Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő nem jelezte hozzászólási szándékát az általános vitában, ezért megkérdezem Csizmár Gábor államtitkár urat, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkárát, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Csizmár Gábor jelzi, hogy nem kíván szólni.) Jelzi, hogy nem kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása.

Az előterjesztést T/6563. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/6563/1., illetve 2. számon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek az ajánlás szerinti tizenöt perces időkeretben.

Először megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, tehát Kránitz László képviselő urat, a Magyar Szocialista Párt képviselőjét illeti a szó.

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel Sopron az otthonom, a törvényjavaslat kapcsán szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel a soproni történelmi borvidéket érintően is.

Gyakorta emlegetik Sopront úgy, mint a szőlő és a bor városát, hiszen a város több évszázados története gyakorlatilag összefonódott a szőlőművelés és a bortermelés történetével. Ha csak a legújabbkori történelmet nézzük, több olyan sokkhatás érte a magyar borászatot és a Sopron környéki bortermelőket, amelyeket nem volt könnyű túlélni. Az első világháború és a trianoni békeszerződés következtében ültetvényeink egyharmada és a belföldi piac kétharmada elveszett. A következő csapást a második világháború jelentette: az épületek, berendezések, az infrastruktúra pusztulása mellett a szakemberek és az eszközök külföldre hurcolása okozta a termelés megbénulását.

A Sopron környéki borgazdaságokat 1945 után még egy csapás sújtotta: az erőszakos kitelepítés. A népszámlálás során magukat német nemzetiségűnek valló polgárokat és családjukat 1946-tól folyamatosan arra kényszerítették, hogy hagyják el Magyarország területét. Mivel Sopron környékén hagyományosan német nemzetiségűek, a poncichterek foglalkoztak a borászattal, nekik volt meg a megfelelő szaktudásuk és elegendő tőkéjük a bor készítéséhez.

A kitelepített német családok helyére főként Csehszlovákiából és az ország keleti feléből áttelepített magyar családok költöztek. Ezek az új telepesek nem értettek a borászathoz és a szőlőtermesztéshez, illetve a rendkívül alacsony szőlő- és borár miatt, nem találva meg a számításukat, menekültek a szőlőtermeléstől. Épp ezért is örvendetes, hogy az utóbbi években a soproni borvidéken egyre nagyobb jelentőséghez jutott a borászkodás, és most már van néhány olyan borász, akikre a borversenyeken megszerzett eredményeik miatt érdemes odafigyelni.

A gazdák sokat tesznek a soproni bor jó hírnevének visszaállításáért, a termékek piacképességének javításáért, a szigorú minőségi követelmények betartása mellett. A soproni borvidék 60 százaléka a sajátságos íz- és zamatvilágú kékfrankos, és a borosgazdák előszeretettel használják egyre gyakrabban a Sopron, a kékfrankos fővárosa elnevezést.

(18.50)

A törvényjavaslat mellékletében 12. pont alatt szereplő soproni borvidék két körzetet foglal egyébként magában: a soproni körzet 1528 hektár területű, és ez 2000 júniusában kibővült a kőszegi körzettel, amely 259 hektáron terült el.

A borvidéken egyre többen foglalkoznak hivatásszerűen szőlőtermesztéssel, borászattal, ezért rendkívül fontos, hogy olyan világos, jól körülhatárolt szabályozás kerüljön kialakításra, amely kedvezőbb feltételeket teremt számukra, és mindamellett kihasználja a közösségi jog által biztosított lehetőségeket. Álláspontom szerint a törvényjavaslat jól szolgálja az ágazat szerepelőinek érdekeit.

Csupán néhány hónap választ el bennünket az Európai Unióhoz való csatlakozástól. Számos jogszabályt kell összhangba hozni az Unió jogrendszerével, meg kell teremteni az intézményi és a szervezeti oldalról is a közösségi rendeletek alkalmazásának feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió szabályozása alapján ágazatspecifikus, a magyar borjog korszerűsítése az európai közösségi csatlakozást megelőző jogharmonizációs folyamatban is kiemelt szerepet játszik. Az EU borpiaci szabályozásának kialakítását a római szerződés 39. cikkének megfelelően 1962-ben kezdték meg. Az ebben megfogalmazott mezőgazdasági vonatkozású célokat többnyire elérték, a közösség önellátóvá vált, sőt több termék esetében idővel jelentős túltermelés alakult ki. Ezen termékek közé tartozik a bor is, ezért az 1970-es évek második felétől egyre több olyan intézkedést hoztak, melynek célja a borpiac egyensúlyának helyreállítása volt. Így alakult ki részben a máig is érvényes intervenciós mechanizmus és a szigorú szőlészeti és borászati szabályozás.

A kilencvenes évek második felében az EU-ban a túltermelés mérséklődött, mely egyrészt a kivágásoknak, másrészt a kedvezőtlenebb időjárásnak volt köszönhető. Ezért fogadták el 1999-ben a közösségi borjog átfogó reformját. A reform eredményét az új borpiaci alaprendelet és annak végrehajtási rendeletei tartalmazzák. Az új borpiaci rendtartás életbelépése óta ismét nagy termésmennyiséget hozó évjáratok voltak, tehát a borpiaci egyensúly még mindig nem állt helyre.

Tudjuk jól, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor a magyar borgazdaságnak új jogi és gazdasági környezetbe kell integrálódnia. Ennek megfelelően nyilvánvaló, hogy a felkészülés során egyrészt szükség van a jogi harmonizációra, másrészt gazdaságilag is fel kell készülni arra, hogy az EU egységes piacára bekerülve a magyar termelők sokkal élesebb versenynek lesznek kitéve.

A szőlő- és borágazat szabályozása az EU-ban elsősorban rendeletek formájában történik, ami azt jelenti, hogy az ágazatra vonatkozó uniós előírások, mint minden EK-jogszabály, megjelennek az EU mindegyik hivatalos nyelvén, és közvetlenül hatályosak lesznek minden tagállamban. A csatlakozást követően az egész európai közösségi joganyag hatályos lesz Magyarországon is, kivéve, amelyre derogációt, időszakos kivételt kértünk és kaptunk.

A magyar jogalkotás a szőlészet, borászat számos területén mindig is közel állt az európai szabályozás irányvonalaihoz. Ennek oka többek között az, hogy Magyarország hagyományos szőlőtermesztő ország lévén tagja a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatalnak, melynek sok ajánlását mind az Európai Közösség, mind hazánk beépítette szabályozásába. Bár ilyen módon egyes területek - például borászati eljárások, analízis - esetében nem kell az eddigi előírásokon gyökeresen módosítani, oly sok témakör van, amellyel a magyar borjog nem vagy csak jóval szerényebb terjedelemben foglalkozik, mint a közösségi jog.

A hatályos magyar bortörvény és az előttünk lévő tervezet neve - törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról - is tükrözi, hogy ez elsősorban technikai, technológiai előírásokat tartalmaz, vagyis a piacszabályozási kérdésekkel, mely az európai uniós szabályozás jelentős részét teszi ki, nem foglalkozik.

Az EU-ban működő közös borpiaci szabályozás hatékony működtetéséhez elengedhetetlen, hogy a döntéshozók pontos adatokkal rendelkezzenek a szőlőfelületre és a termelésre vonatkozóan. A szőlőtermesztő tagállamok kötelesek pontos, naprakész nyilvántartást, szőlőkatasztert vezetni az ültetvény használójára, a szőlőterületre és a termelésre vonatkozó adatokról.

Az új borpiaci rendtartás és a termelési potenciálra vonatkozó végrehajtási rendelet nagy hangsúlyt fektet a telepítési jogok pontos nyilvántartására, hiszen ez hatékony eszköz lehet a szőlőterületek bővülésének megakadályozására. Az Európai Unió borpiaci rendtartásának számos intézkedése szoros kapcsolatban áll az üzemi és termelési kataszter kialakításával és vezetésével. Ilyen például a szüreti, termelési és készleti jelentések rendszere. A jelentési kötelezettségnek - az EU előírásainak megfelelően - minden érintett gazdasági szereplőre, nem pedig csak a hegyközségek tagjaira kell kiterjednie. Ezt a kérdést álláspontom szerint a tervezet 64. §-ának (1) bekezdése megnyugtató módon oldotta meg.

Az analitikára és a borászati eljárásokra vonatkozó előírások azon jogszabályi körbe tartoznak, melyek esetén a hatályos és tervezett magyar előírások EU-konformitása jó.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország része lesz az egységes belső piacnak. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az uniós országok és Magyarország között többé nem lesznek kereskedelmi akadályok, így boraink piaci érvényesülését nagyban azoknak a termelés minőségétől és gazdaságosságától függő versenyképessége határozza majd meg. Ezért fontos, hogy az ágazat szereplői megtalálják vállalkozásuk életképességének módját - integrációban való részvétel; kiegészítő tevékenység, például borturizmus megkezdése és egyebek -, és így a csatlakozásra való felkészülésükért aktívan tegyenek.

A soproni borvidék kis borászatai specialitásaikkal, különleges minőségű boraikkal reményeim szerint életképes vállalkozások lesznek az Unióban is. A soproni borvidék a maga sajátos klímájával, szerepével egy meglehetősen különleges borvidék, és éppen ennek a különcségének köszönhető, hogy más borvidékekhez képest itt sokkal érdekesebb borokat lehet előállítani. Talán ez lehet az alapja a pincészetek sikerességének is.

Végezetül engedjék meg, hogy kifejezzem azon véleményemet: a soproni borvidék érdekelt a törvény megszületésében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig Lezsák Sándornak, a Demokrata Fórum képviselőjének adom meg a szót. Parancsoljon!

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, nem vagyok egyedül képviselőtársaim között, aki hosszú lajstromot kapott, hogy mi az, amit elmondjon itt e törvényjavaslattal kapcsolatban, milyen módosító indítványokat tegyen, mi az, amit ki kellene hagyni ebből a tervezetből.

Nem akartam felállni, és nem akartam erről beszélni, ugyanis Font Sándor e törvényjavaslat előadójaként zászlós embere Bács-Kiskun megyének és magának a törvényjavaslatnak is. Azonban mindenképpen van egy olyan terület, amelyről eddig nem szóltak, és erre szeretném felhívni a figyelmet, és tulajdonképpen azt mondták a Tisza menti, a Kecskemét környéki szőlősgazdák, hogy ne kerüljek a szemük elé, ha erről nem beszélek.

Jól tudják a képviselőtársaim, hogy választókerületemben, itt a Tisza mentén, Kecskemét környékén igen gyenge a termőföld minősége, sok helyen csak alig 2-3 aranykoronás, szinte egyedül a szőlő az, amely meg tudja hálálni a megyében a törődést és a ráfordított nagyon sok munkát.

Az ültetvények adatai tükrözik a szorgalmas munkát, de a gondokat is. Itt Bács-Kiskun megyében az ültetvények kétharmada jól kezelt, és csak alig 1 százaléknyi a gyengén vagy sehogy sem gondozott terület aránya. A szőlőterület 3-4 százalékán csemegeszőlő, egynegyedén vörös borszőlő, 70 százalékán fehér borszőlő terem.

A kifagyást a szőlőterület felén szinte rögtön pótolják a gazdák. A terület egynegyedén 10 százalék alatti, további negyedén 20 százalék körüli a hiányzó tőkék aránya. Sajnos, az ültetvények kissé elöregedtek, egyötödük 30 évesnél is idősebb, egyharmaduk 20-29 éves. Elsősorban a kicsi, egynegyed-egyharmad hektáron lévő ültetvények öregedtek el.

Ezekből a gyors adatokból egyértelműen kitűnik, hogy Bács-Kiskun megyében az elmúlt évtizedek piaci veszteségei, borháborúi ellenére vagy az elmúlt években megnövekedett bürokratikus kötelezettségek ellenére jól karbantartottak az ültetvények, nem adják fel, hanem reménykednek a gazdák sorsuk jobbra fordulásában.

Sajnos, ez a törvényjavaslat sok helyütt nem sietteti reményeik valóra váltását. Mindenekelőtt, és mindössze erről kívánok most szólni, egy újabb gonddal kell szembenézniük, a szaktudásukat igazoló papirosok hiányával. Az előterjesztés ismét újabb akadályokat állít a sívó homokon kemény megélhetési küzdelmet vívó gazdák elé: 2007-ig meg kellene szerezni középfokú szakirányú végzettségüket, ha a kistermelői és borászati tevékenységüket folytatni akarják, vagy ilyen végzettségű alkalmazottat kell tartani.

Teljesen indokolatlannak véljük ezt az előírást, hiszen nem a papiros igazolja a borász alkalmasságát, hanem a bora, az áruja. A gazdák többsége 50-60 éves, tehát hosszú ideje fiatal; és ugyan hogyan és mi végre szerezzenek idős fejjel középfokú végzettséget?

(19.00)

Miért kell újabb és újabb okmányokkal megterhelni a szőlősgazdákat? Még azok is szükségtelennek tartják ezt az új előírást, akik rendelkeznek ilyen végzettséggel, hiszen ők is tudásuk javát az idősebb, ilyen-olyan papirosokkal nem rendelkező szőlősgazdáktól szerezték. Nagyon kérem államtitkár urat, képviselőtársaimat, hogy fontolják meg e törvénymódosító javaslatunkat, amelyet beterjesztünk, amely lehetővé tenné, hogy szaktudás nélkül, középfokú szakirányú végzettség nélkül is lehessen kistermelői és borászati tevékenységet folytatni. Ha az uniós előírásokra hivatkoznak, azzal kapcsolatban pedig nyilván meg kell teremteni azt a sajátos helyzetet, amely végül is lehetővé teszi, hogy ne kelljen a szőlősgazdáknak idős fejjel középfokú végzettséget szerezni, hanem elsősorban a földre koncentráljanak, s jó bort termeljenek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szanyi Tibor államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azért kértem egy kétperces megszólalási lehetőséget, mert egy olyan témát érintett, amely ugyan valamelyest bekapcsolódik a szőlőtermesztésről és a borról szóló törvénybe, de ez más tekintetben is rengeteg problémát felvet. Én azt gondolom, hogy ebből a szempontból érdemes megfontolnunk általában a parlamenti törvényhozó munkában, illetve a jogszabályalkotásban azt a tulajdonképpen európai koncepciót - nem is uniós koncepciót mondanék, mert ez sokkal inkább az egyes tagországokban tör utat magának, és örülnék, ha Magyarországon is utat törne -, hogy amikor végzettséget írunk elő valamilyen szakma ellátásához, az életművet általában bele szokták kalkulálni ezekbe, és ehhez átgondolt jogszabály kellene. Azt gondolom, hogy a szakképzéssel kapcsolatos törvénykezésben kellene ezt igazából rendbe tenni, mert nem lehet csak így, hogy a borászoknál.

Amúgy egyébként teljesen igaza van önnek. Én úgy tudom, hogy a skandináv országokban vannak erre igen jó példák, hogy tehát életművet, egy-két interjút követően elismernek általában szakmai tudásnak, végzettségnek. Ilyen körülmények között én a kérésének megfelelően konzultálni fogok az illetékes minisztériumokkal - gondolom, elsősorban az oktatásival és másokkal -, mert ez valóban rendezést kíván. Én szívem szerint előbb-utóbb Magyarországon is szeretném előírni azt, hogy a mezőgazdasággal is csak azok foglalkozzanak, akik értenek hozzá, hiszen a csomó hozzá nem értő veri szét a jók piacát, és itt nem iskolai papírról, hanem tényleges tudásról kell gondoskodnunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ivanics Istvánnak, a Fidesz képviselőjének.

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni, ahol Lezsák Sándor képviselőtársam abbahagyta. Fel szeretném hívni a figyelmét minden olyan politikusnak és szőlészettel, borászattal foglalkozó szakembernek, aki a törvénykezéshez hozzájárul, hogy legyen mindig a horizonton az a kérdés, hogy ne gátakat építsünk magunknak, hanem egy olyan, jól működő törvényt alkossunk, amely segíti a szőlő- és bortermelők munkáját, és segít bennünket versenyhelyzetbe kerülni. Tehát minden olyan gátról szó van, amelyek például a szakképesítéssel vagy a fajtaválaszték indokolatlan szigorításával kapcsolatosak.

Az szerepel például a 20. §-ban, hogy a savtartalom növelése csak a szüret évének utolsó napjáig végezhető. Ez is egy ilyen blikkfangos megfogalmazás, hiszen nem december 31-ben gondolkodnak egy borászati üzemben, hanem egy borászati évben gondolkodnak, ahol a tényleges munka januárban történik, tehát itt értelemszerűen a borászati év végét kell megjelölni, nem december 31-ét. De sorolhatnék még olyanokat, ami mind ezt támasztja alá, hogy ezeket ki kell gyomlálni, és igenis nekünk a segítséget kell megadni. Ezt mondhatjuk itt a házasításra, előbb utaltam a telepítéskori fajtaválasztékra és a borászati kezeléseknél is ezekre a feladatokra.

Én kérném képviselőtársaimat, hogy ennek figyelembevételével próbáljuk a módosításokat elvégezni. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Lezsák Sándor, a Demokrata Fórum képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném örömmel nyugtázni az államtitkár úr viszontválaszát. Örülök annak, hogy belátja a minisztérium, illetve a törvény-előkészítési folyamatban ez napirendre kerülhet, és nem kell szakképzettséggel igazolni a szaktudását azoknak a gazdáknak, akik - ahogy mondta államtitkár úr is - egy élet munkájával már bizonyítottak.

Ugyanakkor azért érzékeltetnünk kell azt is, hogy nagy a tanulási kedv a gazdákban. Ezt magam is tapasztalom akár a Lakiteleki Népfőiskolán is, hogy valóban, 60-70 évesek is jönnek olyan bemutatókra, olyan előadásokra, amelyeknél érzik azt, hogy új ismereteket szerezhetnek. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy itt a különféle képzési formákat akarjuk háttérbe szorítani, hanem azt a bürokráciát akarjuk megszüntetni, amelyik viszont teljesen felesleges.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Göndör István, a Szocialista Párt képviselője.

Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sokáig gondolkodtam, hogy beavatkozzak-e ebbe a vitába, de szeretnék néhány gondolatot megosztani, különösen, amit Lezsák képviselő úr elmondott. Font képviselő úrnak mondom, hogy tudom, melyek azok az indítványok, és Karakas képviselő úr tudja, hogy részem van ezekben.

Ami a vívódásom - és tulajdonképpen ezt Lezsák Sándor mondta el -: az egyik oldalon tudjuk, hogy vannak nagyon sokan, akik foglalkoznak szőlő- és bortermeléssel. Ugyanakkor tudom azt - és ebben én itt most Szanyi államtitkár úrral értek egyet -, hogy ha a jó minőségű magyar bornak piacot akarunk, akkor igenis lépnünk kell abba az irányba, ahol minőségi követelményeket teszünk, és abba beletartozik az is, hogy megfelelő képzettség legyen, és úgy, ahogy képviselő úr elmondta. Tehát én azt gondolom, hogy itt nincs nagy gond, mert a szőlősgazdák, aki ad magára, szinte minden évben a telet azzal múlatják, hogy a kertészektől és borászoktól újabb dolgokat tanulnak meg. De azt is merem állítani, mivel nekem volt módon tapasztalni, hogy a szomszédos Ausztriában mi történt azután, amikor, gondolom, emlékeznek képviselőtársaim a különböző alkoholos vegyületek előállítására: ott bizony tényleg előreléptek. Megjelentek a fiatal szakemberek, akiket alkalmaztak, volt olyan, hogy a faluközösség alkalmazta, és besegít a gazdáknak. De el tudták érni egy ilyen drasztikus lépéssel, hogy nagyon rövid idő alatt olyan jó minőségű borokat tudtak előállítani, ami exportképes.

Én azt hiszem, hogy amikor mi ezt a törvényt alkotjuk, és majd elfogadjuk - reményeim szerint már azokkal a módosítókkal, amiben négypárti konszenzus van -, azért kicsit lépünk a minőség felé is, de még biztosítanunk kell azt is, hogy mások megmaradjanak. Ebbe tartozik bele az, amiről itt már sokat beszéltünk a miniszter úrral, hogy azokat a kispincéket, amelyek, én azt mondom, hogy részei a magyar tájnak, nem lehet átalakítani folyóvizes és egyéb más, mellékhelyiséggel kiegészített pincékké, mert azzal a tájat is megváltoztatnák. De ezzel együtt azt gondolom, hogy a módosító indítványokkal most már ez egy elfogadható törvény lesz, még akkor is, ha egyes gazdáknak bizony ez kellemetlenséget okoz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándornak, a Demokrata Fórum képviselőjének.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban nincs vita köztünk. Az igazi vizsga egyrészt a bor minősége legyen, másrészt pedig az a hegyközség, amely kiveti magából azokat, akik alkalmatlanok.

Ugyanakkor azt tapasztalom - gondolom, nem csak én -, hogy 6-7. osztályos általános iskolai tanulók készítenek szőlősgazdáknak honlapot, mert éppen ők is érzékelik azt, hogy a fiatalabbak technikai tudására bizonyos területeken nagyon-nagyon szükség van.

(19.10)

Azt is tapasztaljuk, hogy hány fiatal szakember jelent meg az idős szőlősgazdák környezetében. Itt egy nagyon ésszerű, egészséges fejlődés van, és tulajdonképpen ezt fölösleges volna bürokratikus technikákkal eltorzítani, elrontani. Mindössze erről van szó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Ivanics Ferenc, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt héten tanúi lehettünk egy komoly, vitaszerű egyetértésnek, és úgy látszik, hogy ez a négypárti egyetértés a bortörvény kapcsán most már egyre biztosabb talajon áll. Az előbb Kránitz László képviselőtársam soproni lévén áttekintette a soproni történelmi borvidék helyzetét. Egy-két érdekességet hadd mondjak én is hozzá.

A múlt héten vita volt arról, hogy az “aszúö elnevezés megmaradhasson-e a tokaji vidék sajátjának vagy sem. A soproni borvidék az elmúlt évszázadokban sopron-ruszt-pozsonyi borvidékként működött, és Ruszton már 1524-ben termeltek aszú jellegű bort. Tehát komoly hagyományokkal rendelkező borvidékről van szó, olyan hagyományokról, amelyek méltán vívták ki többek elismerését. Többek között Napóleon katonáinak elismerését is, akik kék színű frankkal fizettek a jó minőségű vörösborért, és ezért aztán kékfrankosnak hívják a soproniak úgynevezett vezérborát.

A konkrétumok előtt még hadd említsem meg a soproni borvidék egy másik részét, Kőszeget is. Ha a szőlőjövések könyvét nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy bizony ott is komoly hagyománya van a bortermelésnek.

A törvényjavaslathoz konkrétan hozzászólva. Tulajdonképpen jól láthatóan komoly eredményeket mutat a négypárti egyetértés, és a bortermelő gazdák egyetértését is méltán kivívja. Néhány hangsúlyra szeretném felhívni a figyelmet, egyrészről a borhamisítás kapcsán. A múlt héten, amikor a “standolásö szót kiejtette valaki, akkor az olyan volt, mintha megnyomtam volna Szanyi államtitkár úr felszólalási gombját, mert abban a pillanatban felállt, és mondta, hogy a standolásból márpedig nem engedhetünk. (Dr. Szanyi Tibor bólint.) Ennek ellenére hadd tolmácsoljam a soproni gazdák véleményét, akik azt mondják, hogy a borhamisítás megállításának nem a standolás kiterjesztése a módja, hanem az lenne a legfontosabb, hogyha az OBI jogköreit tudnánk tágítani.

A cukorfelhasználás ellenőrzési folyamatai sem feltétlenül segítik a borhamisítás megállítását. A gazdák szerint az OBI olyan módon való megerősítése, hogy a régiókban is lehessen minél sűrűbb ellenőrzést végezni, előnyére válhatna e folyamat minél hamarabbi megállításának.

A másik fontos kérdés az, hogy az ellenőrzéseket hol végezzék. Ők szívesen látnák, hogyha a különböző vendéglátó-ipari helyeken, bár tudjuk, hogy a vizsgálatok nagyon drágák, és Magyarországon csak egy olyan készülék van, amely a bor ilyen irányú vizsgálatát el tudja végezni, de jó lenne, ha minél több helyen, minél több vendéglátó egységben a felhasznált bor minőségét ellenőriznék, ezáltal kiszűrhető lenne a borhamisítás, és a végtermék ellenőrzésével tulajdonképpen az egész folyamat blokkolható lenne, már a vendéglősök is megnéznék, hogy honnan vásárolják a bort.

Tehát ezért kimondottan hangsúlyos ez a kérdés a soproniak számára, és kimondottan örülünk annak, hogy a bortörvény tárgyalása kapcsán az Országos Borminősítő Intézet helyzetének a rendezése is szóba került. Fontosnak gondoljuk, hogy ez a továbbiakban is napirenden maradjon, és tényleges változások legyenek. Még ebben a nehéz költségvetési helyzetben is érdemes az OBI-ra odafigyelni, esetleg még pluszpénzeket adni, bár forrást nem fogok tudni most megjelölni.

A másik komoly veszélyt a gyümölcsbor kapcsán látják a soproni gazdák. A gyümölcsborról a múlt héten Font Sándor már komolyan értekezett. Egyetértünk azzal, hogy a 80 forintról 8 forintra levitt adó azoknak kedvez, akik a borhamisítás útját akarják járni. Itt is több megfontolandó út van. Tulajdonképpen a gyümölcsboroknak borokként való kezelése adhatná a megoldást, bár tudom, hogy ennek is komoly problémái vannak, hiszen ezért az élelmiszertörvényt kellene elővenni.

A gyümölcsbor veszélye nemcsak az adó miatt, nemcsak a hamisítás miatt van, hanem azért jól látjuk, hogy van egy olyan terület is, ami a felhasználásnál komoly tételeket jelenthet, ez pedig például a vermutkészítés. Itt is jó lenne, ha helyzetbe lehetne hozni a bortermelőket.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsával való egyeztetés után és a négypárti egyeztetés után ugyan már kikerült a törvényjavaslatból, mégis szeretném megemlíteni, hogy a kékderítés, a savtartalom-vizsgálat és a házasítás kapcsán az FVM honlapján megtalálható borkönyvben található szabályozások nem fedik le pontosan azt a szabályozást. Gondolom, itt már megszületik a megoldás, hogy melyik a mérvadó jogszabály, de ennek az összehangolására mindenképpen érdemes odafigyelni.

Az FVM egyik vezetője mondta egy soproni látogatás alkalmával, hogy tulajdonképpen a szabályozott boreladás leginkább a palackban való eladás felé kell hogy menjen. Ezt a folyamatot csak úgy lehet elképzelni, hogyha azon gazdák számára találhatunk valamilyen megoldást, akik esetleg kisebb mennyiségben állítanak elő bort, és számukra bonyolult feladatot jelent a palackozás megoldása. Olyan átfogó intézkedést érdemes tenni vagy olyan támogatási rendszert kell kidolgozni, amelyben valamilyen összefogással, borvidékenkénti megoldásokkal biztosítani lehet a kisebb termelők számára is azt, hogy a boraikat palackban tudják árusítani. Reméljük, hogy ez is megmaradhat, hiszen, ahogyan Kránitz képviselőtársam is említette, Sopronban sokan termelnek bort, sok olyan gazda van, aki ténylegesen kis mennyiségben dolgozik.

A különleges minőség eltörlése kimondottan üdvözölt a soproni borvidéken, hiszen egy lejáratott elnevezésről van szó, olyanról, amelynek már tartalma nincsen. Tulajdonképpen az adhatja meg ennek a lehetőségét - és ez külön öröm -, hogyha a borvidék saját maga alkothatja meg a minőségi előírásait, és úgy gondom, hogy ez a törvényjavaslat változásában vagy négypárti javaslatában szintén szerepel. Ez a soproniak számára is megadhatja azt a lehetőséget, hogy Sopron nevével fémjelezve a különböző kékfrankosokat minősíteni tudja.

A soproni borvidék kis lépéshátrányban van, de tulajdonképpen ez most már kezd egyre jobban elfogyni. A bormarketingprogram kapcsán Sopronban komoly lépéseket tettek az elmúlt évtizedben. Egy szempontot azért mindenképpen érdemes kiemelni, nevezetesen azt, hogy a soproni borvidéknek leginkább nem a többi magyar borvidékkel kell megküzdenie, hanem a burgenlandi borvidékkel, a burgenlandiakkal, és ez bizony komoly kihívást jelent. Hiszen tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben Burgenlandban több mint 2500 hektár kékfrankost telepítettek, ez komoly mennyiség, és abszolút odafigyelnek arra, hogy a burgenlandi bornak méltó híre legyen. Tudjuk, hogy 15 évvel ezelőtt milyen borhamisítás történt arrafelé.

Tehát a burgenlandiakkal való együttműködést olyan formán lehet csak elképzelni, ha ebből a soproni borvidék megerősödve tud kikerülni, hogyha a támogatási formákkal azt tudjuk biztosítani, hogy az uniós csatlakozás után a soproni borászok nem hátrányt szenvednek, hanem ebből esetlegesen előnyt tudnak kovácsolni. Ezért érdemes átgondolni a borrégiók létrehozásának a mikéntjét úgy, hogy mindenkinek maradjon szabad mozgástere, azaz ki tudja választani a saját borvidékének megfelelő értékesítési lehetőségek közül a legeslegjobbat.

Úgy hiszem, hogy az elkövetkezendő hetekben még mindenképpen érdemes egyeztetni, ezért örömmel fogadjuk, hogyha a négypárti javaslat is minél hamarabb megérkezik majd ahhoz, hogy a részletes vitában akár a borosgazdákkal egyeztetve is tudjuk elmondani azokat az állásfoglalásokat, amelyek az egyes borvidékeknek megfelelően születhetnek. A példa jó, az út jó, menjünk tovább ezen az úton, legyen a magyar bornak jó híre és jó íze!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(19.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szanyi Tibor államtitkár úrnak.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy az előzőekben is jeleztem, a kétperces hozzászólás lehetőségét azokra az esetekre szeretném fölhasználni, amikor történetesen olyan ügy is fölmerül, ami kapcsolódik, de nem közvetlenül a mai témához, a bortörvényhez. Ez a standolási dolog. Az előbb felszólaló képviselőtársamat abból a szempontból nem tudom visszaigazolni, hogy ez a standolásos dolog több évtizede húzódott, mindig az úgynevezett vendéglőslobbi vagy boroslobbi ezt általában lenyomta.

Most az egyszer végre sikerült elérnünk egy áttörést, legalább a politika ne asszisztáljon ahhoz, hogy ezt vissza akarjuk csinálni! Azt gondolom persze, hogy ha kibeszéletlen ez a történet, akkor nyissunk erről egy vitát, valami szakmai fórumot, bármi egyebet, jó nyilvánosat ráadásul, hogy mindenki világosan lássa. Szóval, általában amikor ilyen hivatkozást mondunk, hogy mert a borosgazdák ezt kérték, ebben nem vagyok egészen biztos, lehet hogy volt két-három olyan borosgazda, aki ezt mondta, ettől még nem kell azt gondolnunk, hogy ez feltétlenül a szakma véleménye.

Képviselő úr, nézzük meg ezt életszerűen! Borosgazda, saját kimérője van; tényleg komolyan gondoljuk, hogy ne tudná lemérni a maga két, három, négy, ötféle borát? Hogy ez akkora macera, hogy mit adott el?! Képviselő úr, higgye el, ha látott már borosgazdát, az így is, úgy is fölírja, hogy mit adott el aznap, akkor miért nem lehet ezt hivatalos dokumentumként kezelni? Miért van az, hogy van egy, amit magának ír föl, meg amúgy egyébként nem kéne elszámolni vele? Ez így egyszerűen nem fair, nem látok semmi, de semmi különbséget a szeszes italok általános standolása, illetve a bor között, nem látom értelmét, hogy miért kellene ezt kivenni a vonatkozó körből. Egyébként nem azt gondolom, hogy ezzel lehetne a borhamisítást egyedül visszafogni. Ez az eszközrendszernek viszont az egyik része, amit úgy hívnak, hogy legyen rend.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra következik Ivanics Ferenc, a Fidesz képviselője.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A megfogalmazásomban nem kizárólagosságról beszéltem. Én megértem az elkötelezettségét ez ügyben, és tulajdonképpen a hozzászólásomban is azt említettem meg, hogy tulajdonképpen ez a folyamat hol érhet célt. A borosgazdák véleménye leginkább a vendéglátó-ipari egységek eladására vonatkozik, amikor is - a múlt héten lezajlott ez a vita, nem akarom én ezt újranyitni - a borkínálatot féltik. Nevezetesen, ha belép a 70-100 féle bor standolása, az komoly problémát jelenthet.

Tulajdonképpen az elmúlt időszakban jól láthatóan elindult egy olyan folyamat, ami véleményem szerint a tisztulás felé megy. Az szerencsés, ha a jövedéki törvény alatt mindenféle szeszes ital bekerül a standolásba, de úgy hiszem, meg kell adni azt a lehetőséget is, amelyet a szakma javasol, nevezetesen, ha a borhamisításban azt a lehetőséget látják... - és én ezt hiányolom minden egyes hozzászólásában, hogy tulajdonképpen a standolás részével kapcsolatban mindig csak a standolásra reagált, nem pedig az Országos Borminősítési Intézet fejlesztésére, ha erre vonatkozólag megnyugtató válasz születik, azt hiszem, hogy az mindenkinek megnyugtatásul szolgálhat, és mindenkinek megelégedésére lehet, leginkább azoknak a számára, akik a bortermelésből akarnak hosszú távon tisztességesen megélni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra következik Szanyi Tibor államtitkár úr.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Megint azt mondom, hogy tegyük életszerűvé ezt a dolgot. Ön említette, hogy esetleg 70-80 féle bort kell majd esetleg standolni. Képviselő úr, esküszöm a Mindenhatóra, nagyon-nagyon sok magyar étteremben jártam, olyanokban is, amelyek kiemelkedően nagy borválasztékot tartanak. Ezeknél sem szokta meghaladni a 10-et, 20-at a borválaszték. Na, innen indul a dolog. Átlagosan egyébként majdnem azt mondom, hogy a vendéglátó helyek, különösen az úgynevezett alacsonyabb kategóriák jó, ha egyáltalán két számjegyű bort tartanak, és kapaszkodjunk meg, én még olyan helyet sem láttam nagyon, sőt majdnem azt mondom, hogy szinte örökös probléma, még a legigényesebb vendéglőben sem lehet kimérve egynél vagy kettőnél többet kapni, tehát fehér, vörös, általában így szokták, hogy van kimért vörösbor, kimért fehérbor ilyen körülmények között, és kész. A többit palackban adják el, ott meg nincs standolás, az egy más történet.

Tehát szeretném, isten bizony mondom, hogy én lennék az egyik legboldogabb, ha Magyarországon az lenne az általános, hogy 70-80 féle bort adnak kimérve az éttermekben, de szerintem ez a jó világ soha az életben nem fog eljönni, sajnos.

Amit pedig az OBI-val kapcsolatban kért, képviselő urat természetesen szeretném megnyugtatni, hogy igen, az is az eszközrendszer része: az OBI-t, pontosabban az ellenőrzési technikákat és nem csak az OBI-t és nem csak a standolást minden elemében folyamatosan szigorítani kívánjuk. Ugyanazzal fejezem be most is, mint amit az előbb mondtam: legyen rend!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra következik Ivanics Ferenc, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr! Egy kérdésem van: akkor az OBI-val kapcsolatosan meglevő szigorításokat értem, de ami az OBI fejlesztéséről szól, arról, hogy esetleg borvidékenként, ne adj isten, borrégiónként lehessen az ellenőrzést, a területi felügyelők számát, mondjuk, növelni, arra vonatkozólag még nem nyilatkozott. Szerintem a bortermelők számára mindenképpen megnyugtató lenne, ha itt az ellenőrzésen keresztül mindenképpen lehetne tágítani a kört.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Szanyi Tibornak kettőperces fölszólalásra. Parancsoljon, öné a szó.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen, valóban, általában és azért azt elmondhatom, hogy igenis szerepel a tárca elképzelései között az, hogy az OBI-t meg kell erősíteni eszközzel, pénzzel, személyzettel, hatáskörrel és a többi. De én nem gondolom azt, hogy ezt a szervezetet kellene egy mindenható egységgé tenni. Tudja, képviselő úr, azt hiszem - márpedig biztos vagyok benne, hogy tudja képviselő úr -, a normális országokban ezt általában maguk a borvidékek szokták a saját önvédelmükben elrendezni, hogy még sok esetben a másét is megvizsgálják, mert még az úgynevezett függetlenekben sem bíznak sokszor, annyira rigorózusan és szigorúan veszik ezeket a dolgokat.

Tehát én azt mindenféleképpen bátorítanám, akár ebben a kérdéskörben nyitottak vagyunk, hogy mire használja fel az állam által nyújtott költségvetést egyik-másik hegyközség. Következésképpen mi csak bátorítani tudjuk, ha ilyen jellegű ügyeket maguk elé vesznek. Én helyesnek tartanám, hogy nem egy országos vízfej lenne az, amelyik bort vizslat, hanem regionális szinten is ennek meglenne az intézményes infrastruktúrája. Azt gondolom, hogy ez ügyben egy közös gondolkodás lehet iránymutató, de hangsúlyozom: a konkrét kérdésére, hogy akarjuk-e az OBI-t pénzzel, paripával, fegyverrel s a többi erősíteni, igenlő a válaszom, de hozzáteszem, hogy ezt sokkal kiterjedtebben, borvidékenként, sőt borcéhenként is nyugodtan lehetne bátorítani, hogy ők maguk is végezzenek ilyen vizsgálatot.

Nekem az a tapasztalatom, hogy az igazi piacgazdaságokban általában nem a hatóságok szokták megfogni a hamis úton járókat, hanem maga a konkurencia, és ez helyes egy igazi piacgazdaságban. Árgus szemekkel kell nézni azt, hogy ki mit csinál, és hozzáteszem, amikor kinyílik az európai piac, az elkövetkezendő egy-két évben ez a bor esetére is teljesen igaz lesz, nem vagyok abban biztos, hogy mindenütt Európában mentesek lennének az országok azoktól a problémáktól, amivel mi itt szenvedünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát itt azért egy jelentősebb külföldi választék monitorozása is szóba kerül.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra Demeter Ervinnek, a Fidesz képviselőjének megadom a szót.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A részletes vitában lesz alkalmunk a kérdésről beszélni, most az általános vonatkozásait említeném, illetve arról tudom a képviselő urat immár a plenáris ülésen is tájékoztatni, hogy egy szakmai, politikai egyeztetés során több kérdés átgondolásra került, az Országos Borminősítő Intézet regionális szerepének a megteremtése is felvetődött. Lehet, nyilván az államtitkár úr nem ismerheti még azt a módosítójavaslat-csomagot, talán most be fog érkezni a parlamenthez, amiben szerepel az ön problémájára, a felvetett kérdésére a válasz.

A jelenlegi javaslat, amit a kormány benyújtott, úgy szól, hogy a must, bor és egyéb borászati termékek közforgalmazása; csak akkor hozhatók forgalomba, ha azt az OBI tételenként vizsgálja s a többi. Ide tettünk egy beszúrást; a beszúrás úgy szól, hogy az OBI vagy az OBI által delegált feladat keretében kapott jogosultság alapján személyi és tárgyi feltételeit tekintve nemzetközileg akkreditált laboratórium.

(19.30)

Tehát a törvény megadja a lehetőséget. Nyilván ez önmagában még nem elegendő, mert ahhoz, hogy ez a laboratórium felálljon, nem kevés pénzre szükség van. Érdemes lenne talán az új pénzügyminisztert, Draskovics Tibort megkérdezni erről a kérdésről, hogy hány ilyen új laboratórium létrehozására lesz lehetőség. Vagy ha esetleg az államtitkár úr arról tud nyilatkozni, hogy az agrártárca büdzséjéből hány ilyen laboratórium felállítására tudnak kiszorítani pénzt az idei évben, én elégedett leszek, ha azt mondja, hogy egyre-kettőre, mert ez egy olyan kiinduló lépés, amin a következő években lehet továbbhaladni.

De visszatérve a kérdésére, a törvény kezeli ezt a kérdést, megteremti a lehetőségét annak, hogy az Országos Borminősítő Intézetnek regionális, esetleg borvidéki lerakatai is legyenek; most már csak pénz kell hozzá, és kormányzati szándék, és akkor aztán célegyenesbe érünk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Ivanics Ferencnek, a Fidesz képviselőjének.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Ez mindenképpen megnyugtató ezen a módon. Azt az egy részét még érdemes átgondolni - bár a jogi keretei meglehetősen szűkösnek mondhatók -, az is megoldásnak tekinthető, ha már az Európai Unióban megpróbálunk valamiféle egységes rendszert kialakítani, ne adj isten, az új laboratórium felszerelése helyett Kismartonnal egy olyan együttműködést kötni, amelyben a kismartoni borvizsgáló intézetnek a használata a magyar gazdák számára is hozzáférhetővé válna. Abban Szanyi államtitkár úrral teljes mértékben egyetértek, hogy az a legmegbízhatóbb, ha az ember elmegy egy borvidékre, és bemegy valamelyik borospincébe bort kóstolni, akkor ott a borosgazda nem azt mondja, hogy oda ne menjen, mert ott rossz minőségű a bor, ott nem jót árulnak, hanem azt mondja, hogy érdemes átmenni oda is, oda is, oda is, mert ezen a borvidéken csak jó borok vannak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Demeter Ervinnek, a Fidesz képviselőjének.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Képviselő Úr! Kiváló ötletnek tartom, amit említett, hogy esetleg a szomszédos, a burgenlandi borvidékkel lehetne egy ilyet csinálni. Én úgy gondolom, hogy ha ennek ott helyileg megvan a lehetősége - és nyilván önöknek kell megteremteni ennek az együttműködésnek a lehetőségeit -, akkor remélem, és mindent meg fogok magam is tenni azért, hogy az agrártárca, illetve az Országos Borminősítő Intézet ezt a laboratóriumot, a két közösség által létrehozottat, elfogadja és befogadja ebbe a rendszerbe. Különösen azért, mert az európai uniós tagságunkat követően ezeknek a laboratóriumoknak lesz egy nemzetközi akkreditációja, tehát nem elsődlegesen az agrártárca és az OBI jelenlegi vezetésének kell megfelelnie az elvárásoknak, hanem ha az uniós sztenderdeknek megfelel, akkor nem vethetnek gátat elé.

Tehát azzal tudom biztatni a képviselő urat, hogy keressék a kapcsolatot a szomszédos régióban a burgenlandi gazdákkal egy ilyen kidolgozására, mert ez életképes, és jó példaként állhat mindenki előtt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Horváth Jánosnak, a Fidesz képviselőjének, aki másodszor kíván felszólalni. Parancsoljon!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm. Másodszor szólok valóban, ugyanis a téma, ami előttünk van, olyan érdekes perspektívákat tár fel, amelyek talán nem egészen nyitottak mindenki számára; úgy érzem, hogy jó, érdemes, kívánatos ezt még egyszer megnézni, sőt többször megnézni.

A szőlőtermelésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat címe valahogy úgy kezdődik, hogy “szőlőtermelésrőlö. Azt én nagyon jól értem, és mindenki, hogy a borról beszélünk többet, mert hiszen a szőlőnek az a nagy érdeme, hogy bor lesz belőle. Engedtessék meg mégis nekem, hogy megálljak, és kérjem a tisztelt Országgyűlést, álljunk meg a szőlőnél, és nézzünk a szőlőre, hogy abban a formájában mint szőlő, hogy is válhat értékes élelmiszerré, fogyasztási termékké, ebből kifolyólag értékes, olyan termékké, amelyből a termelők, a vidék, a gazdaság gyarapodik.

Ugyebár az agrárium gondjai számosak, hiszen erről szó van ebben az Országgyűlésben ismételten, sőt az Országgyűlés falain kívül is hallunk, és nem alaptalanul. Mégis mi most, tisztelt Országgyűlés, ma este itt, az ország Házában abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jelentős egyetértés van a témát illetően, ahogy itt hallgattam, hallgattuk az előző óra során a válaszokat, a kérdéseket és egyes részletek kiélezését. Ez bizony jó. Ebben a szellemben kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy nézzük meg ezt a témát még egyszer; a szőlőtermelést és a szőlőt abban a formájában, hogy hogyan hasznosítható.

Tetszenek emlékezni rá, hogy a múlt héten, illetve körülbelül fél évvel ezelőtt, másfél évvel ezelőtt és talán korábban is itt az Országgyűlésben ismételten előhoztam az aszalt szőlő témáját, amit Magyarországon mazsola néven szokás emlegetni, vagy talán ez a legközelebbi leírása annak a terméknek, amiről beszélek.

Itt, tisztelt Ház, nem támogatásról van szó; ez egy olyan kezdeményezés, ahol nem támogatásra van szükség, hanem arra, hogy kinövekedjen a gazdaság olyan irányba, ahol potenciál, lehetőség van, ahol még ez nem terem meg. Az a szőlő, amelyik aztán aszalva, szárítva mazsolaként kerül értékesítésre, olyan értéket jelent földegységenként, mondjuk, hektáronként, ami többszöröse, sokszorosa annak, mintha másvalami teremne, vagy igen gyakran olyan földön, olyan területen lehet ezt termelni, ahol más szinte meg sem terem; ahogy a múltkor mondtam - és tetszettek mosolyogni rajta -, olyan földeken, olyan domboldalakon, ahol csak bukfenc terem, és valami káros gyomnövény. Szóval, a kapacitásunk megvan arra, hogy aránylag gyenge aranykorona-értékű, vagy gyenge termelési értékű, kapacitású föld ezt megtermelheti.

Egyik nagy előnye ennek a termelésnek az, hogy családi gazdaságok, kisüzemek képesek ezt csinálni, mert ez egy igen munkaintenzív valami, ahol sok óra munkára van szükség, de az meg is fizetődik, tehát olyan jövedelemre tehetnek szert családok, amelyik másképpen nem érne el hozzájuk. Az, amiről korábban itt más összefüggésben és ma az Országgyűlésben szó volt, hogy a családi gazdálkodás vagy az őstermelés, hogyan is függenek össze ezek a témák, nos, az aszalt szőlő, a mazsola termelése egy kitűnő lehetőség erre.

Hogy is állunk e tekintetben? Tisztelt Országgyűlés! Eleddig azt a választ kaptam, vagy azt a tanítást, szinte kioktatást kaptam képviselőtársaimtól és a tudományos laboratóriumtól is, hogy ezt pedig nem lehet csinálni, mondván azt, hogy: magyar mazsola, ilyen állat pedig nincsen.

Tisztelt Országgyűlés! Legyen szabad jelentenem, hogy igen, van. Tessék idenézni! Ez nem szokás az Országgyűlésben: fölmutatok egy palackot - kérem, a jegyzőkönyv mutassa (Felmutatja.) -, amelyikben magyar mazsola van. Honnan származik? Érdről, Bíró András és Mária asszony kertjéből, ahová én elmentem, láttam, leszüreteltem, ahogy szokásos. Tehát amikor azt mondják nekünk a laboratóriumok, hogy ilyet nem lehet csinálni, mert Magyarországon magvatlan szőlő nem terem - hát megterem. És olyan finom - nem tudom itt kiosztani, mert nincs rá lehetőség, hogy meg tetszene ízlelni -, mintha cukorka lenne mindegyik darab. Milyen érték lesz ez a hazai piacon, és exportra? A világ értékes gyümölcsökre készen van, az életszínvonal emelkedik az Európai Unióban és szerte a világon, és az értékes dolgokat megtermelik. És hol állunk?

(19.40)

Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon ma elég jelentős a mazsolafogyasztás, mert szeretjük a reggeliben, a mákos kalácsban és még sok mindenben. Ha be tetszenek menni egy boltba, akkor egy ilyen zacskóban fogják megtalálni (Felmutatja.), amire nagyon szabályszerűen rá van írva - az összes élelmiszer-csomagolási törvénynek és szabálynak megfelelően -, hogy ez pedig mazsola, Mátészalkán pakolták, csomagolták, és az is rá van írva, hogy Kaliforniából importált mazsolából. Tetszenek hallani? Az is rá van írva, hogy Kaliforniából importálták a mazsolát Mátészalkára, ahol becsomagolták, és árulják szerte az országban. Itt tart a magyar mezőgazdaság, hölgyeim és uraim!

Tisztelt Országgyűlés! Nem egetverő bűn ez, nem a világ vége, de azért én pirulok egy kicsit, és jobb lenne, ha mindnyájan pirulnánk kicsit azért, hogy ilyen világban élünk. Persze nem kell sokáig pirulnunk, ha ezt észrevesszük, és elindulunk valamilyen irányban az ebből való kibontakozásra. Nem minden mazsola jön Kaliforniából, hanem máshonnan is - itt vannak más zacskók is előttem -, Iránból meg innen-onnan.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor gazdasági témákról tárgyalunk és törvényt hozunk, akkor nagyon jó, ha az egész képet, az egész horizontot vizsgáljuk. De időnként kívánatos, hogy nézzük meg a mikro, az apró elemeket is. Ne csak az épületet, hanem a téglákat és azokat az elemeket, tényezőket is, amelyek beleépülnek. Ilyenről beszélek most. Ha hozzáfogunk ehhez a témához - mint ahogy módosító javaslatomban ezt benyújtottam a tisztelt Országgyűlésnek -, kérem a bizottságokat, hogy vizsgálják meg. Szívesen jönnék és prezentálnék további bizonyítékokat, ugyanis én ezt tizenöt különböző magyar intézetnél végigtanulmányoztam. Kecskeméten egy nagyszerű intézet van erre, kitűnő könyveket írtak. Meglátogattam őket, végigolvastam a könyveket, végül persze azt mondták, hogy Magyarországon ez nem fog menni. A nagy tudósok, az agrárium doktorai! Képviselőtársaim az agrárbizottságban azt mondják, hogy hát igen, igen, Horváth professzor úrnak van egy ötlete, de lehet, hogy az csak egy olyan professzori ötlet. Termeljünk mi csak búzát és sertést, mert azt tudjuk, hogyan kell.

Hölgyeim és Uraim! Az élet úgy megy előre, hogy olyan dolgokat is meglátunk, amiket korábban nem láttunk, és megpróbálunk újítani és haladunk. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy mosolyogjanak rajta, de ezen kívül vegyék komolyabban a dolgot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szanyi Tibor államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném ezt az emelkedett pillanatot felhasználni arra, hogy visszaigazoljam, valóban létezik ellenzék és kormány között egyetértés. Így a kormány oldaláról is szeretném megerősíteni, hogy mi a mazsolatermelőket ugyanúgy szeretjük, mint az összes többit. Sőt, szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra is, hogy ezen asztal mögött állva már magam is többször fejtegettem hasonló nézeteket, igaz, nem így, egy konkrét vonulat fölmutatásával, hanem általában is, hogy az európai uniós szereplésünk kulcsszava és jelszava kell legyen az a szlogen, hogy csináld jobban vagy csinálj mást.

Én is nagy híve vagyok annak, hogy a mezőgazdasági termelést diverzifikálni kell, sokszínűvé, sokrétűvé kell tenni, ebben nyilvánvalóan a mazsola lehet az egyik szereplő. Még egyszer szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy ha egy üzletben történetesen választhatok a magyar, illetve a külföldi mazsola között, én egészen biztosan a magyart fogom választani, és erre biztatok mindenki mást is. (Dr. Horváth János: Még nincs magyar!) Még nincs.

Viszont élnék a felajánlásával, és örömmel megkóstolnám azt a mazsolát, amit hozott. Köszönöm szépen előre is. (Dr. Horváth János megkínálja dr. Szanyi Tibor államtitkárt a magával hozott mazsolával.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ivanics Ferencnek, a Fidesz képviselőjének.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Köszönöm szépen Demeter képviselőtársamnak azt a reagálását, amit a borvizsgálatokra tett. S ha már ilyen magasztos pillanatoknak voltunk tanúi, hadd mondjak egy példát, kivételesen Sopronból. Sopron azon kevés városok közé tartozik, ahol a bort mindig bevitték a város falain belülre. Ennek történelmi hagyományai vannak. Sopronban van a tűztorony - gondolom, sokan ismerik -, ahonnan háromszor adtak le riasztójelzést. Először akkor, amikor ellenség közeledett, másodszor akkor, amikor tűzvész volt, harmadszor pedig akkor, amikor a város felé idegen bor közeledett. Ekkor volt a leghangosabb a riasztás, a soproniak ugyanis nagyon féltek attól, hogy a saját boraikat hígítják.

Azért mondom ezt, mert a kismartoni vizsgálatnál is tulajdonképpen arra kell a támogatás a soproni bortermelőknek, hogy megfelelő partneri együttműködésben tudjanak lenni a kismartoniakkal, azaz a sokkal fejlettebb, anyagilag komolyan támogatott burgenlandi bortermelők esetlegesen ne használják ki ezt a lépéselőnyt a soproni bortermelőkkel szemben. Ha tehát financiális és jogi háttérrel ez bebiztosítható, akkor azt hiszem, hogy üdvözítő megoldást találhattunk.

Mindazonáltal a tárca figyelmébe ajánlom és azokéba is, akik a négypárti egyeztetést végrehajtják, hogy Sopronban van a Nyugat-Magyarországi Egyetem, amely kiváló, felkészült szakemberekkel rendelkezik, és ez például a továbbiakban megfelelő alapja lehet egy kutató-vizsgáló bázis, laboratórium esetleges létrehozásának.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Font Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, aki harmadszor szól hozzá a témához. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt eddig is tudtam, hogy létezik mazsola, de megmondom őszintén, hogy a mazsolával kapcsolatban gyermekkorom esti meséire emlékeztem vissza, amikor esténként Mazsola és Tádé történetét néztük. Bár Tádéról mostanában leginkább Lendvai Ildikó frakcióvezető szokott eszembe jutni kedves kis történetei miatt.

De visszakanyarodva a témához - mert hát a szőlőbortól indultunk és Lendvai Ildikóhoz jutottunk el e gondolat alapján -: a parlament valóban érdekes vállalást tett, amikor decemberben az általános vitát felfüggesztve másfél hónapig szakmai egyeztetést hívott össze, és próbálta az érintetteket - gyakorló gazdákat, gyakorló borászokat, elméleti szakembereket, a tudományos élet munkatársait, érdek-képviseleti szervezeteket, hegyközségi nemzeti tanácsot - megkérdezni, hogy mi a véleményük a benyújtott törvénytervezetről. Így utólag azt kell mondani, az indítványok azt mutatják, hogy volt mit, van mit javítani rajta. Sok munkája fekszik Karakas Jánosnak is abban, hogy összefogta ezt, sok munkája Botos Ernőnek, akit a minisztérium, államtitkár úr kért fel a szakmai-elméleti gondolatok kifejtésére, s ennek az összefésülése az az egyik indítványsor, amit a négy párt részéről itt többen aláírtunk. Nem mindegyiket, ezt is hozzáteszem, de a gerincét, a döntő többségét igen. A Magyar Demokrata Fórumnak sok kérdés olyan, amit régóta próbál megoldani, bízom benne, hogy ezek majd visszatükröződnek az aláírt módosító indítványokban.

Van egy-két olyan, amit éppen a gyakorlati élet jelenlegi visszatükröződése nem igazolt, és kicsit furcsállnánk mi is, ha ezt ebben a formában kellene elfogadni. Nem akarok a teljes szakmai részletességébe belemenni, ez majd a részletes vitának lesz az indítványok hatására a feladata, de komoly kérdés, hogy a meghatározott termőhely fogalmában - ami új fogalom - a bor, a minőségi bor, a különleges minőségű bor és a tájbor fogalmai hogyan férnek össze, összerendezhetők-e, vagy pedig ezzel nem kell foglalkozni, és általánosságban nevezhetjük bornak csak a meghatározott termőhelyről származó terméket. Illetve nagy vitát váltott ki - ezt mindannyian tudjuk, akik részt vettünk az egyeztetésen - a borrégiók kérdése. Nekem ez régóta a szívem csücske, igaz, elsősorban az uniós közelséget és a marketingszempontokat vettem figyelembe akkor, amikor indítványokban már több mint két évvel ezelőtt is mindig jogi alapot akartam adni a borrégióknak. Ebben nézetkülönbség alakult ki a különböző felek között, nemcsak a frakciók egyes képviselőinek, hanem a jelen lévő szakembereknek is eltérő volt a véleményük.

(19.50)

Pró és kontra érvek hangoztak el, tehát ez a kérdés nem forrta ki magát. A Magyar Demokrata Fórum részéről változatlanul úgy látjuk, hogy a borrégió igenis megindítható közjogi értelemben, erre fel lehet szervezni a marketingstruktúrát, és nem okoz olyan megoldhatatlan feladatot, ami például a képviseleti rendszer megváltozását és egy új adminisztrációs rendszer kiépítését követelné ki vagy eredményezné. Mi kitartunk mellette, hogy legyenek borrégiók most már jogi értelemben is, meglátjuk, hogy ezt a parlamenti többség elfogadja-e.

Ami még egy kérdés, hogy a borrégió és az alatta lévő borvidékek szerepköre miben változik meg. Erre persze egyértelmű határozatot, utalást nem tud tenni egy bortörvény, ezt majd az élet fogja eldönteni. Nagy kérdés, hogy a minisztériumnak kell-e olyan feladatkört adni, amelyben a borvidékekbe való besorolást folyamatosan végezhetné, mert a bortörvény egy olyan törvény, amelyet szinte minden évben megnyitunk.

Emlékszem rá, hogy a mi időszakunkban volt olyan időszak, hogy tavasszal is és ősszel is megnyitottuk - tehát most kormányoldalról mondom, hogy mi megnyitottuk -, ezt nem tartottam szerencsésnek. Egy ilyen szakmai törvénynél ez nem egészséges folyamat, de olyan hiba került bele a tavaszi alkotásba, amit ősszel módosítani kellett. Ez például a házasításnak volt a szakmai problémája, egyszerűen hiba volt azt úgy elfogadni, akik elfogadták, bánták is a tettüket, de ősszel vissza lett módosítva.

Akkor sem fogadtam el, és élen jártam, hogy a házasítás normális menetét módosítsuk. Könnyen lehet, hogy ilyen kellemetlen hiba adódhat az indítványok hatására, bár talán a szakmai előkészítés ezt kiküszöböli, de azért nagyon szeretném ajánlani minden képviselőtársamnak, hogy a gyakorló pincészetekkel, borászatokkal - és ne csak eggyel - vegye fel a kapcsolatot, mert természetes, hogy Tokajt tekintjük a zászlóshajónak, természetes, hogy neki valamilyen módon egy különleges státust is szeretnénk és talán tudunk is biztosítani.

Pontosan tudjuk azt, hogy milyen sikereket ért el Villány, és ez nemcsak az ő sikerük, ez a teljes magyar borágazatnak is a sikere kell hogy legyen, ugyanúgy, ahogy a soproniak, ugyanúgy, ahogy az egriek az egyre nevesebb és nemzetközi vetélkedéseken is megállják a helyüket. De ne felejtsük el, hogy ez a magyar bortermelésnek, a 3,5-4 millió hektoliteres termelésnek csak mintegy 30, jobb esetben 35 százaléka, a többi bor bizony tájbor és asztali bor, tehát a hétköznapok, a mindennapok borai, ami az árban is tükröződik, így természetesen olcsóbb. Azaz az átlagpolgár nap mint nap el tudja fogyasztani, mert meg tudja fizetni; ez a lényege. Én is szeretek elegáns, különféle misztikummal ajánlott nagynevű bort fogyasztani, és tényleg elegánsak, tényleg nagynevűek és tényleg kifogás nem lehet ellenük, de bizony ezek 1500-2000, ha továbbmegyek, akkor 3-4-5 ezer forintba kerülnek palackonként, ezt azért naponta nem engedheti meg magának senki.

Így maradnak azok a borok, amelyeket minden országban nevesítsünk tájbornak, a minőségben nem a nagy minőség, nem a sokéves érlelés, hanem egy kellően tiszta alapbor, amit a mindennapokra az ára miatt is és a beltartalmi értéke miatt is fogyasztásra lehet ajánlani, és ami fogyasztásra alkalmas. Ezeknek a boroknak döntő többségét olyan borvidékeken állítják elő, ahol nagy termőterületek vannak, és bizony-bizony, a magyar borkereskedelem, borpiac döntő többségét is uralják. Az ő szempontjaikat is figyelembe kell venni. Tehát nemcsak a zászlóshajó a lényeg, az biztos, hogy mindig lényeg, de a hétköznapok, a gyakorló borászati technológiák, az üzemelés szempontjait is jó, ha figyelembe vesszük.

A Magyar Demokrata Fórum talán ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével próbálta a módosító indítványait benyújtani, úgy, ahogy Lezsák Sándor képviselőtársam említette, hogy a 60 éves ifjú borászt nehéz már egy szakképesítést adó vizsgára, egy középfokú vizsgára kényszeríteni vagy beerőltetni; ez szinte életellenes, így kell hogy fogalmazzak. Örülök neki, hogy a közös négypárti indítványban is észrevettük ezt, és egyelőre eltöröljük ezt a kérést, úgyhogy Lezsák Sándor kérése és a Magyar Demokrata Fórum kérése itt is teljesül, remélem, majd a parlament is akceptálja ezt a kérést.

Az eddig elhangzottakkal kapcsolatban: én nem bocsátkoztam a kétperces vitákba, már én is többször felugrottam volna, de ami kialakult, akár a napi zárással kapcsolatban, akár a borhamisítás kérdésével és az OBI ellenőrzésével kapcsolatban, igen, egyetértek Ivanics képviselőtársammal, hogy az OBI-t meg kell erősíteni. Itt van rá utalás, hogy most már elvileg a regionális felépítés felé elindulhat az OBI, az országos borbíráló bizottságok elvileg lemennek a termőhelyi körzetekhez, a borrégiók közelébe. Ezek nagyon nagy áttörések, és természetes, hogy a minisztériumnak tenni kell azért, hogy ne a 12 vagy 13 területi felügyelő - azt hiszem, ennyi van ma az OBI részéről - próbálja meg felügyelni a 4 millió hektoliter bort. Képtelenség! Ennek következménye mindaz a hiányos ellenőrzés, az egyközpontú OBI, ami sajnos nem bírja ellátni ezeket a feladatokat. Ezt valljuk be őszintén, mert nem kell ahhoz nagy ész, mondjuk, 100-110-120 forintért nem lehet ma egy palack bort a piacon reális értéken megvásárolni, mégis találunk olykor ilyen borokat a piacon. Talán meg kellene nézni, hogy miért történhet meg, miből van az a bor.

Ez elvezet az ellenőrzés hiányosságához, ezért változatlanul pártolom azt az indítványt, amiért én három évig küzdöttem, most sikerült a négy párt egyetértésével átvinni, hogy a cukrot a vám- és pénzügyőrség ellenőrzése alá kell vonni. Kérem államtitkár urat mint kormánytagot, hogy a testvérminisztériumot, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot sarkallják arra, ami a törvényben most már előírt kötelezettsége, hogy alkossa meg a jövedéki törvényből adódó feladatát, azaz a cukor forgalmazásának a szabályozását, mert most már a kerettörvény adott. Most már csak a napi gyakorlatot kellene a kereskedelemben megcsinálni ahhoz, hogy záruljon ez a sokak által nagy kapu, ami a kellemetlen jelenségeket okozza.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Karakas János, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon!

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár én is megfogadtam, hogy nem szólok hozzá, de Font Sándor úr néhány kijelentésére, illetve előtte Ivanics képviselő úr részéről is, úgy érzem, vissza kell igazolni bizonyos jelzéseket.

Véleményem szerint is az Országos Borminősítő Intézet szerepét tekintve, fokozatosan el kell választani a hatósági feladatokat az egyéb bevételcentrikus vizsgálatoktól. Azzal, hogy kinyílik a regionalitás lehetősége, azzal, hogy a helyi borbíráló bizottságok elkezdenek működni, minden lehetőség adottá válik arra, hogy a helyi érzékszervi vizsgálat mellett a helyi műszeres vizsgálatok is valamilyen formában megvalósulhassanak. Valahol ezért tudtam elfogadni azt a passzust is, hogy vegyük ki teljes egészében a képzettséghez való kötést, mert ha a helyi borbíráló bizottságok valakinek a borára azt mondják, hogy ez rossz, ezt nem lehet forgalomba hozni, az sokkal, de sokkal nagyobb erőt jelent, mintha ezt egy országos szervezet mondja ki.

A másik: Font Sándor úr emlegette Lendvai Ildikót. Hadd mondjam, hogy Lendvai Ildikó egyébként egyéni képviselőként Budafok képviselője, és ott évszázados hagyománya van a borászatnak, és nem véletlen, hogy ő maga is, ha nincs is itt, de aktívan vette a jelzéseket, és adott is be módosító indítványt, mondjuk, velem együtt a budafoki borászat, illetve borászok érdekében.

Végül még egy gondolat itt a borhamisítás kérdései tekintetében. Tényleg be kellene egyszer már tartatni a törvényeket. Végre egyszer át kellene gondolni az ellenőrzés kérdését: VPOP, OBI, EBI, és itt egy közös nevezőre kellene az egészet kifuttatni, talán akkor egy kicsit előbbre juthatnánk, mint ahol most tartunk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Szanyi Tibor államtitkár úr. Parancsoljon!

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Megint csak itt a vitának ahhoz a részéhez kapcsolódok, ami közvetlenül éppen nem, de közvetve valóban érinti a bortörvénnyel kapcsolatos ügyeinket. A cukor jövedéki szabályozás alá vétele témakör volt az, ami most arra indított, hogy megnyomjam a felszólalást kérő gombot. Belátom, ez is egy eszköz a borhamisítás vagy az arra való kísérletek visszaszorításában.

(20.00)

Még azt is el tudom képzelni, hogy ebben is tudunk előrelépni, habár jegyezzük meg, hogy ezt már elég sok kormány idején napirendre tűztük, legalábbis lélektani értelemben, hogy akkor fussunk neki ennek a gyakorlatnak. Aztán eddig mindegyik kormányt visszaverte az a borzalmas nagy lobbierő, amely egyébként a szakma ilyen-olyan ágából volt. Úgy is mondhatnám, hogy most kedvet kaptunk a standolás sikere okán arra, hogy a borászat és a cukrászat kettéválasztásához is hozzáfogjunk, ezen belül valóban elfogadható az a javaslat, amit ön mondott, képviselő úr. Ez egyébként más frakciókban is már évek óta megjelent, megjelenik, időnként különböző erővel felszínre tör.

Ehhez még hadd tegyek annyit hozzá, hogy a kormány illetékes államtitkáraként pedig nem nyugszom egészen addig, amíg életem egyik nagy álmát meg nem valósítom, hogy a bortörvényben megfogalmazott módon kitiltsuk a cukor fölhasználását a borászati technológiákból. Tudom, hogy itt a teremben is vannak sokan, akik ezzel rögtön nem értenek egyet, de higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, a bort eredendően szőlőből csinálták. Sőt, már akkor is csináltak bort ezen a kontinensen, amikor még azt sem tudták, hogy cukor a földön létezik.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Demeter Ervinnek, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így, az általános vita vége felé érdemes kicsit rendezetten átgondolni, összefoglalni, hogy hová jutottunk. Ezt bizonyára meg fogja tenni az előterjesztő, az államtitkár úr is, gondolom én, de a magam részéről nyilván ellenzéki szempontból, abban a reményben, hogy sok azonos összecsengés lesz, szintén megteszem.

Ez azért szükséges, szemben a többi törvény tárgyalásával, mert olyan törvény fekszik előttünk, amelyik az általános vita során lényegesen megváltozott, módosult, a vitában változott. Ez talán első ránézésre normálisnak tűnik, de akik ismerik a parlamenti gyakorlatot, azok tudják, hogy bizony egy törvény sorsa a beterjesztéskor már alapvetően eldőlt, és nagyon szűk pályán mozog.

Ezzel szemben most egy olyan törvény van előttünk, amit lényegesen szándékozunk módosítani a parlamenti patkó elég széles egyetértésével. Hiszen az általános vita első napján abban maradtunk, és abban csengtek együtt a hozzászólások, hogy mindenkiben megvan az elhatározás, az ambíció, a tettrekészség, hogy együttesen csináljunk egy olyan módosítócsomagot, ami mind a szakma, mind pedig a politika számára jobbá, elfogadhatóbbá teszi ezt a törvényt. Ezek a javaslatok elkészültek, köszönet érte a kidolgozásban részt vevőknek, köszönet a rugalmasságért az agrártárcának és az agrártárca által felkért szakértőnek. Ez a munka befejeződött, az elmúlt héten megtartottuk ennek a szakmai-politikai egyeztetését is, és azt tapasztaltuk, hogy a kérdések 85-90 százalékában egyetértünk. Tehát olyan szakmai javaslat fekszik az Országgyűlés előtt - vagy remélem, eljut oda -, amely széles körű támogatást élvez. Ezért első lépésként ezeket az elemeket venném számba, amiben támogatás és egyetértés van, és természetesen szólnék azokról a részekről is, amelyekre egyelőre még nem találtunk jó megoldást, ami tehát még a feladatnak az elvégzendő részei közé tartozik.

Széles körű egyetértés mutatkozott a fogalommeghatározásoknál. Nagyon komoly pontosításokat végeztünk. Új fogalomként bevezetésre került a borvidéki dűlő, és a védett eredetű bor fogalma teljes mértékben újrafogalmazásra került. A borkategóriákat sikerült egyszerűsítenünk. Tokajjal, mint az egyik legjelentősebb és a természet által megáldott, kiemelkedő adottságú borvidék kérdésével, történelmi hagyományaival a régebbi bortörvények is, a XIX. századbeli törvények is kiemelten foglalkoztak, tehát kiemelten foglalkozunk ezzel a régiónkkal is. Magát a tokaji borkülönlegességet a törvény által eredetvédett bornak nyilvánítjuk, megteremtve az eredetvédelem rendszerét; ez minden esetben alapvetően a helyi kezdeményezéseken alapul. Ezek között van egy olyan, ahol maga az ország tud egyet erre a rangra emelni, ez pedig a tokaji borkülönlegességek. Természetesen a további borok esetében itt is megadott az eredetvédelmi rendszer kiépítése.

A borigazgatás fejlesztéséért is tettünk apró lépést, hogy így fogalmazzak, az úgynevezett decentralizálásban. Ennek első és apró lépése, hogy helyi borbíráló bizottságok fognak létrejönni. A törvény záró rendelkezései között fel fogjuk hatalmazni a minisztert arra, hogy immáron ne az országos borbíráló bizottságot hozza létre, hanem a helyi borbíráló bizottságokat.

És ilyen, az intézményrendszer decentralizációját szolgáló lépés, az, amiről Ivanics Ferenc képviselőtársammal beszéltünk a kétpercesben, az Országos Borminősítő Intézet decentralizálása. Az a furcsa dolog történt ezen a szakmai-politikai egyeztetésen, hogy ezt a szándékot egyedül maga az Országos Borminősítő Intézet opponálta, számomra érthető módon, természetesen. Kicsit úgy éreztem, hogy az OBI a meglévő jogosítványait szeretné egy kézben, magánál tartani, és nem venné jó szívvel és jó néven, ha bárhol a budapesti központon kívül az országban lenne ilyen. Én értem, hogy az OBI jelenlegi vezetésének van egy ilyen szándéka, de nyilván, ha szélesebb összefüggésben tekintjük, ez nem elfogadható, és a részükről még csak nem is védhető álláspont, mint ahogy nem is tudták ebben a vitában védeni.

Egy dolog történik, ami gyakorlatilag a decentralizáció ellen szól, bár uniós normákra hivatkoznak, hogy az eredeti előterjesztésben a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalok megyei kirendeltségéhez telepítettünk igazgatási jogosítványokat, telepítést, kivágást. Ez a mostani módosítócsomagban az országos szervezethez került. Az ismereteim alapján úgy ítélem meg, hogy ez ellentétes irányú azzal, amit gondoltunk, de elfogadom és feltételezem, hogy a szaktárca képviselői alappal mondják azt, hogy az Európai Unió megköveteli azt, hogy ezek a kérdések, a telepítés, kivágás egy központi kézben legyenek. Ezt tudomásul veszem, és ennek ismeretében magam is támogatni fogom ezt az indítványt, és a frakciómnak is ezt fogom javasolni.

Jelentős előrelépés történt abban is, hogy egy kerettörvényt alkossunk. A kerettörvényből értelemszerűen kikerülnek azok az elemek, amelyek nem törvényi, hanem alacsonyabb szintű szabályozást igényelnek. Ilyenek a technológiai leírások, a házasítás, a kékderítés, hadd ne soroljam, és idetartozik magának a kataszteri rendszernek a részletes leírása is. Megítélésem szerint ez helyes. Ezzel kapcsolatban van egy javaslatunk, kezdeményezésünk, kérésünk, amit már a szakmai-politikai egyeztetésen is felvetettünk. Az a tiszteletteljes kérésünk, hogy megtartva ezt az együttműködést, amikor miniszter úr elkészíti ezeket a rendelettervezeteket, adja meg a lehetőséget, hogy az ellenzéki pártok is megismerjék, erről véleményt formáljanak, és ezt követően hirdesse ki a rendeletét. Természetesen nem tudjuk és nem is akarjuk átvenni a miniszteri felelősséget, de ha egy kerettörvény révén miniszteri hatáskörbe tettük ezt a feladatot, lemondtunk arról, hogy a parlamentben vitassuk meg ezt, akkor teremtsük meg ennek egy másik lehetőségét. Úgy gondolom, ez mindannyiunk javára szolgál. Természetesen a döntés a miniszteré, minden felelősségével, mi magunk az észrevételeinket tesszük meg.

És lényeges lépést tettünk az eredetvédelmi rendszer kialakításában is, leraktuk annak alapjait, és megteremtettük, szintén a záró rendelkezésekben felhatalmaztuk a minisztert arra, hogy ennek a részletes szabályait megállapítsa. A rendelkezésnek az az alapfilozófiája, hogy az eredetvédett borok sarokpontjait nyilván egy miniszteri szintű rendelet határozza meg, de maga a kezdeményezés és annak eldöntése, hogy mi méltó és hogyan, milyen formában, milyen technológiával, igazodva az adott táj sajátosságaihoz, lehetőségeikhez, erre javaslatot azok a borvidékek maguk fognak tenni, amelyek úgy ítélik meg egy-egy terméküket, hogy méltó erre az eredetvédelemre, és ennek a javaslatnak az alapján történik a miniszteri jóváhagyás.

Nos, ezek azok a területek - nem kevés, úgy ítélem meg, hogy elég sok -, amiben egyetértés mutatkozott közöttünk, és joggal remélhetjük azt, hogy a részletes vitában csiszolva ezeket a javaslatokat, a parlamenti patkó lehető legszélesebb rétegei fogják segíteni az igen gomb megnyomásával ennek a törvénynek az elfogadását.

(20.10)

Ejtsünk néhány szót azokról a területekről is, ahol nem találtunk, egyelőre nem találtunk még jó megoldást. Ilyen felvetődött kérdés volt az, egységesen a vitában, talán a felszólalók mindegyike megemlítette, hogy túl sok a borvidék. Magyarországon jelenleg 22 borvidék van, ez nagyon nehezen kezelhető a belső piacon és a külső piacon is, 22 borvidéket megkülönböztetni nem könnyű feladat, és nem is szokás. Tehát olyan nehézség elé állítjuk a fogyasztókat, ami a piacokat talán nem segíti.

Természetesen abban egyetértés van, hogy egyszerűsítsünk a rendszeren, tegyük érthetőbbé, de hogy hogyan, erre nem találtunk jó megoldást. Az egyik javaslat az, hogy az új bortörvény hatálybalépését követően nagyon sok új lehetőség nyílik meg, és a borvidékeken belül, a borvidékek között vélhetően megindulhat valamilyen mozgás, és a borvidékeknek a kialakulása változhat az elkövetkező időben, abból adódóan, hogy egy ilyen bortörvényt csináltunk.

És mivel magának a borvidékeknek a deklarálása jelenleg a törvény mellékletében szerepel, ezért ezeket a mostani mozgásokat, változásokat nehezen tudnánk kezelni, hisz magának egy törvénynek a benyújtása, a parlamenten átfuttatása nehézkes. Ezért született olyan javaslat, hogy fontoljuk meg, hogy miniszteri hatáskörbe kerüljön a borvidékek kialakítása, leírása, ami jelenleg az 1. számú mellékletben szerepel.

Én a magam részéről, elfogadva azt a felvetést, hogy a borvidékek alakulhatnak és változhatnak az új bortörvény révén, támogatom olyan formában, hogy adjunk arra időt, míg ez a mozgás körülbelül megtörténik, tehát ennek a szabályozását csak ideiglenesen tegyük miniszteri hatáskörbe, majd ennek a mozgásnak a lezárulását követően kerüljön vissza a törvénybe. Tehát az a javaslat, ha jól emlékszem, a 2007. év végét jelöli meg, amíg ez miniszteri hatáskörben maradna, és utána a bortörvénybe kerüljön.

Úgy gondolom, hogy az a felvetés is, hogy a régió, a borvidéki régió kerüljön definiálásra a rendszerben, abból táplálkozik, hogy túl sok a 22 borvidék, és erre a kérdésre keresik a megoldást azok, akik a borvidéki régió bevezetését javasolják.

Igen ám, csak akkor nézzünk szembe ezzel a kérdéssel, hogy vajon megfelelő megoldást jelent-e a borvidéki régió. Ma a borigazgatásban a hegyközségi rendszer egy háromszintű igazgatási rendszer: van maga a hegyközség; van a hegyközségek tanácsa, ez borvidéki szintű szint; és van maga a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, országos szint.

Ha mi most létrehozunk egy borvidéki régiót, és azt tartalommal megtöltjük - mert akkor van értelme, különben nem sok -, akkor ebben a rendszerben egy negyedik szintet hozunk létre. Tehát a háromszintű úgymond borközigazgatást négyszintűvé változtatjuk, ami megítélésem szerint helytelen, és ellentétes azokkal a tendenciákkal, amikkel ma szembe kell néznünk és foglalkoznunk kell, nevezetesen azzal, hogy az államigazgatást is egyszerűsíteni kell. Hisz abban azért talán mindannyian egyetértünk, hogy a magyar igazgatási rendszer, túllépve a borigazgatáson, tehát az egész igazgatási rendszer sokkal több pénzbe kerül ma, per pillanat, mint amit Magyarország teherbíró képessége...

Tehát ha mi egy ágazatnak, a borigazgatásnak nem egyszerűsítjük, hanem egy újabb szinttel megtoldjuk a rendszerét, a fő folyamatokkal megy szembe, értelmetlen. Én értem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának ezt a megnyilvánulását, mert úgy ítéli meg, hogy ezzel pozíciója, befolyása, lehetőségei, feladatai erősödhetnek, de én úgy gondolom, hogy ez önmagában nem lehet érv arra. Őket értem, megértem, de ez az érvrendszer, mint az előbb is említettem, nem fogadható el.

És ez a kérdéskör vetette fel azt is, hogy a hegyközségi törvénynek vannak gyengéi. Itt már többször beszéltünk arról, hogy vannak a bortörvényhez kapcsolható feladatok, ami a magyar borászathoz kapcsolódik, ilyen a hegyközségi törvénynek az átgondolása is. Két nagyon gyenge pontja van: az egyik az, hogy a szavazati arányok nem tükrözik a területnagyság, a befolyás arányait, tehát minden egyes tag, függetlenül attól, hogy termel-e szőlőt vagy csak felvásárol, hogy egy tizedhektárral rendelkezik vagy ötven hektárral rendelkezik, ugyanakkora szavazattal rendelkezik; a másik gyengéje a hegyközségi törvénynek, hogy a hegybíró függőségi viszonyban van a hegyközséggel, akinek ellenőrizni kell a rendtartás betartását, az nem fog tudni határozottan és szigorúan fellépni a sajátjaival szemben, mert a következő alkalommal nem választják meg. Ezzel csak jelezni akartam, hogy a hegyközségi törvény felülvizsgálatot és átgondolást igényel.

Ezért a szakmai, politikai megállapodások lezárásaként azt a javaslatot tettük, hogy tegyük meg a módosító javaslatainkat, ezt egészítsük ki azzal, hogy a miniszteri rendeleteket véleményezésre megismerhessék az ellenzéki pártok, elmondhassák a véleményüket, és tegyük hozzá azt az elemet is, hogy kapjunk egy ígéretet arra, hogy megvizsgáljuk a jelenleg hatályos hegyközségi törvényt, mert abban mindenki egyetértett, hogy az felülvizsgálatra szorul. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Úgy gondolom, ez a komplex - elnézését kérném húsz másodperc erejéig - kezelése a feladatnak hozhatna egy olyan eredményt, amikor egymásnak nyugodtan elmondhatnánk, hogy körültekintően, alaposan, a szakma és a politika maximális lehetőségeit figyelembe véve alkottuk meg a törvényt. (Az elnök ismét csenget.)

Ennek reményében - köszönöm a megtisztelő figyelmüket - vágunk neki az általános vitának. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Lasztovicza Jenőnek, aki ismételt felszólaló. Parancsoljon, öné a szó.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szeretnék egy-két dolgot másképp látni, mint ahogy itt többen elmondták. Maximálisan egyetértek azzal, hogy a borvidékeket át kell nézni, de nem biztos, hogy a borrégiók jók. Hiszen vannak olyan elképzelések, amelyek - legalábbis a mi borvidékünkön - kivitelezhetetlennek tűnnek, hiszen hiába a Balaton környékén élünk, hiába beszélgetünk itt Balaton-régióról, de egészen más környezetben vannak ezek a borvidékek, más talajtípussal, más típusú éghajlattal rendelkeznek, egész más bort termelnek ezek a részek, és én úgy gondolom, hogy azért ez eléggé átgondolandó. Most ezen nem szeretnék új vitát nyitni, mert már elég régóta megy ez a bortörvény.

De elhangzott is, és nagyon sokan védik, és a négypárti egyeztetésen is mindenki egyetértett vele, aki ott volt, hogy Tokajt ki kell emelni, Tokajnak a nevét, a tokaji aszút külön kell kezelni. Én szeretném azért egy-két momentumra felhívni a figyelmet: aszúképződés nemcsak Tokajban volt az elmúlt évszázadok során, hanem Magyarország több borvidékén is. Igaz, hogy a szocialista rendszer építése közben a nagyüzemek felváltották a régi, hagyományos szőlőtermesztést, és akkor ez az aszúképződés ezeken a területeken visszaesett, ilyen például Badacsony, Mór térsége vagy akár még a Somló is.

De az elmúlt években, ahogy a rendszerváltás után a hagyományos szőlőtermesztés újra erőre kapott, ezeken a területeken újra megjelentek az aszúképződéshez megfelelő fajták a megfelelő dűlőkön, és itt újra több kistermelő elkezdte az aszúszőlőt termeszteni, illetve aszúbort készíteni. Ezek hatósági engedéllyel ellátott, forgalmazott borok, tehát igazolva van az, hogy nemcsak Tokajban aszúsodhat a szőlő. Tudom, hogy a tokaji bortermelők ezért engem most megköveznének, de én úgy gondolom, hogy az említett borvidékeken található szőlőtermelőket és bort előállítókat nem szabad megfosztani attól, hogy a aszúszőlőt és aszúbort állítsanak elő.

Ami lényeges, a múltkori vitanapon is meg lett említve, hogy itt a szőlő- és bortörvényt szerintem nem elegendő csak egyedül tárgyalni, hiszen a bort, a borászatot más törvények is befolyásolják.

(20.20)

Javasolnám, hogy üljön össze egy olyan négypárti egyeztető bizottság, amely a hegyközségi törvényt, a jövedéki törvényt elővéve, az élelmiszertörvényt elővéve megtárgyalná a borászat fontos kérdéseit. Hiszen itt elhangzott Font képviselő úrtól, amit én is nagymértékben támogatnék, hogy igenis a VPOP hatáskörét kellene erősíteni, mondjuk, a cukorfelhasználásban. Ehhez is törvényt kellene módosítani.

Azt is el lehet mondani, amiben nem értek egyet az államtitkár úrral, hogy a cukor kiiktatása elég nehéz a magyar borászatból, hiszen számtalan olyan évjárat van és van több olyan borvidék, ahol borzasztó nehéz lenne megoldani cukor felhasználása nélkül azt a minőségjavítást… (Dr. Szanyi Tibor: De nem lehetetlen!) Nem lehetetlen. Egy nagyon kellemes élményem volt még 1987-ben, Németországban, egyhetes úton, amikor bevittek egy nagyüzembe a Rajna völgyénél, hatalmas, silószerű, koracél tartály volt, és amikor megkérdeztük bent a pincészetben, hogy ez mire szolgál: ebben tároljuk a cukrot. Tehát a cukor felhasználása nem egyedülálló, hogy Magyarországon ezzel javítanak bort, de azt tudomásul kell venni, hogy évjáratok gyakoriságában elég nagy számban előfordul, hogy adott borvidékeinken nélkülözhetetlen a cukor felhasználása.

Itt azt meg lehet állapítani, hogy mely borkategóriáknál engedélyezzük, melyben nem engedélyezzük a cukrot. De az biztos, hogy a borhamisítás egyik megállító eszköze lehet az, hogy sokkal szigorúbban kellene ellenőrizni ennek a terméknek vagy segédanyagnak a borászatban való felhasználását.

Amit nagyon fontosnak tartok, és ebben a törvényben nem szerepel, de valószínű, hogy a négypárti egyeztetésnél igen, hogy az import borok behozatalánál ne csak OBI-engedély kelljen, hanem kötelező legyen a felhasználás helyén a hegybírónak bejelenteni, hiszen a helyi hegybíró az, aki nyomon tudja követni az import bor felhasználását vagy az esetleg hozzá való házasításokat, egyebeket, ami már szintén borhamisításnak is számíthat.

A jövedéki törvény módosításánál, szeretném javasolni, át kellene nézni közösen a standolással kapcsolatos törvényt. Én az idegenforgalmi bizottságnak vagyok az elnöke, és a Vendéglátók Ipartestülete keresett meg több levélben is - a bizottság is tárgyalta -, hogy ha csak az a célja ennek a törvénymódosításnak, hogy a borhamisítást megakadályozzuk, akkor ez az egyik leggyengébb eszköze e cél elérésének, hiszen vannak más eszközök, amelyekről itt már beszéltünk. Viszont a Pannon Borműves Céhnek több tagja aláírásával igazolta azt, hogy ez a törvénymódosítás abszolút nem hatékony, és a minőségi borászatnak okoz kárt.

Van egy-két képviselőtársam, aki mosolygott ezen. Nézzék, mi azért vagyunk itt, hogy azoknak az érdekeit próbáljuk meg érvényesíteni, akik megválasztottak minket. Ugyanúgy a több tízezer vendéglátós is megválasztott minket, és ők azt mondják, hogy ez nem jó. Ráadásul a minőségi borászok is írásukkal igazolták, hogy ebben a törvényben vannak még hiányosságok. Úgy gondolom, hogy ezeket igenis tárgyalni kellene.

Még egyszer: nekem az lenne a kérésem, próbáljuk meg úgy összehozni a szőlészet és a borászat problémáját, hogy nézzük át az összes ezzel foglalkozó törvényt, mert ha csak kimazsolázgatunk egyet-kettőt, akkor mindig lesznek olyan rések, olyan kiskapuk, amivel pont azt a célt nem fogjuk elérni, ami miatt mi is itt dolgozunk.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Szanyi Tibor államtitkár úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak szeretnék az előző felszólalásra azokon a pontokon reagálni, ami megint számomra olyan, hogy kötődik ugyan, de mégis távol esik a most tárgyalt törvény spektrumán. Az egyik ez a bejelentés, tehát az import borok behozatalát bejelenteni. Érzem, hogy egy ilyen felvetett gondolat nyilvánvalóan nem egy kifejtett javaslat, de azt mondom óvatosan, hogy gondolkodjunk el ezen.

Azonban azzal mindenképpen számolni kell, hogy Magyarországon nem támaszthatunk eltérő feltételeket az import borok vonatkozásában, mint amit a magunk részére előírunk. Tehát ez azt jelenti, hogy a diszkriminációnak még a körvonalait is el kell kerülni. Tehát amennyiben ezt import borokra vonatkoztatjuk, hogy egy-egy területre bevitt borokat be kell jelenteni a hegyközségnek, akkor ezt a magyar borok vonatkozásában is ugyanúgy meg kell tenni. Még tovább megyek: gondolom, hogy ön nem a palackos importra gondolt. (Lasztovicza Jenő: Igen.)

A másik: még mindig ez a cukor dolog. Azt mondom, hogy ezt egy más alkalommal folytassuk le, de én már egy nagyon komoly előrelépésnek tartom, hogy ön elismerte, hogy egy-két bor esetében próbáljuk meg. Nagyon nagy híve lennék, ugyanis egy valódi hungarikumot tudnánk a magyar borokból csinálni, úgyhogy mi lennénk azon nagyon kevés ország egyike itt Európában, amelyik ezt nemcsak hogy a gyakorlatában nem használja, hanem eleve törvényileg ki is iktatja a borászatból.

Végezetül pedig: ne higgyünk a szirénhangoknak! Sokan szavaztak minden itt létező pártra, vannak olyan dolgok, amit nem lehet közakarat kérdésévé tenni, hanem ennek egy szakmai alapja van.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Demeter Ervinnek, a Fidesz képviselőjének.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lasztovicza Jenő képviselőtársam nagyon lényeges kérdésekről beszélt, ezért azok közül fontossági sorrendben kiemelve hármat én magam is vitára érdemesnek ítélek; megmondom, abból a háromból kettőben egyetértünk, képviselő úrral, egyben pedig nem.

Kezdjük a megítélésem szerinti leglényegesebbel: ki kell emelni a Tokajit vagy sem, vagy indokolt-e? Abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy nem nekünk kell kiemelni, ezt a természet megtette. Tehát mi ezt csak tudomásul vesszük, hogy a természet ezt a kiemelést megtette, és kiváló adottságokkal látta el Tokaj-Hegyalját. Ezért kerül kiemelésre.

Az aszúkérdésről: két alapfogalmat érdemes itt mindenféleképpen tisztázni. Az egyik maga az aszúszem, tehát amikor a szőlő betöpped, és egy nemes penész hatására - ez a Botrytis cinerea - koncentrálódnak benne az ízek. Tehát szükséges hozzá egy mikroklíma és olyan szőlőfajták, amelyek a Botrytisszel együtt nemes penészesedést érnek el. Ez Tokaj-Hegyaljának a természet adta kiváltsága, mert ott szinte minden évben megtörténik ez a nemes penészesedés. Természetesen tudok róla, készítettek aszúborokat más helyen is, de tíz évben egyszer, és lényegesen más minőségben.

Az aszúbor: az aszúbor készítése technológia, középkori eredetű. A mai közvélekedés szerint Tokaj-Hegyaljához fűződik, én fájdalmas szívvel, mint nagy Tokaj-Hegyalja-rajongó bevallom, hogy sajnos nem, a Szerémséghez fűződik, és amikor a középkorban a török elfoglalta Magyarországot, akkor került fel Tokaj-Hegyaljára.

De erről majd a következő kétpercesben lesz lehetőségem szólni, hiszen az elnök úr biztosan szigorúan méri az időt.

ELNÖK: Köszönöm szépen, kénytelen vagyok. Kétperces felszólalásra megadom a szót Karakas Jánosnak, a Szocialista Párt képviselőjének.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Azt hittem, hogy majdnem zárszót mondhatok, hiszen azt hittem, hogy Demeter Ervin ezt teszi. Én magam megpróbálom két percben megtenni ezt, és igyekszem önmérsékletet gyakorolni.

Nagyon örülök annak, hogy sikerült kialakítani a patkó mindkét oldalán ezen törvény alapján egy komoly konszenzust, és nagyon örülök annak, hogy az előterjesztő is kellően rugalmas volt hozzá. Ez tényleg példaértékű lehet egyéb területeken is, és egy kicsit visszatekinthetünk, ki-ki a kormánybeli vagy az ellenzéki múltjába, hogy anno mit tett és mit nem tett, és persze arra is gondoljunk, hogy mit akarunk tenni közösen, a patkó mindkét oldalán.

Nagyon jólesett az, hogy nagyon sok pozitív vélemény hangzott el a HNT-ről mint szakmai szervezetről is.

(20.30)

Én azt kérném képviselőtársaimtól, hogy összességében fogadjuk el a HNT-t mint szakmai szervezetet. Ezen belül van egy eredetvédelmi bizottság, amelyik foglalkozott a meghatározott termőhely kérdésével, foglalkozott a regionális kérdésekkel is. Például mondanám Lasztovicza Jenőnek, hogy létezik a Balaton környékén az olaszrizling. Képzelje el képviselő úr, hogy, mondjuk, Balaton néven egy nagyon korrekt minőségi bort el lehet adni a világban nagy tételben olaszrizlingként. Ha ez korrekt, jó bor, az húzhatja a többieket is, akkor lesz értelme egyébként a környező borvidékek különleges minőségű olaszrizling borainak is. Tehát a régió ilyen szempontból húzó lehet még a Balaton környékén is.

A másik: a cukor témájában én azt tudom mondani, hogy elég sok hátránya van a magyar borászatnak, önként és dalolva egyelőre még nem hoz annyi piaci előnyt, ha lemondunk a cukrozásról, mint amennyi gazdasági hátrányt hoznak a borászatnak, tehát ezzel még egy kicsit várjunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lasztovicza Jenőnek, a Fidesz képviselőjének.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Visszatérve, Demeter képviselőtársam, az aszúsodásra: mindannyian tudjuk, hogy az aszúsodáshoz milyen feltételek kellenek, és hogy az egy folyamat vége. Erről kapta maga az elkészített bor is a nevét. Csak én azt nem szeretném, ha más borvidékek meg lennének fosztva ettől a lehetőségtől, hogy ha adott évjáratban nemes penésszel vagy a Botrytis cinareával megfertőzött szőlőből aszúsodott szemek lesznek, ott is megfelelő minőségű aszúbort készíthessenek, mert ez nemcsak Tokajnak az egyedisége, ez Magyarországon máshol is megtalálható, és ettől nem szabad megfosztani azokat a szőlő- és bortermelőket más borvidékeken, ahol ezzel a pepecselős, nagy kockázatot igénylő tevékenységgel foglalkoznak, mert az annak a borvidéknek is azért a nimbuszát fogja növelni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Demeter Ervinnek, a Fidesz képviselőjének.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az aszúnál akadtunk el. Tisztelt Képviselő Úr! Én egyetértek azzal, hogy nem szabad ezeket a borvidékeket megfosztani attól, hogy aszút készítsenek, csak ezzel megint egy kis baj van, illetve nagyobb befolyásra van szüksége a képviselő úrnak, mint itt a parlament, mert nem mi fosztjuk meg ettől, hanem a természet fosztja meg ettől ezeket a borvidékeket. Tudniillik az a helyzet, hogy ez a nemes rothadás - mint mondottam - Badacsonyban vagy Móron, ahol valaha csináltak aszút, tízévenként egyszer fordul elő. Körülbelül úgy néz ki, hogy ha nagyon jó évjárat van, akkor előfordul az, hogy még egy pici aszú is lesz. Az aszú nem fő termék, hanem egy rendkívül jó évjáratban - ami, ha visszanézi, tízévenként, ha megadódik - előfordul, hogy még van aszúszem is. Ezzel szemben Tokaj-Hegyalján ez a fő termék. Tokaj-Hegyalján minden évben megtörténik, mert olyanok a természeti adottságok.

Ezért azt az álláspontot képviseljük, hogy ha tíz évben egyszer vagy kétszer - legyen kegyes a természet, mert latba veti tekintélyét a képviselő úr - történik meg, és készítenek aszút, igen ritkán, a piaci szegmensnek, az aszúpiacnak 1 százalékát sem éri el lényegesen gyengébb minőségben és megbízhatatlan módon, hisz a következő évben nem biztos, hogy tudnak aszút készíteni; ne rontsuk, ne húzzuk le a tokaji aszú nevét, mert az aszú és a tokaji név összekötődött.

Ennyit az aszúról, és akkor még az elnöki szigor mellett a régióról egy szót. Egyetértek Lasztovicza Jenővel, én nem szeretnék, meg nem is tudnék, mondjuk, balatoni kéknyelűt inni badacsonyi kéknyelű helyett, mert az teljesen más, amit Csopakon csinálnának kéknyelűt, nem is beszélve a déli partról, tehát a régióval magam sem értek egyet.

A standolás kérdése értelmetlen, buta, egy más törvény keretében megtesszük a kísérletet, hogy ezt a kormányzó pártok is belássák. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha kapok 30 másodpercet, akkor nem szólok hozzá többet, elnök úr.

ELNÖK: Megkapta.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. És végül a cukorról: abban államtitkár úrral teljes mértékben egyetértek, és magam is támogatom, ha a tárca ilyen javaslatot tesz, hogy a bor csak szőlőből készüljön. A jelenlegi bortörvény sajnos nem ilyen, államtitkár úr, amit a tárca beterjesztett, az sem, két cukorfok-erősítést megenged. Ehhez hozzátartozik az, hogy az Európai Unióban túltermelés van, ott a rengeteg bor, és akkor mi vergődünk olyan területeken is, ami nem alkalmas, hogy a cukorral erősítsük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Az Európai Unió korlátozza a termést, tehát én magam is egyetértek, hogy talán az lenne a megoldás - és megköszönöm elnök úr megértését -, ha a cukrozást megtiltanánk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Szanyi Tibor államtitkár úr. Parancsoljon!

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Én azt hiszem, hogy ez ügyben is kerekedik egyféle egyetértés, mármint cukorügyben. Induljunk szépen el! Karakas úr is rámutatott arra, hogy ma még nem alkalmas a hazai állapot, ez egy folyamat, gyakorlatilag azokat a termelőket, akik hosszabb, huzamosabb időn át sem tudnak cukor nélkül szőlőt termelni, ki kell vezetni erről a piacról. Ez is egy folyamat, alternatív megélhetést kell nekik kínálni s a többi. De hangsúlyozom, én nagyon örülök, hogy a négy párt egyetért abban, hogy induljunk el ezen az úton, én ezt jelzés értékűnek tartom.

A másik mozzanat, amire szeretnék utalni, csak egy példa az aszú dolgában, és kérem, hogy figyeljetek, mert ez egy nagyon fontos tanmese: mindannyian úgy hisszük, hogy a champagne szót csak Franciaországban az adott területen termelt szőlőből készült italra lehet használni. Tisztelettel jelzem, ezt Európában így tudjuk, csak éppen nem így van, ugyanis történelmi okoknál fogva az amerikaiak megtarthatták azt a jogot, hogy amennyiben ők kizárólag Amerikában termett szőlőből Amerikában gyártják s a többi, ők is használhatják ezt a nevet. Mi lett ennek az eredménye? Az, hogy Amerika az egyetlen kontinens a világon, ahol ma még például a francia champagne-nak semmiféle becsülete nincsen, hanem egybe van mosódva az összes többivel.

Ilyen körülmények között, ha mi most kikezdjük az aszú hírnevét, ezzel ugyan a többi borvidék egy fikarcnyival se fog több jövedelemre szert tenni, esetleg egy-két embernek a büszkeségtől dagadni fog a keble, hogy na, már megint csináltam egy liter aszút, viszont tönkreverünk egy komplett borvidéket, megfosztjuk attól, hogy kétszer-háromszor-négyszer vagy ötször akkora jövedelmet realizáljon, ami egyébként, bocsánat, az államnak adóbevételt is jelent. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki fölszólalni ebben a vitában? Kérem, hogy gombnyomással jelezze! Megadom a szót Szanyi Tibor államtitkár úrnak, aki felszólalási igényét jelezte. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem zárszót szeretnék mondani tisztelt egyetértésével, hanem azt a technikát alkalmaznám, amit itt korábban Veres János esetében is sikerrel meg tudtunk tenni. Én úgy gondolom, méltó ehhez az esethez, hogy miniszter úr a parlamentnek majd a plenáris nyilvánossága előtt, ez is az, tudom, de majd az adott pillanatban, amikor többen itt vagyunk, akkor mondjon egyféle zárszót.

Én az ügynek tulajdonképpen egyetlenegy politikai vetületéről szeretnék szólni, és úgy gondolom, hogy ez egy példaértékű dolog lehet a magyar parlamentarizmus történetében. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látjuk, hogy a bort sokkal fontosabbnak tekintette mindenki, mint hogy kitegyük pártpolitikai csatározásoknak, és ezért néhányan még valamikor decemberben összeültünk, és azt mondtuk egymásnak, hogy na, itt most nem fogunk civakodni, itt most csak szakmai érveket fogunk hangoztatni. Én hihetetlen boldogsággal tapasztaltam azt, hogy ez így is történt itt a teremben. Itt megtörtént számtalanszor az, hogy kormánypárti felszólalók és ellenzéki felszólalók mérhetetlenül egyetértettek. Az is megtörtént, hogy adott párton belül is még az egyes szakértők között vita volt. Ezt senki nem használta fel arra, hogy a másikat belehúzza abba a szituációba, hogy no, még egymás közt is vitatkoztok, akkor miért beszéltek egyébként.

Tehát én csak szeretném nagy-nagy köszönetemet kifejezni - udvariasságból az ellenzékkel kezdem - Demeter Ervin úrnak, illetve Karakas János úrnak, továbbá Font Sándor úrnak és Szalay Gábor úrnak, akik az egyes pártok részéről ténylegesen hihetetlen konstruktivitással fogták össze egyrészt a saját táboruk mondandóját, másfelől pedig tényleg a legjobb szakértőket, a legjobb véleményeket is beszerezve gondoskodtak ennek a törvénynek a jobbítását szolgáló módosító indítvány előállításáról. Ténylegesen én azt gondolom, hogy valóban a tárca oldaláról is nagyon komoly önuralomra és rugalmasságra volt szükség, de lám, ez is megtehető, és nem kell minduntalan a konok apparátusi rutinból fakadó imamalmokat végigvinni, hanem lehet néha rugalmasan és invenciózusan is hozzáállni dolgokhoz. Ez valamennyi résztvevőre nagyban vonatkozik.

Még annyit jeleznék, tisztelt elnök úr, hogy azért itt kiderül, hogy nem minden dologban találtuk meg az egyetértést. A módosító indítványok döntő többsége, zöme tartamilag is, számszakilag is egy erős négypárti egyetértéssel megy most be a további törvényalkotási folyamatba.

(20.40)

Ezzel szemben vannak olyan ügyek, ahol még folyik a vita. Itt eklatáns példája a dolognak az, hogy... - ugye, azt látjuk már, hogy sok a borvidék, és itt valamilyen koncentrációt kellene csinálni, erre már a gyakorlat hozza azt, hogy borrégiók alakulnak valamilyen összefogásban, és akkor előáll az a helyzet, hogy a koncentrációt szeretjük, de amikor nekem, adott helyi képviselőnek kell egy pillanatnyi érdeket föladni, egy-egy speciálisan az én zónámba tartozó érdeket, akkor már rögtön megakad ez a folyamat. Tehát ezeket úgy kell venni, hogy sajnos ez még nem dőlt el, ezt még tovább kell érlelni.

Ilyen körülmények között szeretném azt is mondani, hogy ebben a mostani folyamatban nagyon komoly koordinátori szerepet töltött be Botos Ernő úr, aki egyébként miniszteri biztosi funkciójánál fogva ezt azért köteles is volt ellátni, de én neki is szeretnék köszönetet mondani így a nyilvánosság előtt, hiszen az ő koordinátori munkája nélkül nagyon-nagyon elmaradtunk volna. Azt gondolom, hogy ez a pont, hogy most itt valahol egy adott szakaszzárás lesz a bortörvény vonatkozásában, nem jelenti azt, hogy nem fogunk tovább dolgozni, hanem megteremtjük annak az intézményes feltételét, hogy a bortörvény mindenkori korszerűsítését elő tudjuk állítani. Tudom, hogy nem szeretnek a képviselők évente, félévente hozzányúlni egy-egy törvényhez, én azért azt mondom, hogy ugyan nagyon nagyot lépünk előre, de most az egyszer ne gondoljuk azt, hogy olyan tökéleteset alkottunk. Az uniós belépés utáni egy-két esztendő fog hozni még annyi meglepetést, pozitívat, negatívat egyaránt, hogy azt gondolom, ezt a témát továbbra is a miniszteri biztos koordinálásában azért nekünk még rágni kell, egyeztetni kell ezeregy dolgot, ki kell vitassunk különböző ügyeket.

Nem akarom húzni az időt, mert még van napirendi pont itt bőven. Úgyhogy, tisztelt elnök úr, ismételten összefoglalva hálásan köszönöm a kormány nevében mindazoknak, akik ebben a munkában közreműködtek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik - és most egy nagyon szép hosszú cím következik - az Orbán-kormány (az 1998-2002-es kormányzati ciklus) alatt a Millenáris Kht. és a Kisrókus 2000 Kft., a Magyar Fejlesztési Bank Rt., a Miniszterelnöki Hivatal és annak Országimázs Központja, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Sportfólió Kht., működésével és gazdálkodásával, továbbá vezetőik, vezető tisztségviselőik és tisztviselőik döntéseivel, intézkedéseivel kapcsolatban felmerülő - a politikai, erkölcsi és jogi felelősség kérdését is felvető - közéleti tisztaságot sértő cselekmények, ezzel összefüggő esetleges vagyongyarapodások, valamint mindezzel összefüggésben az Orbán-kormány kormányzati és kormánypárti politikusai, vezetői - különösen Orbán Viktor, Stumpf István és Deutsch Tamás - érintettségének és esetleges felelősségének kivizsgálására országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. (Keller László és dr. Répássy Róbert tapsol.) Köszönöm szépen. Szabó Zoltán képviselő úr - Magyar Szocialista Párt - önálló indítványát H/6050. számon, az ügyrendi bizottság ajánlását pedig H/6050/2. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.