Felszólalás adatai

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 205 igen szavazattal, 58 nem szavazat ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Szabó Timea és Karácsony Gergely, az LMP képviselői, interpellációt nyújtottak be a miniszterelnökhöz: "Mire számíthatnak a közszféra munkavállalói, kiket és hogyan érint a kényszernyugdíjazás?" címmel.

Az interpellációra miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter úr képviseletében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Kérdezem képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét. (Karácsony Gergely: Igen, elfogadom.) Igen, megadom a szót, képviselő úr.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Matolcsy György a leszakadást fokozó jövő évi költségvetés sarokszámainak ismertetésekor beszámolt egy sokatmondó 20 milliárdos tételről. Ez a tétel abból származik, hogy 2013-ban a közszférában dolgozók között azokat, akik elérték a 62 éves korhatárt, nemes egyszerűséggel elküldik a munkahelyükről. Ez a közszféra állományának további csökkentését jelenti, becslések szerint mintegy 30 ezres létszámban. Nem sokkal később a kormányszóvivőnek kellett magyaráznia a miniszter úr kijelentéseit, miszerint még hátravannak azok az egyeztetések, amelyek majd rögzítik, hogy a kényszernyugdíjazás a közszféra területeit hogyan érinti.

Ezek után Szócska Miklós államtitkár sietve kijelentette, hogy az egészségügyben uralkodó krízishelyzet miatt eleve nem is alkalmazható a kényszernyugdíjazás, hiszen az ágazat így is a működésképtelenség szélén táncol a szakemberhiány miatt. A tapasztalt és felkészült orvosok, ápolók akár csak kisebb részének elbocsátása végképp padlóra küldené az egészségügyet.

Hoffmann Rózsa államtitkár asszony sokkal homályosabban fogalmazott. Úgy nyilatkozott, hogy bár nem várható általános nyugdíjazás az oktatás területén, de azért nagyarányú nyugdíjba küldésre számítani kell. A tervek szerint az elbocsátott pedagógusok helyére nem is vesznek fel újakat, így becslések szerint több ezer pedagógus hiányozhat majd a rendszerből, ami a pedagógus-szakszervezet szerint is érezhető gondokat okozhat a közoktatásban, a természettudományos területen már most is súlyos létszámhiány mutatkozik. Vagy talán a pedagógusoknál is így akarnak spórolni, hogy még kevesebbet kelljen költeni az életpályamodellre?

Leszögezhetjük: nem igaz az az állítás, miszerint demográfiai okok miatt indokolt a pedagógusok elbocsátása. Többek között az oktatásból hiányzó pedagógiai asszisztensek miatt is, most is nagyon leterheltek a tanárok. A felsőoktatás kapcsán viszont Hoffmann Rózsa is lefejezésről beszélt, ha megvalósul Matolcsy György legújabb ötlete.

Az önkormányzatokban dolgozók eleve elbocsátásokra számíthatnak a közigazgatási reform miatt, és még erre jön rá a kényszernyugdíjazás.

A Fidesz tehát, úgy látszik, megválaszolta a saját, nemzetinek nevezett álkonzultációjának egyik kérdését: láthatóan ugyanis nem cél az, hogy az idősebb dolgozók a munka világában maradjanak, ehelyett egyszerűen el akarják küldeni őket, hiába beszéltek eddig a katasztrofális foglalkoztatási helyzet javításának fontosságáról. De itt nemcsak a foglalkoztatási célokról van szó, hanem az értékteremtő munka ellehetetlenítéséről. Az, hogy a kormányzati elvonások miatt válságos helyzetben lévő közszférára egy újabb elbocsátási hullámot zúdítanak, nem jelent mást, mint hogy a szolgáltatások minősége elkerülhetetlenül tovább romlik majd.

Államtitkár úr, a kérdéseim tehát: mire számíthatnak a közszféra munkavállalói? Milyen egyéb területeket érhet még lefejezés? Adnak-e felkészülési időt az intézkedés előtt? Megkezdték-e már a tárgyalásokat, lehet-e már tudni, hogy miként vezénylik le a kényszernyugdíjazásokat?

Várom válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Sosem szabad elfelejtenünk ilyen kérdéseknél, hogy mi, akik itt a kormányzatban vagy bárhol dolgozunk, más emberek pénzét költjük el. Nem arról döntünk, hogy a saját pénzünkből valakinek a státusát fenntartjuk-e vagy sem, hanem arról, hogy az emberek munkájából befizetett adóforintokból olyan emberek munkáját finanszírozzuk-e, akik mindenki számára hasznosak, vagy olyan emberekét, akik bár valóban lehet, hogy nehéz szociális helyzetben lennének e nélkül a munka nélkül, de az állam számára az a munka, amit ott és akkor végeznek, nem szükséges munka. Nyilvánvalóan itt kettős szempontból kell figyelni. Egyrészt nyilvánvalóan az egyes emberek helyzetére tekintettel kell lenni. Nem lehet őket, pláne, ha idősebb korúak, 55 év felett vannak, és a védett korban szerepelnek - hiszen ez a kategória már július 1-je óta, az új munka törvénykönyve óta létrejött, és fokozott védelem illeti meg a védett korban levőket Magyarországon, immáron kettő hete -, nos, tehát az ő egyéni szociális helyzetükre is figyelemmel kell lenni, de ugyanakkor nyilvánvalóan a takarékos állami gazdálkodásra is.

Van egy alapvető helyzet a kormányzatban. Hoztam önnek két korfát, a színesebb a központi közigazgatás korfája, a másik a teljes kormányzati korfa. (Felmutat két grafikont.) Ebben ön is jól látja, hogy a fiatalok tekintetében - akik itt felül vannak - viszonylag jól áll a közigazgatás, az elmúlt esztendőkben sok fiatal került be, de az emberek 40 éves koruk környékén nagymértékben elhagyják a közigazgatást, nem látnak itt pályát, nem tudnak előrelépni, illetőleg kellő vezetői tapasztalattal, kellő munkatapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy a piaci szféra elhívja őket. Majd megint egy nagy kiszélesedés látható a nyugdíjas kor előtt, ekkor ismét visszatérnek a közszférába a biztonság miatt, és még nyugdíjas korban is azért bőven - a piros rész a férfiakat, a zöld a nőket mutatja, tehát ebben a részben is -, még nagyon sok nyugdíjkorban lévő személyt találnak a közigazgatás rendszerén belül.

Amikor tehát ilyesfajta átalakításokról beszélünk, akkor pontosan az a célunk, hogy perspektíva legyen a 40 éves korosztálynak is a közigazgatás, itt tudjanak maradni, előre tudjanak lépni, legyenek köztisztviselők, közalkalmazottak, dolgozzanak a központi közigazgatásban vagy máshol, a közszolgálatnak más területén. Éppen ezért gondolkozunk ilyen reformokban, és ennek az egyik része nyilvánvalóan, ahogy mondtam önnek is, a védett kor intézménye, illetőleg a nyugdíjak garantálása azok részére, akik már betöltötték az öregségi általános nyugdíjkorhatárt. A jogszabály ma is úgy fogalmaz, ezen nem is változtattunk semmit, hogy alapvetően mindenkit fel kell menteni, amikor eléri a 62 éves kort, de amennyiben ő is kéri, és az intézmény érdeke is ezt így kívánja, pár évre meghosszabbítható az ő szolgálati vagy közszolgálati viszonya.

Hogy miként változtatunk ezen, arról pedig eléggé hosszadalmas döntéshozatal előtt állunk. Amikről ön valamelyest már tényként beszélt, azok messze nem tények, hanem pusztán tervek, amelyeket mi a különböző ágazati szervezetekkel ismertettünk. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács az a fórum, ahol magas szintű állami vezetők hozták a szakszervezeti vezetők és más ágazati képviselők tudomására, hogy milyen tervek vannak a 62 évet betöltött köztisztviselőkkel, kormánytisztviselőkkel, közalkalmazottakkal kapcsolatban. Nyilvánvalóan ez nem egy homogén terület, hiszen teljesen más a központi közigazgatás, egy orvos, egy tanár esete, és mi sem akarunk abszurd helyzeteket teremteni. Nem veszélyeztetheti akár az egészségügyi ellátás működőképességét vagy más területen a működőképességet az, hogyha valaki betölti ezt a 62 éves kort.

Mi egy ésszerű megoldást szeretnénk, amely specifikus, figyelemmel van az egyes részterületekre. Ezért is nem hamarkodtuk el ebben a döntéshozatalt. Ezért nem születtek meg ezek a döntések, hogy pontosan, jól informáltak legyenek a munkavállalók, és közösen tudjunk az egyes részterületekre is kiterjedő kivételekkel megtűzdelt, de általánosságban, azért ezt le kell szögeznem, a 62 éves kort mint általános öregségi nyugdíjba vonulási időpontot - ugye, ez fokozatosan kitolódik 65-re - bevezető és szigorúan vevő szabályozást hozni, de ez sehol a működőképességet, az ésszerű működést nem veszélyeztetheti.

Éppen ezért bízunk benne, hogy ez a pályakezdő fiataloknak is lehetőséget teremt majd az elhelyezkedésre, jobban, mint külföldön, illetőleg a 40-es korosztálynak - amit mutattam önnek - a korfában szintén karrier-előrelépési lehetőséget jelent. De mondom, itt az egyeztetési fázisban vagyunk, a döntés jóval későbbre várható.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.20)

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a választ.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót. Államtitkár úr, ön a mellébeszélés nagy mestere (Dr. Rétvári Bence: Köszönöm.), de ma, azt gondolom, igazán kiválóan teljesítette a feladatát, talán az egyéni csúcsát is megdöntötte. Végül is semmit nem sikerült válaszolni azokra a kérdésekre (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), amiket föltettem, és amik, azt gondolom, sok százezer magyar közalkalmazottat mindenképpen érintenek.

De hadd tegyek néhány javaslatot, mert ma megkaptuk azt, hogy az ellenzék mindig csak kritizál, és nem tesz javaslatokat. Hadd tegyek néhány javaslatot! Az egyik az, hogy ha takarékoskodni akarnak, akkor jobban nézzék meg, hogy milyen vállalatokat bíznak meg közbeszerzésekkel, mert a Közgép-csoport tavalyi osztaléka nagyjából az az összeg, amit meg lehetne itt spórolni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Egy másik javaslatom az, hogy ha már van kötelező nyugdíjazás, akkor kezdjük a kormánytagokon. Itt van például Pintér Sándor belügyminiszter úr, azt gondolom, hogy ő mindannyiunk megelégedésére tölthetné a nyugdíjas éveit, vagy mondjuk, Naszvadi György, a költségvetésért felelős államtitkár szintén, azt gondolom, jobb lenne, ha nyugdíjba vonulna. Ha egy miniszter, akinek egyébként, mint tudjuk, számos kiváló ötlete van az asztalfiókjában, Matolcsy György bejelent valamit, akkor azért az egy súlyos fenyegetés. (Az elnök csenget.) Azt gondolom, hogy...

ELNÖK: A képviselő úr válaszát várom.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): ...ne válaszoljon azokra a kérdésekre...

ELNÖK: A válaszát várom, képviselő úr, lejárt az időkerete. (Taps az LMP soraiban.) Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 205 igen szavazattal, 64 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Nagy István, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a vidékfejlesztési miniszterhez: "Mit tesz a kormány a zsebszerződések felszámolása érdekében?" címmel. Nagy István képviselő urat illeti a szó.

Felszólalások:   29-35   35-43   43-48      Ülésnap adatai