Felszólalás adatai

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt elkezdeném azt, amivel készültem, Pálffy képviselő úr előző felszólalásához szeretnék egy megjegyzést fűzni. Nagyon remélem, hogy a dodzsemes példája a szocialista frakcióra vonatkozott. A mi példánkat én egy vasúti példával szeretném érzékeltetni. Mi vagyunk azok, akik egy leszakadt híd felé robogó vonat előtt lévő váltót próbálunk jó irányba rugdosni a támadásainkkal.

S akkor rátérek a konkrét felszólalásomra. Józan szociális szakemberi ésszel néztem meg a költségvetést, és ilyen szempontból találtam egypár ellentmondást, olyat, amelyik feloldásért kiált. Milyen jellegűek ezek az ellentmondások? Az egyik ellentmondás oka a kormány és a kormányoldal kommunikációja és a költségvetés számai között húzódik, feszül meg, a másik ellentmondás pedig az igazságtalanság mezején található.

Kezdjük a kommunikációs ellentmondással, ami az én szakterületemet érinti. A kormányzat kitűzött célja és irányvonala az, hogy a megyéket visszaállítsa ugyanarra a rangra, amit az elmúlt nyolc évben a szocialisták elvettek tőle. Ennek következtében arra számíthatnánk, hogy amik regionális intézmények voltak, azok ismét megyei intézményekké és megyei bástyákká változhatnak. Ehhez képest azt tapasztaljuk, hogy a szociális alap- és szakosított ellátások módszertani intézményeinek a költségvetése csökken, mégpedig nem is kevéssel, hanem 52 százalékkal. A bizottsági vitában a kormány szakértői azt nyilatkozták, ez annak köszönhető, hogy a gondozási szükségletvizsgálat kikerült az ORSZI és az ORSZI-n keresztül leosztott feladatként a módszertani feladat köréből. De ez mégsem akkora tétel, hogy 52 százalékos csökkenést eredményezzen, főleg annak tekintetében - ha jól érzékelem és jól látom a kormány intézkedéseit -, hogy a módszertani intézmények és módszertani feladatok is visszakerülnének megyei irányítás alá, megyei hatáskörbe. Ehhez képest az 52 százalék nagyon soknak tűnik.

S akkor térjünk át az igazságtalansággal kapcsolatos ellentmondásokra. Örömmel tapasztaltam azt, hogy a fogyatékossággal élők érdekvédelmi szervezetei jóval nagyobb támogatást kapnak, mint az elmúlt években. 200 százalék a legmagasabb és 76 százalék a legkisebb támogatásemelkedés, amit tapasztalhatunk. Ehhez képest több dolog is hiányzik a költségvetésből, ami ezt a réteget célozná meg. Az egyik nagyon fontos, ami hiányzik, az nem más, mint a civil szféra támogatása. Mégpedig azoknak a civil szervezeteknek a támogatása, amelyek állami feladatokat vesznek át, és állami feladatok átvállalásával a fogyatékossággal élő személyek életminőségén, gondozásán, illetve fejlesztésén dolgoznak és fáradoznak, nem kis befektetéssel, nem kis energiával és - zárójelben megjegyzem - nem kis eredményességgel. Ez az egyik igazságtalanság, amit tapasztaltam.

A másik igazságtalanság visszavezethető a 2009. évi CIX. törvényre, amely 2010. január 1-jén lépett életbe, ez pedig az, ami a szociális törvény bizonyos részeit módosította. Ez alapján bizonyos szociális alapellátások kikerültek az önkormányzatok által ellátandó kötelező szociális alapellátásokból, és a normatív támogatásból kiesve pályáztatás útján kerültek kiosztásra. Ezek nagy része a fogyatékossággal élő emberek életét könnyítené meg. Ilyen például a támogató szolgálat, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, illetve a szociális foglalkoztatás.

Tapasztaltuk azt a kormányoldaltól, hogy egyetlen tollvonással képes törvényeket, polgári szerződéseket felülírni. Ehhez képest a válasz arra, hogy ezt miért nem változtatják meg, hivatkozás ezekre a polgári szerződésekre. Már csak az a kérdésem, hogy miért diszkrimináljuk azokat a fogyatékossággal élő embereket, akik így kiestek a szociális alapellátásból, amikor más esetben tollvonással felülírhatók polgári szerződések, törvények és rendeletek.

Remélem, hogy a feloldásra a válaszokat megkapom a kormányoldaltól. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)