Felszólalás adatai

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az úgynevezett nemzeti kisebbségek kérdéséhez, jogállásához, a velük kapcsolatos megfogalmazáshoz szeretnék hozzászólni néhány percben, ahogyan az alaptörvényben megjelenítjük őket. Jelenleg a benyújtott javaslatban a nemzetiségek és népcsoportok kifejezés szerepel, miközben a nemzetközi gyakorlat a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek megjelölést...

ELNÖK: Kérem, képviselő úr, a mikrofont felhelyezni. A rádió sajnos nem tudja közvetíteni beszédét.

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nagy veszteség lenne... Én ki tudom engedni a kálvinista bariton hangomat is, tehát talán itt a Házban még meghallják, de... (Derültség. - Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Így most rendben van, elnök úr?

ELNÖK: Tökéletes.

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tehát a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek jogállásáról és a velük kapcsolatos megfogalmazásról szeretnék beszélni, ahogyan ez a jelenlegi benyújtott szövegben szerepel. Érthető módon a szöveg megpróbálja kerülni a "nemzeti kisebbségek" megfogalmazást, hiszen vannak, akik nem szeretik ezt a típusú meghatározást. Kisebbség nagyon sokféle létezik, és az egy alapigazság, hogy egyébként az életünk legkülönbözőbb területein majdnem mindig kisebbségben vagyunk, és ezért ez egy félreérthető megfogalmazás.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a "népcsoportok" kifejezés is, ami a jelenlegi javaslatban szerepel, félreérthető, hiszen nincs meg az a fajta nemzetközi bevezetettsége, bejáratása ennek a fogalomnak, ami ha viszonossági alapon más környező országok vagy Európa bármely országának a nemzetiségekkel kapcsolatos álláspontját tekintjük, akkor egyfajta összehasonlításra adna lehetőséget. A népcsoportok kifejezés sem a ma hatályos alkotmányban, sem semmilyen korábbi magyar jogszabályban nem szerepel. A népcsoport kifejezés használata idegen is a magyar jogrendszertől, nemzetközi elismertséget a német jogterületen kapott, de különösen is az osztrák államszerződés adta meg ennek a jogi terminológiának a hátteret, a dél-tiroli autonómia kapcsán volt ez számukra fontos. De mégis komoly nehézséget okozhat egyéb szerződések alkalmazásakor, ha ezt a fogalmat itt egyébként következmények nélkül bevezetjük.

Tekintettel arra, hogy a magyar jogrendben többször váltakozott ugyanarra a fogalomra nézve a nemzetiség és a nemzeti kisebbség fogalma, egyértelmű, hogy a nemzetiségek és a nemzeti kisebbségek ugyanarra a fogalomra utalnak mind a hatályos alkotmányban és számos más jogszabályban is. A nemzetiségek és nemzeti kisebbségek kifejezés indoka, hogy lehetőséget ad az érintett közösségek számára a két fogalom közül történő választásra saját jellegük meghatározására. E közösségek számos önkormányzatának nevében szerepel a kisebbség kifejezés, ugyanakkor, ahogy említettem, több közösség ellenérzéssel tekint saját maga kisebbségként való meghatározására.

Fontosnak tartom azt a kiegészítést is, hiszen előzetesen, itt talán a Házban is egy kicsit moderáltabb formában, de egyébként úgy gondolom, hogy állami hivatalnokhoz elég méltatlan formában támadás érte a nemzetiségek jogállását mind a preambulumban, mind pedig az alkotmányunkban a kisebbségi ombudsman részéről. Ezért úgy gondolom, fontos rögzítenünk azt, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek - ha a népcsoport kifejezést elhagyjuk, ez így hangzik - államalkotó tényezők, és részesei a nép hatalmának.

Számomra ez a jelenleg benyújtott javaslatból is egyértelmű, de mégiscsak a méltatlan, vagyis méltánytalan támadásokkal szemben szerintem érdemes ezt a megjelölést használni. Hiszen a Nemzeti hitvallás első mondata, amely így hangzik, hogy "Mi, a magyar nemzet tagjai", teljesen egyértelművé teszi az alkotmányozó, tehát a politikai nemzet fogalmának használatát, ami magától értetődően diszkriminációmentesen és asszimilációs szándék nélkül, közösségi identitások érintetlenül hagyásával magában foglalja a magyarországi nemzetiségeket, illetve a hozzájuk tartozó állampolgárokat is.

Felesleges, következésképpen félreérthető ennek a ténynek a későbbi megismétlése. Félreértés lehetősége forog fenn amiatt, hogy az eredeti előterjesztésben szereplő mondat valóságos szándékával ellentétesen olyan értelmezésre ad lehetőséget, mint ha az alkotmányozó többség kívánná meghatározni a kisebbségi helyzetű nemzetiségi közösségek identitását, ugyanis a jelenleg benyújtott javaslatban ez úgy hangzik, hogy a magyar nemzet részének tekintjük mi ezeket a nemzetiségeket, illetve jelenleg úgy hangzik, hogy népcsoportokat. Nem gondolom, hogy egy ilyen viszonyt kellene föltételezni, hogy mi másokat annak tekintünk, hiszen mindannyian azok vagyunk. Ezért a mondatnak az eredetileg előterjesztett formában való elhagyását javasoljuk néhány képviselőtársammal.

Szükséges ugyanakkor az eredeti előterjesztő azon egyértelmű szándékának érvényesítése, amely szerint a magyarországi nemzetiségek közösségi létüknél fogva tagjaiknak a magyar politikai nemzethez való tartozásán keresztül a magyar államiság egyenrangú hordozói. Hogy egyébként pedig a nemzet részének, a magyar nemzet részének tekinti-e magát valaki a kisebbségi identitása mellett, annak ellenére vagy a fölött vagy éppen azzal együtt, az neki a személyes egyéni döntése.

Ezen szándék megjelenítését, mármint hogy közösségként természetesen részei a nemzetnek és államalkotó tényezők, úgy kell megtennünk, hogy ez ne adjon okot félreértésre. Minden ilyen megfogalmazásnál, úgy gondolom, figyelnünk kell arra, hogy hogyan hangoznak ezek a mondatok egyébként a szomszéd országokban élő többségi és kisebbségi nemzetiségiek fülében, hogyan látszanak, és ott milyen megfogalmazások vannak. Ezért fontosnak tartom azt is, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és népcsoportok nyelvét és kultúráját is különös védelem alá helyezzük. Gondoljunk a szlovák nyelvtörvényre; amit elvárunk Szlovákiától, azt szerintem nekünk is meg kell adnunk saját nemzetiségeinknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)