Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája lezárásig. A törvényjavaslatot T/4122. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közszolgálati személyügyi stratégia fontos eleme a létszámtervezésen alapuló, a hivatásrend szakmai követelményeihez igazodó felsőfokú utánpótlásképzés. A magyar felsőoktatási rendszer részeként a 2011. évi XXXVI. törvénnyel létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetem célja a közigazgatás tisztviselői, hon- és rendvédelmi szervek tiszti utánpótlásának biztosítása, valamint az egységesülő közszolgálati életpályák közötti átjárhatóság megteremtése.

Az egyetem fenntartói jogait az alapításról szóló törvény a közigazgatásért, rendészetért és a honvédelemért felelős miniszterek fenntartói testületének kezébe adta. A törvényjavaslat célja, hogy a közigazgatási, a rendészeti, a katonai és a nemzetbiztonsági felsőoktatás a közszolgálati életpályák valós igényeinek megfelelően a közszolgálat ágazatirányítóinak szoros szakmai felügyelete mellett működjön. Ehhez a törvényjavaslat megteremti a közigazgatási, rendészeti és a katonai felsőoktatás világos jogi kereteit. A szakminiszterek meghatározzák a felügyelt hivatásterület humánpolitikája által indokolt képzési létszámot, kontrollálják a képzések szakmai követelményeit és a minőséget. A felsőoktatásnak ez a területe a közszolgálattal mint egyfajta megrendelői oldallal szorosabb kapcsolatba kerül, miáltal a felsőoktatási közpénzekkel és a szellemi erőforrásokkal való gazdálkodás is hatékonyabbá válik.

A törvényjavaslat célja az is, hogy az egyetemnek és a fenntartók közötti kapcsolatnak más állami egyetemekhez képest viszonyított sajátosságaira speciális rendelkezéseket alkosson. A fenntartók felügyeleti jogosítványait indokolja, hogy az egyetem oktatási és kutatási tevékenységében aktívan és közvetlenül kell érvényesíteni a tisztviselői és a tiszti életpálya képzési és humánpolitikai követelményeit. Az egyetem sajátossága, hogy a rendvédelmi és honvédelmi szolgálatok feladatait is kiszolgálja, a tisztviselőjelöltek képzésével pedig bekapcsolódik a közigazgatási feladatellátás személyi centrumába.

A fenntartók jogosítványainak korlátja az egyetem önállósága a kutatás és tanítás tartalmának és módszerének meghatározásában. Ebben él tehát az egyetemi autonómia. Az egyetem legfőbb döntéshozó szerve a szenátus, egyes döntéseit a fenntartói testület felügyeli az alapító okirattal és az ágazati humánpolitikai igényekkel való összhang, az egységesség, a teljesség, a törvényesség és a hatékonyságnak való megfelelőség szempontjából.

A törvényjavaslat célja az is, hogy a jogelőd felsőoktatási intézményekre vonatkozó speciális ágazati képzési szabályozásokat egységesítse. A foglalkoztatási jogviszonyok tekintetében ugyanakkor megmarad a civil közalkalmazotti és a hivatásos foglalkoztatási szolgálati jogviszony együttes jelenléte az egyetem állományában. Az oktatókkal és kutatókkal szembeni sajátos hivatásetikai követelmény, hogy a munkahelyen pártpolitikától mentes magatartást kötelesek tanúsítani.

A hallgatókra vonatkozó speciális követelmények indoka, hogy a hallgatói jogviszonnyal párhuzamos jogviszonyként a hivatásos tisztjelölti kötelmek, a védelmi és rendészeti feladatokban való részvétel kötelezettsége és speciális közigazgatási ösztöndíjszabályok is vonatkoznak rájuk. A közszolgálati pályára való felkészülés és a diplomával járó foglalkoztatási garanciák a hallgatóktól magas szintű szakmai és morális helytállást követelnek meg. A büntetlen előélet a jogviszony feltétele, speciális életkori előírások és etikai követelmények szükségesek, így például a tanulmányi feladatok ellátása során tartózkodni kell a politikai tevékenységtől. A hallgatói érdekképviselet fóruma a szenátus, amelyben a hallgatók képviselete a felsőoktatási törvényben megfelelően biztosított.

Az egyetem gazdálkodására és finanszírozására vonatkozó szabályok meghatározására az államháztartási törvény keretein belül a kormány kap felhatalmazást. Az egyetem egységes KIM-fejezeti költségvetése mellett a három fenntartó kivételesen céltámogatást is biztosíthat. Az egyetem az általános állami vagyongazdálkodási elveknek megfelelően működik, a katonai képzést folytató kar működésének dologi feltételeit azonban a honvédelemért felelős miniszter biztosítja.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat megteremti a kereteit egy olyan felsőfokú szakemberképzésnek, amely a közszolgálat összehangolt életpálya-stratégiáinak részét képező hivatásrendek tervezett utánpótlásképzését, a közszolgálat személyi állományának minőségi fejlesztését szolgálja. Kérem, hogy ennek érdekében a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot megtárgyalni és elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5 perces időkeretben. Az oktatási, tudományos és kutatási bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Megadom a szót Pósán Lászlónak, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság alelnökének, a többségi vélemény tolmácsolására. Öné a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha úgy tetszik, egy kötelező jogi feladat az Országgyűlés számára, ugyanis a tavasz folyamán ezzel kapcsolatos törvényt már elfogadott az Országgyűlés, nevezetesen a Közszolgálati Egyetem létrehozásáról szóló törvényt, és ez a mostani törvényjavaslat az akkori döntésnek megfelelően szabályozza, hogyan is nézne ki ez az új egyetem, milyen belső működési feltételei vannak, hogyan néz ki szervezetileg és így tovább. Természetesen a tevékenységéből fakadó speciális képzéseket is itt kell rendezni, úgyhogy gyakorlatilag egy folytatása a tavaszi törvényhozási munkának, hiszen abban a törvényben is rögzítésre került az, hogy meddig, milyen határidőkkel kell végrehajtani különböző lépéseket.

Úgyhogy mindezeket megfontolván és mindezeket tudomásul véve az oktatási bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találja, és természetesen az elfogadását is javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Sós Tamásnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

DR. SÓS TAMÁS, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Az iménti két előadás is bizonyítja, hogy kormányoldalról igyekeznek hamar túl lenni ezen a kötelező feladaton. Én úgy gondolom, itt azért sokkal többről van szó. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat több oknál fogva nem támogatható, erről szeretnék szólni. Ennek vannak tartalmi okai és formai okai.

Önmagában már az is egy érdekes színfolt, hogy szokás szerint sajnos a másfél esztendő alatt ennek a parlamentnek már kialakult egy szokásrendszere, pénteken este megjelenik a parlament honlapján az előterjesztés, és hogy, hogy nem, gyors körtelefon a bizottsági tagok között, és már hétfőn tárgyaljuk bizottsági keretek között. Számos ilyen példa van. Nem hiszem, hogy egy ilyen horderejű kérdést, ezeket az előterjesztéseket lóhalálában kellene tárgyalni, ez ettől egy komolyabb ügy.

Milyen típusú tartalmi problémák vannak az előterjesztéssel? Azt gondolom, ha azt nézzük, és magát a felsőoktatás szerkezetét tekintjük, számunkra ez elfogadhatatlan - majd konkrétabban is szeretnék szólni -, és így, ahogyan az államtitkár úr mondta, ezt is vitatom. Úgy gondolom, itt a szakmai színvonalat is gyengíti a most kialakítandó rendszer, ráadásul sem az államtitkár úr, sem a többségi előadó nem szóltak arról, hogy a költségvetésnél felesleges egyedi kiadásai is lesznek majd az átalakítás kapcsán. Ugye, az elhangzott, hogy három felsőfokú oktatási intézmény erőszakos, mondhatnám így, egybeolvasztásáról van szó, mondhatnám úgy is, hogy egy kikényszerített integrációról, ahol a közel másfélszáz éves önálló magyar katonatisztképzés intézményét, illetve intézményi önállóságát számolják föl, és ráadásul nem adnak arra választ, hogy azok az emberek, akik ott végeztek, rendkívül büszkék arra, és nincsenek megnyugtató válaszok, itt, a bizottsági ülésen a tárca képviselője sem tudott megnyugtató választ adni. Gondolom, erről ma este még fogunk beszélni.

(19.00)

Ráadásul az is nagyon érdekes, hogy a Fenntartói Tanácsban, amelyben három minisztérium is képviselve van, nem kapott helyet a mindenkori oktatási miniszter, és semmilyen fenntartói jogosítvánnyal nem rendelkezik. Ez különösképpen azért érdekes, mert itt egy állami felsőoktatási intézményről van szó. Ez az oktatási ágazat újabb gyengítése, ami véleményünk szerint elfogadhatatlan.

Külön szeretnék szólni arról, közismert, hogy napirenden van az új felsőoktatási törvény, bár nem tudjuk, hogy melyik koncepció az igazi, mindig kiszivárog valahonnét valami, de talán az az igazi, ami most napirenden van. Ugyanakkor ilyen vonatkozásban is úgy gondolom, hogy meg kellett volna várni a felsőoktatási törvény elfogadását. A két párhuzamosan futó koncepció gyakorlatilag semmilyen viszonyban nincs egymással, és előre látható, hogy a létesítendő új intézmény működése törvényi akadályokba fog ütközni, ezért bizonyos módosításokra majd szükség lesz a következő időszakban.

Szeretném szóba hozni, hogy nem szóltak a Természettudományi Múzeumról, amely az új intézmény egyik központi épülete lenne. A Természettudományi Múzeumot a közelmúltban több milliárd forintból újították fel és korszerűsítették, amely Budapest egyik népszerű kulturális, közművelődési intézményévé nőtte ki magát. Ezt a fejlesztést az új intézmény elhelyezése tönkreteszi. Erről is kellene beszélni.

Feltűnően kiemelt övezetben fekvő intézmények épületei, ingatlanjai szabadulnak fel például a Gellérthegynél és a város más területein. Azt gondolom, ez is nagyon nagy körültekintést igényel. Ezekről nem esett szó, de bizonyos sajtómegnyilatkozások ma már szólnak erről. Úgy gondolom, hogy ezekre is megnyugtató választ kellene adni. Az előkészületek során ezek nem születtek meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Csampa Zsoltnak, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának.

CSAMPA ZSOLT, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi és rendészeti bizottság hétfői ülésén megtárgyalta a nemzeti közszolgálati egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló T/4222. számú törvényjavaslatot, és 13 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Pósán Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel pár mondatban hadd reagáljak arra, amit Sós Tamás mondott. Részben a bizottsági ülésen is szóba került, de azt hiszem, helyes, ha itt is elhangzik. Sós Tamás azt mondta, hogy a felsőoktatás szerkezete miatt elfogadhatatlan ez a törvény. Jelzem, hogy hasonló érvek már a tavasz folyamán is felmerültek, de e tekintetben érdemi elmozdulás a jelen helyzethez képest nem történik, csupán annyi történik, hogy létrejön egy integrált új intézmény. Korábban is volt példa integrációra is és dezintegrációra is anélkül, hogy azt a felsőoktatás egész szerkezete megsínylette volna. Ezt persze lehet jónak vagy rossznak minősíteni, ez álláspont és nézőpont kérdése, de azt állítani, hogy emiatt a felsőoktatás szerkezetét valamilyen szörnyűséges kár éri, az nem helytálló.

A szakmai színvonalat gyengíti, állította Sós képviselő úr. A törvénytervezetben benne foglaltatik az is, hogy az egész újonnan létrejövő intézményt egyetemi szintre kívánják emelni. Ez azt jelenti, hogy a jelen helyzetben az egyik elődintézményt, jelesül rendvédelmi oldalon a Rendőrtiszti Főiskolát ilyen értelemben főiskolából egyetemi szintre kell felhúzni, és az egyetemi minősítéshez kapcsolódóan számos kritériumot kell teljesíteni. Akárhogy nézzük, ez a szakmai színvonalnak nem lefelé, hanem felfelé emelését fogja jelenteni.

Egyedi költségvetési kiadásokról szólt képviselő úr. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a tavasszal elfogadott XXXVI. törvénynek megfelelően augusztus végéig elkészült az új intézmény 2012. évre vonatkozó költségvetése, és ez a költségvetés 1 milliárd forinttal kevesebb kiadással számol, mint amennyi a jelenlegi, még három különálló intézmény összköltségvetése, magyarán, ez 1 milliárd forintos közpénz-megtakarítást jelent. Azt hiszem tehát, hogy ez az állítás sem helytálló.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy az új felsőoktatási törvény miatt majd módosítások kellenek, amelyek a jelen törvénnyel ellentétbe kerülnek, nem tudom, mire gondolt a képviselő úr. Az új felsőoktatási törvénynek biztosan van olyan aspektusa, amit az elfogadott alaptörvényhez kell igazítani, mert az intézményi autonómia kérdésére vonatkozik, de ha megnézzük az autonómiára vonatkozó lehetséges szabályokat, akkor az például olyan dolgokat érint, hogy van-e gazdasági tanács az intézményben. A mostani törvénytervezet kerekperec kijelenti, hogy gazdasági tanács márpedig itt nincs, ilyen értelemben ezt a kérdést az új felsőoktatási törvény nyilvánvalóan nem is fogja érinteni. Ami a gazdálkodás kérdését érinti: a mostani törvénytervezetben megint csak világosan meg van szabva, hogy ez nem az egyetemi autonómia tárgykörébe tartozik. Tehát ha ilyen irányokban változások történnének, az igazából nem oszt, nem szoroz az újonnan létrejövő intézmény esetében.

Ez a törvénytervezet, mint említettem, a 2011 tavaszán elfogadott törvény szerves folytatása. Az a törvény a közszolgálat három nagy területét - a polgári közigazgatást, a rendvédelmet és a honvédelmet - vonja össze egy új utánpótlásképző intézménybe, a nemzeti közszolgálati egyetembe. Az akkor elfogadott 2011. évi XXXVI. törvény megszabta, hogy a jogelődökből létrejövő új felsőoktatási intézmény milyen intézmény kell legyen, és azt is megszabta, hogy külön törvényben kell szabályozni a működését úgy, ahogyan a korábbi jogelőd intézményekre vonatkozóan is számos külön jogszabály, külön rendelkezés vonatkozott. Az ütemtervet, a megvalósítás módját és egyebeket - most nem részletezem - szintén megszabta az a törvény, és ennek megfelelően került most a parlament elé ez a törvénytervezet.

Ahogy az általános indoklásban is szerepel - és az előterjesztő részéről is elhangzott -, számos olyan kérdést kellett szabályozni, amelyik speciális feladatokra vonatkozik a rendvédelmi és a honvédelmi képzés apropóján, és ezzel kapcsolatban szabályozni kellett mind az oktatók, mind a hallgatók speciális jogállását és kötelezettségeit, valamint azokat a feltételeket is, hogy hogyan és milyen módon válhat valaki ott hallgatóvá, alakíthat ki ott hallgatói jogviszonyt.

Ez kétségkívül szigorúbb és korlátozóbb jellegű, mint általában a felsőoktatási törvény esetében. Ma Magyarországon a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezéskor nem kell mellékelni például büntetlen előéletet igazoló bárminemű dokumentumot vagy erkölcsi bizonyítványt, itt viszont szükségeltetik, de azt gondolom, ez érthető is, hiszen a társadalmi közelvárás szempontjából is indokolható, hogy büntetett előéletű egyénekből ne képezzünk rendőrt. Azt hiszem, hogy ez kézenfekvő és magától értetődő alapigazság.

Ezeket a speciális szabályokat - amiket kiragadott példaként említettem - muszáj törvénybe iktatni és külön jogszabályban rendezni. Lényegében erről szól ez az előterjesztés. De azt is muszáj rögzíteni, hogy az általános felsőoktatási elvektől eltérően, ahol például az egyetemi szenátusra vonatkozóan keretszámok szerepelnek, itt egész pontosan rögzített számok szerepelnek, és megvan az is, hogy konkrétan hogyan és milyen módon álljon össze az újonnan létrejövő egyetemi szenátus. Ezek eltérő szabályozások a meglévő felsőoktatási törvényhez képest, és az az érzésem, hogy ugyanígy eltérő szabályozások lesznek bármilyen új felsőoktatási törvényhez képest is. De ha ezt a törvényt most elfogadja a parlament, akkor nem gyanítom, hogy csak emiatt kellene majd megváltoztatni. Egyetlenegy törvény esetében sem lehet azt a százszázalékos garanciát kimondani, hogy márpedig ez mostantól kezdve kőbe véshető, és ez így lesz, amíg világ a világ, mert a változásokra senki nem tud minden szempontból jó előre felkészülni. Elképzelhető, hogy hozzá kell majd nyúlni.

(19.10)

De csak azért, mert egy új felsőoktatási törvény lesz, az a gyanúm, hogy csak emiatt nem szükségeltetik.

Összességében a törvénytervezettel kapcsolatban az álláspontunk az, hogy ez rendben lévő, támogatható, és azt kívánjuk, hogy az új felsőoktatási intézmény, amely láthatóan az integrációnak köszönhetően nem csak költséghatékonyabb, hanem valószínűleg a színvonal szempontjából is előnyösebb lesz, nos, azt kívánhatjuk, hogy ez a felsőoktatási intézmény a jövőben a köz megelégedésére végezze munkáját. Sok sikert kívánunk!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Sós Tamás, az MSZP képviselője.

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatva a gondolatokat, dr. Pósán úrnak, azt gondolom, számos olyan felvetése van, amely biztos, hogy nagyon fontos, és figyelembe kell venni egy leendő intézmény kialakításánál. De hogyha most komplexen tekintjük ezt a napirendi pontot, akkor - már elnézést kérek - én visszamennék a kályhához, hogy csak nem került szóba köztünk, és úgy gondolom, az ország lakosságát azért valahol jogosan foglalkoztatja, hogy miért kell ilyen és hasonló típusú törvénytervezeteket péntek este beterjeszteni, és hétfőn már lóhalálában tárgyalni. Amely előterjesztés, mondjuk, Pósán úrnak is meglepetést okoz a bizottsági ülésen - kormánypártiaknak is -, de így törvényhozást működtetni, úgy gondolom, ez egy görbe tükör.

Ami pedig a konkrét előterjesztést illeti, szeretném elmondani, hogy a felsőoktatási törvény kapcsán számos olyan pont van, amit érdemes lenne jobban kivitatni. Mondjuk, egyet ragadjak ki a teljesség igénye nélkül: ez pedig az autonómia, mondjuk, a hallgatói önkormányzat. Azt elfogadom, hogy itt biztosan szigorúbb előírások vannak, de azért volt képviselőtársamnak egy félmondata, amikor úgy átfogóan beszélt a felsőoktatási intézmények autonómiájáról; hát itt azért elfogadhatatlannak tartom azt, ami ma a kormánypárti felfogás, ami arra irányul, hogy a hallgatói önkormányzatokat - most itt generálisan a többi felsőoktatási intézményről is beszélek - gyakorlatilag rendkívüli mértékben visszaszorítják, tulajdonképpen nem igazán tekintik partnereknek. Ma Magyarországon lassan, úgy látom, ki lehet azt mondani, hogy a felsőoktatási intézmények elveszítik az autonómiájukat. Hát, ez nem Európába menő folyamat, hanem egy másik irányba. Úgy gondolom, ez jogosan váltja ki az ellenszenvet a felsőoktatásban dolgozó szakemberek részéről.

Ami pedig a különböző más egyéb kérdéseket illeti, például nem kaptam arra sem választ, illetve nem hangzott el a hozzászólásban - bízom benne, hogy valaki, talán államtitkár úr erről majd beszélni fog -, hogy például a másfélszáz éves önálló magyar katonatisztképzés hagyományai, tradíciói hogyan lesznek képviselve. Az önök padsoraiban is vannak képviselőtársaink, akik jogosan vetik fel akár bizottsági ülésen, meg itt a különböző beszélgetéseken - gondolom, az önök belső egyeztetésein is -, hogy őket is megkeresik azok a szakemberek, akik itt végeztek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, és sértve érzik magukat, hogy például ezekben az alegységekben, alrendszerekben miért nem lehetett továbbfolytatni azt a nevet. Tehát a rendszerből gyakorlatilag kimaradtak a Zrínyi Miklós és a nemzetvédelmi szavak, és ők ezt - úgy gondolom, jogosan - sérelmezik. Tudomásom szerint ez a kérdés már eldőlt, az előterjesztésben is szerepelt, a bizottsági ülésen is megfogalmazódott, de ajánlom önöknek, hogy ezt azért gondolják végig.

Ami pedig a fenntartói tanácsot illeti, nem kaptam arra sem megnyugtató választ, hogy az illetékes oktatást felügyelő miniszter miért nem vesz részt a fenntartói tanácsban. Mivel állami felsőoktatási intézményről van szó, az oktatási ágazat újabb gyengítéséről van szó, ami elfogadhatatlan.

Külön szeretnék arról szólni, ami az ingatlanokkal függ össze. Itt az elmúlt napokban, úgy gondolom, hogy a fővárosban, de mindazok, akik a felsőoktatási intézményeket figyelemmel kísérik, közöttük komoly szóbeszéd, hogy hogyan is történnek itt az ingatlanokkal kapcsolatos átcsoportosítások. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem az egykori Ludovika Akadémia épületében, a mai Természettudományi Múzeumban kerül elhelyezésre. A Természettudományi Múzeumot az elmúlt években több milliárd forintért újították fel, korszerűsítették, és Budapest egyik népszerű kulturális, közművelődési intézménye lett. Úgy tudom - de lehet, hogy önök pontosabb számokkal rendelkeznek -, hogy mikor ez átadásra került, körülbelül 10,5 milliárdot költöttek addig erre, és talán még most is kellene a program befejezéséhez 2 milliárdot fordítani erre az épületre.

Most akkor ez így megáll, és egy újabb folyamat kezdődik el. Még igazán be sem lakták ezt az épületet, gyakorlatilag ez a tevékenység nem is teljesedett ki, a funkcióját fokozatosan megszüntetik, és gyakorlatilag egy másik funkciót kap. Igen ám, de ha egy másik funkciót kap egy ilyen épület, akkor arra jelentős költségeket kell fordítani, és többen azt mondják - lapértesülések szerint mondom -, hogy erre akár minimum 15 milliárd forintot is rá kell költeni. Hát, ez nem egy takarékos tervezésre vall! Fel is tenném önöknek a kérdést: ennyire gazdagok vagyunk? Sőt, azt is mondanám, ez egy botrányos dolog, hogy ilyen típusú, átgondolatlan folyamatokat indítanak el. Erről azért nagyon szívesen hallanám a kormánypárti oldal véleményét.

És hogyha már ingatlanokról beszéltem, akkor azért még hadd hozzam szóba a következőket, hogy feltűnően kiemelt övezetben vannak az épületek. A Corvinus Államigazgatási Kara, az egykori Államigazgatási Főiskola a Gellérthegy egyik legértékesebb részén fekszik, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és Rendőrtiszti Főiskola hasonlóképpen igen értékes területen van, a felszabaduló területek, ingatlanok és a hozzájuk tartozó kiegészítő intézmények a Gellérthegybe süllyesztett részen találhatók. Ezeknek a sorsa ismeretlen, és mindenesetre olyan állami tulajdont jelentenek, amelyek gyakorlatilag az eddigi funkciójukat elveszítik, és tényleges funkció nélkül maradnak. Minden egyes ingatlan, illetve terület azonnal piacképes, az erre vonatkozó döntésről is szeretnénk tudni, hogy ezzel mik a terveik, elképzeléseik.

Tudomásom szerint a költözés is gyakorlatilag körülbelül 100 millióba fog kerülni, tehát gondolom, hogy önök akkor, amikor megnyomják az igen gombot, vagy a bizottsági ülésen feltették a kezüket, és támogatták ezt az előterjesztést, akkor tisztában voltak ezekkel a számokkal, bár tartok tőle, hogy nem. Na most, ha nem, akkor azt kérném, hogy azért nézzenek már szét ezekben a kérdésekben, mert úgy gondolom, ezzel az ország nyilvánossága előtt el kellene számolni. Ráadásul úgy tudom, hogy nem csupán a Természettudományi Múzeum, hanem ott van a Bárka Színház is. Igaz, itt csupán a fenntartói struktúrát érinti ez a kérdés, de jogosan vetődik föl, hogy a kerület, a főváros, illetve az egyetem hármasában hogyan is történik ez. Ők is várják a megnyugtató választ, hisz azt gondolom, nem lenne célszerű, hogy ez felszámolásra kerüljön. Különösképp abban az összefüggésben, hogy tudomásom szerint szeptember 9-én, a józsefvárosi napokon Kocsis Máté polgármester ígéretet is tett arra, hogy a Bárka Színház marad. Viszont itt nem egyértelműek ezek a folyamatok, úgy gondolom, erre is megnyugtató választ kellene adni.

Tehát összefoglalva annyit szeretnék elmondani, hogy számos kérdés vetődik föl, ezeket szeretném önöknek fölvetni, hogy ezeket gondolják végig, és ennek megfelelően tegyenek ebben pontosításokat.

A képviselőtársam kitért arra, hogy a készülő felsőoktatási törvény kapcsán őszerinte nincs aszinkron, ő valószínűleg már pontosabban tudja a koncepció kapcsán, hogy milyen törvénytervezet kerül majd ott beterjesztésre, bár ebben azért nem vagyok olyan biztos. Fontosnak tartanám, hogy még erre is ismételten rátekintsenek, és azt követően kerüljön majd pont erre a kérdésre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, hogy az ön iménti felszólalása arról nem győzött meg, hogy ezt a törvényjavaslatot vissza kellene vonni, de arról igen, hogy ön az előző előterjesztést, amit idén év elején tárgyalt az Országgyűlés, és az átmenet, az előkészület rendelkezéseiről szólt, nos, ezt a törvénytervezetet ön nem olvasta, vagy ennek az indokolás részét már elfelejtette, hiszen a kérdéseinek egy jó részére abból választ kaphat.

(19.20)

Ön a gyorsaságot hiányolta. Kevés olyan törvény van szerintem, amit megelőző törvény készít elő, és mindazokat az intézkedéseket, amelyeket ebben a törvényben most itt jogi normaszövegbe öntöttünk, korábban már előre jeleztük, és az átmenetnek az irányait, valamint azt az alapvető döntést, hogy egy ilyen egyetem létrejön, már meghatároztuk. Úgy gondolom, ha ez nem elegendő idő, hogy a frakcióban végiggondolják, hogy mit tudnak támogatni, mit nem, akkor nem tudom, hogy mi más lehet, ha itt egy tavaszi törvényre tudunk visszautalni.

Ön többször utalt arra, hogy ez túlságosan erőszakos, ellenszenvet kelt a szakmában. Ezt ön mondhatja, mert nyilván itt lehet, hogy ön beszélt is ilyen emberrel, de itt ezért ez a folyamat szervesen együtt zajlott az egyetemekkel, semmifajta szakmai ellenvetést sem vagy stratégiai ellenvetést sem fogalmaztak meg, hanem elfogadták, és maguk is közreműködnek ennek a folyamatnak a végrehajtásában. A főiskola, az egyetem és a kar közösen részt vesz ebben a munkában, hogy létrejöjjön a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, mindenki látja ennek az előnyét. Az előnye pontosan a szakmai színvonal és az állami elvárásoknak való fokozott megfelelés, hiszen ma már a rendőrség, a honvédség vagy a közigazgatás, egy-egy jegyzőnek a hivatala vagy egy kormányhivatal katasztrófahelyzetekben rendkívül sokszor együttműködik, és itt igazán fontos az olajozott együttműködés.

Mi úgy gondoljuk, hogy ha a jövő közszolgáit, a jövő rendőreit, a jövő katonáit itt képezzük közösen, és az igazgatási ismereteknek van egy közös alapja, akkor amikor ezek a szervezetek együtt kénytelenek működni, mert valamilyen természeti csapás vagy másfajta esemény történik Magyarországon, sokkal könnyebben fognak tudni együttműködni, sokkal hatékonyabban fogják tudni megvédeni az emberek életét és vagyontárgyait. Vagy amikor külföldi misszióba mennek a katonáink, nagyon sokszor már polgári közigazgatást építenek ki, és nem feltétlenül haditudományokban kell csak otthonosnak lenniük a legmodernebb technikai eszközökkel, hanem képesnek kell lenniük egy polgári közigazgatást kiépíteni egy távoli országban, ahol mondjuk, egy diktatórikus rezsim után egy demokratikus átalakulás következik; nekik is fontos ez a tudás. Tehát úgy gondolom, hogy azért ez messze túlmutat azon, amit ön mondott, és sok mértékben cáfolja is.

Ön azt mondta, hogy nem biztos benne, hogy ez a minőségjavulást fogja hozni, amit én is és kormánypárti képviselőtársam is említett. Én biztos vagyok benne, hogy minőségbeli javulást fog hozni, el is mondom, hogy miért. Ha egy felsőoktatási intézmény minőségi oktatókat akar hívni akár belföldről, akár külföldről, ugye az a nehézsége, hogy nem mindig tudja kigazdálkodni. Egy háromszor akkora egyetemnek háromszor annyi lehetősége van arra, hogy egy-egy minőségi oktatót megfizessen, aki utána mind a három képzésben tartja meg az óráit, hiszen mind a három kar, főiskola, egyetem részére, azoknak a hallgatóknak a részére fel van ajánlva ez a képzés. Ha tehát minőségi oktatókat akarunk megfizetni, jól képzett, jól kvalifikált embereket akarunk bevonni, egy egyesített intézménynek sokkal nagyobb lehetősége van arra, hogy ilyen tudományos fokozattal vagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező oktatókat vonjon be a képzésbe.

Nekem ezért meggyőződésem, hogy ez az egységesített intézmény javítani fogja a minőséget, hiszen itt három különböző, mondjuk, jogi-igazgatási tancsapat volt, akik elvileg oktatták ezeket a fiatalokat vagy gyakorlatilag is oktatták ezeket a fiatalokat. Most ezek közül a legjobbakat tudja kirostálni, és a legjobbak tudják oktatni a következőkben ezeket a fiatalokat, akik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen vesznek részt. Talán ezért is látta a három egyetemnek a külön-külön vezetése, hogy itt a minőség javulása fog bekövetkezni, ezért az a tiltakozás, amit ön mondott, nem volt, ezek az intézmények elfogadták, és együttműködnek ebben a folyamatban.

Ami a pénzügyeket illeti. Nekem már feltűnt a bizottsági vitákban is, hogy amikor ez előkerül, minden MSZP-s képviselő első felszólalásai között az ingatlanokra kérdez rá, hogy akkor melyik ingatlan fog felszabadulni, hol lesz valami ingatlanátjátszási lehetőség. Meg kell nyugtassam a képviselő urat, hogy semmilyen gyors ingatlanmegszerzési lehetőség itt nem fog kinyílni, pont azért vannak az általános felsőoktatási intézményekhez képest a fenntartói testület kontrolljogosítványai és amúgy is a megszabott szenátusi és más jogköröknél sokkal fokozottabb vagyonkezelési kontrollmechanizmusok beiktatva, mert különösen akarunk ügyelni nyilván ezekre az ingatlanokra is.

Az, hogy pontosan ezek meddig maradnak a jelenlegi telephelyükön, elmegy-e vidékre egyik vagy másik képzési forma, az egy jövőbeli elképzelés, és igazából nyilvánvalóan csak akkor lehet erről beszélni reálisan, ha a pontos pénzügyi források megvannak arra. De hogy a működés mennyivel lesz olcsóbb, azt el tudom önnek mondani: a három jogelőd intézményhez képest ezen törvény háttérszámításai alapján egymilliárd forinttal lesz olcsóbb ez a képzés. Nem azért vonjuk össze ezt a három egyetemet, főiskolát és kart, hogy olcsóbb képzést hozzunk; mi minőségibb képzést szeretnénk, de az integráció az adófizetőknek egymilliárd forint megtakarítást jelent majd évente a későbbiekben.

Az oktatási miniszter helyzetével kapcsolatban azt tudom önnek mondani, hogy végig a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az oktatásért felelős államtitkárság közreműködött ennek a törvényjavaslatnak a kialakításában, beépítettük az ő különböző lehetőségeiket, és az őáltaluk a parlament elé terjesztendő - itt az őszi ülésszakon előttünk lesz -, a felsőoktatás rendszeréről szóló új törvény keretei között fog ez az új felsőoktatási intézmény is működni; a mostani törvényünk csak a specialitásokat szabja meg. És nyilvánvalóan vannak a katonaképzésnek tradíciói, amit ön is mondott, de nyilvánvalóan itt vannak olyan érdekeink, amelyek megtartják ezeket a tradíciókat, de hozzáadnak egy olyan közös tudást katonáknak, rendőröknek, nemzetbiztonsági szolgálatnál dolgozóknak, köztisztviselőknek, amire most a mai körülmények között egy ilyesfajta államszerkezetnél, mint amilyen nekünk van, szükségünk van.

Még annyit mondanék az ingatlanokkal kapcsolatosan, hogy mi lesz a felújított múzeumépületekkel. Ha az előző előterjesztést előveszi a képviselő úr, annak az indokolás részében láthatja, hogy egy cipőkereskedő kft.-t és a BKV-nak bizonyos részeit kell kiraknunk ahhoz, hogy az egyetem központi igazgatási egységeit el tudjuk helyezni, de semmifajta ilyen múzeumkirakás vagy -átcsoportosítás nem szerepel a terveink között ahhoz, hogy oda az egyetem központi vezetését bejuttathassuk, tehát semmifajta korábbi beruházás nem fog elveszni. Nyilvánvalóan javították ott magát a parkot is, ugye nemcsak az épületeknek a külső-belső állaga javult, hanem a park is, ez nyilvánvalóan egy hozzáadott érték, amit az egyetem is élvezni fog, tehát egy korábbi felújításnak vagy rendbetételnek az előnyeit élvezni fogja az egyetemnek a központi apparátusa, de ettől függetlenül semmifajta érték nem megy veszendőbe. Mondom, néhány ilyen cipő- és egyéb kereskedő cégnek, valamint a BKV-nak kell kiköltöznie, nem jelent ez semmifajta olyan problémát, mint amit sokan felvetettek.

Kérem, hogy próbálják úgy is megnézni ezt a törvényjavaslatot, hogy mennyivel fog minőségibb képzést kínálni akár a honvédelem, akár a rendőrség, akár a közszolgálat számára; lássák meg a lehetőséget arra, hogy miért jó egy közszolgálati egyetem; lássák meg a lehetőséget arra ebben az egyetemben, hogy egy másfajta etika, egy másfajta hozzáállás, egy valódi nemzetszolgálatnak, nemzeti közszolgálatnak az etikája valósulhat meg itt az egyetemen, és így próbáljanak meg egy olyasfajta álláspontot kialakítani, hogy tudják támogatni ezt az előterjesztést. Higgyék el, ez mindenkinek a javára fog szolgálni már középtávon is!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Szávay István, a Jobbik képviselője.

Öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor egy-két dologra itt visszautalva, illetve az előzményekkel kezdve. Nem tartjuk alapvetően rossznak magát az ötletet és a szándékot, akkor hadd utaljak rögtön az utolsó mondatára az államtitkár úrnak, mivel nagyon szép patetikus szavakkal elmondta, hogy miért is lenne jó ezt az intézményt létrehozni.

Amit viszont az előző felszólalásának az elején mondott az államtitkár úr, azt azért végtelenül cinikusnak tartom. Itt Sós képviselőtársam nem arra kérdezett rá, hogy mire volt és mire nem volt időnk az önök, egyébként meglehetősen szűk koncepciójával, amit az egyetem létrehozásával kapcsolatban benyújtottak még valamikor a tavasz folyamán, talán márciusban - azt akkor a Jobbik nem is támogatta, pont azért nem, mert nem láttuk e mögött az egész tervezet mögött a koncepciót, ez most itt van, most ugye erről beszélünk -, hanem itt arról van szó, hogy önök jó szokásuk szerint, ahogy egy név nélkül fogalmazó fideszes képviselő mondta nemrégen az egyik újságnak, csak ki akarják fárasztani az ellenzéket az ilyen jellegű törvénykezéssel.

Azt, hogy sajnos ez az ügy az önök képviselőit is mennyire érdekli, mondjuk, jól jelzi az, hogy hányan vannak önök közül itt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál. Az a probléma ezzel, hogy egész egyszerűen elfogadhatatlan ez a munkatempó. Egy ilyen törvényre tisztességesen és normálisan felkészülni kettő nap alatt meg egy nap alatt nem lehet, meg az, hogy a bizottsági ülésekre úgy mennek be a képviselőtársaink, hogy előtte kapnak néhány órával értesítést, hogy milyen törvényjavaslatok kerülnek a bizottsági ülésre, egész egyszerűen elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan.

Ennek, államtitkár úr, az égvilágon semmi köze nincsen ahhoz, amit ön mondott, hogy itt az elmúlt hónapban az ellenzéki pártok érlelgethették a saját véleményüket azzal kapcsolatban, hogy jónak tartják-e ezt a koncepciót vagy nem.

(19.30)

Önök hozzánk vágnak a hétvégén egy törvényjavaslatot, azt beviszik egy ülésre, másnap pedig rögtön elviszik általános vitára. Nem lehet normálisan felkészülni, ennek ellenére persze megpróbáltuk mi is, meg feltételezem, hogy a másik két képviselőcsoport is ezzel kapcsolatban. Úgyhogy nézzük azért mégis, hogy alapvetően mit gondolunk erről az egészről.

Az előzményekhez még akkor annyit szabadjon, amit sajnos megint többedszerre kell elmondanom az önök törvénykezési gyakorlatával kapcsolatban, most túllépve azon, hogy ezt önök milyen tempóban kívánják a Házon keresztülverni. Nézzük azt, hogy kikkel egyeztették le egyáltalán, hogy hogyan készítették elő ezt a törvényjavaslatot. Ugyanis erről soha nem tudunk, hogy egy törvény miért annyira baromira sürgős mindig. Soha nem tudunk arról, hogy miért ezen a napon terjesztjük be, és miért kell azt már rögtön két nappal később tárgyalni, miért nem lehetett volna egy héttel később, vagy miért nem lehet rá egy picivel több időt adni.

Nagyon érdekes lenne ezt az ügyet annak fényében megvizsgálni, hogy ennek a törvénynek milyen előkészítése és milyen egyeztetései történtek. Legjobb tudomásom szerint, államtitkár úr, ennek az intézménynek, ami most létre fog jönni, van egy ideiglenes szenátusa. Úgy tudom, hogy az ideiglenes szenátus ezt a javaslatot nem tárgyalta, mint ahogy egyébként sem a dolgozók, sem a hallgatók képviselői ezzel a javaslattal nem találkoztak. Cáfoljon meg, akkor, államtitkár úr, azzal kapcsolatban, hogy az intézmény ideiglenes szenátusa, a dolgozók, illetve a hallgatók képviselői lettek-e bármilyen szinten ennek a javaslatnak az előkészítésébe bevonva. A legjobb tudomásom szerint nem.

A másik: miért most kerül ide ez a javaslat? Azért egy fél mondat erejéig mégiscsak hadd válaszoljak önöknek. Azért, mert a forradalmi kétharmados kormány másfél év alatt nem volt képes elkészíteni egy új felsőoktatási törvényt. Ha lenne új felsőoktatási törvény, ezt elfogadtuk volna - nem tudom már követni, ne haragudjanak, hogy éppen hányadik verzió van, most a szeptember 11-ei, azt hiszem, a legutolsó, de hogy hányadik a sorban, azt már nem tudom. Mostanra az új felsőoktatási törvényt el kellett volna fogadni. Ha lenne egy új felsőoktatási törvényünk, akkor bátran és nyugodtan tudnánk törvényt alkotni egy új közszolgálati egyetem létrehozásáról, nem kellene attól tartanunk, mint ahogy most egyébként kell, hogy a most elfogadandó vagy most tárgyalandó törvény elfogadásakor majd koherenciazavarok vagy ellentmondások lehetnek azzal a felsőoktatási törvénnyel, amelyet - még egyszer mondom - önök másfél év alatt nem tudtak elfogadni. Ezért kellett most ilyen gyorsan és sürgősen behozni ezt a törvényt, tekintve, hogy január 1-jével már indul az új egyetem. Majd egy-két ilyen dologra azért ki is szeretnék térni, hogy hol látunk ilyen problémákat, azzal együtt is persze természetesen, hogy ez a törvény az intézményre vonatkozóan nyilvánvalóan megfogalmazhat speciális rendelkezéseket is.

Aztán, hogy egy kicsit kedves is legyek úgymond egypár mondat erejéig: elolvasva a törvényt egyébként, ennek az indoklását, illetve magát a szabályozást, és most ne a tartalmát nézzük, csak magát a szabályozást és az indoklást, viszonylag korrektnek tartjuk egyébként, főleg az elmúlt egy-másfél év gyakorlatát megnézve, hogy milyen módon összehányt és indokolt törvényekkel örvendeztettek meg minket az elmúlt fél évben, ahhoz képest ez egy viszonylag korrekt és a legtöbb esetben ésszerű, hangsúlyozom, a legtöbb esetben ésszerű rendelkezéseket tartalmaz. Azt írja az általános indoklás, hogy "a törvényjavaslat célja, hogy a közszolgálati felsőoktatás egyes területei a közszolgálati életpályák valós igényeinek megfelelően a közszolgáltatás ágazatirányítóinak szoros szakmai felügyelete mellett működjenek".

Felmerülhet itt az MSZP-s képviselőtársam által is hiányolt oktatási miniszter vagy oktatásért felelős kormányzati szereplő jelenléte. Mi ezt nem tartjuk annyira aggályosnak, bevallom őszintén. Ez egy viszonylag tiszta struktúra, van három, viszonylag jól elkülönülő képzési ág, mind a háromhoz tartozik egy megfelelő feladat- és hatáskörrel rendelkező miniszter, akik egyébként mint fenntartó testület, csak teljes egyetértésben dönthetnek az egyetemet érintő alapvető fontosságú dolgokról, ezt alapvetően jónak tartjuk.

Más kérdés az egyébként, még a fenntartó testületnél maradva, mert azért azzal van egy kis probléma is, más kérdés, hogy a 9. § szerint - legyen világos, hogy a fenntartó testület három illetékes miniszterből, a belügy-, a honvédelmi, illetve a közigazgatási miniszterből áll - ez a fenntartó testület ügyvivőt is választ soraiból. Én ezt egy picit viccesnek tartom, hogy majd egy kormányülésen Hende, Navracsics és Pintér miniszter urak majd összehajolnak, és megbeszélik, hogy éppen ki az ügyvivő ebben a testületben, de ne kössünk azért ebbe bele föltétlenül.

Viszont, ha már van ennek a háromfős testületnek egy ügyvivője, egy kvázi főnöke, félévente válthatják egymást ebben a fontos feladatban, akkor viszont végképp indokolatlan - és ezzel kapcsolatban be is adtam már egy módosító javaslatot - a fenntartó testület hivatala. Nem akarom idézni, mert inkább az MSZP reszortja ez, meg a hozzá közel álló médiumoké, hogy mindig elmondják, hogy Orbán Viktor mit mondott azzal kapcsolatban, hogy lehet-e dolgozni fölöslegesen a magyar államigazgatásban, de ha önök létre akarnak hozni, vagy ha van a sóhivatalnak egy tipikus példája, akkor ez mondjuk, az lesz.

Ha elolvassuk, akkor a fenntartó testület működését szabályozó rendelkezésekből ugyanis az derül ki, hogy ennek a fenntartó testületnek nincsen annyi feladata, amely egy külön hivatal létrehozását indokolná. Ha van hivatal, akkor van hivatalvezető, annak nyilván kell legyen legalább egy beosztottja meg egy titkárnője és a többi. Ezt egy teljesen fölösleges és ésszerűtlen dolognak tartjuk. Ezeket az ügyviteli, úgy fogalmaz a rendelet, hogy ügyviteli és döntés-előkészítő feladatokat véleményünk szerint valamelyik minisztériumi apparátus is tökéletesen el tudja látni. Ha már van ennek a háromfős testületnek egy ügyvivője, akkor az ügyvivő a saját minisztériumi apparátusában szíveskedjen ezt a roppant sok feladatot megoldani, ehhez teljesen fölösleges egy külön hivatalt fönntartani. Épp ezért az egyetem költségvetésében sem kell ennek a hivatalnak összeget megajánlani.

Innentől kezdve viszont még értelmetlenebb számomra az a rendelkezés, amelyik arról szól, hogy a fenntartó testületnek van költségvetése, magyarul, a három miniszternek van valami költségvetése, ezt megint nem nagyon tudom értelmezni, ha van pénzük, nem tudom, mire fogják költeni, pogácsára-e vagy ásványvízre, de azt hiszem, hogy talán ez is megoldható az illetékes minisztériumi apparátusban. Kérjük szépen ennek megfontolását, hogy valóban szükség van-e erre a hivatalra, vagy költségtakarékosabban, hatékonyabban is megoldható-e ez a kérdés.

Nézzük tovább, hadd világítsak meg egy másik problémás részt ezzel kapcsolatban. A törvény alapvetően, ha megnézzük, azért ilyen terjedelmes, mert főként a rendészeti, a katonai és a nemzetbiztonsági felsőoktatással kapcsolatban fogalmaz meg számos, nagyrészt indokolható rendelkezést. Ezzel kapcsolatban azért felmerül számunkra az, és sem az általános indoklásból, sem államtitkár úr expozéjából nem győződtem meg, nem győződhettünk meg teljesen arról, hogy a közigazgatási képzés bizonyosan jól és indokolhatóan kerül-e egy intézménybe rendészeti, katonai és nemzetbiztonsági felsőoktatási képzést nyújtó intézményekkel, illetve karokkal.

Ha megnézzük, hogy korábban ezeket a képzéseket érintően milyen különbségek voltak, erre Pósán képviselőtársam is utalt már, hogy mind a működésben, mind a felügyeletben, mind a hallgatói jogok gyakorlásában voltak bizonyos speciális szűkítések, tekintve, hogy korábban a Rendőrtiszti Főiskola és a Zrínyi nem is az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozott, tehát itt voltak bizonyos szűkítések. Ezeket a szűkítéseket, jogszűkítéseket, illetve feladat-, felelősségszűkítéseket természetesen ez az új törvényjavaslat is tartalmazza, viszont ez már vonatkozik az új létrehozandó intézmény minden egyes hallgatójára, vagy ezeknek a rendelkezéseknek a többsége az intézmények hallgatóira is vonatkozik. Ez például kiderül abból, hogy a 34. §, ha jól tudom, amelyik a hallgatói önkormányzatok jogaival foglalkozik - erre MSZP-s képviselőtársam is utalt már -, olyan rendelkezést tartalmaz, amely a mostani hatályban lévő, hamarosan hatályát vesztő felsőoktatási törvényhez képest egy jelentős visszalépést jelent a hallgatói jogok szempontjából.

Más kérdés az, hogy a Zrínyin meg a Rendőrtisztin - és most nem akarok ebbe belemenni, talán lehet, hogy illetlenség lenne, bár tudnék azért erről vidám történeteket mesélni - a törvényben lefektetett hallgatói jogok, a hallgatói önkormányzatok jogai ezekben az intézményekben az eddigiekben is hogyan érvényesültek. De kétségkívül tény, hogy az, ami most ebben a javaslatban szerepel, amely a hallgatói önkormányzatok számára az eddigi egyetértési helyett csupán véleményezési jogot fogalmaz meg a hallgatókat alapvetően érintő kérdésekben, gondolok itt, például a tanulmányi és vizsga-, valamint a térítési és a juttatási szabályzatra, az egyértelműen, világosan egy visszalépés.

(19.40)

Szintén egy módosító javaslatban kérjük annak megfontolását, hogy ezt a fejezetet, ezt a paragrafust egész egyszerűen ebből a törvényből most hagyjuk ki. Ennek a paragrafusnak a léte ebben a törvényben az égvilágon semmivel sem indokolt akkor, amikor konkrétan a mai nap folyamán zajlott az illetékes tárca egyeztetése a felsőoktatás több szereplőjével, köztük egyébként a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával és a doktoranduszszövetséggel is, az önök által legújabban elkészített, éppen szeptember 11-én kiadott felsőoktatási koncepcióval kapcsolatban, amivel kapcsolatban valakitől hallottam, hogy talán végleges lesz. Hát, láttam én már karón varjút, de induljunk ki abból, hogy most ez van hatályban.

Tehát ami most a legvalószínűbbnek tűnő verzió, azt most éppen egyeztetik a felsőoktatás különböző szereplőivel, hogy ez a törvény hogyan fog kinézni. Nyilván a hallgatók szempontjából, a hallgatói szervezetek vezetői szempontjából sarkalatos kérdés az, hogy ez az új Ftv. a hallgatói jogokra, az ellenőrzésre, a hallgatói jogok gyakorlására vonatkozóan milyen rendelkezéseket és milyen jogosítványokat fog megfogalmazni, ehhez képest önök ebbe a törvénybe már beépítenek egy olyan pontot, amely ebben az ügyben egy lényegi visszalépést jelent. Az egyetemi autonómiát talán a következő felszólalásban említeném még.

Még annyit legyen szabad hozzátennem ehhez az ügyhöz, hogy bár az elmúlt fél évben önök nagyon ügyesen dolgoztak már azon, hogy az Alkotmánybíróság minél kevésbé legyen szőrös szívű majd a beterjesztendő törvényjavaslatokkal kapcsolatban, az Ab személyi állományát szépen lassan tisztogatták, mégis, amikor ezt a törvényt elolvastam, őszintén bevallva egy érzésemet hadd osszam meg önökkel. Az az érzésem, hogy ezt a törvényt egyfajta alkotmányos próbaként is szánják azzal kapcsolatban, amit az új felsőoktatási törvényben szeretnének az intézmények autonómiájának szűkítéséről. A hatályban lévő alkotmány 70. pontja úgy fogalmaz, hogy "a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát". Ebből a pontból vezette le az elmúlt 20 év alkotmánybírósági joggyakorlata az egyetemi autonómia mikéntjét és ennek a szélességét. Ehhez képest önök ebben a törvényben, mint ahogy az alkotmányra utalva, a 8. §-ban már arról beszélnek, illetve ez a tervezet már... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr, a következő javaslatom van. Ha úgy ítéli meg, hogy egy perc elegendő, akkor kérjen egy perc hosszabbítást; ha nem, mivel lejárt az idő...

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Egy perc hosszabbítást kérek, köszönöm. Ez a javaslat tehát a tudományos és művészeti élet szabadsága, valamint a tanszabadság és a tanítás szabadsága mellett már csak az oktatás és a kutatás szabadságáról beszél, mint ahogy egyébként a szenátusról sem úgy van már szó ebben a javaslatban, mint a korábbi felsőoktatási törvényben, és mint ahogy egyébként az államtitkár úr is kimondta ezt a mondatot, mint az intézmény legfőbb irányító szervéről, a szenátusról pusztán már csak annyit olvashatunk a megfelelő bekezdésben, hogy már csak a tudományos szabadság letéteményeseként szerepel a szenátus ebben a javaslatban.

Egyelőre ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban mondani. Az egyetemi autonómia szempontjából több mint aggályosnak tartjuk a javaslatot, de ezzel kapcsolatban szeretnék majd még visszaélni kicsit a türelmükkel a későbbiekben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Horváth János képviselő úr, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a képviselőtársaim megjegyzéseit, észrevételeit, úgy érzem, hogy hozzátennék néhány gondolatot, azért is, mert a törvényhozásnak egy lényeges, fontos állomásánál vagyunk, és azért is, mert ezzel a témával életem során ismételten foglalkoztam, nevezetesen egyetemekkel.

Látjuk, hallom a felszólalásokból és olvasom az előterjesztésből, hogy alapvető instrumentummal foglalkozunk, alapvető intézmény, alapvető eszköz az egyetem. Egyetemekről, egyetemek egy csoportjáról van itt szó a nemzeti közszolgálati szférában. A téma valóban sokkal szélesebb ennél, mégis engedtessék meg, hogy egy-két általános és specifikus megjegyzést tegyek.

Jó az és jó volna az, ha mindig, amikor egyetemről szó van, akár egyetemek maguk beszélnek róla, akár a törvényhozó, akár bárki megfigyelő vagy alkalmazó, emlékeztetve lennénk, emlékeztetnénk magunkat, hogy itt az alapvető elem a tudományosság, és legyünk annak tudatában, hogy aki egyetemekről beszél, gondolkozik, a tudományosság körül csinál valamit.

Tudomány: jó, ha biztosak vagyunk abban még ilyen törvényalkotási keretben is, hogy mi is az a tudomány, és miért tudományos egy egyetem, mert ha nem tudományos, akkor nem egyetem. Az én magam megfogalmazása a tudományról - hiszen sokaknak lehet, enciklopédiáknak is, tudományos könyveknek is -, szóval én úgy szoktam a tudományt megfogalmazni, hogy tudomány az a módszer, amely tudományos eszközzel foglalkozik egy ismerethalmazzal. Persze e meghatározás kapcsán azt kérdezheti valaki: a meghatározást önmagával határozom meg? Nem. Hallgassuk csak még egyszer! A tudomány tudományos módszerrel kezel egy ismeretanyagot. A tudományos módszer pedig - és ez a lényeg - az, hogy amit mérni lehet, össze lehet hasonlítani, értékelni lehet, tehát vélemények, értékelések, amelyek nem tartalmazzák ezt az összehasonlító, megbízható, összehasonlító elemet, az valami más, lehet szép, lehet jó, de nem tudomány.

Nem baj az, ha valami nem tudomány, de akkor ne neveztessék tudománynak. Mi pedig egyetemről beszélünk most itt, egyetemről alkotunk törvényt, tehát jó, ha ezzel tisztában vagyunk. A tudományos hozzáállás jelent valamiben való vizsgálódást. A tudomány valamilyen ismeretlen vagy akár ismert halmaz további vizsgálódásával foglalkozik. Kik képesek erre? Talán ez a kérdések kérdése. Kik vizsgáztatják a vizsgáztatót? Az Országgyűlés? Mi mondjuk meg, hogy ki az egyetem? Mi mondhatjuk, adhatjuk nekik ezt a rangot, ezt a státust, de mégsem lehetünk olyan értékes értékelője, mint a tudományos közösség maga. A szakmai értékelés, a kollégák véleménye többet ér, mint bármilyen hatóság bármilyen pecsétje vagy bármilyen oklevél kiadása.

Jó, ha ezt tudjuk, mi, tisztelt képviselőtársaim, törvényhozók, akik egyetemet alkotunk a törvény erejével, de hogy annak mennyi értéke lesz, mint egyetem, mint tudományos intézmény, mint társadalmat formáló, mint országot formáló eszköz, az mégiscsak végül attól függ, hogy hogyan értékelik azok, akik abban részt vesznek.

(19.50)

Tehát akik tudják, az orvosok tudják, hogy mit ér az orvostudományban valaki, az elektromos mérnökök az elektromos tudományban, az agráriusok és a közgazdaság-tudományban ők maguk. Angolul ezt úgy szokták mondani, hogy ez a "peer review", tehát a kollegák, a szaktársak véleménye. Ők pedig hogy mérik azt, hogy aki ezt műveli, aki az egyetem intézményén belül végzi azt, ami az egyetemi munkája? Hogy az oktatás és kutatás együttesét hogyan képes kezelni. Lehet olyan tanítás, oktatás, amelyik nagyon sokat ér, de ha nem párosul valahogyan, valamilyen fokon a kutatással, akkor annak limitációi vannak. És az a kutatás persze, amelyik nem képes kommunikálni, tehát oktatni, az is csak fele értékű, vagy legalábbis nem teljes értékű. Tetszenek hallani? Tehát az értékelésről beszélek.

Aztán az értékelésnek egy másik eszköze az, hogy honnan jönnek az abban lévő oktatók, tudósok, kutatók. Aztán honnan jönnek a hallgatók? Aztán hova mennek a hallgatók, miután az egyetemet elvégezték? Aztán időközben a tudományos életük során mennyi ismeretet, tudást látnak meg, mondjuk úgy, hogy fedeznek fel, és osztják meg másokkal? Ezek azok az ismérvek, mondhatnám, mérőeszközök, amelyek azt mondatják velünk, hogy ez bizony egy egyetem.

Az egyetem szó időnként kívánja ennek a további magyarázatát. Néha azt szokták kívánni, hogy többféle tudományág együttléte legyen valamiféle synergistic együtthatás, mert akkor valami olyasmi születik, hogy kettő meg kettő nem négy, hanem öt vagy hat. Szóval, a synergistic egymásra hatás kívánatos az egyetemi intézményrendszerben. Nekünk, törvényhozóknak, tisztelt képviselőtársaim, az a kihívásunk, feladatunk, hogy olyan intézményrendszert konstruáljunk, amelyik kedvező ezeknek a feltételeknek a létéhez.

Végül is - nem végül is, de én ezzel abbahagyom majd - emlékeztetem magunkat, és kívánom, hogy emlékeztessünk mindenkit, aki egyetemről beszél, ezekről az egyetemekről, nevezetesen a közszolgálati egyetemekről, vagy bárhol is, hogy az egyetem tekinthető úgy, mint opcióépítés. Az, aki belekerül az egyetemi világba, legyen az oktató vagy az oktatott, a tanuló, opciót, lehetőséget épít, a saját maga lehetőségét, és persze hogy a szomszédai és a társadalma, és a nemzet opcióit, lehetőségeit építi. Ez egy instrumentum, amiben a folyamatnak sosincs vége. Ha vége van, akkor talán be is lehetne csukni, vagy pedig alaposan megrázni, fölrázni, mint - hogy szokták mondani? - Krisztus a vargát, hogy na, nézzen önmagára, és vessen számot azzal, hogy mi történik.

Ilyen egyetemen aztán lesznek olyan tudósok, akiket úgy néznek, tekintenek majd a hallgatók és szerte a világ, mint mentorokat. Amikor mi, országgyűlési képviselők el tudunk menni egy egyetemre, és egy professzorral elbeszélgetünk, mondjam így, hogy tanulunk tőle, vagy meghallgatunk tőle valamit, lehet, hogy az a professzor sok mindenből sokkal kevesebbet tud, mint ez a törvényhozó, aki elmegy hozzá, de mégis úgy elzarándokolunk a mentorainkhoz. És ha az egyetem képes ilyen mentoroknak fedelet adni, és ezeknek a kiteljesedéséhez segítséget nyújtani, akkor jó alapokon állunk, és akkor érdemes egyetemről törvényt csinálnunk.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Szilágyi Péter, az LMP képviselője.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az általam mélyen tisztelt korelnök úr egy nagyon találó példát, illetve mondatot mondott, hogy a tudomány mi: úgy jellemezte, hogy az ismeretlen halmaz vizsgálata.

Államtitkár úr, az a probléma, hogy a jogszabályok pénteki benyújtása számunkra az ismeretlen halmazok vizsgálata. Amikor úgy nyújtanak be törvényjavaslatokat, hogy nem ismerjük az irományokat, így valóban az ellenzék dolgát nemhogy megkönnyítik, de valóban arra játszhatnak, hogy kifárasszanak minket. Úgy gondolom, hogy ez nem fog működni, nem fog menni.

Mindenesetre dicséret is illeti az államtitkár urat, mert ha jól emlékszem, akkor a mai nap során ő volt az első, aki már az első ellenzéki felszólalás után felállt, és válaszolt néhány kérdésre. (Szávay István: Nem jellemző.) Igen, ez nem jellemző. Azonban egy kérdésre adott válasz kimaradt, ezt a végén még szeretném feltenni, hátha kapunk rá választ.

Többen említették már az ellenzéki képviselők közül, hogy ez az új egyetem egy kakukktojás lesz a felsőoktatásban, ugyanis az irányításába az oktatásért felelős miniszter nem szólhat bele. Szintén említette az államtitkár úr, hogy ugyan voltak egyeztetések az oktatási minisztériummal, de valóban a közigazgatási, és a honvédelmi és rendvédelmi miniszter fogja gyakorolni a fenntartói jogokat. Nekem kicsit inkoherensnek tűnik az, hogy akkor az első helyen kijelölt bizottság miért az oktatási bizottság. Ezt nem igazán értem, de biztos erre is fog tudni válaszolni az államtitkár úr.

Szintén egy kicsit visszautalnék a tavaszi vitára, a Közszolgálati Egyetem létrehozásáról szóló törvényben van egy nagyon érdekes passzus, illetve annak tekintetében érdekes, amit most az államtitkár úr mondott az imént, miszerint a felsőoktatási törvény által létrehozott felsőoktatási rendszerbe fog valamilyen szinten illeszkedni ez az új intézmény. Az előző törvényben szerepel egy ilyen passzus, hogy a felsőoktatási törvény rendelkezései a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítése és működése tekintetében szubszidiárusnak tekintendők. Akkor ezt most nem értem pontosan, az államtitkár úr majd biztosan megmagyarázza nekem.

Egy nagyon komoly aggályunknak adtunk hangot már az előző törvény vitájában is, amire azt a választ kaptuk akkor, hogy itt nem arról van szó, hogy a közigazgatás militarizálása a cél, hanem pontosan fordítva, civilesíteni szeretnék a katonaságot és a rendőrséget. Úgy vélem, hogy ebben a törvényben beigazolódott az a gyanúnk, hogy itt igazából a militarizálásról van szó.

Néhány apróbb példát szeretnék említeni. Itt előír ez a javaslat egy fogadalomtételt, és ezzel kötelezővé teszik az egyetemhez való lojalitást, és korlátozzák a hallgatót abban az esetben, ha vélt jogsérelem érné, hogy az eljárás jogerős lezárásáig a nyilvánossághoz forduljon. Én ennek nem látom indokoltságát.

Egy nagyon érdekes előírást is találtunk benne, miszerint a javaslat megtiltja a közigazgatási képzésben részt vevő hallgatóknak is, hogy a közigazgatás szerveinek törvényben meghatározott feladataival összeegyeztethetetlen célú szervezethez tartozzanak. Azt ugyanakkor, hogy mely szervezetek tartoznak ebbe a körbe, nem nagyon taglalja a törvény, inkább a dékán hatáskörébe utalja, hogy határozza ő meg, hogy kik tartoznak. Ez egy veszélyes terület szerintem. Itt, ha már az előbb alkotmányossági aggályokról volt szó, akkor én úgy látom, hogy inkább itt lehet alkotmányossági aggálya a törvényjavaslatnak. Kíváncsi vagyok, hogy mi a kormány álláspontja ezzel kapcsolatban.

Szávay képviselőtársam is említette már ezt a bizonyos 8. §-t.

(20.00)

Ezen törvény 8. §-a tulajdonképpen rögzíti az alaptörvény azon passzusát, ami az önállóságot garantálná, azonban ebben a javaslatban azt látjuk, hogy az intézmény részletes képzési és tanulmányi követelményeit - ebbe beleértve a tantervet, az oktatási programot, a tantárgyi programot - a fenntartói testületnek kell jóváhagynia. Én úgy gondolom, hogy ez szintén érdekes passzusa a javaslatnak.

Végezetül először azokat a kérdéseket szeretném megismételni, amelyekre, úgy gondolom, hogy nem kaptunk kellőképpen választ. A Természettudományi Múzeumnak most valóban ki kell költöznie vagy nem? Értesüléseink szerint erre 100 millió forint már elment, és a költözésnek meg kellett kezdődnie, és a kérdés, amire nem kaptunk választ, hogy a fennmaradó épületekkel mi a kormány távlati terve. Az előző vitában, amikor azt mondtam, hogy oda fogunk figyelni, hogy mi lesz ezekkel az épületekkel, akkor Hende miniszter úr hátratekintve mondta, hogy helyes, úgyhogy most is ebben a szellemben megkérdezem, hogy mi lesz ezekkel az épületekkel. Előre is köszönöm államtitkár úr megtisztelő válaszát.

ELNÖK: A következő felszólaló Juhász Ferenc, az MSZP képviselője. Öné a szó.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A politikai álmoskönyv szerint rossz entrée az, hogyha egy szocialista képviselő látványosan egyetért a jobbikos képviselővel, a) azért, mert nyilván az államtitkár úrnak maliciózus megjegyzésekre adhat okot, b) azért, mert lehet, hogy a képviselőtársam esetleg az átmeneti egyetértést szégyellené. De ne szégyellje, mert itt nem politikai-ideológiai azonosságról van szó, hanem egy adott helyzet ugyanazon megítéléséről. Tulajdonképpen, ha lehetne a jegyzőkönyvben, akkor azt mondanám, hogy legyenek kedvesek ismételten leírni azt, amit a Szávay úr mondott, kivéve 5 perc 58 másodperc és 6 perc 20 másodperc között, egyszerűen azért, mert akkor ő egy olyan mondatot mondott, amelyben az oktatási miniszter jogosítványait mások hiányolták, ő nem tartotta aggályosnak, én viszont aggályosnak tartom, egyébiránt az összes többivel egyetértek. De a parlamenti műfaj ezt nem igazán engedi meg, éppen ezért engedjék meg, hogy saját szavaimmal is néhány mondatot hadd mondjak el.

A magyar közmondás szerint, akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek lát, és azt gyorsan beveri. A kormánynak nagyon sokszor úgy tűnik, hogy csak kalapácsa van, mert mindent nagyon gyorsan, mindent türelmetlenül, mindent erőszakkal igyekszik átverni, és egyébiránt azt, amit a gazdasági élet büntet, a jog büntet, nevezetesen az erőfölénnyel való visszaélést, ezt a parlamentben okkal, ok nélkül gyakorolja, mert hiszen épeszűen valószínűleg nem lehetne korrekt magyarázatot adni arra, hogy ezt most kedden, 8 óra magasságában, másfél nappal a beterjesztés után miért tárgyalja a parlament általános vitán. Még az sem nagyon igaz, hogy kifárasztaná az ellenzéket, hiszen szemmel láthatóan a kormánypártiak fáradnak bele.

Valószínűleg arról van szó, hogy ki akarnak tölteni bizonyos időt, lelkük rajta, ugyanakkor megfosztják magukat is, a parlamentet is és egyébiránt a magyar demokráciát attól, hogy érdemben, alaposan fölkészülve lehessen egy olyan intézmény kialakításáról beszélni, amely első látásra és első megközelítésben akár még célszerű, okszerű, jól működő intézménye is lehet a magyar közigazgatás utánpótlásának, hogyha ebben a politikai felhangokat eltörölve ténylegesen érdemi párbeszédet tudunk folytatni. Nos, ezt nem nagyon engedték meg, ezzel együtt is érdemes néhány dolgot elmondani magáról a törvényről.

Ha belegondolnak képviselőtársaim az ezt megelőző törvénybe, ami valóban kuriózum - már a tekintetben, hogy bejelentettük és elfogadtuk, hogy egy ilyen lesz -, akkor is fölvetődött, most is szeretném megismételni, hogy egy ilyen nagy átalakításnak és egy ilyen változásnak akkor van létjogosultsága és alapja, hogyha a) sokkal jobb minőséget lehet produkálni, b) sokkal rendezettebben, c) sokkal olcsóbban. Most az a helyzet, hogy a jelenlegi törvényből, nevezetesen, hogy hogyan fog működni ez az egységes egyetem, nem nagyon derül az ki, hogy mitől lesz jobb a minőség. Az, amire államtitkár úr hivatkozott a válaszában, az az érvelés dadogós, hogy majd ezek összeadják a pénzt, és majd fogja oktatni - hogy is mondjam csak - a hadtudományok doktora majd a jegyzőnek készülő hölgyeket bizonyos kérdésekben. De megengedve azt, hogy vannak olyan alapismeretek, amelyek mind a négy területnek igazán szükségesek, és abban lehetnek olyan minőségi, felkészült professzorok, oktatók, akik tekintélyt, létjogosultságot tudnak adni az intézménynek, ezzel együtt sem feltétlenül garancia az, hogy az intézmény minőségi értelemben sokkal jobb képzést tud folytatni, mint az egyébként idáig működő, három különböző helyen dolgozó intézmény.

Nem is véletlen talán, hogy 2016-ig adnak önök a törvény alapján is engedményt arra, hogy bizonyos minősítési feltételeknek ez az intézmény feleljen meg, azaz barátok között is van durván öt év arra, hogy elérjen egy olyan színvonalat, olyan státust, olyan pénzügyi-gazdasági helyzetet maga az intézmény, amellyel egyébiránt már minősített oktatókkal lehet jól akkreditált intézményként kezelni ezt az egyetemet.

Nagyon nagy baj, hogy ennek az egyetemnek az akkreditációjához szükséges feltételeket nem teremtik meg, nem biztosítják, ám ellenben azoknak a jogosítványát, akik a minőségi oktatás és képzés színvonalát ellenőrizhetnék - lásd Akkreditációs Bizottság, lásd hallgatók és még sok minden más -, azoknak a jogosítványát egyébként meg csökkentik ebben az intézményben, minthogyha nem volna másról szó, mint a köz alattvalóit akarnák képezni a mindenkori politikai hatalom igényei alapján, ahelyett, hogy értelmes, józan gondolkodó, egyébként széles látókörű és ténylegesen a köz szolgálatára és a Magyar Köztársaság szolgálatára fölkészült katonákat, rendőröket és egyebeket képeznénk ebben az intézményben. Nem derül ki ebből az előterjesztésből, hogy ez milyen módon, milyen formában történik meg, és valóban milyen garanciák vannak arra, hogy jobban működnek.

Ha nem lesz jobb maga a képzés, nyilvánvalóan nem lesz olcsóbb maga a képzés, akkor mi indokolja mégis ennek az egésznek az átalakítását? És azok a szándékok, azok a kérdések, amelyek a) megfogalmazódnak a tekintetben, hogy a kormánynak milyen politikai elképzelési vannak, b) megfogalmazódnak a tekintetben a kérdések, hogy nincs-e emögött egy ingatlanhasznosítási szándék, azt gondolom, hogy magát az alapötletet teszik tönkre és lehetetlenítik el induláskor is, vagy legalábbis hozzák nehéz helyzetbe azokat, akik ezzel a kérdéssel és ezzel az intézménnyel a későbbiekben foglalkozni fognak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az új intézmény három miniszter, azt kell önöknek mondanom, hogy nagyon sok tekintetben három ellenérdekelt miniszter együttműködése alapján kell hogy működjék. Azért mondom önöknek, hogy ellenérdekelt, és ne kapjanak a szívükhöz, mert aki már dolgozott központi közigazgatás felső szintjén, az pontosan tudja, hogy költségvetési konfliktusokkal terhelt időszakban, akkor, amikor a hiány mértéke nagy, akkor, amikor a kormány nagyon súlyos megszorító intézkedéseket jelent be, akkor az erőforrásokért folytatott küzdelem a tárcák között is rendkívül heves, rendkívül erőteljes. A három intézményi felelős, kvázi három miniszter együttműködéséből gyakorlatilag a közös fejlesztés, az a fajta koncepció, amit egyébiránt egy ilyen intézményben a jövő felé fordulás tekintetében lehetne kérni és feltételezni, nem feltétlenül látszik biztosítottnak.

(20.10)

Hiszen, még egyszer mondom, a szakérdek sajnos nagyon sokszor, legalábbis az elmúlt 20 év tapasztalata alapján fölülírja az egyéb józan fejlesztési érdeket. Aggályos az, és nagyon aggályos, hogy e mögé az intézmény mögé még külön hivatalt szerveznek. És én magam aggályosnak tartom azt, hogy gyakorlatilag ez lesz az a felsőoktatási intézmény, amely igazából az összes többitől tökéletesen eltér. Korábban direkt az volt a szándék, és ez nemcsak ilyen liberális-balos találmány volt, hogy a felsőoktatási intézmények specialitásán túl legyenek olyanfajta követelmények, amelyeket mindegyik azonosan teljesít, mindegyik azonosan értelmez, és mindegyiket egyugyanazon szervezet ellenőriz, egyszerűen azért, mert ez így korrekt az oktatás-képzés minősége szempontjából, ugyanakkor ezek az intézmények autonómiával rendelkeznek.

Nos, szemmel láthatóan ennek az intézménynek az autonómiája zéró, a hallgatók autonómiája ebben zéró. Ehhez a rendőrtiszti főiskolások és a katonai képzésben részt vevők talán hozzá is szokhattak; őszintén szólva, a Corvinuson tanulóknak ez nagyon-nagyon új lesz, és egyébként nem is indokolt. Azt kell mondanom, hogy semmiféleképpen nem indokolt. Nem indokolt az, és azt kell mondanom kis iróniával, hogy ennek az ügynek egyébként a nagy nyertese a nemzetbiztonsági szakterület, hiszen önálló ágazatként jelenik meg a képzésben, egy olyan terület, aminek egyébként a szakmai igénye létszám szempontjából, azt kell önöknek mondanom, hogy messze korlátozottabb, mint akár a közigazgatás, akár a védelempolitika területe vagy akár a rendészet.

De ezzel együtt is azt akarom önöknek mondani, hogy nem helyes a hallgatók jogosítványainak ilyen mértékű csorbítása. Álláspontom szerint nem helyes egy olyanfajta fogadalomtétel, amely minimum felesel azzal a szándékkal, hogy ez az intézmény politikamentesen működjön. És nem helyes az, hogy kiragadjuk az egész intézményt abból a közegből, amit mi egyetemi, felsőoktatási közegnek tekintünk.

A következő, amiről szeretnék szólni, az a biztonságpolitika területén folytatott képzés. A Zrínyi Egyetem, amely egyébként éppen kezdte a nemzetközi kapcsolatait kiépíteni, a saját egyetemi, intézményi státusát megfelelő rangra emelni, annak teljes kiradírozása ebből a körből nekem nagyon fáj. De sokkal jobban fáj az, hogy nincsenek ebben a rendszerben civil hallgatók. Tisztelt képviselőtársaim, most nem látom, hogy itt ül-e, mert éppen a pulpitus eltakar, de Csampa Zsolt képviselőtársam a Nemzetvédelmi Egyetem civil hallgatója volt, akadémista. A mostani törvény alapján egy újabb Csampa Zsolt már nem járhatna oda. És én nem tartom helyesnek, hogy civil ember biztonságpolitikát és ilyenfajta ismereteket ne tanulhatna. Márpedig e szerint a törvény szerint nem tanulhat.

Azt gondolom, hogy kellene, merthogy a Magyar Köztársaságnak, ha korlátozott mértékben is, de szüksége van arra, hogy ilyenfajta szakembereket engedjen oda, és civileknek is, ne csak egyenruhásoknak, civileknek is engedje az intézményben való, ezen szakokon történő továbbtanulást. Sajnos ennek a feltételei ebben a pillanatban, azt kell önöknek mondanom, nem nagyon látszanak.

Az önálló katonai és rendészeti felsőoktatási intézmények megszűnnek ebben a pillanatban. Nem tudom, hogy önök tudják-e, vélhetően, akik szakmailag ezzel foglalkoznak, pontosan tudják, hogy úgy a rendészeti ügyekkel foglalkozó Rendőrtiszti Főiskola, mint például a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem hihetetlenül sok, szerteágazó nemzetközi szakmai és tudományos kapcsolatot épített ki az elmúlt időszakban, a NATO-val, az EU-val, függetlenül ezek megítélésétől, más partnerországokkal; képeztünk itt azerbajdzsánokat, nem föltétlenül örömükre és örömünkre, hiszen annak lett itt véres leszámolás is a következménye, de olyanfajta nemzetközi kapcsolatok színtere és az együttműködés terepe az intézmény, amit, azt gondolom, a későbbiekben is működtetni kell. Hogy ez hogyan és miféleképpen fog működni, itt a jogfolytonosság hogyan és miféleképpen teremthető meg, a különböző doktori képzés, példának okáért a Zrínyi Egyetemen hogyan teremthető meg, nem derül ki ebből az előterjesztésből. Nem állítom, hogy nem lehet ez jó. Nem állítom azt, hogy nem működőképes, viszont annak garanciája, hogy ez jó és működőképes legyen, egészen bizonyosan nem történik meg.

Befejezésül és nagyon-nagyon határozottan szeretném mondani, nekem nincs kétségem afelől, hogy ennek a törvénynek ugyanaz a sorsa, mint az összes beterjesztett törvénynek, hogy gyakorlatilag érdemi kontroll nélkül átmegy. Ugyanakkor az itt jelen lévő államtitkár urat és egyébként az itt jelen nem lévő, majd a felügyelő testületben tevékenykedő miniszter urakat mégis arra szeretném kérni, hogy ha már bejelentették, hogy ez a közszolgálati egyetem a közszolgálati elitképzés intézménye, akkor illő tisztelettel szeretném kérni, hogy az ehhez szükséges feltételeket is legyenek kedvesek biztosítani. Egy perc alatt befejezem, elnök úr. Egy olyan módon megnyomorított rendészeti költségvetés, egy olyan módon megnyomorított honvédelmi költségvetés, mint például amivel most, az idén ezek rendelkeznek, és nyilvánvalóan jövőre sem lesz sokkal több pénzük, az nem garancia arra, egyáltalán nem garancia arra, hogy ezeknek a finanszírozási problémái biztosítottak lesznek (sic!). És az, hogy egyébként elvileg adhat majd valamennyi tárca céltámogatást ezeknek az intézményeknek, hurrá - elvileg lehetne több pénzük is. De mivel gyakorlatilag nincsen több pénzük, éppen ezért azt gondolom, hogy a működéssel lehetnek nagyon-nagyon komoly problémák. És önmagában nem az alapműködésre fog ez hatni, hanem a képzés színvonalára.

A Magyar Köztársaságnak, valamennyiünknek szüksége lenne valóban az eliten képzett közszolgákra, az ehhez szükséges feltételeket viszont meg kell teremteni, ez a törvény meg nem teremti meg.

Köszönöm a figyelmét, és köszönöm elnök úr tiszteletét és engedélyét.

ELNÖK: Köszönöm. Csak jelzem a képviselőtársaknak, hogy a Házszabály lehetővé teszi a 15, illetve 6 perces felszólalásnak a képviselői kérésre való 1 perces meghosszabbítását.

Most kétperces hozzászólásra következik Sós Tamás, az MSZP képviselője.

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Horváth urat idézve, azt gondolom, ez a mai nap is megérne egy tanulmányt. Hiszen valójában az elmúlt másfél esztendőben gyakorlatilag körülbelül így zajlott le minden törvényi előkészítés. Ugye, államtitkár úrnál a kollégák, képviselőtársak megjegyezték, hogy államtitkár úr válaszol nekünk. Ezt sem tapasztaljuk minden esetben, de azért megtoldanám egy mondattal. Azt tapasztalom, és államtitkár úr vagy bevallja, vagy nem, de legbelül, azt gondolom, végiggondolja, hogy én azt látom, hogy itt az előterjesztők magukra maradnak ezekkel a kérdésekkel. Nem ön az egyedüli, hanem más egyéb esetekben is meg lehet figyelni ezeket a dolgokat.

Ugyanakkor van néhány megállapítása, amiben szeretnék önnel vitatkozni. Mondja, hogy nem mondtak ellent az említett egyetemeken, felsőoktatási intézményekben vezetők, dolgozók. Hát, ebben az állami hierarchiában, ugye, ön sem gondolja, hogy ellentmondtak volna önöknek, mert ugye, tudjuk jól, hogy hogyan működik a rendszer, meg különösképp napjainkban hogyan is működik ez a rendszer.

A következő az autonómia. Én magam is azt húzom alá, hogy az nem elfogadható még így sem, de az egyetemek egészénél meg pláne, hogy maga az autonómia, az egyetemi autonómia háttérbe szorul. Ez, úgy gondolom, nem megengedhető. És valójában még ott időznék, hogy változatlanul nem megnyugtató az ingatlannal kapcsolatos megállapítás, amit mond, hiszen az nyert nyilvánosságot, nyáron megjelent egy olyan tanulmány, amely a múzeum elhelyezésére vonatkozik.

(20.20)

A legutóbbi törvény elfogadását követően ez nagy nyilvánosságot kapott. Tehát ettől kezdve azt tudom mondani több képviselőtársammal szinkronban, hogy ez így rendkívül ellentmondásos, és ami nyilvánosságra került, az nem az, amit az államtitkár úr mond.

Köszönöm.

ELNÖK: A következő felszólaló Szávay István, a Jobbik képviselője.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen ismét a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ingatlanokkal kapcsolatban csak annyit, hogy azért tényleg van az embernek egy furcsa érzése, hogy ez a kérdés ennyire érdekli a szocialistákat, de kétségkívül igazuk van ebben az ügyben, ha ez irányban kutakodnak. Azért itt arra is érdemes lenne választ kapni ebben a kérdésben, államtitkár úr, ha lenne szíves ezt is a többihez felírni, hogy a Természettudományi Múzeum maga mit szólt ehhez az egész költözgetéshez, erről nem nagyon szól a fáma. Nem szól erről a Heti Válasz cikke sem, viszont megjelent tegnap a Heti Válaszban egy kicsit hosszabb írás erről az egész új intézményalapításról, ahol szóba kerül, sőt kifejezetten főként ennek az ingatlanokra vonatkozó vetületét tárgyalja, és egy nagyon érdekes mondat szerepel ebben a cikkben, nem tudom, miért kellett ezt ebbe beleírni, bizonyára van oka: "A Közigazgatás-tudományi Kar Ménesi úti épülete olyan állapotban van, hogy kétséges a fenntartása."

Én mellesleg egyébként hallgatója vagyok ennek az intézménynek ott, a Ménesi úton, a Gellérthegy oldalában, nagyon szép, zöld környezetben. Nem teljesen értem, hogy ez az intézmény miért nem fenntartható, vagy miért fogalmaz a cikk úgy, hogy kétséges a fenntartása. Úgyhogy ezek azért valóban izgalmas kérdések, főleg a Ménesi út tekintetében, hogy mit szándékoznak ezzel az épülettel kezdeni. Felmerült ez az ügy egyébként már a márciusi vita folyamán, túl sok megnyugtatót ezzel kapcsolatban akkor sem hallhattunk.

Hadd térjek vissza még egy kicsit az egyetemi autonómia kérdésének a boncolgatására - és elnézést kérek, az előbb nem találtam meg itt a sok papírom között a megfelelőt ezzel kapcsolatban -, és arra, hogy milyen vonatkozásai vannak erre az új, éppen most egyeztetés alatt álló felsőoktatási törvénynek. Ugyanis mi ebben látjuk ennek a javaslatnak a legnagyobb problémáját, tisztelt képviselőtársaim, hozzátéve azt egyébként, hogy ha lett volna erre normálisan idő, akkor mi normálisan tudtunk volna ehhez alternatívákat írni, módosító javaslatokat tenni. Négy módosító javaslata van bent csak a Jobbiknak, az MSZP-nek még egy sem. Azért még biztatom innen képviselőtársamat, ha már ilyen sok mindent elmondtak, és ilyen sok mindenben úgymond egyetértettünk az önök politikai álmoskönyvében foglaltak szerint, nagyjából egyébként a mi álmoskönyvünkben is ez van az MSZP-vel való viszonnyal kapcsolatban, azért ezt hadd súgjam meg önöknek.

Szóval itt csak négy kisebb jelentőségű vagy legalábbis nem túl nagy szabályozású kérdésben volt gyakorlatilag időnk ehhez a törvényjavaslathoz érdemben hozzászólni. Ha lett volna idő módosító javaslatokra, akkor ezt az egész törvényt lehetett volna boncolgatni azzal kapcsolatban, hogy hogyan is támadja ez a törvény az egyetemi autonómiát, hogyan kívánja az egyetemi autonómiát szűkíteni, olyan formában, hogy az a most hatályos felsőoktatási törvénnyel és a most hatályos alkotmánnyal egyébként ellentétes. Ezért is mondtam, és azért is gondoljuk, hogy ez egy kicsit egy próbatörvény lesz, ezért is nem tartjuk elsősorban jónak.

Úgy az elmúlt másfél év kormányzati politikáját vizsgálva nyilván nem meglepő az, hogy most önök egy újabb területre szeretnék minél inkább betenni a kezüket, lábukat, és egy újabb területet szeretnének még inkább erős - az, hogy mennyire durva, az majd ki fog derülni - állami ellenőrzés alá vonni, ez pedig a felsőoktatás, a felsőoktatás autonómiájának a szűkítésével.

Itt jeleztem, illetve már idéztem, hogy mi szerepel az alkotmányban. Amit az előbb akkor nem találtam, ez pedig a törvényjavaslat indokolása a 8. §-ra vonatkozóan: "Az új alkotmányban rögzítésre került, hogy a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak." Tetszenek érteni, kedves képviselőtársaim és azok, akik valamilyen módon még kíváncsiak arra, ami itt zajlik, hogy mi a különbség a között a megfogalmazás között, hogy a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, és mi a különbség a között, ami az egyébként általunk nem túlzottan szeretett eddigi alkotmányban szerepelt azzal kapcsolatban, hogy "a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és a művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát."

Szóval azok a korlátozások, amelyekről itt már több alkalommal szó volt, illetve az előbb én is említést tettem, ami eddig a Rendőrtiszti Főiskolára, nem is korlátozás, most fogalmazzunk inkább úgy, hogy speciális rendelkezések, amelyek eddig vonatkoztak a Rendőrtiszti Főiskolára és a Zrínyire, például az, hogy a fenntartó, azaz a minisztérium képviselője rendelkezett egyetértési joggal az intézmény vezetőjének a kinevezésekor, azt hiszem, ez valamennyire érthető, hiszen itt olyan intézményekről, az állam alapvető funkcióinak ellátásához szükséges szakemberek nevelésével foglalkozó intézményekről van szó, akik számára egyébként az állam sokkal világosabb, egyértelműbb életpályamodellt tud kínálni, mint például a közigazgatásban dolgozók számára. Ugye, erre azért majd még szintén érdemes lenne kitérni. Elég egyszerű a történet: rendőrtiszt az lehet, aki elvégzi a Rendőrtiszti Főiskolát, katonatiszt pedig az lehetett, aki elvégezte a Zrínyit, nagyjából.

Ezzel ellentétben nagyon bízunk benne, hogy nem az a hosszú távú kormányzati törekvés, hogy a végén majd csak az dolgozhat a közigazgatásban, aki elvégzi ennek az intézménynek a közigazgatás-tudományi képzését. Feltételezem, hogy nem, hiszen számos jó képességű bölcsészre, jogászra, egyébre lehet szükség a közigazgatásban, de amennyiben nem, akkor nyilvánvalóan nem feltétlenül indokolható, hogy a korábban ezekre az intézményekre jellemző speciális szabályozásokat most a közigazgatási felsőoktatásban tanuló hallgatókra is kiterjesszük.

Miről van tehát szó? Van egy el nem fogadott felsőoktatási törvényünk, egy koncepciónk, amelyben szerepelnek bizonyos irányvonalak vagy bizonyos szándékok, ezek még egyeztetés alatt vannak. Ezek között van olyan, amely egybevág az ebben a törvényben megfogalmazott irányvonalakkal, és van olyan, ami nem. Kezdjük ez utolsóval, és ide hadd utaljak még vissza, hiszen van azért abban valami bájos, nem tudom, az államtitkár úr számára ez jelent-e bármit, de itt mégiscsak ön az, aki hozzám hasonlóan az intézménye hallgatói önkormányzatának az elnöke volt, most a nevét adja egy olyan törvényhez, amely a hallgatói önkormányzatok 20 év alatt kivívott jogai megnyirbálásához fog egyébként az új felsőoktatási törvény számára jogalapot vagy példát szolgáltatni.

Szeretném megint hangsúlyozni, ugyanis a ma egyeztetett, a mostani felsőoktatási koncepcióban a hallgatói jogok kapcsán - az előbb itt soroltam, a 34. § tartalmazza - egyetértési jog szerepel a hallgatói önkormányzatok számára a tanulmányi, valamint a szociális juttatások tekintetében. Ez a törvényjavaslat véleményezési jogot tartalmaz. Szeretném kérdezni: mi fog akkor történni, ha ezt a törvényt így elfogadjuk? Majd pedig jön egy Ftv., amelyik, nagyon reméljük, nem fog ezeken a módosításokon változtatni, akkor önök két hónap múlva vissza fogják hozni ezt a törvényt, és az új Ftv. szerint kell majd újrafésülni. Ez lenne egyébként a jobb verzió. Mi attól félünk, hogy nem ez fog történni. Attól félünk, hogy ennek a törvénynek az egyetemi autonómiát, az intézményirányítás szabadságát, a hallgatói jogokat szűkítő rendelkezései szolgálhatnak majd hivatkozási alapként a most tárgyalandó felsőoktatási koncepció vonatkozó részeinek a meghozatalához vagy a szigorításához.

Nem véletlenül mondtam tehát, és ezt szeretném azért megismételni, hogy ez a törvény tehát az új felsőoktatási törvény alkotmányossági próbáját fogja megtenni azzal kapcsolatban, ahogyan önök az új alkotmányban fogalmaztak a felsőoktatásra vonatkozóan, a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, az új alkotmányban, ugye, ez van. Ezt még senki nem értelmezte, hogy ez valójában mit jelent. Már kétszer elolvastam, nem teszem meg harmadszor, hogy a hatályos alkotmányban mi szerepel ezzel kapcsolatban, amellyel kapcsolatban egyébként az alkotmánybírósági joggyakorlás az elmúlt 20 évben az egyetemi autonómia fogalmát, határait és kereteit meghatározta. Az önök kétharmados és csak önök által megszavazott alkotmányában, alaptörvényében már egy másfajta szöveg szerepel, amit egyébként még senki sem értelmezett, hogy mit jelent.

(20.30)

Tehát amennyiben ez a törvény elfogadásra kerül, és lesz valaki - lehet, hogy mi leszünk azok -, aki ennek majd az alkotmányossági próbáját szeretné a némileg felvizezett vagy felnarancsozott Alkotmánybírósággal megvizsgáltatni, akkor ez a törvény jó próbája lehet annak, hogy az új felsőoktatási törvényben alkotmányosak lesznek-e azok a korlátozó, szűkítő, az egyetemi autonómiát és a hallgatói jogokat hátrányosan érintő rendelkezések, amelyeket vélhetően bevezetni szándékoznak. Kíváncsian várom államtitkár úr véleményét, válaszát vagy reagálását most vagy a vita végén ezzel kapcsolatban.

A mi végleges álláspontunkat a törvény kapcsán majd a módosító javaslataink, illetve államtitkár úr válasza fogja meghatározni, valamint az, ha nagy vonalakban látni fogjuk, hogy ennek mi lesz a további sorsa, útja, módja, milyen kormányzati szándék van ezzel kapcsolatban. Egyelőre alapvetően nem vagyunk pozitívak a törvény elfogadásának a tekintetében, hozzátéve még egyszer, államtitkár úr, hogy jó lett volna, ha erre idő lett volna, ha beszélni lehetett volna a módosítókról, ha elegendő időt kaptunk volna ahhoz, hogy megfelelő módosító javaslatokat beadjunk, és a módosító javaslatokról tárgyalni tudjunk. Erre nem volt idő az önök kiváló kormányzati logikája miatt. De nem is logika ez, hanem inkább retorika, ami többükre jellemző, például Németh államtitkár úrra. Amikor az ellenzék kritizálja az önök tevékenységét, akkor az ellenzéktől kérik számon a konkrétumokat. Mi nagyon szívesen szolgáltunk volna konkrétumokat ezzel kapcsolatban.

Felvetném esetleg annak lehetőségét megfontolásra államtitkár úrnak, hogy napoljuk el ennek a törvénynek a vitáját, és nyújtsanak lehetőséget arra, legalább egy hetet, ha többet nem is, hogy az ellenzék, illetve azok, akik ezzel a törvénnyel ténylegesen foglalkozni szeretnének, akik ezt a területet fontosnak érzik, azok ténylegesen tudjanak ezzel foglalkozni, a megfelelő módosító javaslatokat meg tudjuk tenni, a módosító javaslatokról tudjunk vitázni, és akkor ennek fényében egy felelős álláspontot ki tudunk alakítani. Erre ebben a formában most szerintem nem vagyunk képesek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Ferenczi Gábor, a Jobbik képviselője.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban egy rövid helyzetelemzéssel kezdjem, mielőtt belevágnék a törvényjavaslattal kapcsolatos gondolataim önök elé tárásába.

A Magyar Honvédség, mint ahogyan azt önök is látják, az elmúlt 21 év felelőtlen és mondhatni szolgalelkű politizálása következményeként romokban hever. Kifosztott, bezárt, eladott laktanyák, szétszéledt állomány, és mindössze néhány maroknyi NATO-, illetve ENSZ-kontingens az, ami nagy vonalakban jellemzi sajnálatos módon a Magyar Honvédséget. Külföldi érdekeket szolgálva küldik önök is halálba a katonáinkat olyan országokban, olyan háborúkban, amelyekhez nekünk, magyaroknak semmi közünk nincs. Úgy látom, hogy a Magyar Honvédség terén mindössze kirakatpolitizálás, látványpékség zajlik; ez nem változott az elmúlt két évtizedben.

A rendőrségről hasonlóképpen elmondható, hogy mind személyi, mind pedig technikai feltételekben hatalmas hiányosságok tapasztalhatók. A rendőri állomány túlnyomó többsége egzisztenciális gondokkal küzd, a rendőrök megítélése pedig a magyar társadalom részéről szintén hagy maga után nagyon sok kívánnivalót. Egy ilyen helyzetben mondhatnánk azt is, hogy üdvözítő és támogatandó minden olyan kormányzati szándék, ami a katonai és rendészeti felsősoktatás színvonalának növelését, az ehhez szükséges intézményhálózat megfelelő működésének biztosítását, valamint a jövő rendvédelmi és honvédelmi állományának erősítését célozza meg. Az említett területek jövőjének alapja pedig - ebben mindannyian egyetérthetünk - nyilvánvalóan az oktatás, a felsőoktatás lenne, s az már csak vita kérdése, hogy ezt egy centralizált vagy decentralizált struktúrában képzeljük-e el.

Azt gondolom tehát, hogy mindannyian egyetérthetünk a jelenlegi diagnózisban, és egyetérthetünk abban is, hogy a fenti okok miatt, amiket az előbb említettem, az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenképpen egy fajsúlyos kérdéskört tárgyal. S akkor itt van az a hatalmas ellentét, hogy miközben egy nagyon fontos, mindannyiunk számára fajsúlyos kérdéskört tárgyal a Magyar Országgyűlés, itt az ülésteremben ilyen kevés számú kormánypárti képviselővel találkozhatunk. Mondhatnánk, hogy ezt már megszoktuk, ahogyan azt is megszokhattuk, hogy az ellenzéki felszólalásokra nagyon ritkán reagálnak az államtitkárok, nagyon ritkán reagál a kormány képviselője. Meg azt is megszokhattuk, hogy nagyon fontos törvényjavaslatok, mint például ez is, szinte üres Ház előtt, gyorsított eljárásban, előkészítetlenül kerülnek elénk.

Azt meg egyenesen felháborítónak, megdöbbentőnek tartom, hogy most már a bizottsági üléseket is úgy hívja össze az adott bizottsági elnök - az én esetemben az oktatási bizottság elnöke -, hogy tegnap reggel autóban ülve, éppen a meghirdetett bizottsági ülésre tartva SMS-ben értesülök arról, hogy egy újabb ponttal fog bővülni a bizottsági ülés napirendje, az anyagot pedig 11 órakor az asztalon kapom meg a bizottsági ülés helyiségében. Azt gondolom, hogy ez az eljárási rend méltatlan mind a Magyar Országgyűléshez, mind pedig ahhoz az úgymond forradalmi kétharmadhoz, amely saját magát folyamatosan a nemzeti együttműködés kormányának titulálja.

Lássuk, hogy miről is szól ez a javaslat, amivel, mint mondtam, lényegében egyet is érthetnénk, ha az előkészítetlenség okán nem merülnének fel bennünk aggályok. Meg kell kérdeznem például a tisztelt előterjesztőket, hogy milyen nemzetközi példák vannak az ilyen típusú központosított egyetemekre, mint amit az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyal. A központosítás, azaz jelen esetben két felsőoktatási intézmény és egy kar összevonása ugyanis lehet előny, ha valóban sikerül megtakarításokat eszközölni az újonnan létrejövő intézmény működtetésében, és a központosítás maga után vonja a jobb szervezettséget, az áttekinthetőséget, valamint a karok és a különböző képzések közötti átjárhatóságot.

A három jelenlegi intézmény idei előirányzott költségvetése összesen 7,7 milliárd forintot tett ki, miközben az összevont intézmény jövő évi költségvetési előirányzata 6,3 milliárd, azaz részint takarékosságra hivatkozik a kormány az összevonás szükségességének indoklásánál. Azonban meg kell kérdeznünk, hogy biztosan elég lesz-e ez az összeg, nem kell-e számítani különböző leépítésekre, megszorításokra. Továbbá idekapcsolódó fontos kérdés az egyetem vagyongazdálkodása, amelyről szintén szeretnénk tájékoztatást kapni, konkrétan arról, hogy mi lesz az épületekkel.

A tervezett új intézmény létrehozása egyúttal veszélyeket is hordozhat magában, csak remélni tudjuk ugyanis, hogy a mindenkori kormányok a létrehozni szándékozott egyetemet nem tekintik majd a nagypolitika vagy az oktatáspolitika játékszerének. Aggályos, hogy a fenntartói testület tagjai a mindenkori kormányok közigazgatási, honvédelmi és rendészeti miniszterei, hiszen így gyakorlatilag a saját szájuk íze szerint folyhat az oktatás az egyetemen, és a törvényjavaslat kimondja, hogy a fenntartói testület meghatározza az egyetem magasabb vezetői és vezetői megbízással rendelkezők számát úgy, hogy eltérhet a felsőoktatási törvényben foglalt előírásoktól. Tény az is, hogy ráadásul az új felsőoktatási törvény még nincs is lefektetve.

(20.40)

Fennáll tehát a veszélye, hogy nem lesz kompatibilis az újonnan létrejövő egyetem szabályozásával, illetve fordítva, ráadásul a törvényjavaslatban a véleményünk szerint túlzott központosítással párhuzamosan az egyetemi autonómia csorbítására is törekszik.

A törvényjavaslatot elolvasva világosan látszik, hogy a fenntartói testület beegyezése, támogatása nélkül nem sok mindent lehet az egyetemen megvalósítani. A törvényjavaslat maga is hangsúlyozza a politikamentességet, mindeközben pedig a hatalom végrehajtói ága maga vesz részt az egyetem fenntartásában. Itt némi paradoxont látok.

Még egy gondolatot engedjenek meg a végére. A tegnapi bizottsági ülésen az egyik kormánypárti képviselő felvetette, hogy a létrehozandó új egyetem egyik kara, amely a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogutódjaként fog lényegében működni - már ha természetesen létrejön az egyetem -, akkor ez a kar tartsa meg Zrínyi Miklós nevét. Jómagam ebben a kérdésben - mint nemzeti radikális politikus - némiképp radikálisabb lennék. Amennyiben az új egyetem létrejön, támogatásra beadtuk azt az elképzelést, hogy Horthy Miklós nevét vegye fel az új intézmény, és a Horthy Miklós Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevet viselje. Úgy gondolom, vitéz nagybányai Horthy Miklós mind államférfiként, mind pedig katonaként példaképként szolgálhat nem csak számunkra, hanem az ott tanuló diákok számára is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem egy dologra csak egyszer válaszolni, és amire egyszer már válaszoltam, azt nem ismételném meg különösebben.

Az előkészítésben, ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésében is a három intézményvezető és az oktatók előkészítő bizottsága részt vett, ezt a javaslatot véleményezte, egyetértett annak a tartalmával. A fenntartó testület hivatala nem egy nagy hivatal, nem úgy kell elképzelni, képviselőtársaim, a Nemzeti Közigazgatási Intézeten belül 4 fő az, aki ennek az adminisztrációját jelen pillanatban ellátja, nem kell ezt egy óriási, nagy apparátusnak gondolniuk jelen pillanatban.

A felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos viszonya - mint minden más jogszabálynál, azért van ez a szubszidiárius jelleg - nyilvánvalóan, amiben ez a különleges jog lerontja az általános jogot, a szokott jogi regula szerint, tehát amiben ez a törvény speciális szabályt tartalmaz, azt kell alkalmazni, egyebekben pedig a felsőoktatási törvényt. Meglepett egy kicsit, hogy a Jobbik frakciójából a Magyar Bálint értékeit visszatükröző felsőoktatási törvény mennyi védelmet kapott az elmúlt órákban.

A dékán fegyelmi jogköre merült föl, szintén az LMP-nél. Úgy gondolom, hogy tekintsük felnőttnek a dékánt, hogy meg tudja ítélni, mi az, ami elítélendő az egyetemen belül, mi az, ami elfogadható akár tevékenységben vagy különböző egyesületi vagy más tagságban. Nem indulhatunk ki másból, mint hogy felnőtt korúak. Felnőtt korúak a bíróink, felnőtt korúak a dékánok, meg tudják hozni azokat a döntéseket, amelyek bizonyos alapvető értékválasztáson alapulnak, hogy mi összeegyeztethető a karral és mi nem.

A viszonylag hosszabb kifutási időpont a kifutó képzések miatt van, hiszen akik az egyik egyetemen kezdték és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen fejezik be a tanulmányaikat, azoknak a diplomájában mindkét egyetem fel lesz majd tüntetve.

A mellett azonban nem mehetünk el figyelem nélkül, hogy pontosan Juhász Ferenc minisztersége óta már a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre járók 80 százaléka nem katonai, hanem valamilyen polgári vagy fizetős képzésben vesz részt. Nem mondhatjuk azt, hogy az az egyetem csupán katonai ismereteket oktat, és az a 80 százalék, aki nem kifejezetten a szűken vett katonai ismereteket, katonai rendszabályokat vagy különböző képességeket sajátítja el, azoknak nyilvánvalóan az átjárhatósága a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre még inkább indokolt, és még inkább az integráció pártján áll.

A képzési programmal kapcsolatban azt tudom mondani képviselőtársaimnak, hogy az oktatási minisztérium hagyja jóvá a többi állami egyetemnél, itt ez a különleges fenntartói testület. Tehát ugyanolyan állami kontroll van ennél az egyetemnél, mint máshol, semmifajta autonómia nem sérül, a kutatás és tanítás tartalmának és módszerének a meghatározásában megnyilvánul itt is az egyetemek autonómiája. A MAB-nak szintén ugyanolyan jogai vannak, mint más egyetem tekintetében, és nyilván a nemzetközi kapcsolatai is megmaradnak az egyetemnek.

Több felszólalásból úgy éreztem, hogy azok a bizonyos nagyon halvány és nagyon távoli tervek, amelyek a múzeumi negyed létrehozatalával voltak kapcsolatosak, amelyek a Műcsarnok mögötti területet érintenék, és sok szabályozási javaslat vagy egyéb kezdeményezés, projekt vagy koncepció volt arra, hogy a volt Felvonulási, most Ötvenhatosok terét mivel töltsük be, ezek egyike volt többek között a múzeumi negyed, amelyik azután került terítékre, miután a Szépművészeti Múzeum korábbi terveit elvetette az illetékes döntéshozó testület. Ezért merültek föl, de kérem, ne tévesszék össze azt, hogy ha egy nagy múzeumi negyed létrejön Budapesten, és azért kell, mondjuk, a Természettudományi Múzeumnak és sok minden másnak odaköltözni, azzal, hogy maga az egyetem most jelen pillanatban köszöni szépen, nagyon jól megvan, és semmifajta érdekellentét nincs a mostani Természettudományi Múzeum elhelyezésével.

Bízom benne, hogy képviselőtársaimnak azért, hogyha még több ideje lesz áttanulmányozni ezeket a javaslatokat, rájönnek, hogy igazából, ami ebben le van fektetve, az a felsőoktatási törvény általános szellemiségével nem ellentétes. A konkrét statisztikai adatokat tiszteletben tartva készült el ez a koncepció, pontosan azért, hogy nagyon sokan általános igazgatási ismereteket szeretnének megtanulni. Láthatják azt, hogy ez egy közszolgálati elitképzés színtere lesz, és természetesen nem csak innen kerülhetnek be majd hosszú távon a közigazgatásba az elképzeléseink szerint, hiszen szükség van ott orvosokra a tiszti főorvosoknál, szükség van erdészekre az erdészeti igazgatásnál, de szükség van a közigazgatás nagyon magas kvalifikáltságú szakembereire is.

Egy dologra hadd hívjam még fel a figyelmüket a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kapcsán. Végre megteremtődik annak a lehetősége, hogy míg a korábbi években rengeteg olyan szerződés került napvilágra, amely mindnyájunkat felháborított, és milliárdos összegeket adott ki külső képző cégeknek, hogy külső cégek képezzék a köztisztviselőket, kormánytisztviselőket, ez a gyakorlat is végre megszüntethető. Hiszen ha van az államnak egy ilyen intézménye, amely direkt a képzést tekinti fő céljának, egységes képzést tud adni a közigazgatás minden területén, mind a 66 ezer központi közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselő számára, mind a több százezer egyéb köztisztviselő, közalkalmazott, szolgálati viszonyban lévő közszolga számára, akkor úgy gondolom, szintén milliárdokat menthetünk meg a magyar adózóknak vagy a magyar államnak, hogyha nem külső cégeknek, pláne nem bizonytalan tulajdonosi struktúrával rendelkező, hirtelen felkapott cégeknek szervez ki az állam milliárdos képzéseket, hanem házon belül, egy erre szakosodott felsőoktatási intézménnyel és az e mellé szerveződő egyéb kisebb, nem ötéves, hanem rövidebb távú tanfolyamokkal, képzésekkel házon belül tudja tartani ezeket a forrásokat.

Számtalan előnye van még a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, én bízom benne, hogy önök, ha majd eljutunk a végszavazásig, akkor minél nagyobb mértékben fogják ezt támogatni. De ha nem is, akkor bízom benne, hogy utána látni fogják, hogy ennek milyen előnyei vannak, és esetleg önök közül is többen ezekben a képzésekben részt vesznek, vagy látják munkatársaik körében ennek az előnyeit. Biztos vagyok benne, hogy egy hazáját szerető és magas szakmai kvalitással rendelkező köztisztviselői karnak a létrehozatalához ez nagyon fontos lépés lesz, és hosszú távon mindnyájan az előnyeit fogjuk látni.

Köszönöm szépen. (Bencsik János tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Megvárom a taps elcsitulását (Derültség a Jobbik soraiban.), és az általános vitát lezárom.

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirend értelmében most az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája következne.

(20.50)

Az előterjesztéshez az általános vita lezárásáig nem érkezett módosító javaslat, így részletes vitára nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény és az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4125. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/4125/2. számon megkapták és megismerhették. A bizottsági ajánlás összesen egy ajánláspontot tartalmaz.

Megnyitom a részletes vitát, és megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

Felszólalások:   93-139   139-171   171-174      Ülésnap adatai