Felszólalás adatai

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Gratulálok ezen az úton és módon is a megválasztásához, kinevezéséhez.

Tisztelt Képviselőtársak! Tulajdonképpen örömmel hallottam Hargitai képviselőtársam felszólalását, aki már abban a fázisban megelőlegezte, hogy a mai adóvita egy kicsit párbeszéd jellegűvé válhat, bár azt hiszem, hogy sem tartalmában, sem stílusában nem egészen erre a később kialakult vitára gondolt. Egyébként én magam is így készültem, és örültem ennek a felvetésnek, s egy picit a korábban elhangzottakra reflektálva próbálok néhány kérdést kifejteni.

(14.00)

Az első ilyen témakör, amihez hozzányúlnék, hogy most éppen a 2009-et érintő adóváltozásokról beszélünk, hiszen a kormány bejelentette, hogy a későbbi időszakra vonatkozó terveit kiemeli ebből a jogszabálycsomagból, és a közeljövőben, nyilván átgondolva, átértékelve, ismételten benyújt egy tervezetet. De felvetődött az, hogy miért kell ezt most, tavasszal benyújtani. Miért nem ér rá később, amikor esetleg informatívabb, jobban tájékozottabb állapotban lehetünk az éppen aktuális folyamatok tekintetében? Nos, azért, gondolom én, mert nem érünk rá várni. Az időnek ugyanis ára van. Miben mérjük ezt az árat? Már elemeztük, hogy most a 2009. évi adóváltozásoknak mi lehet a forrása. Láttuk, hogy csak adóváltozás lehet az adócsökkenés forrása. Ez teremti meg azt a nagyjábóli egyenleget, amiből ki tudunk mozdulni.

De mi lehet a jövőben egy mindenki számára fontos adócsökkentésnek, egy tényleges, kifejezett adócsökkentésnek a forrása? Látjuk, hogy a költségvetés egyensúlyban tartását, tehát nem az adók egyensúlyban tartását, különféle, az elosztórendszerekben való ésszerűsítés, takarékosság, megszorítás, ki hogy szereti használni ezeket a szavakat, ezekből tudják biztosítani az általános, a világgazdasági válság okozta recesszió, csökkenés következtében. Magyarország számára nagyon fontos, hogy minél hamarabb elhagyhassuk azt a felárat, amit a költségvetésben meg kell fizetnünk, hiszen a szomszédainkhoz képest, például a visegrádi országokhoz képest négyszer-ötször drágábban finanszírozzuk az országot, hogy ne az Egyesült Királyságot mondjam példának, ahol tízszer nagyobb a finanszírozás költsége; tehát itt kereshetjük azt a forrást, amivel ha minél hamarabb helyreállítjuk a nemzetközi pénzvilág bizalmát, az ország finanszírozásában játszott szerepét visszaállítjuk, annál hamarabb keletkezik forrás az adócsökkentéshez.

(A jegyzői székben V. Németh Zsoltot Béki Gabriella váltja fel.)

Magyarországon a jegybanki alapkamat csökkenésén keresztül lehet a finanszírozást követni, ha felszínesnek is tűnő, mégis egyszerű magyarázatképpen ezt tudjuk mondani. Egy százalék jegybanki alapkamat-csökkenés százmilliárdos nagyságrendű pénzt takarít meg számunkra a költségvetésben, és ennyivel több forrást biztosít olyan adó- és járulékintézkedésekre, amiket vagy mi, vagy mások, de szeretnének meglépni. Ezen az úton kell tehát tavasszal elindulni, hogy minél hamarabb odaérjünk.

További ilyen felvetés volt, hogy az adóváltozásoknál az áfa mértéke miért úgy alakul, ahogy alakul, és lesz-e kompenzációja például az önkormányzatoknak. Itt megéltünk sokan egy áfacsökkentést 25 százalékról 20 százalékra. Ekkor, emlékezzünk vissza, nagyon sokan itt ültünk talán akkor is: mi volt ennek az indoka? Mi volt annak az előzetes kritikája, hogy Magyarországon 25 százalék a normál adókulcs? Hogy olyan nemzetközi versenyben, olyan nemzetközi környezetben vagyunk, ahol a fogyasztás elvándorol az országból, benzint már a szomszédos országokban vásárolnak, a bevásárlóturizmus feléledni látszódott, ezért nekünk is közelíteni kell ahhoz az ország határának környékén kialakult áfaszínvonalhoz, ami mondjuk, Szlovákiában 19 százalék volt akkor, most is annyi. Ezért tehát a kormány megkísérelte ezt az utat.

Részben értékelhetjük persze úgy, hogy ez nem tökéletesen sikerült, hiszen lenyelték a kereskedők az áfacsökkenés nagy részét, részben értékelhetjük úgy, hogy a mostani helyzetben a stratégia helyes, és mivel fogyasztási és vagyonadó nagyon kevés számosságú van a magyar adórendszerben, ezért ugyan mi máshoz lehet nyúlni. Az irány tehát helyes, a mértéken pedig lehet vitatkozni. A jelenlegi mérték a törvényjavaslatban 23 százalék, ismerjük már a többletre, a 25 százalékos emelésre vonatkozó kormányzati szándékot. Természetesen a párhuzam az, hogy a gazdasági válság is jóval mélyebb recessziót idézett elő, tehát sajnos ebben a tekintetben is mélyebben kell vagy erőteljesebben kell ezeket a lépéseket megtenni.

Teljesen nyilvánvaló, a kérdést magát nem is értem, hogy miért pont az önkormányzatoknál kellene ezt kompenzálni. A munkavállalóknál, a nyugdíjasoknál, a gazdagoknál bárki is gondolt rá, hogy kompenzálja? Miért pont az önkormányzatoknál kellene kompenzálni? Az önkormányzatok is részei az államháztartásnak. Ha a központi államigazgatás nem keresi a forrását, hogy őt ki kompenzálja, az önkormányzatok se keressék! Ők ugyanolyan takarékosak, megszorítók és ebben a tekintetben határozottak legyenek a racionalizálásban, mint amennyit elvárunk az államtól, a kormánytól vagy éppen saját magunktól.

A kis- és középvállalkozók vonatkozásában felvetődött, hogy micsoda teher az ő számukra a 19 százalékra javasolt, tehát 3 százalékkal növekvő társasági nyereségadó. Nem túl hosszan elgondolkozva, adatokkal most nem tudok szolgálni, de a korábbi időszaki adatokat jól ismerve azt tudom mondani, hogy azért nem alapvetően ez a szektor fizetett társasági nyereségadót. Nem állítom, hogy nem fizetett, de nem alapvetően ez a szektor fizetett társasági nyereségadót. Azzal riogatni őket, hogy akik veszteségesek voltak, vagy veszteséget mutattak ki, vagy éppen valahol nullszaldó körül megoldották, vagy éppen a minimáladó-bevallás miatt azt a 2 százalékot bevallották, azt gondolom, ez nem a jó nyom ennek az adólépésnek az ellenindoklásában. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy az első 50 millió adóalap után 10 százalék - igaz, más feltételek is vannak - az adófizetési kötelezettség, ami alapvetően pont ennek a kkv-szektornak a jelenlegi helyzethez és majd a 19 százalékos mértékhez igazítva is majdnem kétszeres előnyt jelent a társasági nyereségadó megfizetésében.

Fogyasztásösztönzés, és itt a szlovák és a cseh példa lebegjen előttünk. Persze egy picit kinyitok. Itt még elhangzott az is, hogy növeljük a hiányt. A hiány növekszik. Nagyon sok országban. Például Izlandon, ahol bekövetkezett az államcsőd, 30 százalékos GDP-arányos hiány lesz. Hallottuk már itt az MSZP vezérszónokától, hogy az Egyesült Királyságban, de én hozzáteszem, hogy az éltanulónak nevezett Írországban is a gazdasági válság, tehát nem a keresletösztönzés, a fogyasztásösztönzés következtében, hanem a válság okozta hatások eredményeképpen 10 százalék fölé emelkedik a költségvetés hiánya. Most sokkal több példát nem akarok mondani; ehhez képest a cseh példa, ahol 3-4 százalékra akarják megemelni a fogyasztásnövekedést, nagyon-nagyon szerény fogyasztásösztönzés akar lenni. Valószínűleg a válság simítására, tompítására alkalmas, de a problémák megoldására nem alkalmas. Magyarország ráadásul egy lépéssel hátrébb van, ami sajnálatos, de így van. Mi éppen szeretnénk kikerülni a túlzottdeficit-eljárásból, nem pedig bekerülni a hatálya alá. Az Unióban elmondták a tisztségviselők, hogy megspórolni nem lehet, aki túllépi a 3 százalékot, az ellen eljárás indul, legfeljebb a válságra való tekintettel most nem olyan szigorúan fogják elbírálni annak hatásait.

(14.10)

Ugyanakkor azt is hallottuk, hogy a környező, a visegrádi országok újraelosztási aránya hogyan viszonyul a magyarhoz, és ezen belül például a szociális kiadások fele mértékkel bírnak, mint itthon. Ők növelnek, mi csökkentünk, valószínűleg majd valami optimális pontnál találkozunk. Én legalábbis ezt merem gondolni a kialakult helyzetről.

És végül az ingatlanadó volt még egy olyan felvetés, amiről azt gondolom, hogy általában megint az irányt helyesnek kell gondolni. Talán ellenzéki kollégák sem ebből az aspektusból kritizálták, a többit meg majd akkor vegyük elő, amikor a részletek is megismerhetővé válhatnak, amikor majd látjuk, hogy az ingatlanadó egy részét - nevezetesen a felét - azok, akik jövedelemmel rendelkeznek, akik személyi jövedelemadót fizetnek, azok majd leírhatják a személyi jövedelemadójukból, és így össze fog érni a fekete-, szürkegazdaság elleni harc, az arányos közteherviselés és a munkát, a jövedelmet terhelő adók felől a vagyoni típusú és a fogyasztási típusú adók felé történő terelés jegyében az az egyensúly, ami hosszabb távon is megalapozhatja Magyarország versenyképességét, és a recesszióból való kilábalás pályáját gyorsíthatja.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)