Felszólalás adatai

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Több mint egy éve annak, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök úr nincs köztünk. A napokban egy konferencia az ő emlékével foglalkozott "Tudós, államférfi, ember" címmel, amelynek a Pest Megyei Kormányhivatal adott otthont. Ezen a konferencián nagyon sok kollégája, munkatársa, barátja nyilatkozott róla, és nagyon személyes hangú emlékek, élmények kerültek elő. Ez volt az első olyan konferencia, ahol a köztársasági elnök úr életművét egyben igyekeztünk áttekinteni és összefoglalni, nemcsak a jogász, vagy csak a tudós szemszögéből vizsgáltuk, hanem az államférfiúi és az emberi szempontokat is górcső alá vettük.

Mádl Ferenc igazi közösségi ember volt. Ezt a közösségi létet és a közösségi gondolkodást a családból hozta, ahol is nagycsaládban nevelkedett, hatan voltak testvérek, és ez az ő egész gondolkodását az egész életére meghatározta. A második közösség, ami jellemezte az életútját, a piarista gimnázium volt, amelyet aztán az utolsó évben államosítottak. De mégis, azt a fajta tartást, azt a fajta elvek melletti kiállást és hűséget, amelyet egyébként magánéletében is követett, és élete végéig Dalma asszonynak párja volt, ezt ott erősítette meg. Saját nyilatkozata alapján is nagyon hálás volt szüleinek, hogy ebbe az alma materbe íratták. És végül, de nem utolsósorban az ELTE jogi kara, ami az igazi tudósi kiteljesedésének otthona volt. Szerintem az itt ülők közül nagyon sokan voltak, voltunk tanítványai. Itt azt a gondolatot mindig elmondta nekünk, miszerint a jog az erkölcs minimuma. Ő az erkölcs minimumára, a jogra tanította diákjait, azonban ő a teljességre törekedett, és igazi erkölcsös emberként igyekezett megélni az életét.

Fontosnak tartom megemlíteni azt a tulajdonságát, ami számomra talán a legszimpatikusabb, és sokan el is mondták ezen a konferencián, ez pedig a szerénység. Egy idézetet engedjenek meg: "Isten épp akkor oszt ki ránk nagy szerepet, amikor esendőségünket, kicsinységünket beláttuk. Erényeink mind végesek, egyedül az alázat teszi őket végtelenné" - mondja Pilinszky egyik írásában. És valóban, ez volt az a tulajdonság, ami olyannyira jellemző Mádl Ferenc köztársasági elnökre.

Két kép ugrik be személye mellé. Az egyik az 1995. év. Egy évvel vagyunk a választások után, amikor is az addig kormányzó pártok vereséget, ráadásul elég súlyos vereséget szenvedtek, és köztársaságielnök-választás előtt van az ország. Ekkor az akkori polgári pártok, ellenzéki pártok fölkérik Mdl Ferencet, hogy vállalja el az elnökjelöltséget. A matematika szabályai szerint esélye sem volt arra, hogy köztársasági elnökké váljon, ő azonban nem méricskélt, nem azt számolgatta, hogy ez az ő presztízsét mennyiben rontja vagy nem rontja, hanem elvállalta a felkérést. Hiszen úgy gondolta, hogy ha van valakinek egyértelmű elköteleződése, akkor ki kell állni, akkor is, ha alkalmas, akkor is, ha alkalmatlan.

Ő az alázatot és a szerénységet nem a gyengeség, hanem az erő jelének tekintette. És valóban, megtörtént a választás egy nagyon erős ellenféllel szemben, köztársasági elnököt választott a parlament. Mádl Ferenc gratulált a megválasztott elnöknek, majd visszatért a katedrára, és ezután folytatta tanítását, miközben 1996-ban a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületet megalakította. Eltelt öt év, és ekkor Magyarország köztársasági elnökévé választotta őt, ráadásul a jelképes és szimbolikus 2000. évben. Ezt ugyanolyan szerényen, ugyanolyan alázattal viselte el. Nem triumfált, nem mutogatott vissza, hogy bezzeg öt évvel ezelőtt én már megmondtam, hanem ugyanazzal a lelkülettel kezdte el munkáját, és így szolgálta végig mind az öt évet.

Tudósként az MTA újraszabályozásával kapcsolatos törvény a '90-es évek elején, egy viharos időszakban, az ő nevéhez kötődik, az oktatási rendszerben fejlesztési koncepciókat készített, miközben a napi csatározások is elvehették volna az idejét. De a jövőre tekintett, és a jövőre készült. Államférfiként, azt tudnám mondani, hogy egy igazi XX. századi reneszánsz emberként élte az életét, aki szerény, tudatos, felelős és elkötelezett magatartást tanúsított. Engedjék meg, hogy a végén egy tőle vett idézettel hajtsak és hajtsunk fejet előtte: "Bűnbánatot hirdetni az Úr Ninivébe küldi Jónást, ő azonban inkább hajóra száll, hogy kibújjon a feladat alól. Küldetését azonban teljesítenie kell, és ez be is következik. Én nem bűnbánatot akartam hirdetni Ninive-Magyarországon, s prófétának sem tartottam magam. Egy voltam azok közül, akik feleltek a hívásra." Elnök úr, köszönjük szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahol ön abbahagyta, hadd folytassam én ott, én is egy idézettel Mádl Ferenctől: "Az embernek hinnie kell abban, hogy van értelme annak, amit tesz. Ez különösen nehéz a sok kritika mellett, ami a kormányt éri. A teljes átalakuláshoz, az út felfelé íveléséhez nyilván évek kellenek, és mindenki erőfeszítése szükséges, bárki is legyen kormányon. A magam részéről megteszem, amit tudok. Nem elsősorban a kormányért, de a kormánnyal, amíg a vállalt irányt követi, az ügyért. Messzeható baj lenne, ha a kormány nem tudná betölteni vállalt misszióját, mert az ügy is veszélybe kerülhetne."

Ezt Mádl Ferenc 1993-ben mondta, akkor tárca nélküli miniszter volt, nem itt, a parlamenti patkóban, itt is tehette volna, hanem egy lap, méghozzá a Magyar Tudomány hasábjain egy interjúban. Mádl Ferenc munkásságából, életéből nagyon sok mindent kiemelt képviselő úr, a piarista éveket, családjának megpróbáltatásait, akik szorgalmas emberek voltak, és külföldi munkából idehaza teremtettek birtokot, és mindegyik gyereküket, ha jól emlékszem, hat gyermeküket kineveltették, és a szegény sor ellenére mindegyik diplomát szerzett. Volt, aki jogászit, volt, aki közgazdászt, volt, aki bölcsészt. Tehát volt példa Mádl Ferenc előtt, hogy nehéz körülmények között is miképpen kell előrejutni, és ennek, azt hiszem, meg is felelt.

Ha a tudós embert nézzük, talán a legfontosabb üzenete az Európához tartozás. És bár valamelyest egy kereskedelmi résznek, az európai magánjognak volt a professzora, legyen szó akár Strasbourgról, akár a Berkeley Egyetemről, akár más nyugat-európai vagy észak-amerikai tudományos műhelyről, szinte mindenütt elismerték őt, és különböző tudományos fokozatokat, tiszteletbeli címeket vagy kitüntetéseket kapott. De mégsem gazdasági irányból közelítette meg, hanem méltón ahhoz a tárcához is, amit viselt itt a parlamentben, ő kulturális szempontból is fontosnak tartotta Európa egységét. Az Európához tartozás számára nem egy közjogi, magánjogi, kereskedelmi vagy piaci, gazdasági lépés, hanem egy kulturális kötődés az európai kultúrkörhöz. Az európai jogi kultúrát igyekezett Magyarországon is meghonosítani, egyetemi munkásságát is ennek szentelte.

Nyilvánvalóan Antall József is azért ragaszkodott hozzá, hiszen a kormányzatban többféle funkciót betöltött, láthatóan az első rendszerváltó miniszterelnöknek Mádl Ferenc személye szinte fontosabb is volt, mint hogy éppen milyen tisztséget visel, számára fontos volt, hogy a kormányban minden döntéshez ezt a nyugodt, higgadt, tudományos megalapozottságú és nemzetközi összehasonlító kitekintésű jogászi tudását a döntések meghozatalakor a kormánynak is segítségére tudja bocsátani.

(9.30)

Úgyhogy ezért volt ő is azok táborának gazdagítója, akik nemcsak európai gazdasági integrációról, de a kultúra fontosságáról és az európai kultúra egységéről is beszéltek. Talán ez különbözteti meg az igazi értelmiségit, az igazi kultúrembert attól, aki csak a szakmájában tudja látni az éppen aktuális irányokat vagy modern tapasztalatokat.

Mádl Ferencnek itt a parlamentben is nagyon sok mindent köszönhetünk, hiszen az ő minisztersége alatt került elfogadásra az egységes és átfogó alaptörvénye a felsőoktatási rendszernek. Ma már nehezen elképzelhető: akkor, 1993-ban a parlament több mint 90 százalékos többséggel fogadta el a felsőoktatási törvényt, pedig a kormánynak akkor bőven nem volt ekkora többsége. Neki köszönhetjük azokat a fogalmakat - az ő miniszterségének -, mint a nem állami intézmények mint egyetemfenntartók, az intézményi autonómia, a Felsőoktatási Tudományos Tanács, a Magyar Akkreditációs Bizottság, vagy azt, hogy a kutatói utánpótlás-nevelés és a doktori képzés visszakerült az egyetemekre, illetőleg igyekezett egy átláthatóbb felsőoktatás-finanszírozási rendszert meghonosítani, valamint azt az elvet is, hogy az állami és nem állami, tehát állami és egyházi fenntartású oktatási intézmények azonos finanszírozás alá essenek. Illetőleg törvény született Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz címmel, amely nemzetközi forrásokból igyekezett a magyar felsőoktatást magasabb színvonalúra emelni vagy a rendszerváltás után átalakítani.

Szintén a Magyar Tudományos Akadémián végzett korábbi tevékenysége nyomán is, mint MTA-t felügyelő miniszter is az ő nevéhez fűződik az MTA újraszabályozása a rendszerváltás után, és a polgári jog tudósaként sokszor nemcsak a minisztériumával kodifikáltatta, hanem maga is írta a törvényeket vagy azok egyes rendelkezéseit. Így mind oktatásért felelős miniszterként, művelődési és közoktatási miniszterként, mind köztársasági elnökként, azt hiszem, példa lehet mindnyájunk számára.

Nagyon köszönöm a képviselő úrnak, kormánymegbízott úrnak, hogy megszervezte a Barankovics István Alapítvánnyal közösen ezt a konferenciát, és biztos vagyok benne, hogy még sok hasonlóra fog sor kerülni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-14      Ülésnap adatai