Felszólalás adatai

ELNÖK: Mivel több felszólaló nincs, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Molnár Albert képviselő urat, kíván-e reagálni. (Molnár Albert nemet int.) Nem kíván.

A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/6563. számon, a bizottságok együttes ajánlásait pedig T/6563/79. számon kapták kézhez. Indítványozom, hogy a részletes vita az előterjesztés szerkezeti rendjét, valamint a módosító javaslatok közötti összefüggéseket figyelembe véve két szakaszból álljon. Felkérem a jegyzőt, ismertesse a javasolt vitaszakaszokat.

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vita javasolt szerkezete a következő. Az első szakaszban az értelmező rendelkezésekhez érkezett és ezekhez kapcsolódó módosító javaslatokat vitatja meg az Országgyűlés, az ajánlás 2-29. pontjai, valamint a 45., 46., 48., 49., 51., 52. és 54. pontjai szerint. A második vitaszakaszban kerül sor a további módosító javaslatok megtárgyalására a 30-117. pontok alapján. Felhívom figyelmüket, hogy a részletes vita nem nyílik meg az ajánlás 1. és 79. pontjaira, mert azok az első helyen kijelölt bizottság állásfoglalása szerint nem felelnek meg a Házszabály rendelkezéseinek.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az indítványt elfogadta.

Felhívom figyelmüket, hogy a Házszabály 105. § (3) bekezdése értelmében a részletes vitában kizárólag a módosító javaslathoz vagy a módosító javaslattal érintett részhez lehet hozzászólni, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy felszólalásuk kezdetén jelezzék, hogy a bizottsági ajánlás mely pontjaihoz kívánnak hozzászólni.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát 2-27. pontok alapján, valamint a 45., 46., 48., 49., 51., 52. és 54. pontokra.

Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1-29. számú módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, tudom, az 1-eshez nem lehetne elvileg hozzászólni, csak említést teszek róla.

A módosító javaslatok a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló T/6563. számú törvényjavaslat I. fejezetének 2. §-ában a fogalommeghatározásokat érintik. Az 1. számú módosító javaslatot, amiről ma nem lehetne beszélni, Demeter Ervin képviselőtársam nyújtotta be. Tudom, erre ma a részletes vita tárgyalásakor nem kerül sor, mivel az első helyen kijelölt bizottság szerint az nem házszabályszerű. Ennek értelmében a törvény 1-34. §-ai elmaradtak volna. Ha nem is házszabályszerű, de jól jelezte, hogy ez a törvény nem korszerű, nem indult új alapokról, ahogy ezt az egyik hegyközségi tanács véleményezte.

A 2-29. számú módosító javaslatok, mint ahogy már említettem, a fogalommeghatározásokat módosítják. A négypárti megegyezés ezen a területen nem sikerült teljesen, mint ahogy látni fogjuk, a többi módosító javaslatnál sem. Míg a 2. számút Karakas, Szalay és Demeter képviselő urak jegyzik, addig erről hiányzik Font képviselő úr neve. Gondolom, képviselőtársam ezt megindokolta volna, de nincs jelen most. A 6., 8., 12., 13., 20., 22., 24., 25., 26., 27. módosító javaslatok viszont már egyértelműen négypárti megegyezés alapján születtek, és ezekkel maga az előterjesztő is egyetértett.

A törvény 2. §-a 31 pontban foglalja össze a fogalommeghatározásokat. Csak az elfogadásra javasolt módosítás 15 helyen változtatja meg az eredeti törvényjavaslatot. Milyen törvényjavaslat az, amellyel kapcsolatban maga az előterjesztő minisztérium is elismeri, legalábbis 50 százalékban, hogy fogalma sem volt a fogalmak meghatározásáról. Lehet, hogy Demeter képviselőtársamnak igaza volt az 1. számú módosító javaslat indoklásában. A négypárti megállapodás nem nevezhető egyértelműen sikeresnek, pedig mindent megtettek az egyeztetésen részt vevő képviselők a törvényjavaslat elfogadhatóbbá tétele érdekében.

(24.00)

Erre szeretném példaként említeni a 20. számú módosító javaslatot. Felolvasom a támogatott módosító javaslat ezen részét. “A 25. pontban meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, a továbbiakban m. t. minőségű bor: a szőlőtermés legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű, szőlőből származó cukrot tartalmazó, átszámítva legalább 9 térfogatszázalék természetes alkoholtartalmú, a meghatározott termőhelyen s arra egyértelműen utaló földrajzi eredet megjelölésű minőségi bor készítésére alkalmas, fajtánként osztályba sorolt szőlőfajta termésének mustjából készült bor, amely a termőhelyre és a fajtára, esetleg készítésmódjára vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz.

Az m. t. minőségi bor származásában és minőségében 100 százalékban, fajta és évjárat vonatkozásában 85 százalékban meg kell hogy feleljen az elnevezésének és jelölésének.ö

A módosításra javasolt rész - megismétlem - meghatározott termőhelyen és arra egyértelműen utaló földrajzi eredet megjelölésű, minőségi bor készítésére alkalmas, fajtánkét osztályba sorolt szőlőfajta termésének mustjából készült bort említ.

Az előterjesztő egyetértésével viszont a 2. számú módosító javaslatban a 4. pont így definiálja a meghatározott termőhely fogalmát. “Meghatározott termőhely az a klasszifikált termőhely, amelyen termelt szőlőből minőségi bor készíthető, és a bor származáshelye megnevezésére, azaz földrajzi eredet jelölésére szolgál.ö Vagyis teljesen fölösleges a 20. számú módosító javaslatban újból a földrajzi eredet megjelölésre hivatkozni, mivel a 2. módosító javaslat egyértelműen leírja a meghatározott termőhely fogalmát. El tudom képzelni, hogy arra számítottak az előterjesztők - mivel a 2. számú módosító javaslat nem négypárti megegyezés alapján lett benyújtva -, hogy nem kapja meg a szükséges támogatást, és ekkor valóban elengedhetetlen a részletes leírás a 25. pontban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Egy mondat még, elnök úr. Az egyik hegyközségi tanács javaslatát kellene inkább még fontolóra venni pontosítás végett kapcsolódó módosító javaslattal. A javaslat az osztályba sorolást törölné. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Imre képviselő úr következik, MSZP.

DR. NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 29-es, általam benyújtott módosító javaslathoz szeretnék kapcsolódni a 2. § 32. ponttal való kiegészítésében kapcsolódó módosító indítványban, mely “a bikavér kizárólag az egri és a szekszárdi borvidéken előállítható bor, a bikavér névhasználat az egri borvidéken, valamint a szekszárdi borvidéken engedélyezettö szövegszerű beemelését javasolja.

Úgy gondolom, hogy talán nem is indokolna részletes magyarázatot, ha az egri borvidék, de mondhatnám, hogy társborvidék, a szekszárdi borvidék ilyetén megjelölése, illetve bekerülése miatt is szólok. Mindenképpen el kell mondanom, hogy az egri történelmi borvidék az elmúlt időszak kimondottan dinamikus fejlődést mutató borvidéke volt, amelyre éppen összeszámoltuk, az elmúlt hat év alatt 38,7 milliárd forint befektetés került a szőlészet és a borgazdaság területére; aminek - hozzá kell tennem - jelentős része állami támogatás volt, már elérte az átlagos 1 hektárt a szőlőterület, és közel hat család számára nyújt a szőlőtermelés jelentős jövedelmet vagy éppen jövedelemkiegészítést. A borvidék történelmének kiemelt terméke pedig a bikavér, amelyre nyugodtan merem mondani - látva a palackokat is -, hogy a tokaji aszún kívül az egyetlen, igazán a világpiacon is jegyzett és elismert bor márkanév. Mondhatnám, hogy talán a legnagyobb értékünk.

Fontosnak tartom azt is, hogy a vörösborok ma már elérik a termelésünk kétharmadát, és ennek 80 százaléka bikavérként értékesül; hozzátéve - és egy másik megfogalmazásomban majd utalni fogok erre -, hogy körülbelül 5 százalék az, ami nem a borvidékünkről származó bikavér-forgalmazást jelenti.

Azt hiszem, hogy mindenképpen ideje volt annak, hogy a törvényi változásokkal szembenézzünk. Úgy gondolom, hogy az eddigi szabályozás elavult, és nyugodtan merem mondani, hogy az elmúlt tíz évben már szükség lett volna ennek az átgondolására. Több vállalkozás és vállalkozó megfogalmazza azt, hogy bizony, nem segítette kellő módon a szőlő- és borágazatban élők érdekeit és a vállalkozások munkáját. Mindenképpen úgy látom jómagam is, hogy túlzottan teret adott bizonyos minőségi feltételek nem teljesítésének vagy éppen kijátszásának. Azt hiszem, hogy egy picit elavult abból a szempontból is, hogy viszonylag kevés személy és így érdek által is befolyásolhatóvá vált az intézményrendszer, amelynek a módosítását mindenképpen támogatom az itt elhangzottak szerint.

Fontosnak tartom elviekben azt, hogy a területi elv itt is érvényesüljön, és minél inkább az adott borvidéken és a hegyközségre kerülő szabályozás legyen több esetben is irányadó. Mindezek alapján nagyon fontosnak tartom, hogy az eredetvédett borok helyzetét megszilárdítsuk, lehetőséget adva egyébként - túlmenve még a jelenlegi javaslatokban is talán -, hiszen nemcsak az előállítás, hanem maga a palackozás is rendkívül fontos. Tudom, hogy ebben megoszlanak a vélemények, mégis azt mondom, hogy helyes az az elképzelés, amely legalább hegyközségi szintre teszi le annak az eldöntését, hogy milyen kereskedelempolitikai célzattal állnak az eredetvédelem mellé, és megszigorítják-e akár az adott területen lévő palackozást.

Azt azonban mindenképpen fontosnak tartom mind az egri, mind a szekszárdi borvidék szempontjából, hogy a bikavér név használatát természetszerűen az e két területen termelt kiváló minőségű bor esetében mondhassuk el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bánki Eriknek adom meg a szót.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita eme szakaszában négy módosító indítványhoz szeretnék hol támogató, hol éppen az indítványokat nem támogató véleményeket fűzni.

Nagyon fontos kérdés, hogy a törvényjavaslat elején a fogalmi meghatározások körében az előttünk fekvő ajánlás 3. pontjában Font Sándor képviselő úr a törvényjavaslat 2. §-ának 4. pontján a meghatározott termőhely kategóriájánál egy kiegészítést javasol, amely a jelenlegi kategóriában szereplő... - és a reményeink szerint az előterjesztő által támogatott 2. ajánlási számon szereplő módosító indítványhoz kapcsolódom az értelmezés miatt. Tehát az a klasszifikált termőhely, amelyen termelt szőlőből minőségi bor készíthető, és a bor származási helye megnevezésére, azaz földrajzi eredetjelölésére szolgál. Ide szeretné, ehhez a meghatározáshoz a tájbor kiegészítését ragasztani Font Sándor képviselő úr. Én ezt nem támogatom. Örülök annak, hogy az előterjesztő sem támogatja, mert azt gondolom, hogy nem ehhez a kategóriához való ez a kiegészítés.

Amit viszont fontosnak tartanék, az a 8. ajánlási számon Karakas János, Font Sándor, Szalay Gábor és Demeter Ervin képviselő urak javaslata, amely szerint a törvényjavaslat 2. § 8. pontjának módosítását, pontosabban egy új fogalom bevezetését javasolják, ez pedig a borvidéki dűlő kategória.

Azért tartanám fontosnak ezt az új kategóriát a fogalmi meghatározások között, mert tudjuk azt, hogy a piacon a minőségi borok körében egyre elterjedtebb és egyre keresettebb az igényes vásárlói kör részéről, keresettebbek azok a dűlőszelektált borok, amelyek termőhelye éppen az adott dűlő karaktereire épülnek, ami a származási hely tekintetében jelentősen meghatározza magának a bornak a minőségét is. Olyan klimatikai viszonyok vannak, olyan talajösszetétel, olyan termőhelyi adottságok, amelytől az a dűlő különlegesebb bor előállítására alkalmas szőlőt terem, mint például a közvetlen környezetében lévő más termőterületek.

Ugyanilyen fontosnak tartom a 13. ajánlási számon szintén Karakas, Font, Szalay és Demeter képviselő urak módosító indítványát, amelyet az asztali bor minőségi meghatározásához tettek hozzá. Ez pedig egy olyan kiegészítés, miszerint az asztali bor osztályába sorolt a megyei fajtalistában szereplő borszőlőfajtákból származó, legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű - és itt a fontos kiegészítés -, szőlőből származó cukrot tartalmazó mustból készült bor.

Ez a kiegészítés a borhamisítás megelőzését szolgáló pontosítás. Feltétlenül fontosnak tartom, és örülök annak, hogy az előterjesztő képviselője is egyetért ezzel a módosító indítvánnyal.

(0.10)

S végül: a 17. ajánlási számon Ivanics István, Latorcai János és Kerényi János képviselő urak módosító indítványa szerepel, amelyet a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor kategóriájához fűztek, mégpedig olyan módon, hogy a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származásában és minőségében ők az eredeti törvényjavaslat 100 százaléka helyett csak 85 százalékban kívánják meghatározni. Én azt gondolom, hogy ragaszkodni kellene a 100 százalékos megjelöléshez, ezért nem kellene ezt a szabályozást ilyen módon fellazítani.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Karakas János képviselő úré a szó.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bánki Eriknek mondanám, hogy a 13-as mellett még van a 12-es is, ahol a “frissö szó is benne van. Ez is a hamisítás ellen, illetve a gyümölcsborral kapcsolatos lenne. Örülök az elismerő szónak.

Én igazából az 5. és 6. ponthoz szeretnék szólni, de még lesz egy-két más hozzáfűznivalóm is. Az 5-ösben szerepel a borvidéki régió fogalma, amit bár négypártival fémjelzünk, ugyanakkor még mindig viták vannak egyáltalán a régiók pontosításáról, kötelezővé tételéről, illetve bizonyos fokú átalakításáról. Korábban már vitatkoztunk arról - pont Font Sándor előadása kapcsán -, hogy jó lenne azt a folyamatot törvényben is rögzíteni, amely már elindult az egyes borvidékek együttműködésével: a regionalizálódást. Az ő elmondásában és az ő javaslatában szerepel Tokaj mint különálló régió, szerepel Észak-Magyarország mint alakuló régió, szerepel a dunai borrégió, amelyik már funkcionáló régió, hisz megtörtént a bejegyzése is, tudomásom szerint a közeljövőben bejegyzésre kerül a pannon borrégió, még nem került bejegyzésre a balatoni régió, és várat magára egyáltalán a döntés arról különböző borvidékeken, hogy megalakítsák az észak-dunántúli részen is a régiót.

Ez az 5. pontban szereplő javaslat tulajdonképpen egy ajtónyitási lehetőség arra, hogy ezek a képződmények maguktól, természetes úton végbemehessenek. Mint mondottam: van olyan álláspont is, amely szerint már most május 1-jéig célszerű lenne törvényben megnevezni ezek számát, és mintegy a törvény erejével is belekényszeríteni az illető borvidékeket abba, hogy ezt a regionalizálódást minél hamarabb véghezvigyék. Vitatkozzunk róla, van még rá lehetőség! Én tartom magam az eredeti 5. ponthoz, de nem zárható ki, hogy ha akad okos, értelmes, ennél jobb vélemény, hogy ezt esetleg kiváltsa.

A másik a 6-os, amelyik majd részben átvezeti mondanivalómat a következő hozzászólási csoporthoz, ez pedig a borvidék kérdése. Borvidéknél korábban élt a 7 százalékos, szőlővel hasznosított területi határ, amit egy kicsit megpróbáltunk kibővíteni azzal, hogy szerepel, hogy ha nincs is meg a 7 százaléknyi szőlőborítottság, ha azon a településen, illetve településrészen bor adóraktár működik, az a borvidék része lehessen. Ezt szükséges volt meglépni olyan nagy múltú, szőlőfelülettel csak részben rendelkező vagy akár nem is rendelkező területrészeken, ahol a magyar borok hírnevét hosszú évtizedes vagy talán évszázados tevékenységgel eddig is végezték és megalapozták. Arról, hogy esetleg kikerült a területükről a szőlő - mint például nagyon sok budafoki borászati üzem -, avagy egy másik területen van szőlőfeldolgozója, nagy részben nem ők tehetnek, viszont ezzel a besorolással lehetővé nyílik számukra, hogy élhessenek mindazon előnyökkel, ami a meghatározott termőhelyből származik.

Ezt a két témát szerettem volna mindenféleképpen kiemelni, és még egyet, amire tulajdonképpen azt mondom, hogy a kompromisszumkészségét is mutatja úgy az előterjesztőnek, mint a patkó mindkét oldalán ülőknek, hogy például a meghatározott termőhelyről származó borok esetében szerepel egy szó, a Vitis vinifera fajhoz tartozó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit kivettünk jó érzékkel, ezzel is segítve azt, hogy esetleg az Alföldön más fajtákat is be lehessen vonni a termelésbe.

Köszönöm.

ELNÖK: Lasztovicza Jenő képviselő úré a szó.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Karakas képviselő úr mondandójának az elejéhez csatlakoznék. A 2. § 6. pontjához adtam én is egy módosító indítványt, amit ugyan a tárca és a bizottságok sem támogattak, de hasonló módosító indítványt nyújtottak be Karakas János és Szalay Gábor képviselő urak egy kis kibővítéssel, de tulajdonképpen a módosításom szándéka tükröződik a tárca és a bizottságok által elfogadott módosításban. Ami ehhez a szakaszhoz tartozik - és úgy látom, hogy a fogalommeghatározásnál egy egyértelmű irányt szab a tokaji aszúbor mellett -: az általános vitában elmondtam többször is, és azóta több képviselőtársammal is beszéltünk, hogy a törvénymódosítás iránya afelé tendál, hogy aszú szőlőből készíteni aszúbort csak a tokaji borvidékre lehetne ráhúzni, és ezt a nevet, hogy aszúbor, csak Tokaj használhatja.

Én úgy gondolom, hogy ezeket a módosító indítványokat, amik be lettek terjesztve, át kellene gondolni, és nem kellene csak a tokaji borvidéknek lehetőséget biztosítani arra, hogy tokaji aszút készítsen, és mint aszút forgalmazza azokat a borokat, hiszen több évszázados hagyománya van az aszúkészítésnek más borvidéken is.

Annak idején, amikor a magyar határok nem ilyen szűkek voltak, hanem a régi Magyarország volt, akkor az erdélyi részeken is állítottak elő aszút. Épp Kékkői képviselőtársammal néztünk egy régi kiadványt, hogy az 1850-es években Bécsben az erdélyi aszú úgymond szinte megelőzte a tokaji aszút, sőt érdekes módon a krónikák még írnak arról is, hogy vörös szőlőből is készítettek aszút. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Magyarország mai határain belül is nemcsak a tokaji borvidék alkalmas arra, hogy aszú szőlő teremjen, hiszen a badacsonyi borvidéken is, vagy addig, amíg hagyományos szőlőtermesztés folyt Móron, mielőtt még nem kezdődött meg a nagyüzemi termesztés, a móri borvidéken is állítottak elő aszút aszú szőlőből, mert ott a botrytises fertőzés és a szőlő érése és betöppedése megtörténhetett; vagy, ha azt nézzük, hogy a tőlünk pár kilométerre levő, Fertő-tavi részen, Ruszt környékén is állítanak elő aszút. Mi történik akkor, ha most kinyílnak az Unió határai, és külföldről hoznak majd be aszú névvel bort? Ezt nem lehet megtiltani.

Tehát én arra kérném a parlament mindkét oldalát, hogy gondoljuk át ezt a négypárti egyeztetéssel elfogadott módosítót, amely arra törekszik, hogy aszú csak a tokaji borvidéken lehessen. Én azt kérném a képviselőtársaimtól, hogy engedjük már meg Magyarország más borvidékein is, ahol alkalmas a környezet rá, alkalmas az évjárat, hogy azok a kistermelők, akik ha nem is nagy mennyiségben, de a saját megélhetésük, a piacon maradásuk, a fajtaválasztékuk bővítése érdekében, illetve a borvidéknek is azért valamilyen rangot adva, hogy aszú szőlő termesztésére és aszúbor előállítására alkalmas... - hagyjuk meg a lehetőséget. Tehát ennyire azért ne privilegizáljuk Tokajt! Tokaj így is, úgy is meg fog élni, az aszút mindenki eleve Tokajhoz köti, de nem kellene elvenni ennek a lehetőségét más borvidéktől és más szőlőtermelőktől sem.

Köszönöm szépen.

(0.20)

ELNÖK: Karakas János két percben kért szót.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Igen, elnök úr. Az aszú névhasználat szintén egy olyan kompromisszum eredménye, amit, úgy érzem, megkötött a szakma, megkötöttek a borvidéki képviselők jelentős részben, és ezt kicsit méltányolnunk kellene. Arról nem is beszélve, hogy tudomásom szerint a tokaji aszú névhasználata le lett védve az Unióban, ebből adódóan ezt a hazai szakgárda nem szeretné gyengíteni azzal az elismert ténnyel egyébként, hogy aszút Magyarországon, a történelmi Magyarországon a korábbi időszakokban is több helyen állítottak elő, és világhíresek voltak, de igazából megrögződött aszú csak a tokaji aszú volt, hiszen itt vannak meg azok a környezeti feltételek, ahol a legnagyobb gyakorisággal, a legnagyobb biztonsággal képződik aszú.

Egyébként igaza van teljes egészében a képviselő úrnak: kadarkából én magam is még technikusként ittam szekszárdi aszút, aminek tökéletesen ugyanolyan ízei voltak, ugyanazok a botrytises ízei voltak, mint minden aszúnak, de ezekkel az eseti példákkal, mondom, ne gyengítsük a tokaji aszú amúgy is erősen megtépázott pozícióját. Azt el tudom képzelni, hogy néhány év múlva esetleg ismételten ki lehessen szélesíteni, ha már sikerült az Unióban elfogadni a tokaji és az aszú nevet. Egyébként biztos, hogy lehet találni egyéb olyan megfogalmazásokat is, amelyek az ilyenfajta borkülönlegességek esetében elismertethetők a világban.

Köszönöm.

ELNÖK: Lasztovicza Jenő szintén két percben kap szót.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem szeretnék hosszasan vitázni erről a témáról, mert én is egy borvidékről jöttem, ahol érdekem, hogy képviseljem a borvidéken élőket, de én úgy gondolom, hogy az aszú nem egy szőlőfajta, nem egy borfajta, ez egy technológiának az eredményeként előállított… (Karakas János nemet int a fejével.) De! De, ez egy technológia! Az, hogy megtermelődik az aszúszem, az aszúszemet leválogatják, azt külön leteszik, utána vagy musttal, vagy borral, attól függ, hogy milyen puttonyosat akarnak - ez egy technológia, kérem, ez egy technológia!

Egyáltalán le van védve ez? Valaki levédeti, és akkor kész. Az, hogy a tokaji aszú nevet levédették, nagyon helyes dolog volt, az jó, azzal nem lehet visszaélni, de magát ezt az eljárást, ezt a technológiai eljárást levédte már valaki? - kérdezem én. Tehát bárkinek Magyarországon, ha megfelelő szőlőfajtából olyan érett és botrytises fertőzésen átesett szőlője van, ezt az eljárást nem lehet megtiltani. Nekem ez a véleményem. Köszönöm.

ELNÖK: Demeter Ervinnek adom meg a szót.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. A tokaji aszúról és az aszúról, hiszen a múltkor azért váltottunk erről néhány szót, tehát nem megismételve, hanem az új elemeit nézve: ez azért kicsit több, mint technológia. Valóban, technológia is, de kicsit több: kellenek hozzá természeti adottságok, kell hozzá a Botrytis cinerea, és azzal együtt tud a dolog működni.

Ami az aszúkészítést illeti, valóban, a történelmi Magyarországon volt még Tokajon kívül olyan hely, ahol megvoltak ennek a természeti adottságai, sajnos ma már ezek nincsenek. A Szerémségben készült aszú, a Ménesen készült vörös kékszőlőből, a kadarkából aszú, amiről Lasztovicza Jenő beszélt, és a Fertő-tónak a ma is még inkább a túlpartján, vagy az innenső partjának is már az osztrák részén készült. Az a probléma, hogy nem mi kivételezünk Tokajjal, hanem a természet kivételez Tokajjal. Tokajban szinte minden évben adott az aszú és adottak a feltételei, míg a többi borvidéken tíz évben egyszer, esetleg kétszer fordul elő egy desszert, egy rendkívül jó évjáratban egy pici előfordul, és ezért a rendszeres használata tulajdonképpen arra épülne, hogy a tokaji aszú név húzná fel. De tekintettel arra, hogy nem fordul elő rendszeresen, hangsúlyozni kívánom, tízévente egyszer, nem tudja azt a minőséget, még akkor sem, mint Tokajban, ezért az aszú nevet kicsit lejjebb húzza, nagyon lejjebb húzza. Ezért nem tartanám helyesnek, és a magam részéről annak vagyok a híve, hogy Tokajnál használjuk az aszút.

Köszönöm.

ELNÖK: Lasztovicza Jenőé a szó.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Még egyszer csak arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, ne fosszunk meg más borvidékeket ennek a technológiának a gyakorlásától, amelyhez, ahogy elmondta Demeter képviselőtársam is, megfelelő környezeti feltételek kellenek, anélkül nem működik, ezzel maximálisan egyetértek.

Úgy gondolom, hogy a tokaji nevet nem ezek a borvidékek vagy borosgazdák és termelők fogják lehúzni, hanem az, ha Tokajban nem megfelelő minőségben állítják elő az aszút, és az húzza le, ami ment például a '80-as években vagy a '80-as évek előtt, a '70-es években, ahogy akkor állították elő az aszút, mert sokan tudjuk, akik jártunk arra szakmai gyakorlaton, vagy barátaink dolgoztak ott, hogy akkor sok esetben hogyan készült a tokaji aszú. Az húzza le, és nem az a pár termelő vagy jó néhány termelő, aki esetleg kísérletképpen piciben előállítja, és lehet, hogy megpróbál extraprofitot elérni a saját kis gazdaságában.

ELNÖK: Hogy a vitát még jobban tudjuk élvezni, öt perc szünetet tartunk.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk a munkát. Úgy tűnik, hogy a tokaji aszúhoz nem térünk vissza, több felszólaló a részletes vita e szakaszában nincsen, ezért ezt a szakaszt lezárom. (Demeter Ervin: De van!) Ehhez a szakaszhoz, Ervin? (Demeter Ervin: Igen.) Kissé megkésve, de méltánylandó ebben a nemes témában, Demeter Erviné a szó.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, igyekszem rövidséggel meghálálni a nagylelkűségét, de az ajánlás 5. és 6. pontjában, tehát a borvidéki régió és a borvidék meghatározásánál az álláspontokat szükséges tisztázni, hisz Karakas János képviselőtársam is felvetette. Ha volt valamiben négypárti egyetértés, akkor abban volt, hogy a borvidéki régió maradjon el. Természetesen ez végül nem minden szocialista képviselő tetszését nyerte el, és ezért nem beszélhetünk itt négypárti megállapodásról.

Mi is húzódik meg a dolog hátterében, a vita hátterében? Az, hogy a borvidéki rendszerben a legalsó szint megkétszereződne. Tehát ha a borvidéken túlmenően van egy borvidéki régió is, hozzá kapcsolódó jogosítványokkal, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy ugyanarról a területről van egy borvidéki bor, és lehet egy régiós bor is. Ezzel a hegyközségi rendszer megkettőződik, amivel négyszintűvé válik már.

Ráadásul az a javaslat, amit itt az 5. szám alatt Karakas János és Szalay Gábor beterjesztett, a borvidéki régióval annyit tesz, hogy a szomszédos borvidékek önkéntes társulásából az önkéntes szócskát kihúzza, ami nem biztos, hogy helyeselendő. De létezik egy olyan megoldás, vagy körvonalazódik, a bortörvény vitája során csiszolódik egy olyan megoldás, ami talán áthidalja ezt a problémát, aminek az a lényege, hogy a legkisebb hegyközségi szint maga egy régió lenne, annak függvényében, hogy az adott borvidék ki tud alakítani régiót, vagy sem. Aki ki tud alakítani, tehát aki össze tud állni, ott azok alkotnak egy régiót, ahol pedig nem találnak társat, vagy nem akarnak társat, ott maga a borvidék önállóan képezi ezt a régiót. Ez a megoldás jelenthetne választ arra a felvetésre, hogy túl sok a 22 borvidék, tegyük valahogy átláthatóbbá.

Az általános vitában abban maradtunk, hogy erre nem találtuk még meg a jó megoldást. Itt van egy olyan lehetőség, ami ezzel kecsegtet, benyújtottam, talán sikerül is hozzá még társakat szerezni, és a mezőgazdasági bizottságban lehet a javaslatot tovább csiszolni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát most már valóban le lehet zárni az első szakaszt. Megnyitom a részletes vita második szakaszát, a 30-117. pontok alapján, a már tárgyalt javaslatok kivételével. Megkérdezem, ki kíván felszólalni ötperces időtartamban. Elsőként Kékkői Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A 35. számú módosító javaslathoz, a 43. számú módosító javaslathoz, a 70., a 71. és a 72. számú módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. A 35. számú módosító javaslat jelenlegi formájában megint csak hárompárti megállapodás eredménye, és ez egészen a 80. számú módosító javaslatig minden elfogadásra javasolt módosításra igaz.

Demeter Ervin a 79. számú módosító javaslatában a 35-66. § elhagyását is kérte, ami az első helyen kijelölt bizottság értelmezésében ismét nem házszabályszerű. Lehet, hogy nem házszabályszerű, de a törvénytervezet alkalmatlanságát mindenképpen jelezte.

Nézzük, hogyan módosul a 7. § a 35. számú módosító javaslat szerint! Az MVH-kirendeltségek helyett központi hivatal lesz hivatott a telepítés és kivágás kérdésében dönteni. Ez a vita arról szól, hogy most az engedélyt ki adhassa ki, a központi hivatal, vagy az MVH-kirendeltségek. Ebbe én nem is akarok belemenni, mindössze azt szeretném megjegyezni, hogy az (5) bekezdésbe talán jó lett volna belevenni, hogy kötelezi most már a központi hivatalt, ne csak az illetékes hegybírónak, a körzeti földhivatalnak, valamint az OMMI-nek, hanem magának az engedély kérelmezőjének, az érintettnek is küldjön egy példányt a határozatból. A vitában mintha megfeledkeznének a szőlőt művelni, telepíteni szándékozó emberről.

A 43. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 13. §-ának a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor alapanyagául szolgáló szőlő származási helyére vonatkozó (3) bekezdését módosítja. Nem könnyű feladat a származási helyre vonatkozó előírás pontos meghatározása. A módosító javaslat borhozamhoz - vagyis maximálisan 14 tonna/hektár szőlőtermésre vonatkozó megkötés elhagyásával -, száz hektoliter/hektárhoz kötné a feltételt. Ezzel szemben a 44. számú módosító javaslat a szőlőterméshez kötné.

Az, hogy az előterjesztő az előbbi elfogadásával ért egyet, érthető, mivel ebben az esetben a mérlegelési kötelezettség nincs előírva, aminek egyébként a feltételei sem lennének adottak. Az előállított bor mennyiségével történő ellenőrzés inkább megoldható lenne. De szeretném emlékeztetni önöket a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor definíciójának utolsó mondatára, amely így szól:

(0.40)

“Az m. t. minőségi bor származásában és minőségében 100 százalékban, fajta és évjárat vonatkozásában 85 százalékban meg kell hogy feleljen az elnevezésének és jelölésének.ö Ennek értelmében a származási hely nem igazán ellenőrizhető. Talán ezért használta eredetileg a törvényalkotó is a borhozam mellett a szőlőtermés mennyiségét is a származási helyre vonatkozó kritérium esetén.

A 70., 71. és 72. számú módosító javaslatok a sokat emlegetett kitételt módosítják, miszerint középfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személy vagy ilyen alkalmazottal rendelkező vállalkozás végezhet csak árutermelő borászati tevékenységet. A 70-es a “csakö szót törölné, míg a 71-es csak a 80 hektoliter fölötti árutermelés esetére követelné meg a szakirányú iskolai végzettséget. A 72-es számú módosító javaslat szintén csak hárompárti megállapodás eredménye, és a második bekezdés teljes eltörlését javasolja. Így természetesen a 66. § (2) bekezdése is értelmét veszti, aminek törlésével viszont nem találkoztam.

A javaslat ellen igazából az volt a kifogás, hogy minden árutermelőre, borászati tevékenységet folytatóra egyformán kötelezővé tette a szakirányú végzettséget. Lehet, hogy a teljes törlés helyett, mint ahogy a 71-es számú módosító javaslatban is szerepel, éves áruforgalomhoz, például 80 hektoliter, de lehetne 500 hektoliter borhoz is kötni a szakirányú végzettség előírását. Lehetett volna a pince mérete alapján is előírni ezt a kötelezettséget. Annyi bizonyos, hogy a legegyszerűbb megoldásnak a bekezdés teljes törlése ígérkezik.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Lasztovicza Jenő képviselő úrnak adom meg a szót.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az 53. ponthoz szeretnék először hozzászólni. Úgy látom, hogy a 19. § (2) bekezdését Karakas képviselő úrék is megfogalmazták hárompárti indítványként, hogy a bor cukortartalmának a változását ennek megtörténte előtt az illetékes hegyközségnek írásban be kell jelenteni. Ők ezt a második pontot teljes egészében kivennék. Én úgy gondolom, hogy ez pedig fontos passzus, hiszen a bor cukortartalmának a növelése a bortörvényben ugyan engedélyezett eljárás bizonyos mértékig, ami eddig jól működött, hogy a hegyközségnek be kellene jelenteni.

Úgy gondolom, hogy ennek csak az utolsó mondata az, amit ki kellene venni, hogy a bejelentés elmulasztása esetén a hegybíró a hiány pótlásáig a származási bizonyítvány kiadását megtagadhatja, valamint 20-100 ezer forintig terjedő bírságot szabhatna ki. Úgy gondolom, hogy ellenőrizhetetlen, hiszen rengeteg olyan kistermelő van, aki otthon dolgozza fel a szőlőjét saját fogyasztásra vagy kisebb mértékben viszontfelvásárlónak eladásra. De a nagy tételű, nagyüzemi cukorfelhasználást, cukorral való feljavítást igenis be kellene jelenteni.

A következő, amihez hozzászólnék, az a 60. pontban található, hogy a nem szőlő alapú alkoholos termékek és szőlőbor azonos adóraktárban nem tárolható. Én örülök neki, hogy ugyan az én javaslatomat nem támogatták, de szintén a Karakas képviselő úrék hasonló módosítót nyújtottak be ehhez a passzushoz.

A 63. pontban úgy gondolom, hogy jobban konkretizálni kellene, hogy a szőlő- és az asztali borról, illetve a meghatározott termőhelyről szóló minőségi származási bizonyítványt a hegybíró adja ki, mert az elég tág fogalom, hogy a hegyközség. Tehát itt konkrétan meg kellene határozni a törvényben is, hogy ki az, akinek aláírási jogosítványa van, és ki adhatja ezeket a származási igazolványokat.

Nagyon fontosnak tartom, amit én is beadtam módosítóként, de a kormánypárti képviselők is a 71. pontban, hogy a külföldről származó bor mennyiségére vonatkozó adatokat a vámhatóság nemcsak hogy az OBI-nak köteles megadni, hanem az illetékes hegyközségnek is jelezni kell, hogy mekkora mennyiség honnan hova származott, így lehet ellenőrizni ezeket az importból származó borokat.

Amit sajnálok, hogy nem fogadott el egy bizottság sem, és a kormány sem támogatott, de kapcsolódó módosítóként szeretném benyújtani, hogy a szőlő feldolgozására, a must és bor előállítására, átvételére, kezelésére, forgalomba hozatalára, csomagolására, tárolására szolgáló épületek, helyiségek, azok berendezései a pince- és borhigiéniai követelményeknek kell hogy megfelelőek legyenek. Én javasoltam a pince- és borhigiéniai követelményeket; ugyan az eredeti verzióban az van benne, hogy az egészségügyi követelményeknek feleljenek meg. Úgy gondolom, hogy Magyarországon több tízezer olyan kis borászat és pincészet van, amelyek esetleg több száz éves hagyománnyal bírnak, és a pincék nincsenek mennyezetig csempézve, nem a legmodernebb koracél edények vannak bennük, és ha ezt bent hagyjuk, akkor úgy gondolom, hogy a szakhatóságok lehet, hogy nem fogják megengedni azt, hogy azokban a régi patinás, hagyományokkal bíró pincészetekben a borászati technológiát alkalmazhassák. Hiszen tudjuk azt, hogy milyen szigorúak a mostani egészségügyi követelmények, hiszen sok kis vidéki orvosi rendelőt is bezár az ÁNTSZ azért, mert valahol kis penészesedés van a falon vagy nincs kellőképpen kicsempézve.

Úgy gondolom, hogy a több száz éves magyar borászati hagyományoknak, és a sok kistermelőnek az érdekeit védené akkor, hogyha ezt a módosító indítványt a parlament majd elfogadná.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Demeter Erviné a szó.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/6365/67. (Sic!) számú módosító javaslat megnyitotta a 46. § (1)-(2) bekezdését.

(0.50)

Az abban lévőket elfogadva azt tovább kívánom csiszolni, de előtte engedjék meg, hogy magáról a problémáról néhány szót mondjak. A tokaji bornak a palackozásáról szól ez a két szakasz.

A tokaji bor hírneve, úgy gondolom, egészen jelentős. A szomszédos borvidék, Eger polgármestere is megemlítette, hogy a tokaji mellett az egri bor is híres. Valóban, a világon talán a legismertebb vagy az egyik legismertebb magyar márkanév a “tokajiö szó, és ez természetesen a történelem során, főleg az írásos emlékeket tekintve a XVII. századtól, bár előtte is volt, de írásos emlékek akkortól, tehát a jó borainak köszönheti Tokaj ezt a hírnevet, még akkor is, ha volt egy időszak az 1950-es évektől '90-ig, amikor nem a minőségi szempontok játszották a főszerepet, a szovjet piacon a mennyiség számított.

De gyakorlatilag ezt a rövid időszakot leszámítva - ez történelmi léptékkel azért nem olyan hosszú - kiváló minőséggel érte el Tokaj ezt a tekintélyt és ezt a nevet, olyan mértékig, hogy voltak olyan országok, amelyek nem átallották elorozni a nevet, Franciaországra és Olaszországra gondolok, mind a két helyen van tokaji bor. De hál' istennek, a kilencvenes évek elején sikerült rendezni egy tizenöt éves átfutási idővel, ez 2006-ban lejár, és azután sem az olaszok, sem a franciák nem használhatják a nevet. Már csak egy apró feladatunk van: a szlovákokkal a három elcsatolt településnél a névhasználatról megállapodni.

Tehát adottságait tekintve Tokaj rendkívüli, alkalmas arra, hogy a világ egyik legjobb vagy talán legjobb természetes édes borát állítsuk elő. És ez a lehetőség kötelez is minket, hogy ezzel a természeti adottsággal éljünk, és ebből a legjobbat próbáljuk meg kihozni. Persze, vannak olyan tényezők is, amelyek, látva ezeket a lehetőségeket, jó hírnevet, igyekeznek az ő szintjükről lefelé húzni ezt a tokaji nevet, és erre szeretnék egy-két elrettentő példát mutatni itt a gyűjteményből, amit a tokaji szervezetektől kaptam kölcsön.

Itt van egy bor, a tokajihoz hasonló palackban (Felmutatja a palackot.), tokaji furmint névre hallgat; Lengyelországból származik, ott palackozták - valami ihatatlan minőségű folyadék van benne.

Ennél elrettentőbbnek már csak azt tudom mondani, hogy két Ukrajnában palackozott valami van itt előttünk, a tokajira emlékeztető palack (Felmutatja.), meggy ízesítés, a másikon barack ízesítés, de hasonlóak a tokaji palackhoz. És itt mellette már a nemzeti színű szalagnak is, az ellenőrző jegynek egy gyengébb, majd a másikon egy kicsit pontosabb hamisítása van.

Ez egy alkoholmentesnek mondott bor (Felmutatja.), ezt sem a tokaji borvidéken, hanem... - nem akarom bántani a települést, hogy melyik településen palackozták, de nem a tokaji borvidéken, Magyarországon palackozták.

És végül a legutolsó, amiben szintén egy ihatónak nem minősíthető, tokajinak nevezett valami van (Felmutatja.), utánozva az ellenőrző jegyet is, ezt pedig Németországban palackozták, mégpedig egy Ostrau nevezetű településen.

Mind az öt, elrettentésnek szánt palacknak egy közös tulajdonsága van, hogy a borvidéken kívül palackozták. Ezért arra szeretném kérni, és tisztelettel meggyőzni képviselőtársaimat, hogy egy apró szócskát szúrjunk bele abba a részbe, ahol a tokaji bor palackozásáról van szó, hisz megemlítjük a palackot és védjük a hagyományos tokaji palackot a tokaji borkülönlegességeknél, hogy tegyük be azt a kis szócskát, hogy ez a palackozás csak a borvidéken történhet a tokaji borkülönlegességeknél. Ennek megfelelő módosító indítványt adtam be, és kérném tisztelettel a támogatást.

És van még egy javaslatom, de azt igyekszem majd akkor egy kétpercesben összesűríteni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bánki Erik képviselő úrnak adom meg a szót.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Lebilincselt Demeter Ervin képviselő úrnak a bemutatója, és egyben elkeserített, hiszen számtalan információt hallottunk már erről, de való igaz, az, hogy ne csak a külpiacokon, hanem Magyarországon is meg kelljen küzdeni a tokaji márkanév és a tokaji palack védelmével kapcsolatban, azért ez több mint váratlan fordulat volt az eddigi ismereteimet tekintve.

A módosító indítványok közül gyakorlatilag három csoporttal szeretnék foglalkozni. Elsőként a 67. és 68. ajánlási számon benyújtott módosító indítványokkal. Mind a kettő nagyon fontos kérdést igyekszik kezelni, méghozzá az állami ellenőrző jegy alkalmazásának a kérdéskörét.

A törvényjavaslat 29. és 30. §-ában rendelkezik arról, hogy a származási hely, fajta, évjárat vagy a készítés módja miatt megkülönböztetésre érdemes palackozott, a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok, védett eredetű borok, muzeális borok, különleges minőségű borok, pezsgők és borpárlatok, a tokaji borkülönlegességek, az egri és szekszárdi bikavér borok csak állami ellenőrző jeggyel hozhatók forgalomba.

Majd később, a 30. §-ban tervezi az állami ellenőrző jegy kiadásának engedélyezési szabályozását, amely az Országos Borszakértő Bizottság hatáskörébe tartozna, és az OBI, az Országos Borminősítő Intézet engedélyével hozhatná forgalomba ezeket az állami ellenőrző jegyeket. Magyarul: elvenné a hegyközségektől azt a hatáskört, amely egyébként szerintem szerencsésen minél alacsonyabb szintre van telepítve, annál hatékonyabban tud működni. Nagyon sok borásszal volt alkalmam beszélni az elmúlt hetekben, sőt hónapokban, mindannyian kifogásolták ezt a szabályozást, úgyhogy nagy örömömre szolgál, hogy Karakas János, Font Sándor és Szalay Gábor képviselő urak ezen szakaszoknak az elhagyását javasolják a 67. és a 68. számon jelzett módosító indítványaikban.

A következő fontos kérdéskör, ami szintén nagyon sok termelőt érintett - és erről már Kékkői Zoltán képviselőtársam is beszélt -: a 70., 71. és 72. ajánlási pontokban szereplő módosító indítványok foglalkoznak azzal, hogy kik is jogosultak a borászati termék előállítására. Itt valóban több alternatíva merül fel, ahogy azt Kékkői Zoltán is elmondta, talán a legegyszerűbb változatát tartalmazza a 72. ajánlási számon Karakas János, Font Sándor és Szalay Gábor képviselő urak indítványa, amellyel gyakorlatilag a 31. § (2) pontjának a teljes elhagyását indítványozzák.

Magyarul: továbbra is lehetővé válna az, hogy a tradicionális pincék, az idős borosgazdák, akik már hetven év fölött vannak, hála istennek, még munkaképesek, szeretik és tudják is a szakmájukat magas színvonalon művelni, viszont már nehezen lenne elvárható tőlük, hogy a borászati tevékenységhez szükséges legalább középfokú szakirányú végzettséget megszerezzék. Tehát mindenképpen támogatom, hogy a szabályozás e téren enyhüljön, és ne zárjuk ki ezeket az idős gazdákat abból, hogy azt, amit évtizedek alatt elsajátítottak, és a családban apáról fiúra szálló mesterséget sikerült megőrizniük, ezt a későbbiekben is űzhessék.

És végül a 73., 74. és 75. ajánlási számon szereplő módosító indítványokban szintén fontos kérdéskör kerülne szabályozásra: a törvényjavaslat a 32. §-ában rendelkezik a közfogyasztás feltételeiről. Itt fontosnak tartom azt, hogy a külföldről származó bor mennyiségére vonatkozó adatokat a vámhatóság ne csak az OBI-nak, hanem az illetékes hegyközségeknek is megküldje, hiszen jó az, hogyha helyben értesülnek a bortermelők arról, hogy a piacon milyen mozgások várhatók.

Illetve a 74. ajánlási számon Szalay Gábor, Demeter Ervin, Font Sándor és Karakas János képviselő urak még további módosítással a szabályozást igyekeznek szigorítani, amely véleményem szerint is fontos kérdéskör (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és feltétlenül támogatom.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Két percben Nagy Imre kért szót.

DR. NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársamnak még az előző tokajibemutatóhoz fűzött mondatához szeretnék egy mondatot hozzátenni: egyrészt köszönöm, hogy nem nevezte meg, hogy hol palackozták, bár meg kell jegyeznem, hogy én is utánajártam a dolognak, egyébként forgalomba soha nem került, és ma már a kísérleti jellege is eltűnt annak, hogy alkoholmentes tokajit állítsanak elő. (Derültség.)

(1.00)

Ugyanakkor a másik megjegyzéssel, amit tett, maximálisan egyetértek a tokaji borvidék palackozására vonatkozóan. Csak megerősíteni szeretném, hogy a 81. pontban, a 31. § (2) bekezdéséhez tett javaslatomban tulajdonképpen én is azt fogalmaztam meg, amit az egri borgazdák is szeretnének, hogy az egri bikavérre is vonatkozhasson az, hogy palackozása csak helyben lehetséges, hozzátéve, hogy tudom, hogy vita van ebben. Talán az is ad némi megoldást, ha a hegyközséghez telepített jogosítvány teszi lehetővé, hiszen mi sem szeretnénk azt, ha más borvidék másként látja ennek megítélését, akkor esetleg törvényben kötelező erejű szabályozás vonatkozzon rájuk. De hozzáteszem, hogy úgy, ahogy a tokajinál, az egrinél is ezt mindenképpen indokoltnak találtam személy szerint is.

Köszönöm.

ELNÖK: Karakas János képviselő úrnak adom meg a szót.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Az 59. és 60. indítványhoz szeretnék szólni, amely szintén a hamisítás vagy az egyéb borokkal való keveredés meggátlását segítendő javaslat. Igaz, hogy Lasztovicza Jenővel azonos megfogalmazás van, habár ott ugyanazon paragrafus (1) bekezdéséhez nekünk még van további kiegészítésünk. Hozzátenném, hogy további pontosításra szorul az a fajta megfogalmazás, ahol majd a helyrajzi számmal is ki kell egészíteni. Egy kapcsolódó módosító indítványt már beadtam ebben a témában. Ezzel segíthetnénk a VPOP-nak a további szigorúbb ellenőrző munkáját.

Amire még külön fölhívnám a figyelmet, a 102. módosító indítvány, ami tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy a négypárti módosítással behozzuk a borvidéki borbíráló bizottság szerepét, ami a szakma és a politika részéről egy nagyon fontos feltétel volt. Ezzel próbáltuk ezt megteremteni.

Végül még egy: Demeter Ervin képviselőtársam szólt a szlovák aszú problémájáról. Most vetődött fel itt, a vita kapcsán, és különösen megismerve azt, hogy a mai nappal, ha minden igaz, megszületett az az egyetértése az Igazságügyi Minisztériumnak is, hogy a borvidéki besorolás a miniszteri rendeletbe kerülhessen, viszont pontosan abból adódóan, hogy Tokaj az az egyedüli borvidék, ahol biztos, hogy nem lesz mozgás, nem fog kibővülni területekkel ez a borvidék, valahol megfontolandónak tartom, hogy akár a 87. vagy akár a 88. pontban, a 43. §-hoz kapcsolódóan, ahol részben a tokaji borvidék szóhoz kapcsolódik, utána zárójelbe fogalmazódjon be annak a húsz-egynéhány borvidéknek a neve is, mintegy törvénybe ismételten beemelve, kiemelve, megerősítve azt, hogy ezeket tekintjük a tokaji borvidék részének, és talán segítjük ezzel az FVM-et is a Szlovákiával közös megegyezés kialakításában.

Ha azt sikerül megteremteni, akkor a tokaji borvidék részévé így tudjuk tenni szerintem könnyebben, és akkor, gondolom, örömmel vállaljuk a bortörvény ez irányú kiegészítését is ezzel a néhány szlovák termőterülettel.

Végül azzal a döntéssel, hogy várhatóan rendeleti szabályozás lesz, arra szeretném fölhívni e késői órában is képviselőtársaim figyelmét, hogy ha ki is került a törvényből a borvidéki besorolás, a községek neve, mindannyian figyeljünk arra, és tegyük meg a javaslatot a minisztérium felé, hogy ne csak a minisztert szidjuk utána, hogy kimaradt X, Y, Z község, és akkor immáron rendeletmódosítással kelljen neki bevenni az újabb és újabb területeket, most próbáljuk minél teljesebbé tenni a jövendőbeli listát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Elsőként Szanyi Tibor államtitkár úré a szó.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Hallgatva itt a különböző felszólalásokat, de még egy picit visszautalva azokra a kérdésekre, amelyek az általános vita során elhangzottak, és most itt, íme különböző módosító indítványokban öltenek testet, a Magyar Országgyűlés valami elképesztően nagy hibát fog elkövetni abban az esetben, ha azt gondoljuk, hogy a magyar borfogalmak, borvidékek rendezgetése során csak és kizárólag az itthoni viszonyainkra kell hogy figyeljünk.

Magyarország május elsejétől, elnök úr, az Európai Unió tagjaként az európai egységes belpiac részese lesz. Ha ide mérem az európai borászati hagyományokat, az európai bortermő területeket és az ezekhez kötődő védelmi intézkedéseket, no pláne a szabad versenyt, akkor azt kell mondjam, hogy az a felfogás, amikor elkezdünk mindenféle partikuláris érdekeket ide önteni a parlament asztalára, és közben elfelejtjük azokat a felelősségeket, amelyeket a 93 ezer hektáros magyar borászat iránt ez a parlament visel, akkor valószínűleg rossz útra tévedünk.

Ezt szeretném elkerülni. A kétperces hozzászólásomban csupán arra akartam utalni, hogy itt semelyik módosító javaslat nem kerülheti el azt az igényt, hogy bizony-bizony a lehető legnagyobb összefogásra van szükség, ha kell, akkor itthon borvidékek között, ha kell, akár például Szlovákiával is az oda átnyúló területeinkkel. És ne gondoljuk azt, hogy ezzel a törvénnyel most eleve elrendelünk mindent. Amennyire a minisztérium eszközeivel tájékozódni tudtam, egyetlen pokoli nagy kérdés továbbra is nyitva marad, hogy mindaz a sok szép és jó, amit mi összerakunk a különböző javaslatokból - ehhez mit fog szólni a piac.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percben kért szót Demeter Ervin képviselő úr.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. A helyben palackozás fontossága mellett szólt az egri polgármester úr is. Örülök neki, magam is fontosnak tartom ezt a kérdést, hiszen a helyben palackozás a bor hitelességét fogja erősíteni. Ezért természetesen a kiemelkedő minőségűeknél, amelyek az eredetvédett borok lesznek nálunk, indokolt a helyben palackozás. Ezt az egriek úgy fogják tudni megtenni, hogy az eredetvédelmi rendtartásukban tehetik meg, hogy előírják a helyben palackozást, és akkor a miniszter fogja ezt jóváhagyni valószínűleg. Tehát támogatom, és magam is csak arra tudom biztatni az egrieket, hogy ezt az utat kövessék.

A tokaji esetében azért kellett a törvénybe betenni, mert itt egy speciális eredetvédelmi rendszer van, ami törvényi szintre kerül, és ha maga a törvényi szint tartalmazza az eredetvédelmi rendszert, azért szükséges ebben szabályozni a tokaji esetében. De magam is minden eredetvédett bornál fontosnak és indokoltnak tartom ezt.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Mivel nincs több felszólaló, csak Demeter Ervin nevét látom a normál felszólalók között.

Öné a szó.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Elnök úr, igyekszem egy-két percbe belesűríteni azt a módosító javaslatot, ami a T/6365/67. (Sic!) módosító javaslat, ez nyitja meg a 44. §-t, ami a borkülönlegességekkel foglalkozik. Magam elfogadva, sőt mint egyik benyújtója ennek a javaslatnak, további apró csiszolást végeztem rajta, és ezt szeretném a tisztelt Házzal röviden ismertetni.

Az egyik ilyen, hogy megpróbáltam egységesen kezelni a borkategóriákat, hiszen vannak azonos elemei, ott azonos terminológiákat próbáltam használni. Ennek az egyik ilyen megjelenési formája, amikor a nemesen töppedésre utalunk, úgy használom a fogalmat, hogy a Botrytis cinerea hatására nemesen töppedt tőkén aszúsodott, tehát a töppedéshez hozzátartozik a Botrytis is.

(1.10)

Az eredeti javaslatban a “rothadtö szó szerepel. Hadd mondjam azt, ha mi itt a világ legjobb borát szeretnénk csinálni, akkor szóhasználatban is igyekezzünk ehhez alkalmazkodni. Ráadásul a nemesen töppedt sokkal jobban kifejezi ezt a folyamatot, sokkal pontosabb, sokkal szebb, ezért így használom ezt a fogalmat.

A tokaji borkülönlegességeknél, amelyek a Botrytis cinerea hatására nemesen töppedt szőlőből készülnek, ez már magában hordja azt - és több helyen nem is írták elő -, hogy ennek ebből adódóan van egy jellegzetes érlelési illata és zamata. Ezért ezt elhagyásra javasoltam azokon a helyeken: például az aszúeszenciánál szerepelt, az aszúnál nem szerepelt, a fordításnál szerepelt, a szamorodninál nem szerepelt, itt egységesítettem, és ennek megfelelően készítettem a javaslatot. Tisztelettel várom ebben a támogatásukat, és megköszönöm a késői figyelmüket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Még egy kétperces jelentkezést látok, Bánki Erik képviselő úrnak adom meg a szót.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igazából az államtitkár úr iménti hozzászólása egy kicsit elbizonytalanított, mert azt szerettem volna megjegyezni itt a vita végén, illetve annak a jó érzésemnek szerettem volna hangot adni, amely egyetértés és amely szándék mindkét fél részéről, most csak két parlamenti frakció képviselői vannak jelen ezen a késői órán a vitában, tehát az a konszenzusra, közös megegyezésre való törekvés, amely egy nagyon kiegyensúlyozott, jó hangulatú és szerintem érdemi kérdésekről szóló vitát eredményezett még ezen a késői órán is a parlamentben. Nem tudom, hogy ez a késői időpontnak és a képviselők fáradtságának köszönhető-e, én azt gondolom, hogy sokkal inkább a magyar boroknak és a magyar borvidékek iránt érzett tiszteletünknek, és annak az elkötelezettségünknek, hogy a jogszabályok pontosságát, azoknak az alaposságát olyan irányba tereljük, amely a nemzetközi piacon is és a tradícióinknak, a hagyományainknak megfelelően is a lehető legjobb eredményt hozza a borászati szakma számára.

Ezt szerettem volna megjegyezni, és külön megköszönni valamennyi képviselőtársamnak, akik ezen a késői órán is kitartottak a vitában, és természetesen az elnök úrnak, aki ezt a vitát levezette.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Aminek még nincs vége, hiszen még vannak kétperces jelentkezők. Szanyi Tiboré először a szó.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném megnyugtatni az előttem felszólaló képviselő urat, hogy nincs oka megrémülni. Ha ebben a teremben van olyan, aki ennek a bortörvénynek a vitájában, azt kell mondjam, anyaoroszlánként küzdött minden egyes lehetőségért, amely négypárti egyetértést jelent, én azok közé tartozónak érzem magamat, és attól tartok, hogy ez ügyben talán még tanúim is vannak itt a teremben.

Mindazonáltal az előző felszólalásomnak az oka pusztán az volt, hogy mi továbbra is sokszor a szándékaink, a gondolataink, az indoklásaink valami nagyon belső és rajtunk kívül Európa egészében érthetetlen törekvéseken nyugszanak, ezért próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy persze minden gondolatnak helye van, és jó is, ha azt a parlamentben előadjuk, azonban a magyar borászat előtt nincs már meg az a kényelmes idő, hogy akár évtizedes fejlődési pályákat fusson be, mire úgymond felzárkózik az európai szintekhez.

Azt szeretném mondani, hogy a május 1-jével beköszönő új piaci helyzet, higgye el, kedves képviselő úr, igenis azt teszi szükségessé, hogy a lehető legkoncentráltabb és a lehető legnagyobb védelemben tudjuk részesíteni a magunk érdekeit. Ezek közé tartozik az, hogy sok esetben partikuláris érdekek mentén ne hagyjunk elvérezni nagy gondolatokat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Lasztovicza Jenőé a szó.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tényleg csak röviden. Államtitkár úr az érdekvédelemmel kapcsolatosan fejezte be a mondandóját, amellyel én is maximálisan egyetértek. Az előző két vitanapon is elmondtam, hogy szerintem érdemes lenne a parlamentnek vagy a szakbizottságnak a szőlővel és a borral kapcsolatos összes törvényt egyben egyszer átnézni, és megkeresni azokat a lehetőségeket, hogy ezek harmonizáljanak is. Mert ha az élelmiszertörvény vagy a jövedéki törvény lehetőséget nyújt más termékek borként való előállítására, nem biztos, hogy ezzel az egy törvénnyel, amit most módosítunk, meg tudunk mindent oldani. Arra kérném az államtitkár urat is, hogy fontolják meg ezt, és tényleg egyszer azt a négy-öt törvényt egyben kellene áttekinteni, ami a borra vonatkozik, és szerintem akkor hosszú távon rendet lehetne tenni ezen a fronton.

Lenne még egy gondolatom a szőlészeti-borászati kutatóintézetekkel kapcsolatban. Igaz, ez nem a törvényhez tartozik, de itt elég sok mindent lehet hallani azzal kapcsolatban, hogy a kutatóintézetek - sőt mi több, a sajtó is leírta - összevonásra kerülnek. Szeretném tisztelettel kérni a tárcát, hogy gondolják meg jól, ne történjen meg ez, mert ezzel óriási kárt lehet okozni a magyar szőlész- és borásztársadalomnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szanyi Tiboré a szó.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Teljes mértékig egyetértek az előző képviselői felszólalásban megfogalmazott azon igénnyel, hogy ezeket a kérdéseket is komplexen kell nézni. Itt utalnék vissza, hogy még oly módon is komplexen, hogy itt kipattant a tej, tejimitátumok dolga, azt hiszem, ez elég sok embert kezdett el érdekelni az elmúlt időszakban. Nekik is csak azt mondom, most képzeljék el, ha a borosokhoz odamegyek, és azt mondom, hogy tűrjék meg a borimitátumokat a bor mellett a polcokon. Látszik itt a teremben a derültség, hogy micsoda képtelenség ez. Pontosan ezért hivatkoztam Európára, hogy itt egészen új szokások átvétele felé is nyitottaknak kell legyünk. Azt hiszem, ebben a konszenzuális hangulatban erre tényleg van egy nagyon komoly esély, tisztelt hölgyem és uraim.

A másik: a kutatóintézetek. Az ég szerelmére, az, hogy bizonyos ütődött újságírók fél hírekből kitalálnak valamit, és ezt még bele is írják az egyébként nagyjából senki által nem olvasott lapjaikba, és ebből parlamenti felszólásokat csináljunk, bocsánat, képviselő úr, ez egyszerűen méltatlan. Szeretném leszögezni, és ma már egyébként több képviselőnek is kénytelen voltam elmondani, elmondom tehát hangosan, még a jegyzőkönyv kedvéért is: nincs olyan szándék a minisztériumban, hogy összevonnánk azokat a kutatóintézeteket, amelyek jelenleg is egyébiránt regionális feladatokat látnak el - következésképpen csak egy pluszindokot mondtam most hirtelenjében a borrégiók indoklása mentén. Azt viszont persze szorgalmazzuk, hogy legyen ezen intézetek között integráció. Az integráció alatt azt értem, hogy a tevékenységek jobb összehangolása. De az összehangolás nem azt jelenti, hogy összevont főkönyvelőséget rakok a nyakukba, hanem a munkának valamiféle jobb koordinálását.

Tehát nagyon-nagyon kérem önöket, hogy mielőtt... - azt kell mondjam, jelentéktelen figurák jelentéktelen rémhíreinek jelentéktelen nyomtatványokon való közzétételét ne hozzuk olyan horderejű dolognak, amely ne érne meg akár egy szóbeli kérdést, már nem így hangosan, hanem csak úgy a padsorok között, hogy tényleg van-e ilyen. Mondom: nincs.

Köszönöm.

ELNÖK: Demeter Ervin kért szót.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bortörvény tárgyalása során több olyan kérdést érintettünk, amely túlmutat a törvényen, és mégis a borigazgatáshoz, a borszabályozáshoz tartozik. Ez a dolog helyes, és remélem, hogy az az előttünk álló siker és lehetőség, amit a bortörvényben fel fogunk tudni mutatni, erőt ad ahhoz, hogy ezekkel kérdésekkel is foglalkozzunk.

Azt szeretném mondani, hogy a kutatóintézeti bázis olyan fontos valami, hogy ne intézzük el két perc alatt, és ne tegyünk ilyen kategorikus kijelentéseket. Beszéljük meg, nekem is van elképzelésem, véleményem a dologról, tegyük ezt meg, de ne ilyen röviden, és talán nem alkalmas a negyed kettő utáni időszak arra, különösen, hogy nem ez a téma.

Végül, ami az újságírók leütődöttözését illeti: ilyen késői órákban sem szerencsés ez, államtitkár úr. (Dr. Szanyi Tibor: Egynémely, azt mondtam!) Egynémely.

(1.20)

Én az egynémely újságírót ki tudnám egészíteni egy szocialista képviselővel is. Az idő rövidségére tekintettel írásban adom át az államtitkár úrnak, és önöket megkímélem ettől.

Köszönöm szépen. (Egy iratot nyújt át dr. Szanyi Tibornak.)

ELNÖK: Több jelentkező nincs, ezért a vita második szakaszát és a vita egészét lezárom.

Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. Nem jelentkezett, úgy látszik, hogy nem kíván. Határozathozatalra várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk.