Felszólalás adatai

Az LMP képviselőcsoportjából Mile Lajos képviselő úr: "A stílus és az ember" címmel jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem azért kértem szót, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos ügyekről beszéljek önöknek, még csak nem is az EU-s támogatások sorsát fogom felhánytorgatni. Majd később. Még csak nem is arról szeretnék beszélni, hogy milyen törvényhozási és intézményfarigcsáló eszközökkel szűkítik önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a polgárok részvételi lehetőségét a közéletben. Fogunk róla beszélni, később. Azt nézzük meg, hogy mindezt a nagy államalkotó munkát önök hogyan is végzik. A formákra figyeljünk most!

Az LMP is többször kifogásolta, ám nem nagyon van olyan érdekelt fél az ország határain belül és kívül, aki ne tette volna szóvá, hogy önök egyéni képviselői indítványok tömegével alakítják át az ország törvényes rendjét. Bármelyik képviselő javaslatára beleavatkoznak alapvető szabadságjogokba, egy mozdulattal elvesznek életlehetőségeket polgártársaink jelentős csoportjaitól. Talán csak a Halotti beszédet nem módosították még egyéni képviselői indítvánnyal, de nem szeretnék tippeket adni. Tudjuk, hogy ennek nem a képviselők fékezhetetlen törvényalkotói kreativitása az oka, hanem az a fránya Házszabály, amely bizonyos helyeken az önök számára visszatetsző módon belepiszmogási lehetőséget biztosít a parlamenti ellenzéknek. Sőt még a szakmai és érdekvédelmi szervezetek is beleokvetetlenkedhetnek a tökéletesbe. Kinek hiányzik ez? Ez a sok macera?

Ha nem okozna egyelőre megoldhatatlannak látszó jogelméleti nehézséget, nyilván bevezetnék a szövegezés előtti végszavazás intézményét is. Biztosan igézően hatékonynak tűnne, ám azért nem lenne túl elegáns. Bizony a rendeleti kormányzás ötletével sem kockázatmentes kacérkodni. Ahogyan az sem elegáns, ha a parlamenti kétharmad birtokában a buldózer árnyaltságával nyúlnak a törvényhozás eljárásrendjéhez, és a ketrecharcosok finomságával kezelik a parlamentarizmus szabályait. Az erőfölény mutatja meg igazán, hogy ki miképpen viszonyul alapértékekhez. Ha valaki nem az arányok kényszere miatt törekszik az együttműködésre, hanem a belátás ösztönzi erre, mert drága neki a parlamentarizmus, annak szabályai, minősége, nos, akkor valódi demokratáról beszélünk. Ha önök tényleg belakják a rendszerüket, nem lehet messze az idő, amikor egy szaktárcájuk a szakmai egyeztetésre vasárnap éjfélre fogja összehívni az érdekelt szervezeteket. Ha egyáltalán. S lehetőleg a Csepel-sziget déli csücskéhez, valamely kies fövenyre. Nyilván az is meg fog felelni az egyéni képviselői kezdeményezésre módosított jogalkotási törvénynek.

Jóval többről van tehát szó, mint jólneveltségről, a megfogalmazások kifinomultságáról. És nem is A szegény kisgyermek panaszaiból idézek. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, többségükben vagy túl fiatalok ahhoz, vagy egész más politikai vizeken eveztek, hogy emlékezzenek arra, amikor a Fidesz vezérkarában divat volt a politikai problémákat a következő mondattal kezelni: verbálisan áthidalható. Ez még nem végzetes egy kicsiny ellenzéki pártnál. Önök azonban most a verbális áthidalás rendszerét öntik betonba. Ráadásul a verbális áthidalások színvonala is mintha hanyatlóban lenne. Egzotikus képviselői mismásolások próbálják elfedni a szimpla gyomorforgató erőszakot. Az ellenzéki kérdésre adott kormányzati válasz az államtitkári szépség és intelligencia, valamint a kormányfői érinthetetlenség dicsőítésévé válik. Még akkor járunk a legjobban, ha csak megsértődik a felvetések miatt valamelyik érzékeny lelkületű kormánytisztviselő, ám ennél gyakoribb a lekezelő, pökhendi megnyilvánulás, a kioktatás. A faragatlanság, olykor az otrombaság nem az erő jele.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Nem az a fő baj, hogy ami néha kiesik a szájukon, az kétségbeejtően modortalan. Nem az a baj, hogy előbb beszélnek, aztán gondolkodnak. Hanem az, hogy érzékelhetően épp az van a fejükben, amit kimondanak, és úgy van a fejükben, ahogy kimondják. Vagy még úgyabbul. Sokat adnék azért, ha önök háromszáz év elteltével elsőként megcáfolnák a francia mondást, miszerint a stílus maga az ember. Jót tenne az országnak. Mindannyiunknak jót tenne. Nem vagyok túl bizakodó, de mégis valami kevés esélyt látok rá.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány nevében, tisztelt Országgyűlés, az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Lehet sok mindenen keseregni, tisztelt képviselő úr, lehet sok mindent rossz szájízzel venni, például azt is, hogy ha valaki ellenzékben van, akkor nyilvánvalóan számára nehéz azt elfogadni, hogy a törvényjavaslatai nem nyernek többséget a parlamentben. De az egyértelmű, hogy Magyarországon olyan jogalkotás zajlik az elmúlt három esztendőben, amely igyekszik az előző húsz év problémáira, a nyolc év rossz irányára és a globális gazdasági válságra is gyors és minél inkább újszerű válaszokat adni, amellyel Magyarország ki tud kerülni egy nehéz gazdasági helyzetből.

Nyilván lehetne ezeket a törvényjavaslatokat még hosszabban megvitatni, nyilván lehetne még több egyeztetést tartani, csak hát az idő sürget, tisztelt képviselő úr, és minél hamarabb kell ilyesfajta jogszabályokat meghozni. Ettől függetlenül én úgy emlékszem, hogy bár rekordszámú törvényt fogadott el ez a parlament a három évvel ezelőtti megalakulása óta, de az Alkotmánybíróság formai okokból igencsak kevés törvénynél mondott ki közjogi érvénytelenséget. Ha az előző kormány időszakára gondol, csak a kormányhivatalok esetében volt két olyan jogszabály, amelyet a kétharmados többség hiánya miatt az Alkotmánybíróság akkor megsemmisített, és még számtalan egyéb példát lehetne mondani. Például a polgári törvénykönyv azért nem lépett életbe, mert bár a vitája elhúzódott a parlamenten belül, mégis hibásan fogadta el a parlament. Ahhoz képest, hogy akkor kétharmados törvények, polgári törvénykönyvek nem csúsztak át a közjogi érvényesség kritériumain, hanem elbuktak útközben az Alkotmánybíróságon, most sokkal jobb minőségű a jogalkotás Magyarországon.

Az egyéni képviselői indítványok számát már sokszor felvetették itt önök. Nem azt mondom, itt a parlamentben sok minden kérdés törvényben vagy országgyűlési normában való szabályozásának hagyománya van, de ne feledjük el, hogy még a honfoglalás időpontját is ebben a parlamentben egy parlamenti vita során döntötték el és helyezték át 895-ről 896-ra az országgyűlési képviselők. Tehát eléggé visszanyúlhat a történelemben, ha olyasfajta példákat szeretne találni, amikor a parlament meglepő dolgokban hozott különböző döntéseket.

Ugyanakkor ha megnézi a mostani időszak statisztikáit, azt látja, hogy körülbelül ugyanannyi kormány-előterjesztés született az elmúlt három évben, mint a megelőző években. Semmivel nem lett kevesebb. Ami a pluszjogalkotást jelenti, a válság miatti, a nyolc év szocialista elhibázott kormányzás miatti, illetőleg a húsz év hiányosságainak pótlása miatti elemeket, például az új alaptörvényt, azokat valóban képviselői indítványra tették meg. De ha végignézi akár Európa, akár Észak-Amerika parlamentjeit, vannak olyan házak, ahol csak a képviselők nyújthatnak be indítványokat.

Önök napok óta citálják a rendeleti kormányzás témáját, és próbálják meg úgy beállítani, mintha az valami szörnyűség lenne. Magyarországon nincs ilyesfajta sürgősségi rendeletalkotás, de van az olasz alkotmány 77. cikkében, ezenkívül van Spanyolországban, Észtországban, Görögországban, Lettországban és Romániában. Ezekben az országokban alkothat törvényerejű rendeletet a kormány, amelyet utána benyújt a parlamentnek, és sok országban elég annyi az érvényességhez, hogy a parlamenthez benyújtásra kerüljön, és a parlamentnek hatvan napja vagy még több ideje van arra, hogy ezt jóváhagyja.

(9.40)

Magyarországon ilyesfajta jogalkotási lehetőség nincsen, nem is adtuk meg ennek a lehetőségét az alaptörvényben. De jó, ha önök tudják, hogy akkor, amikor azt mondják, hogy micsoda jogtiprás lenne, öt-hat európai országban ezzel évek vagy évtizedek óta élnek, és nem tudom, hogy ezek közül az országok közül Lettországot, Romániát, Spanyolországot, Görögországot vagy Olaszországot tartja-e diktatúrának, ahol tehát a jogalkotás menetrendje nemcsak hogy parlamenti vitát nélkülöz, hanem a parlamenti beterjesztést teszi csak szükségessé, és már az előtt életbe lép, s visszamenőleges hatállyal életbe lépnek ezek a jogszabályok öt-hat európai országban. A magyar parlamentben ilyenre példa nem történik.

Nem erőfölénnyel való visszaélésről van szó tehát a kétharmados többség tekintetében, hanem felelősségről. Azért kap valaki többséget a parlamentben és azért kap kétharmados többséget, hogy többségi vagy kétharmados többségi törvényeket hozzon. Ha nem élne ezzel a lehetőséggel, ugyanabba a hibába esnek, mint sok kormány, amelyekre visszamutogatunk az elmúlt húsz évből, hogy lett volna lehetősége javítani a földhelyzeten, a polgári törvénykönyvön, a büntető törvénykönyvön, lett volna lehetősége a gazdasági társaságok számára előnyösebb jogszabályokat alkotni, de mégsem tette meg. Ezt az ő felelősségüknek tudjuk be.

Lehetséges, lehetséges, hogy sok minden van, amit elsőre nem tökéletesen valósított meg ez a kormányzat, hanem utólag korrigálnia kellett. Valóban több ilyen eset előfordult. Nyilván utólag visszanézve mi is jobban tudjuk, hogy pontosan hogyan kellett volna egyes törvényeket megfogalmazni. De azt a vádat, reméljük, nem igazán lehet majd erre a kormányra visszavetíteni, amit szinte minden megelőző kormányzatra lehet, hogy volt egy lehetősége, hogy az ország polgárainak életén javítson, akár rezsicsökkentéssel, akár EU-s források hatékonyabb felhasználásával, akár sok minden más (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) téren, és nem tette meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai