanígy polgármestertársaim is - elsősorban nyilván ellenzékiek, kormánypárti polgármesterek ezt csak szóban ismerik el - igyekeznek javítani ezen a helyzeten.

És itt van a 13. havi bér kérdése. Ebben az esztendőben a köztisztviselők az önkormányzati szférában nem kaptak 13. havi bért. Arról volt szó, hogy áttolódik a 2005-ös költségvetésre, és a 2005-ös költségvetés sem biztosítja a köztisztviselőknek a 13. havi bért. Ez 36 milliárd forint, ha jól tudom, vagy legalábbis ekkora nagyságrend. Nem mondott igazat az, aki akkor azt mondta, hogy majd 2005-ben biztosítjuk; nem mondott igazat, átverte a településeket. Itt szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel két héttel ezelőtt volt egy látszategyeztetés. Azt mondta a miniszter asszony, hogy az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával. Volt olyan, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úrral találkoztak a szövetségi vezetők, direkt el tudták mondani a problémájukat, majd utána az történt, hogy a kormánypárti polgármestereket hívta össze a miniszterelnök úr, és megbeszélte velük, hogy hogyan és milyen formában fogják az önkormányzati költségvetést előterjeszteni, és mi lesz majd adott esetben az ő jó helyzetük ebben. Elfogadhatatlan! Kormánypárti polgármesterek lehajtják a fejüket, amikor a költségvetésről van szó. Az lehet, hogy más forrásból, más csatornán megkapják azt, amiért lehajtják a fejüket.

Elfogadhatatlan, képviselőtársaim, hogy az önkormányzati finanszírozásnál eljutunk abba a fázisba, hogy innentől kezdve ki hol ül, annak a településnek lesz jobb vagy rosszabb. Elfogadhatatlan! (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) Nemcsak a normatív finanszírozásról van szó, mert tudomásul vesszük a normatív finanszírozás csökkentését, a településüzemeltetési normatíva csökkentését, a 13. havi bér hiányát és a többit, ami a tavalyi szinthez képest csökken. Én nem azt kérem, hogy emelkedjen, én azt kérem, hogy a tavalyi szinten adjuk meg a pénzeket, miközben egyébként esetleg más forrásokból... - hadd ne mondjak példákat, mert tudok példát mondani, kevés az időm rá. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tudok rá példát mondani, hogy milyen jellegű kompenzálások történhetnek meg. Visszatérve: ahhoz, hogy az önkormányzati szféra működjön, a tavalyi szinten kell finanszírozni. Ezt meg egyik kormánypárti képviselő sem tudja igazolni, hogy az önkormányzati szféra a tavalyi szinten van finanszírozva.

Még egy jó dolog van egyébként ebben a költségvetésben, hogy jót is mondjak, mert még végül azt mondják, hogy ellenzéki mivoltomból adódóan csak az önkormányzati szféra válságos helyzetét próbálom elemezni. Van egy jó dolog, ez a 10 milliárd forintos útkeret, ami belterületi utak javításához használható fel, és decentralizálva ott lesz a regionális fejlesztési tanácsoknál. Nem jó a felosztása, már innentől kezdve bizalmatlan vagyok. Innentől kezdve vagyok bizalmatlan, mert nem arról szól a történet, amiről egyébként a Gyurcsány-kormány programja szólt, hogy egy forinthoz egy forintot teszünk. Azt mondtam, na végre, valami olyat látok, ami ezen a területen előrelépést jelenthet. Kérem szépen, nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy odatesszük, és onnantól kezdve már nem látom az útját, vagy legalábbis eléggé átláthatatlan az útja a döntéshozó mechanizmus alapján.

Ha azt mondjuk, hogy egy forinthoz egy forintot teszek, akkor tessék betenni a céltámogatási dologba, mint ahogy egyébként a csatornázásnál vagy máshol is ott van, és akkor látjuk azt, hogy bent van ennyi, ennyire futja. A Magyar Demokrata Fórum beadott egy olyan módosító javaslatot, hogy tegyük ezt az alapot nyitottá. Olyan szép volt tavaly a bérkeret, a bérnövekményekhez a felülről nyitott alap, és nagy büszkeséggel mondták kormánypárti képviselőtársaink, aztán láttuk, hogy milyen érdekesen alakult ennek a helyzete és az élete, de ebbe most ne menjünk bele. Tegyük felülről nyitottá, ahány település leteszi az egy forintot a belterületi út javítására, netán belterületi utak építésére, ha összeszedi magát és a lakosságot, tegyük nyitottá felülről. Én még azt is el tudnám fogadni egyébként, hogy nem feltétlenül egy forinthoz egy forint, hanem legyen ugyanúgy, mint a szennyvízfejlesztésnél, hogy 40 százalékot az állam, 30-at a település, 30-at a lakosság. Miért ne lehetne ezt megcsinálni? Miért ne lehetne előrébb menni? Egy jó gondolat van ebben a dologban, az is rosszul van megcsinálva - szerintem.

És még egy fejezethez szeretnék hozzászólni - ezt nyilván fogják tudni -, ez pedig a sport, amiről legalább ennyit tudnék beszélni, és amelyik egyébként a legfájdalmasabb ebben a költségvetésben. A módosító javaslataink ezt a fájdalmat kívánják orvosolni, hiszen itt nem 36 milliárd 13. havi fizetésről van szó, meg 10 milliárdos normatívanövekményekről, itt összesen 4 milliárdról van szó, ami kikerült a rendszerből.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar sport, kezdve a diáksporttal, a szabadidősporton át a fogyatékossporton keresztül egészen az élsportig, a versenysportig, 4 milliárd forinttal kap kevesebbet, és ez a 4 milliárd forint, ami a 7000 milliárdos nagyságrendű költségvetésnél gyakorlatilag elenyésző, agyonvágja, padlóra fekteti az egész magyar sportot.

(10.50)

És erre nem gyógyír az, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy 1-1,5 milliárddal növelhetjük ezt az összeget. Meghúzzuk a gyeplőt, levesszük 4 milliárddal, majd visszaengedünk egy picit, és akkor örülünk annak, hogy adtunk pénzt. Ez elfogadhatatlan egy ilyen sikeres olimpia után, hogy gyakorlatilag a magyar sport kivéreztetésének fázisa kezdődik meg.

Egyébként nem furcsa számomra, nem új dolog ez, hiszen a sporttörvény kapcsán már láttuk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság visszaszorítása, háttérbe szorítása történik meg. Itt politikai kérdéseket is fel lehet vetni Schmitt Pál személye miatt, ami elfogadhatatlan. Már látszott az olimpia előtt, az akkor még miniszter úr bedobta a törölközőt, azt mondta, nem kell nekem a sport, hagyjatok engem ezzel békén. Majd azért szépen csillogott-villogott az olimpián - én magam ott voltam egyébként, láttam -, örült a sikereknek. Ez jó volt, reménnyel töltött el, majd úgy meghúzta a költségvetést, hogy nyakon vágta az egész magyar sportot.

Akár a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása, akár a szabadidősport tekintetében az 500 millió forint plusztámogatás, ami nem nagy támogatás, segítene ezen a helyzeten - ezt a 4 milliárd forintot vissza kell a rendszerbe tenni. Vissza kell tenni, mert nem tud működni ez az ágazat a megszokott szinten. Elvárják az emberek Magyarországon, hogy a magyar sport teljesítsen - akkor pedig ezt a pici pénzt oda kell tenni.

Mondok egy számot, képviselőtársaim: 18 milliárddal vesz részt az önkormányzati szféra - ez a kivéreztetett önkormányzati szféra 18 milliárd forinttal vesz részt - a magyar sport finanszírozásában. Önök, tisztelt képviselőtársaim, előterjesztenek egy olyan költségvetést, ahol az egész fejezeti részen 13 milliárd van. Ebből 3 milliárd a Hungaroring, 500 millió forint pedig a sportrendezvények biztosítása, amikor, mondjuk, a Fradi-Dózsa meccs után összeverekszenek az emberek, és oda kell rendelni a rendőröket. Miért nem a belügynél van egyébként ez a pénz? Miért nem a belügy látja el ezt a feladatot, a rendőrség költségeit miért nem oda teszik, miért a sportnak kell ezt kifizetni, azoknak az olimpikonoknak, akik hozzák az eredményt? 850 millió forint van az élsportra, és 445 millió forint erre a rendőrségi dologra - elfogadhatatlan! Miért ott van?

Az ezekkel kapcsolatos módosító javaslataimat kérem, hogy támogassák, bár bizottsági ülésen nem sikerült átpasszírozni, mégis azt kérem képviselőtársaimtól, hogy gondolják át a magyar sport kérdését, gondolják át a magyar sport finanszírozását, mert szégyenkezve kell majd a következő esztendőben erről újra és újra beszélni, ezt a kérdést újra és újra feszegetni, mert nincs lehetőség arra, hogy ezt az évi szintet adjuk oda.

És végezetül pedig: van olyan kérdés, ami nem kerül pénzbe, ez az iskolai testnevelés osztályozása. Hogy a csudába kerül be a költségvetési törvénybe az, hogy nem kell osztályozni a testnevelést az iskolában? Miért nem a közoktatási törvény kapcsán, miért nem szakemberek vitatják ezt meg? Miért költségvetési vonzata van ennek? Egy: magyarázza már meg nekem valaki, hogy nem kell osztályozni! Kettő: leértékelem az egész iskolai testnevelést, az egész közoktatás egyik jelentős fejezetét, ami feltétlenül fontos ahhoz, hogy a következő generáció megfelelő fizikai, szellemi és lelkiállapotba kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez értékrend kérdése. Aki fontosnak tartja a következő generáció fizikai, lelki, szellemi állapotának fejlődését, az nem tud asszisztálni ahhoz, hogy az iskolai testnevelést ne osztályozzák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)