Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint általában minden, a képviselők által benyújtott önálló indítványt, legyen ellenzéki vagy kormánypárti, a kormány ezt a javaslatot is érdemben és tartalma szerint bírálta el, aszerint alakította ki róla az álláspontját.

Azt tudom mondani képviselőtársaimnak, hogy ezzel a javaslattal az a helyzet, hogy kétségkívül egy szükséges hiányt próbál befoltozni a felsőoktatási joganyagon. Hiszen a felsőoktatási törvény korábbi változatai, mind a 2000-es évek elejétől hatályban lévő törvény, mind pedig a 2005-ben elfogadott új felsőoktatási törvény, majd ennek a decemberi módosítása lényegében átmeneti szabályozással, alkalmi, kivételes szabályokkal oldották meg két kivételes helyzetben lévő intézménynek, a Közép-európai Egyetemnek és az Andrássy Egyetemnek a helyzetét. Ezek az intézmények működésük folytán létrehozásuk logikájában eltérő, különböző minőséget képviselnek, mint a magyar felsőoktatási intézmények, elsősorban azért, mert mind a hallgatóik, mind az oktatóik jelenetős része, mind az ott oktatott tananyag eltér, külföldi, illetve nemzetközi mintát követ. Ez egy létezhető intézménytípus. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar felsőoktatásnak érdeke az, hogy nem főszabályként, de fontos és hozzájáruló kivételként létezzenek ilyen típusú intézmények is.

A korábbi esetekben a felsőoktatási törvény ezt lényegében kivétellel mondta, azt mondta, hogy de ezekre az intézményekre nem vonatkoznak szabályok, majd egyszer tessék ezeket szabályozni. Éppenséggel lenne idő erre a szabályozásra, hiszen 2010 végéig kell megszületni ennek a szabályozásnak, de ha erre most van jó javaslat, akkor erről érdemes beszélni.

Ugyanakkor a kormány álláspontja két szempontból lényegesen eltér az előterjesztők álláspontjától. Az egyik kérdés az érintett intézmények köre. Mi azt mondjuk, hogy normatív szabályozásra van szükség, de ennek a normatív szabályozásnak kizárólag a Magyarországon működő, magyar jogalanyisággal rendelkező és valamilyen különleges államközi szerződésben ezt a nemzetközi státust elnyerő intézményekre szabad vonatkoznia. Tehát ez nem lehet egy tömegesen megjelenő intézménytípus. Nem feltétlenül csak erről a két intézményről lehet szó, hiszen talán képviselőtársaim is tudják, hogy folytak egy időben nagyon intenzív tárgyalások egy frankofon egyetemi központ kialakításáról is Budapesten. Ennek is lenne értelme, és ez is komoly lehetőséget jelenthetne a magyar felsőoktatásnak, de nem is kívánjuk parttalanná tenni, vagy mondjuk azt legalábbis, hogy nagyon szélesre tárni ezt a kaput, ezt úgy tudjuk csak támogatni, ha ez egy kivételes intézményforma.

A második kérdés pedig az, hogy melyek azok a típusú... - és hozzá kell tennem még egy fontos mondatot, hogy azt elképzelhetetlennek tartja a kormány, hogy ezek az intézmények ne a magyar jog alapján működjenek, tehát ne legyen olyan alanya ezeknek az intézményeknek, amely a magyar jog alapján működik. Tudjuk, hogy van ettől eltérő szabályozás gazdasági szervezetek esetében, de ilyen értelemben határozottan az az álláspontunk, hogy akkor kényszeríthetőek ki a felsőoktatásra vonatkozó egységes szabályok - félreértés ne essék, ezek az intézmények is döntően a benyújtott törvényjavaslat szerint is a magyar jogrend és a magyar felsőoktatás szabályai szerint működnének, de ezek a szabályok akkor kényszeríthetőek ki, és akkor érvényesíthetőek -, ha az intézmények alapvető jogalanyisága magyar vagy a magyar jog alapján álló.

Más oldalról pedig - és ebben én nagyra értékelem az előterjesztő képviselők kompromisszumkészségét - valóban azt gondosan kell megválogatni, hogy mik azok a kivételek, amelyeket az intézmények nemzetközi jellege és státusa indokol, és ahol érdemes megadni a kivételt, és melyek azok a területek, ahol nem lehet a magyar jog szabályai, akár a felsőoktatási törvény, akár más jogszabályok szabályai alól kivételt adni, például azért, mert az intézmény megbízható működését vagy éppen a számonkérhetőségét, a munka átláthatóságát veszélyeztetné.

Összefoglalóan tehát azt mondjuk, hogy azt a szándékot a kormány támogatja, hogy szülessen olyan szabályozás, amelyik a nemzetközi felsőoktatási intézmények jogi helyzetét rendezi. Úgy gondoljuk, hogy erre az intézménytípusra, ezekre az intézményekre szükség van. Arra kérjük mindkét oldalt, hogy ebből az ügyből most kivételesen ne a szokásos politikai értelmetlen vita keletkezzen, hanem próbáljunk olyan kompromisszumot keresni a különfajta és különféle megközelítések, egyébként önmagukban logikus megközelítések között, amelyik egy jó kompromisszumot, egy jó középutat jelent, mert nyilván itt érthetően szólnak érvek a nagyobb verseny a nemzetközi felsőoktatásban vagy a nem magyar felsőoktatási intézmények megjelenése mellett is. Hiszen ezekkel ma is versenyeznek a magyar felsőoktatási intézmények, például úgy, hogy a hallgatók elmennek külföldre, ha nem találnak színvonalas intézményt itthon. De szólnak amellett is érvek, hogy ne jelenjenek meg a magyar felsőoktatásban magyar intézményként vagy magyar jog alapján álló intézményként bizonytalan minőségű intézmények, olyan intézmények, amelyek mögött nem áll kellően megbízható színvonal. És bizony szólnak amellett is érvek, hogy a felsőoktatás alapvetően magyar állami feladat az alkotmányból következő módon is, ezt a magyar államnak el kell látnia, ami azt is jelenti, hogy érdekünk és feladatunk a magyar felsőoktatási rendszer védelme és jó működtetése. Ebben van helye a nemzetközi intézményeknek, de ezek a nemzetközi intézmények nem fojthatják meg, és nem tehetik tönkre a magyar felsőoktatást.

Szóval, e között a sok jogos szempont között javasoljuk azt, hogy próbáljunk jó kompromisszumot találni, és módosító indítványokkal arra találjunk jó megoldást, hogy hogyan lehet az eredeti célokat elérni anélkül, hogy negatív, káros hatások keletkeznének.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(19.00)