Felszólalás adatai

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az elmúlt évek hagyománya, hogy a külügyi fejezet költségvetése nem váltott ki lázas vitát ebben a Házban, most mégis úgy tűnik, mintha ekörül is kavarognának némi indulatok.

Személy szerint elöljáróban szeretném elmondani, hogy öröm számunkra is az, hogy a külügyi rovaton a költségvetésben kimutatás szerint egy 38 százalékot meghaladó növekedés tapasztalható, öröm ez akkor is, ha tudjuk: a tárca feladatainál egy bizonyos fajta növekedést tapasztalunk, tehát átkerültek ide olyan funkciók, amelyek finanszírozása plusz forrásokat igényel. Az ÁSZ-jelentésből tudjuk, hogy nehéz tárgyalások voltak, több fordulóban kellett egyeztetni a Pénzügyminisztériummal - a sors sajátos fintora, hogy pont a külügyi költségvetés C-variánsát fogadták el, reméljük, ez nem jelent valamilyenfajta megelőlegezett dolgot egy másik, a külügyi tárcát érintő fontos döntésnél.

Mi is úgy gondolkozunk a külügy területről, hogy az a Magyarország-kép kialakításában, a gazdaságdiplomáciában, a kultúra terjesztésében egy rendkívül fontos szerepet betöltő terület. Mi is köszönetet szeretnénk mondani azoknak a diplomatáknak, szakembereknek, akik ezzel a területtel foglalkoznak, és reméljük, hogy ezek a költségvetési források megfelelően kerülnek felhasználásra.

(14.30)

No de mindezek miatt nem kértem volna szót ellenzéki képviselőként, ha csupán csak ennyit kívántam volna mondani a költségvetés vitájában. Azért szeretnék mégis néhány szót szólni, mert - felkészülve a költségvetési vitára - volt szerencsém áttanulmányozni az előző két évben Németh Zsolt, jelenleg politikai államtitkár költségvetésekhez történő hozzászólását, és meglepő párhuzamokat véltem felfedezni. Megpróbálom az ő gondolatmenetét a mai számok fényében egy picit továbbgondolni.

Németh Zsolt azt mondta, hogy koncepciótlan, bázisszemléletű a költségvetés, a szerkezete nem tükrözi a külpolitikai prioritásokat. Áttekintve a költségvetést, azt látjuk, hogy a külügyi fejezet az előző években négy részből állt, ma öt részből áll. A plusz egy rész nem más, mint a Határon Túli Magyarok Hivatalának költségvetése, ami egyszerűen csak átkerült a Miniszterelnöki Hivatalból. Minden más, a megelőző négy, szó szerint, betű szerint ugyanaz, mint az azt megelőző négy évben. Azt mondhatjuk tehát, ha igaz ez a tétel, hogy mindazt a koncepciót, amit meg kíván fogalmazni az új kormány a külpolitikában, ez a költségvetés nem tükrözi, és ugyanúgy bázisszemléletű.

Nem látjuk egyébként a növekedést, hiszen 38 százalékról beszél az ÁSZ-jelentés, de kérdésre kiderült, hogy ha a pluszfeladatokat levonjuk és megnézzük, mondjuk, az inflációt, a forintleértékelés hatását, akkor a valóságban 7 százalékos növekedés tapasztalható csak a külügyi tárca költségvetésénél. Azt gondolom, ez akkor, amikor várhatóan Magyarország a következő évben a NATO tagja lesz, amikor tudhatóan Magyarország az EU-csatlakozási tárgyalások célegyenesébe érkezett, akkor, amikor a határon túli magyarok ügye ennek a kormánynak a programjában kiemelten szerepel, azt gondolom, meglehetősen szerény növekedésnek minősíthető.

Érdekességképpen jegyzem meg, hogy Németh Zsolt azt mondta, a Teleki Alapítványnál, az Új Kézfogás Alapítványnál lévő 10 százalékos növekedés még az infláció mértékével való növekedést sem elégíti ki, tehát reálértékben csökkenés tapasztalható ezeknél az alapítványoknál. Ma mit kell tapasztalnunk? Hogy a Teleki és az Új Kézfogás Alapítványnak nemhogy 10 százalékkal nem nő, hanem csökken, teljesen példátlan módon csökken a költségvetési támogatása, és számunkra meglepő módon a Magyarok Világszövetségének támogatása is csökken. Mi azt gondoltuk, hogy a Magyarok Világszövetsége örül a '98. májusi választások eredményének, hiszen arra számíthat, hogy a következő négy évben talán mosolygósabb idők elé nézhet - úgy tűnik, rosszul számoltak ők is.

Fontos kérdésnek tartjuk a diplomáciánál azt a bejelentést, miszerint három új nagykövetség nyílik a következő ciklusban. Nincs szó azonban arról - és a költségvetésből sem derül ki -, hogy mi történik a követségek bezárásával. Szeretném itt a plenáris ülésen megismételni, hogy a külügyi bizottságban kérésünkre, kérdésünkre jelezték, hogy nincs a költségvetésben arra szándék, miszerint további követségek bezárására kerülne sor. Ennek ellenére továbbra is a hírek szerint vannak dokumentumok, vannak anyagok a tárcán belül, amelyek fontolgatják bizonyos követségek pénzügyi okokból történő bezárását. Szeretnénk, ha ez a következő években nem történne meg.

Ugyanígy nem látjuk - és szintén Németh Zsolt gondolatát idézem: hiányolta a szakemberek megtartásának esélyét és lehetőségét a külügyi költségvetésben -, szeretném jelezni, hogy ezen a rovaton a végső számítások szerint mintegy 2,7 százalékos növekedés tapasztalható a bérekben, ami nem elégíti ki majd azt az igényt, hogyan és miképpen lehet a tehetséges fiatal szakembereket a tárcánál megtartani.

Mindezek alapján már csak reménykedhetünk, hogy az a fűnyíró, amelyik átmegy a költségvetés minden területén, talán a külügyi költségvetést kíméli, hiszen így is olyan kényes ügyek kerültek ide, mint a NATO-tagdíj, a bős-nagymarosi perrel kapcsolatos ügyek, ahol az 1,9 százalékos levonás igazából nagyon-nagyon nehéz és kényes helyzetet teremthetne.

Mindezek alapján mondhatjuk azt, hogy ahogyan általában a költségvetésnél fogalmaztunk, hogy nem megalapozott a bevételek tervezése, ez itt is igaz, hiszen a vízumdíjak növekedésére alapozott bevételnövekedés szerintünk egy álom. Így is túlságosan magasak a magyar vízumdíjak, egyre inkább nő azon országok száma, amelyekkel a vízumkényszer megszűnik. Úgyhogy azt gondoljuk, talán nem igazán megalapozott az a tervezés, amelyik a vízumdíjak növekedésére alapoz.

Mindezek alapján gondoljuk azt, hogy érdemes lenne a Pénzügyminisztériumnak a külügyi fejezetet is még egyszer átgondolnia.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)