Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Az előterjesztéshez érkeztek módosító javaslatok, ezért a részletes vitára bocsátásra, valamint a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5585. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/5585/53. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a részletes vita három szakaszból álljon. Felkérem Balogh jegyző urat, hogy ismertesse a javasolt vitaszerkezetet.

BALOGH LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vita javasolt szerkezete a következő.

Az első vitaszakaszban az általános rendelkezések, valamint a követelmények megsértése miatt indított eljárások szabályainak módosítását indítványozó javaslatok vitájára kerül sor, az ajánlás 2-28. pontjai alapján, valamint az ezekkel összefüggő 36. és 48. pontok szerint. Tartalmukra figyelemmel ugyancsak ebben a vitaszakaszban szerepelnek a 41., 43., 44., 45., 46., 47., 49. és az 50. pontok is.

A második vitaszakaszban a követelmények érvényesülési lehetőségeinek szabályozását tartalmazó rendelkezésekhez, valamint az esélyegyenlőségi program szabályaihoz érkezett módosító javaslatok szerepelnek, a 29-39. pontok alapján, továbbá a 40. és a 42. pontok szerint.

(19.10)

Az utolsó vitaszakaszban kerül sor a preambulumot érintő módosító javaslat megvitatására, melyet az ajánlás 1. pontja tartalmaz.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Ezt kézfeltartással tudják jelezni. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványt elfogadta.

Mielőtt megnyitnám a részletes vitát, felhívom a képviselők figyelmét, hogy a hozzászólásuk elején jelezzék, hogy mely módosító indítványokhoz kívánnak hozzászólni.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 2-28. pontjai alapján, valamint az ezekkel összefüggő 36., 48. pontokról, továbbá a 41., 43., 44., 45., 46., 47., 49. és az 50. pontok szerint.

Írásban előre jelentkezett Bernáth Ildikó, illetőleg Németh Erika. Bernáth Ildikó jelezte, hogy az első vitaszakaszhoz kíván hozzászólni, Németh Erika viszont nem jelezte, hogy mely részhez. Először Bernáth Ildikónak adom meg a szót. Felhívom a figyelmet, hogy öt perc a hozzászólására rendelkezésre álló idő.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Az első szakaszban, bár több módosító javaslatot nyújtottam be, de az idő rövidsége miatt összesen ebben az öt percben két módosító indítványomról kívánok bővebben szólni. Az egyik az ajánlás 13. pontja, a másik pedig az ajánlás 46. pontja alatt található meg.

Az ajánlás 13. pontja arra vonatkozik, hogy azok a törvényjavaslatban szereplő, a hátrányos megkülönböztetést megszüntetni kívánó esetek bővüljenek eggyel, mégpedig a lakóhely szerinti hátrányos megkülönböztetés. Javaslatomat azért tartom kiemelten fontosnak, hiszen valamennyien ismerjük és tudjuk azt, hogy a vidéken élő emberek, pusztán azért, mert vidéken élnek, eleve hátrányos helyzetben vannak. Különösen igaz ez azokra az emberekre, akik nemcsak vidéken, de még falun is élnek és laknak.

Hátrányos helyzetben van a gyermeke, mert a közeli városban működő iskolákban nem szívesen látják őket az ismert finanszírozási nehézségek miatt, hátrányos helyzetben van, hogy ha munkahelyet keres magának, mert a munkáltató nem szívesen fizeti a munkába járással kapcsolatos utazási költségeket, és különösen hátrányos helyzetben van, hogy ha a fizetéseket összehasonlítjuk a fővárosban vagy a nagyobb városban dolgozó emberek fizetésével. Még ennél is nehezebb helyzetben van akkor, ha ez a vidéken vagy falun élő ember nő, ráadásul egy kis faluban él vagy lakik, hiszen az alacsony fizetéséből következik, hogy ha egyszer eljut a nyugdíjaskorba, akkor nyilvánvalóan a nyugdíja is kevesebb lesz. Még nehezebb helyzetben, hátrányos helyzetben van akkor, ha még fogyatékos is, vagy ha romáról van szó.

Azt gondolom, hogy a lakóhely, mint olyan, nem okozhat senkinek hátrányos megkülönböztetést akkor, ha tanulni, dolgozni, egyszerűen csak megélni akar.

Az ajánlás 46. sorszáma alatt szereplő javaslatom nagyon röviden arról szól - mármint a benyújtott javaslat -, miszerint tilos közzétenni olyan reklámot, amely a nőt mint szexuális tárgyat ábrázolja, vagy amely a nők és az időskorúak méltóságát sérti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik részt vettek az általános vitában, akár azért, mert hozzászóltak, akár azért, mert végighallgatták a vitát, azok bizonyára emlékeznek arra, hogy elmondtam, milyen megalázó, a nőket mélységesen sértő reklámok szerepelnek nap mint nap a különböző televíziós csatornákon. De elég, ha kimegyünk az utcára, a közterekre, akkor is ugyanolyan plakátokkal szembesülünk, ami a nők méltóságát, emberi méltóságát és női mivoltát sérti.

Most ezzel kapcsolatban nem kívánok példákkal élni, bár számos ilyen példát tudnék felhozni. Arra azért hadd hívjam fel az önök figyelmét, hogy a CEDAW-egyezményhez Magyarország is több mint tíz éve csatlakozott, illetve elfogadta; ennek a CEDAW-bizottságnak a 19. általános ajánlása a következőket tartalmazza többek között: “A részes államok tegyenek hatékony intézkedéseket azért, hogy a média tartsa tiszteletben a nőket, és segítse elő a nők tiszteletben tartását.ö

Az államtitkár úrhoz szólnék egy-két mondattal. A vita során hátrafordulva megnyugtatott engem arról, hogy a reklámot illetően egyetértünk, a tárcának, illetve önnek is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezzel kapcsolatban azonos a véleménye, mélységesen fájlalom, hogy a bizottsági üléseken a tárca képviselője arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a módosító javaslatomat nem támogatják. (Dr. Hankó Faragó Miklós jelzésére:) Majd két percben folytatom még. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Harrach Péter képviselő úrnak adom meg a szót, ötperces időkeretben.

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Részletes vitáról lévén szó, az ajánlás 7. pontját viselő módosító javaslatról szólnék, amely a 6. §-t egészítené ki egy rövid betoldással. Ez a 6. §, amely visszautal a 4. §-ra - és a 4. §-ban többek között közoktatási és felsőoktatási intézmények szerepelnek, mint amelyek az egyenlő bánásmód követelményeit kötelesek megtartani -, a 6. § a kivételekről szól, hogy nem terjed ki a törvény hatálya - felsorolások következnek, ide jönne a betoldás - az egyházi jogi személyre.

Néhány mondattal engedjék meg, hogy megindokoljam ezt a módosító javaslatot. Mindnyájan tudjuk, hogy az egyházak szentnek és sérthetetlennek tartják az emberi személy méltóságát. Tanításuk szerint ebből fakadnak az emberi jogok, persze a kötelességek is és a közösségek tisztelete is. Ez az értékrend tehát az egyenlőséget hirdeti, ezért fontos számára az ilyenfajta törvényi szabályozás; pontosabban a törvényi szabályozás, de nem az ilyenfajta törvényi szabályozás.

Mi a probléma ezzel a szabályozással? Engedjenek meg egy nagyon általános megjegyzést, ami első pillanatra talán nem is a részletes vita témája, és az előbbi napirendi pont is egy pillanatra ezt az általános megjegyzést keltette bennem. Akkor, amikor tömegesen sérül az erkölcsi érzék vagy gyengül, akkor megjelenik a jogi túlszabályozás. A jogi túlszabályozás azonban az életet nem képes szabályozni, mert az élet szabályozására az egyéni és közösségi életet irányító normák tisztelete és az ehhez kapcsolódó normális jogi szabályozás képes. De ha bármelyik hiányzik, akkor bizony szinte lehetetlen vállalkozásba kezd bele az ember. Egy olyanfajta erkölcsi magatartás, amelynek természetes az emberi méltóság tisztelete, ebből fakadóan az emberi jogok tisztelete, ami az ember egészét és nem csupán egy-egy szeletét nézi... - annak talán nem is kell az esélyegyenlőségről törvényt alkotni.

Még egy megjegyzést engedjenek meg. Úgy érzem, hogy - bár tiszteletben tartva az európai megnevezést - talán esélynyújtásról, esélyteremtésről reálisabb szólnunk, hiszen tudjuk, hogy az esélyegyenlőséget soha nem lehet elérni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell megcéloznunk ezt.

Tehát visszatérve a részletes vita témájára és erre a módosítóra: mi azt szeretnénk, ha a törvény betűje, és ezzel módosulva valamelyest a szelleme is, természetesnek tartaná, hogy például amikor egy oktatási intézménybe felvesznek egy pedagógust, és az az oktatási intézmény elkötelezett valamilyen irányba, akkor ne lenne akadály annak az elkötelezettségnek a megkövetelése.

(19.20)

Úgy érzem, hogy ez a módosítás, ez az apró betoldás ezt a célt szolgálja, és ezért kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a módosítót.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egyszer megkérdezem, hogy Németh Erika kíván-e hozzászólni, mert nem jelölte meg, hogy melyik vitaszakaszhoz. Ha most kíván, akkor azt jelezze, mert akkor megadom a szót. (Németh Erika: Nem.) Tehát az első vitaszakaszhoz nem kíván hozzászólni, hanem a későbbire vonatkozott az írásbeli jelentkezés.

Akkor a további sorrendben adom meg a hozzászólásra a lehetőséget. Kétperces hozzászólások vannak, az első Soltész Miklós képviselő úr, Fidesz.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Szeretnék egy segítséget megadni ehhez a módosító indítványhoz. Három egyház, illetve egy felekezet vezetője írt egy levelet dr. Gulyás Kálmán államtitkár úrnak, melyben kérik, illetve fölhívják a figyelmét a törvénytervezet ezen pontjára és a változtatásra, mely szerint az egyházi jogi személyekre is kiterjedne, ami egyházaink számára elfogadhatatlan, s amire az Európai Közösség Tanácsának vonatkozó irányelvei sem kötelezik az egyes országokat. Szeretném külön felhívni a figyelmet az ebben a levélben szereplő, következő mondatra is: ezen felül az állammal kötött megállapodásaink és a lelkiismereti és vallási szabadságról szóló alkotmányerejű, 1990. évi IV. törvény által meghatározott keretek is sérülnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebben a levélben - melyet az aláírók sorrendjében Szebik Imre püspök úr a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről, dr. Veres András püspök úr a Magyar Katolikus Egyház részéről, dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr a Magyarországi Református Egyház részéről, valamint Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató úr a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége részéről írt alá - mindannyian a következőket kérik: a 6. §-ban az egyenlő bánásmód követelménye ne terjedjen ki az egyházi jogi személyekre. Kérem az előterjesztőket, hogy vegyék figyelembe ezeknek az egyházaknak a kérését. Azt, amit Harrach képviselőtársunk elmondott, alátámasztja ez a levél is; mindenképp külön elbánásmódot érdemelnek ők, hitelveikből adódóan eleve az özvegyeket, az árvákat, az elesetteket szolgálják, nem kell őket külön még szabályozni is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szintén kétperces hozzászólásra adom meg a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én még mindig a reklámra vonatkozó módosító javaslatomnál maradnék. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, hogy a jelen lévő férfi képviselők, illetve államtitkár urak közül kinek van felesége, lánygyermeke, de édesanyja minden bizonyára van, kérdezzék már meg tőlük, hogy mégis mi a véleményük azokról a reklámokról, amelyek a nőket úgy ábrázolják, ahogy. Mit szólnak, mondjuk, ahhoz a reklámhoz, ahol egy idős házaspár valami botrányos körülmények között összeverekszik egy zacskó chipsen? Vagy mit szólnak ahhoz a reklámhoz, amelyen egy “terhesö férfi látható, aki az egyik kereskedelmi csatornának a közszereplője? Azt gondolom, szinte biztos vagyok benne, hogy ezek a reklámok nem nyerték el a tetszésüket.

Államtitkár úr, ne haragudjon, de én azt nem értem, hogy ennek a törvénynek miért nem tárgya egy egyszerű mondat elfogadása, amely a reklámtevékenységről szóló törvénybe illeszkedne be, hiszen ez a törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, nagyon-nagyon sok törvényt kíván módosítani ennek a törvénynek a szellemében. Azt hiszem, hogy ez bőven beleférne, arról nem is beszélve, amit az előbb említettem, ezt a bizonyos CEDAW-egyezményt, amely bizony már elég régóta előírta a részes államoknak, hogy a szükséges intézkedéseket tegyék meg.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót az előterjesztőnek, Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én általában nem vagyok híve annak, hogy az előterjesztő a vitában aktívan részt vegyen, és ilyen módon vitatkozzon, de miután harmadszor szólít meg képviselő asszony ebben a témában, és egyszer már válaszoltam, most úgy gondolom, mégis meg kell tennem ezt még egyszer.

Én azt mondtam a múltkor is - bár ezt részben mikrofonon kívül, a teremben egymás között szót váltva említettem meg -, hogy önnel egyetértek abban, amit a reklámok ilyen típusával kapcsolt kritikai észrevételként elmondott. Ezt a véleményemet most is fenntartom. Azonban én úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek a jogi tárgya nem a reklámtevékenység. Önálló törvény szabályozza a reklámtevékenységet. Ennek a törvénynek a hatálya ilyen értelemben nem terjed ki a reklámtörvény hatályára. Éppen az önök részéről hangzik el gyakran az a kritikai észrevétel, hogy nem szabad salátatörvényt alkotni. Mi ahhoz próbáltunk ragaszkodni ennek a törvénynek az előterjesztése kapcsán, hogy csak olyan törvényeket érintettünk, amely törvények ennek a jogi tárgynak az elengedhetetlen köréhez hozzá tartozó területet érintenek, azaz mindenképpen egységesítenünk kell a törvényt. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény nem a reklámról szól, azaz ebben a törvényben nem tudjuk rendezni ezt a problémát.

Ez nem jelenti azt, hogy én érdemben ne értettem volna önnel egyet, de oly sok minden dolog van még, ami megoldatlan a magyar jogrendszerben, és esetleg nem biztos, hogy egyetértünk vele, de ennek a törvénynek nem lehet tárgya. Úgyhogy nagyon kérem, hogy ezt tessék szíves figyelembe venni, mert szakmailag helytelen lenne, ha a reklámtörvényt érintené.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Szabó Erika képviselő asszonynak adom meg a szót, Fidesz.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a vitaszakaszhoz öt módosító indítványt is benyújtottam. Ezek közül a legfontosabb az ajánlás 19. pontja alatt szereplő módosító indítvány, amihez kapcsolódik a 45. és a 47. számú javaslat is. Arról szólnak ezek a javaslatok, hogy az esélyegyenlőség biztosítására a hátrányos megkülönböztetés esetén elszenvedett jogsérelem esetén milyen szerv, milyen hatóság milyen eljárásrendben és hogyan járjon el. Ez az a kérdés, amit az általános vitában is több alkalommal érintettem én is és más képviselőtársaim is, hiszen a javaslatban, amit a kormány előterjesztett, egy kormány alá rendelt hatóság látná el azt a feladatot, ami az ilyen jellegű esetek, a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos esetek vizsgálatára lenne hivatott.

Ezzel szemben a javaslatom szerint az állampolgári jogok biztosa látná el ezt a feladatot, akinek egyébként is az a feladata, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos jogsérelmeket kivizsgálja, és nem példa nélküli - hiszen az adatvédelmi biztosnak már van hatósági jogköre -, hogy hatósági jogkörrel is felruházzuk. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy ezt a hatáskört odatelepítsük, azon túl, hogy ez egy kétharmados törvénnyé válna, és a kormány valamilyen megmagyarázhatatlan indok miatt nem akar kétharmados törvényről tárgyalni az ellenzékkel, nem akar egyeztetni ebben a kérdéskörben, holott az általános vitában Kósáné Kovács Magda részéről is elhangzott, hogy szíve szerint ő is az ombudsmanhoz telepítené az ilyen jogsérelmek vizsgálatával kapcsolatos feladatot. Ha már olyan hosszú ideig húzódott ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése, akkor megérné még azt a pár hónapot, ami az ellenzékkel történő egyeztetés során egy valóban olyan törvény meghozatalát eredményezné, ami a jogsérelmeket valóban orvosolni is tudja.

Ha nem fogadják el a módosító indítványunkat, ezzel a törvényjavaslattal nem oldódik meg az európai uniós elvárás kérdése sem, hiába hivatkoznak rá folyamatosan a törvényjavaslat indokolásában, hiszen ellentétes lenne a 2000/43. számú, a tanács által elfogadott irányelvvel, mert kormány alá rendelt hatóság lenne az a szerv, amely a jogsérelmeket ki kellene hogy vizsgálja.

(19.30)

Tudok róla, hogy van olyan módosító indítvány benyújtva, amely egy önálló országos hatáskörű közigazgatási szervhez telepítené a feladatokat. De mint tudjuk, egy közigazgatási szervnek mindenképpen a kormányhoz kell tartoznia, hiszen a végrehajtó hatalom része és eszköze, nem lehet attól független. Függetlenek a bíróságok lehetnek, a végrehajtó hatalomtól a törvényhozó hatalom lehet, de önmagában egy szerv mindenféle kontroll nélkül nem létezhet a magyar jogrendszerben.

Tehát ennek alapján kérem ismét a kormányt, hogy fontolja meg, gondolja át, és egyeztessen az ellenzékkel, és az állampolgári jogok biztosához telepítse ezt a hatáskört. Azért, hogy legyen idő a felkészülésre és a pontos eljárási szabályok kidolgozására is, a törvény hatályát 2005. január 1-jére javaslom tenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László képviselő úrnak adom meg a szót, MDF.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Magam a 7., 9., 18., illetve az imént is említett 19. és 45. pontokhoz szeretnék hozzászólni. Bevezetésképpen annyit szeretnék megemlíteni, hogy egyik javaslatot sem támogatja a kormányzat, illetve az előterjesztő. Általánosságban azt mondhatom el, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott egyetlen kivételtől eltekintve, egyetlenegy ellenzéki képviselő által benyújtott módosító indítványt sem támogat az előterjesztő, amit rendkívül sajnálatosnak és aggályosnak tartok. Hiszen arról beszéltünk és arról beszélünk örökké, hogy egy nagyon-nagyon fontos, rendkívüli jelentőségű törvényjavaslatot tárgyalunk. Sőt, az általános vitában én magam is elmondtam, és többen elmondtuk, hogy tulajdonképpen ez egy kétharmados törvény kellene hogy legyen, hiszen alapvető alkotmányos emberi jogokat érintő kérdésről, alapvető emberi jogokról szóló törvényről van szó. Erről is vitáztunk az általános vitában, de nem tudta beláttatni velem az államtitkár úr az elmondottakkal, hogy miért kell kivenni ezt a kétharmados törvények alól.

A 7. ajánlási ponttal kapcsolatosan annyit szeretnék elmondani, ami tulajdonképpen Harrach képviselőtársam mondandójához is kapcsolódik, hiszen ugyanarról a módosító indítványról beszélünk: “A törvény hatálya nem terjed ki az egyházi jogi személyekre.ö Így szól a módosító indítványunk. Azt szeretném elmondani és leszögezni, hogy az egyházak jogi státusát tekintve az Európai Unió irányelvei semmiféle direktívát nem jeleznek, nem jelentenek az európai uniós csatlakozásunk számára. Tehát abszolút nemzeti hatáskörben marad ez a terület. Sőt, tulajdonképpen az Európai Unió elfogadott most már egy olyan elvi döntést, hogy a csatlakozások után is minden országban a bevett tradíciók maradnak érvényben az egyházakkal kapcsolatos jogi státust tekintve.

Ezzel összefüggésben szeretnék reflektálni Kósáné Kovács Magdának két, az általános vitában elhangzott megjegyzésére is, kár, hogy sajnos nincs itt közöttünk most. Ő úgy fogalmazott, hogy az egyházak annyira beépültek már a társadalom szövetébe, hogy ezért nem lehet az egyházakat kivenni általánosan a törvény hatálya alól. Én pedig azt mondom, hogy pontosan ezért kellene kivenni a törvény hatálya alól, mert annyira beépültek a társadalom szövetébe. Így, ahogyan most van a törvényjavaslatban, teljesen életszerűtlen az egyházak megjelenése.

Azt gondolom, hogy ha tovább olvassuk ezt a szakaszt, a törvény 6. §-át, illetve a felsorolást olvassuk végig, itt van a családjogi jogviszonyokra, a hozzátartozók közötti jogviszonyra: a törvény 4. §-ának alkalmazása során a társadalmi szervezetek, a jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek tagjai közötti tagsággal összefüggő jogviszonyra, ide nem értve a tagsági jogviszony létesítését, nem vonatkozik a törvény hatálya, nem terjed ki. Hát akkor könyörgöm, az egyházakra, az egyházi jogi személyekre miért nem ugyanilyen módon vonatkozik a törvény?

Kósáné Kovács Magda másik megjegyzésében hivatkozott az alkotmány 70/A. §-ára, amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról rendelkezik. Ez természetesen így van, és így van helyén. Ugyanakkor az alkotmány 60. §-át elfelejtette megemlíteni. Az alkotmány 60. §-a tudniillik a lelkiismereti és a vallásszabadságról rendelkezik, sőt a 60. § 4. pontjában pedig egyértelműen rendelkezik az egyházak autonómiáját alapvetően meghatározó lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az egyházakról szóló törvényre vonatkozóan, ami kétharmados törvény egyébként, '90. évi IV. törvény. Tehát ezért egyszerűen nem értjük, hogy miért nem lehet elfogadni egyrészt az egyházak nagyon súlyos és komoly jelzését és aggodalmát, és nem értjük, hogy miért nem lehet támogatni ezt a fajta megoldást, amit a módosító indítványban jelzünk és javaslunk.

Tehát magyarul fogalmazva, ez az előterjesztett törvényjavaslat ebben a formájában sérti az egyházak autonómiáját, sérti az alkotmányt, és sérti azt a kétharmados törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amely a lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az egyházakról szóló törvényben van megfogalmazva. Tehát magyarul, ez a törvényjavaslat kikerüli az alkotmányt és egy kétharmados törvényt, és egy egyszerű többséges törvénnyel gyakorlatilag megsérti az egyházak autonómiáját.

Majd folytatom tovább két percben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felhívom a figyelmet, hogy nagyon sok jelentkező van, és még csak a részletes vita első pontjainál járunk. Tehát szeretnék kérni mindenkit, természetesen mindenki megkapja a szót, de önmérsékletet tanúsítson mindenki.

Két percben megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, Fidesz.

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Maradnék továbbra is a 6. §-nál, hiszen ehhez jött másik módosító javaslat is, amely egy másfajta szemléletet tükröz. Úgy szól - még mindig az egyházi autonómia védelméről van szó -, hogy az egyházi jogi személynek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira. Tehát magyarul, jól értem-e: egy egyházi iskola egy matematikatanárnál nem támaszthat követelményeket? Mert ha erről van szó, akkor sajnos nincs fogalmuk a módosító benyújtóinak arról, hogy mit jelent egy egyházi intézmény.

A nevelés, amit egy iskola minden egyes pedagógusa végez, az messze több mint az oktatás. Tehát itt valami torz és perverz szemlélet tükröződik; mint ahogy hadd utaljak a gyermeki jogok torz értelmezésére a tanári titoktartás kérdésében. Ugyanaz a hibás, kificamodott, már a liberalizmust is megcsúfoló szemlélet jelenik meg. Vagy arról van szó, hogy azoknak az egyházaknak, amelyek évezredeken keresztül működve őrizték az erkölcsi normákat, a parlament akar normákat adni? Ő akarja megmagyarázni, hogy mit jelent az emberi személyt és a társadalmat irányító normarendszer? Nem szereptévesztés ez, uraim, hölgyeim?

Még egyszer javaslom, nem egy képviselő által benyújtott módosítás, hanem a hívő emberek 95 százalékát képviselő történelmi egyházak kérésének tesznek eleget a képviselők és az előterjesztők, ha ezt az egyszavas módosítást befogadják.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Két percben megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Még egy gondolat Harrach Péter képviselőtársamhoz, illetve önmagamhoz, nem tudtam befejezni az imént, öt percbe nem fért bele. Szeretném ideidézni a sokszor példaként hozott holland törvényt, amely az egyenlő bánásmódról szóló törvény. Ennek a 3. §-a a következőképpen szól: “E törvény nem vonatkozik a) a vallási közösségek és azok független szervezetei, valamint az egyéb lelki közösségek belső szabályaira, b) a lelkészi hivatal betöltésére.ö Azaz teljes mértékben tiszteletben tartják az egyházak autonómiáját, és nemcsak az egyházak lelki életre vonatkozó tevékenységére, területére, hanem az egyházak és az azokhoz kapcsolódó intézmények teljes körére, általános és generális módon, és nem pedig toldozgatással-foldozgatással próbálják megoldani a megoldhatatlant.

(19.40)

Tudom, erre az volt a válasz a bizottsági ülésünkön, hogy ez még az irányelv elfogadása előtt történt, és Hollandiában majd tesznek vagy nem tesznek ilyen, olyan, amolyan lépést. Szeretném még egyszer aláhúzni, hogy semmiféle európai uniós irányelv nem kötelez ezen a területen bennünket. Azt kérem magam is az előterjesztőktől, hogy legyenek szívesek, vegyék figyelembe ezt a módosító indítványt, az egyházak, a hívő emberek véleményét, szándékát, akaratát. Nem értem, hogy a szociális és az egészségügyi törvény után miért kell még egy olyan konfliktushelyzetet teremteni, aminek semmi értelme nincsen?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezsák Sándor képviselő úr következik, Magyar Demokrata Fórum.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önmérséklet jegyében mindössze két ajánlási pontról szeretnék röviden szólni, illetve indokolni Szászfalvi Lászlóval, Ékes József képviselőtársammal közösen beadott indítványunkat. Az egyik az ajánlás 4. pontjában található, és a 4. §-ban hiányolták szakértőink azt, hogy az egyenlő bánásmód követelményét hol kötelesek megtartani, fölsorolás, és hiányolták azt a mondatot: gazdálkodó szervek, ahol az állami és önkormányzati tulajdoni részesedés mértéke meghaladja a 10 százalékot. Annál nagyobb volt a meglepetése, kedves államtitkár úr, a szakértőinknek, ugyanis ez a mondat teljesen illik is az európai uniós jogrendbe. Ugyanis az európai uniós gyakorlatban mindazon vállalatoknál, amelyekben az állam vagy a területi önkormányzatok tulajdonrésszel, azaz irányítási, ellenőrzési jogosultsággal rendelkeznek, a követelményeket is az államigazgatáshoz hasonló mértékben kell meghatározni, s ezt kellene nálunk is megvalósítani. Ezt az Állami Számvevőszék is javasolja, hogy az állami és önkormányzati költségvetésben is szerepeltetni kellene ezeket a vállalatokat.

Tehát ennek a törvénynek sem szabadna elfeledkezni erről a követelményről. Ugyanis nem sokat ér az egyenlő bánásmód megkövetelése a köztudottan gyengén fizetett államigazgatásban, ha ezzel egyidejűleg a lényegesen magasabb fizetésekkel járó vállalatvezetői posztokat mind az állam, mind az önkormányzatok szintjén nyíltan lehet adományozni akár politikai vagy világnézeti meggyőződés szerint. Erkölcstelen magatartásformára nevelhet az, ha az állami vagy önkormányzati vezetők például, amikor délelőtt az államigazgatásban tevékenykednek, akkor betartják az egyenlő bánásmódra vonatkozó előírásokat, délután, ha állami vagy önkormányzati vállalatok problémáiról döntenek, akkor mellőzik ugyanezt. Kérem miniszter asszonyt, illetve államtitkár urat ennek a gondolatnak a megfontolására.

A másik, a bizottsági ajánlás 15. pontjában szerepel egy közösen benyújtott módosító javaslatunk, eszerint a törvény szövegéből javasoljuk, maradjon ki a homályosan megfogalmazott “egyéb megkülönböztetésö tilalma. Ugyanis ez nem egy szokványos törvény, hanem sok esetben bizony megfordul a bizonyítási kényszer. Konkrét vádakra tudna válaszolni a bizonyításra kötelezett, de az egyéb megkülönböztetés vádját csak nehezen tudná kivédeni. Teljesen parttalanná válna a törvény, ha nem konkrétan megfogható, taxatíve felsorolt jellemzők szerint követelné meg az egyenlő bánásmódot, hanem belevenné a megfoghatatlan egyéb megkülönböztetéseket is. Felmerülhet itt még az is, hogy mi értelme van a törvényben szereplő felsorolásnak, miért nem kezdődhet a minden egyéb megkülönböztetés tilalma már a b) pont alatt vagy az a) pont után oly módon, hogy minden további egyéb megkülönböztetés tilos. Előre látható, hogy ez az “egyéb megkülönböztetésö lesz a bíróságokon a legtöbbet vitatott törvényhely, ezért is javasoljuk az elhagyását.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella következik, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány módosító indítványnál szerepelek mint előterjesztő, de most a változatosság kedvéért nem ezekről akarnék beszélni, mert ezek zömmel a tárca egyetértésével születtek, úgyhogy vélhetőleg beépülnek a törvényjavaslatba.

Egy kivétel van, ez az ajánlás 17. pontjában található, ahol arra tettem kísérletet, hogy megszövegezzem azt az elvárásunkat, hogy ne tekintődjön az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének az a döntés, illetve intézkedés, amelyik azt célozza, hogy a nemek tényleges arányának megfelelő képviselet elő legyen segítve az Országgyűlésben, az önkormányzatokban, különböző vezető testületekben. Ezt az első próbálkozásomat a tárca nem fogadta tetszéssel, azóta született egy második javaslat, vélhetőleg az sikeresebb lesz.

Amiről inkább szólni szeretnék, az az ajánlás 9-15. pontjában található módosító indítványok körét érinti. Ez ugyanis a 8. §-t módosítaná, ezek a módosító indítványok a 8. § felsorolásába nyúlnak bele, ahol a hátrányos megkülönböztetés tulajdonságait, jellemzőit részletezi az előterjesztő. Vannak olyan indítványok, amelyek éppen szűkítenék és elhagynának belőle, míg mások bővítenék. Én kapcsolódó módosító indítvány formájában inkább bővíteni szeretném, konkretizálni ezt a felsorolást, külön pontban megemlíteni a kinézettel, illetve a testalkattal kapcsolatos diszkrimináció vagy hátrányos megkülönböztetés tilalmát, illetve az érdek-képviseleti, egyesületi vagy párttagsággal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetést.

Itt szeretném megjegyezni, hogy van az előbb említettek között olyan indítvány, éppen Bernáth Ildikóé, aki az érdek-képviseleti szervek egyikét, egészen pontosan a munkavállalói érdek-képviseleti szervezethez való tartozást egy módosító indítványban már emlegette, és ezt sajnos az előterjesztő nem támogatta, a bizottságok közül egyedül a foglalkoztatási bizottságnál sikerült ezt támogatni. Ezért aztán remélem, hogy itt még további alkudozás mentén talán a tárcával meg tudunk állapodni egy olyan szövegváltozatban, amelyik elfogadhatóbb számunkra.

Megmondom őszintén, hogy én például ezt a javaslatot, amit most benyújtottam, abból az anyagból próbáltam meg indítvány formájában megfogalmazni, amit a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség készített el. (Felmutatja.) Ez összesen egy 72 oldalas nagyon komoly tanulmány, és azt gondolom, hogy ha még a törvényalkotói szakaszban vagyunk, mint ahogy ott tartunk, akkor talán indokolt lenne az itt megfogalmazott javaslatokkal a tárcának, illetve az esélyegyenlőség képviseletében jelen lévő miniszter asszonynak komolyan tanulmányozni ezt a javaslatcsomagot. Az én megítélésem szerint nagyon-nagyon sok alkalmas, használható gondolat van megfogalmazva benne. Kétségtelen, hogy elég későn került a kezünkbe, nekem is csak három napja áll rendelkezésemre, de jó lenne végiggondolni, hogy ha most csináljuk a törvényt, akkor törekedjünk egy picit a jelenleg beterjesztett anyagnál egy tökéletesebb, csiszoltabb joganyag elfogadására.

Sok olyan kérdést is érintenek a jogász kollégák, akik ezt az előterjesztést készítették, amivel nem foglalkozik a javaslat, többek között olyat is, amit magam az általános vitában kifogásoltam, például azt, hogy a sértetteknek járó jóvátételi díjról nem rendelkezik ez a törvény, pedig ez jelentene igazából ösztönzést arra, hogy a sértettek oldaláról felszínre kerüljenek ezek az esetek.

(19.50)

Bírságot emleget a törvény 15. §-a. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Elnök úr, ha lecsenget, kénytelen vagyok majd ismételt felszólalásra szót kérni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Én viszont a megállapodás alapján kénytelen vagyok lecsengetni. Egyébként ezúton is kérném a képviselőcsoportokat, hogy a házbizottságban jelezzék, ha egy-egy vitának nagyobb a vitaigénye, ez nagyjából azért előre sejthető. Ha ott nem jelzik, akkor valószínűleg ezeket az öt perceket mindig jelezni fogja a levezető elnök.

Most két percben Lezsák Sándor képviselõ úrnak adom meg a szót, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Úgy tűnik, a vitaigény nagy, de bennem az előző felszólalás, Béki Gabriella képviselőtársam azt erősítette meg, amit egyébként Szabó Erika elmondott: talán mégis vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot, hiszen felmutatott egy vaskos paksamétát, amelyet tanulmányozni kellene. Szabó Erika is nagyszerűen érvelt amellett, hogy bizony jóval több időre lenne szükség ahhoz, hogy ennek a törvénynek minden részletét alaposan ne csak kitárgyaljuk, de szülessen egy olyan törvény, amelyik hosszabb távon képes rendezni ezt a területet.

Tehát csak megerősítem Béki Gabriellát, és arra kérem, a frakción keresztül próbálja meg a kormányzati oldalt rávenni arra, hogy talán függesszük fel a törvény tárgyalását, tegyük át februárra. Alkalmas lesz a január esetleg akár a bizottsági munkára, akár más szakértői háttérmunkára a vitatott kérdéseket alaposabban elemezni és egy jó törvényt előkészíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percben megadom a szót Harrach Péter képviselõ úrnak.

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Amikor én ülök ott a székben, akkor egészen más gondolataim ébrednek, amikor valaki már megint zongorázik a billentyűkön, de most kísértést érzek erre, nem tudtam ellenállni.

Engedjenek meg két megjegyzést, az egyik az előttem szólóhoz szól. Én is úgy érzem, rendkívül fontos kérdésről van szó, rendkívül kényes kérdésről, ezért talán alaposabb átgondolást, sőt netán konszenzusos megoldást kellene keresni, ezért jó lenne több időt szánni, visszavonva egy új tervezetet benyújtani.

A másik kérdés, ami felmerült, de remélem, igazán komolyan senkiben nem fogalmazódik meg ez az ötlet: a kvótarendszerről van szó. Európában járva, ha jól emlékszem, a stockholmi városházán találkoztam olyannal, hogy ötven férfi és ötven nő ült egymás mellett vagy netán egymással szemben a városházán. Számomra ijesztő volt, hiszen ha valami diszkrimináció, akkor az, hogy nem a rátermettség, hanem a nem dönti el, hogy ki legyen jelölt, ki kerüljön a listára. Én ezt mint diszkriminációt élem meg és nem mint lehetőséget. Úgy érzem, ez a magyar gyakorlattól idegen, és jó is lenne elkerülni, amellett, hogy minden szervezet tegyen meg mindent, hogy az arányoknak megfelelő képviselet meglegyen, de ezt jogi szabályozással kötelezővé tenni, ez számomra ijesztő gondolat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr empátiáját érzékelem. Természetesen én akármeddig elvezetem az ülést, nincsen ezzel semmilyen probléma, csak néha azért vagyok kénytelen figyelmeztetni az idő múlására képviselőtársaimat, mert most a 17 óra 30 percre tervezett napirendi pontunkat tárgyaljuk, és 9 órától kezdve folyamatosan ülésezett az Országgyűlés, és még hat meglehetősen nagy vitaigényű napirendi pont vár megtárgyalásra, ami bizonyos tervezési problémákat természetesen jelez, csak az önmérsékletre való fokozott felhívás indoka a jelen pillanatban ez. Az én ülőképességem a végtelenségig kitart.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két percben Soltész Miklós képviselõ úrnak adom meg a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Béki Gabriella képviselőtársamhoz szeretnék csak nagyon röviden szólni. Statisztikát készítettem: önök benyújtottak több mint tizenöt, inkább húsz módosító indítványt, abból tizenhetet elfogadott az előterjesztő, hármat nem. Mi benyújtottunk majd' harmincat, abból kettőt-hármat fogadott el az előterjesztő, a többit nem.

Kérdezem én az előterjesztőtől: hol van itt az esélyegyenlőség? Hol van az egyenlő bánásmód?

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Valószínűleg a parlamentre nem alkalmazódik ez a feltétel.

Tisztelt Országgyűlés! Németh Erika képviselő asszonynak adom meg a szót, MSZP.

NÉMETH ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már az is jó hír vagy jó helyzet, ha ilyen jókedvűen tárgyalunk egy törvényjavaslatot.

Amit érinteni szeretnék, az elsősorban az ajánlás 6. pontja. Itt több képviselőtársam érintette már ezt. Én is mondanék ehhez néhány mondatot, de biztos vagyok benne, nem fogunk tudni megegyezni, továbbra is csak azt mondjuk, amit jónak látunk azon az oldalon és ezen az oldalon.

Véleményünk szerint a 6. ajánlási pont, amit képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be, jobban kifejezi a szándékainkat. Úgy gondoljuk, ha csak az az egy mondat vagy az az egy szó, az egyházi jogi személyekre vonatkozó rész kerülne kivételre, akkor nem tudnánk ezzel kifejezni azt, amit szeretnénk. Úgy ítéljük meg, az, amit benyújtottunk, maximálisan biztosítja az egyházi autonómiát, az egyházak különleges, törvényes és ésszerű érdekeire tekintettel van, hiszen összhangban a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényben foglaltakkal, az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyokat veszi ki a törvény hatálya alól, és teremt ezáltal alkotmányjogilag is megalapozott megoldást. Én ezzel nem kívánok tovább foglalkozni, sokkal inkább azokkal az ajánlási pontokkal, amelyeket részben Bernáth Ildikó, részben Béki Gabriella érintettek.

Az emberi jogi bizottsági ülésen nagyon hosszú vita volt ezen ötven ajánlási pontról, és ezek sorában, azt gondolom, a legtöbb időben a hatósággal foglalkoztunk, ha jól emlékszem, de jócskán érintettük a 9-14. ajánlási pontokat. Ahogy Béki Gabriella is említette, ezek hol szűkítenék, hol bővítenék az itt szereplő pontokat.

Én csak arra szeretnék kitérni, hogy számomra továbbra is érthetetlen, ellenzéki képviselőtársaim miért szeretnék törölni ebből a törvényből a családi állapotra, a szexuális irányultságra vagy az életkorra vonatkozó részeket.

Amikor múlt héten az általános vitát folytattuk, beszéltem a 45 év feletti nőkről. Ha az életkort itt kivesszük, akkor megint többszörösen hátrányba kerülünk mi, nők. Engedjék meg, hogy itt visszautaljak arra, amire Harrach Péter az imént reflektált. Béki Gabriella módosító indítványa nekem nagyon tetszik. Elfogadom, hogy így, ebben a formájában nem tud ebben a törvényben szerepelni, de nem értek egyet Harrach Péterrel akkor, amikor azt mondja, nem lenne jó, ha a rátermettség helyett a kvóták érvényesülnének. Senki sem mondta azt, hogy a felkészültség és tudás hiányában lévő nőtársaink kerüljenek pozícióba. Tegye a szívére minden férfitársam a kezét: a 80 százaléknyi férfi vagy a többségben lévő közéleti szereplő férfi ugye, mind maximálisan, százszázalékosan felkészült, és a nőkből csak ennyi felkészült van, amennyit itt tetszenek látni. Ezzel én mélységesen nem értek egyet, és ezt diszkriminatív megjegyzésnek veszem.

Béki Gabriella imént említette, hogy a civil szervezetektől egy vaskos véleménysort kaptunk. Igen, a magam részéről rendkívüli módon sajnálom, hogy - közel hatvankét oldalra emlékszem, de teljesen mindegy - ez ilyen későn került hozzánk. Igen, én is úgy gondolom, nagyon sok olyan gondolat van benne, amit be lehetne építeni, meg lehetne fontolni, vagy ki lehetne beszélni. Mondtuk is a civil szervezetek képviselőinek, hogy ez a törvény két hónapja be van nyújtva. Tehát nagyon jó lett volna, ha ezek hamarabb érkeznek, és megfontoltabban lehetne módosító indítványokat tenni. Mi a mai napon néhányat benyújtottunk, de nagyon keveset, mert nem volt elég idő arra, hogy tényleg részletesen átgondoljuk.

Ami a kinézet és a testalkat kérdését illeti - Béki Gabriella említette -, ezzel azért vigyáznék, mert szubjektív dolog az, hogy kinek mi tetszik.

(20.00)

Később majd még, azt hiszem, fogok szót kérni, mert mindjárt lejár az időm, és még a Bernáth Ildikó által elmondottakra szeretnék reflektálni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László képviselő úr ismételt hozzászólásra kért lehetőséget… Elnézést, közben kétperces hozzászólók jelentkeztek. Elnézést kérek a képviselő úrtól.

Megadom a szót Soltész Miklós képviselő úrnak, Fidesz, két percben.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Németh Erika késztetett hozzászólásra. Az egyik: ön azt említette, hogy az önök módosító indítványa - amelyet egyébként nem fogadott el, kivételes eset, hogy nem fogadta el a beterjesztő - egyházi jogi személyekre vonatkozik, és ha egyházi hitéleti tevékenységet folytatnak, abban az esetben ne kerüljenek bele a törvénybe. Azt kell azonban mondjam erre, hogy akár kórházba, akár egy iskolába, akár egy idősek otthonába nem azért viszik az emberek a gyerekeiket, édesanyjukat, szüleiket, nagyszüleiket, mert diszkriminálni szeretnék, hanem azért viszik oda, mert jó a hírük azoknak. És azért jó a hírük, mert egyházi jelleget az ad, hogy az egyházi felfogás, az egyházi stílus és az egyházi emberek érvényesülnek ott. Nekem van egy liberális barátom, aki a nagymamájának pont most keres egy idősotthont, és véletlenül sem más intézményt keres, abban kért segítséget, hogy egyházi intézménybe juttathassa a nagymamáját, hiszen úgy gondolja, és valóban jogosan, hogy ott komolyabb ellátást is kaphat, nagyobb törődést adott esetben.

A másik gondolatom, amit ön Harrach Péternek mondott, a kvótarendszer, illetve ezzel szemben a rátermettség kérdése. Hadd mondjam: én egy kis önkormányzatnak vagyok a vezetője, ahol nyolc asszony, illetve egy férfi dolgozik. Ha most lecserélném azokat a hölgyeket férfiakra, akik most ott dolgoznak, de egyébként nagyon is rátermettek, akkor diszkriminálnám őket, egyik oldalról. De most a férfiakat kell diszkriminálnom azért, mert azok a hölgyek igenis, rátermettek. Tehát nem lehet megállapítani, hogy egy parlamentben, egy testületben, adott esetben egy hivatalban hol találunk rátermettebb hölgyet avagy urat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Németh Erika képviselő asszonynak adom meg a szót azzal, hogy természetesen csak a most elhangzottakra reagálhat a Házszabály szabályai szerint, hiszen erre ad lehetőséget a kétperces hozzászólás.

NÉMETH ERIKA (MSZP): Rendben van. Soltész képviselőtársamnak mondom, hogy nem kell diszkriminálni a férfiakat sem. Itt arról van szó, hogy az arányos közéleti szerepvállalás lehetősége legyen meg a nőknek is és a férfiaknak is. Én pusztán erről beszéltem. (Harrach Péter: A lehetőség megvan.) Nincsen meg, képviselő úr, azért, mert már a jelölésnél is azok döntenek, akik többségben vannak, és ezek férfiak. (Dr. Géczi József Alajos: Ugyan, ugyan!)

Azt gondolom, nem kellene ebbe mélyebben belemenni, csak a Béki Gabriella által jelzett javaslat arra vonatkozik, hogy szeretnénk, ha arányosabb képviseleti lehetőség biztosított lenne. Nem biztos, és biztos, hogy nem csak ez a törvény hivatott ezt elrendezni, hanem nyilván ez más törvényeket is fog érinteni.

Ha csak erre reagálhatok, akkor köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László képviselő úr ismételt hozzászólásra kért lehetőséget. Megadom a szót.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Annyit szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz még, ami az egyházakra vonatkozott, és Németh Erika képviselőtársamra is reflektálva egy picit, aki azt mondta, hogy alkotmányjogilag rendben van a dolog, én azt mondom, hogy pontosan alkotmányjogilag nincsen rendben. Itt két alkotmányos elv ütközésének a tanúi vagyunk tulajdonképpen, és nem lenne jó, ha ez a két alkotmányos elv konfrontálódna. Az egyik a diszkrimináció tilalmáról szól, a másik pedig az egyházak tulajdonképpeni autonómiájáról, illetve a lelkiismeret- és vallásszabadságról, amelyet egyéni és közösségi módon is az alkotmány szerint meg lehet élni. Ez a két alkotmányos elv ütközik.

Azt mondta Németh Erika képviselőtársam, hogy jókedvűen tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. Én jókedvűen javaslom a tisztelt előterjesztőknek, mindannyiunk véleményét figyelembe véve, hogy vissza kellene vonni, és hagyni egy kicsit, hogy még jobbkedvűen tudjuk továbbtárgyalni, továbbgondolni, hogy utána valóban jókedvűek legyünk, és akikre vonatkozik ez az egész törvény, az egész magyar társadalomra, jókedvűen tudjuk megélni ennek a törvénynek a megvalósulását.

Mindazonáltal én még két módosító indítványunkra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet Lezsák Sándor és Ékes József képviselőtársammal nyújtottunk be, az ajánlás 9. és a 18. pontjára.

A 9. ajánlási pont alatt a 8. §-hoz nyújtottunk be egy módosító indítványt, hogy egészüljön ki a törvényjavaslat 8. §-a földrajzi, illetve területi hovatartozás és vidéki származás megfogalmazással. Megítélésünk szerint a beterjesztett törvényjavaslat hordozza az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség alapelveinek egy személyes dimenzióját, amivel természetesen az alapelvek tekintetében egyetértünk. Ugyanakkor azt is látjuk és látnunk kellene mindannyiunknak, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetés nemcsak származásra nézve, nemzetiségre, etnikai vagy vallási hovatartozásra tekintettel valósulhat meg, hanem közösségi dimenziói is vannak ennek, és ez a megkülönböztetés, a közvetlen hátrányos megkülönböztetés igenis irányul vagy irányulhat földrajzi és területi hovatartozásra is. Én azt gondolom, ez is a magyar valósághoz tartozik, és sokkal életszerűbb lenne, ha nemcsak a személyes, perszonális aspektusai vagy dimenziói kerülnének végső soron ebbe a nagyon fontos törvénybe, egy nagy kerettörvénybe, hanem ennek a közösségi és területi dimenziói és aspektusai is.

Az a megítélésünk - ez tény -, hogy a magyar lakosság több mint harmada községekben, több mint kétharmada a fővároson és a nagyvárosokon kívül él. Nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy ma a vidékiség egy sajátos kisebbségi létet jelent Magyarországon. Hátrányos megkülönböztetés ér nagyon komoly létszámokat érintő közösségeket, hátrányos helyzetű térségekről, hátrányos helyzetű régiókról beszélünk. Azt gondoljuk, rendkívül elfogadhatatlan dolog az, hogy ezt a kérdést a magyar politika, a magyar politikai elit, a Magyar Országgyűlés és a magyar kormányzat kifejezetten csak a területfejlesztési törvényen keresztül próbálja valamilyen módon segíteni.

Kisebbségi létet jelent a vidékiség abban az értelemben, hogy rendkívüli hátrányokat szenved például a munkaerőpiacon, a szociális és egészségügyi, illetve oktatási, kulturális és gazdasági, kereskedelmi jellegű szolgáltatások igénybevétele szempontjából is valóságos esélyegyenlőséget kellene megteremtenünk az ezen térségekben vagy ezen régiókban élők számára. Azt gondoljuk, hogy amikor erről a nagyon fontos alaptörvényről beszélünk, ami később egy hivatkozási alap lesz - tulajdonképpen az egyenlő bánásmódnak és esélyegyenlőségnek az alapfilozófiájáról fogunk egy kerettörvényt alkotni -, akkor elfogadhatatlan számunkra, hogy a magyar polgárok valóságos életének ez a dimenziója ne kerüljön bele ebbe a törvényjavaslatba.

Kérjük, hogy a kormány, az előterjesztő és kormánypárti képviselőtársaink vegyék figyelembe és támogassák ezt a módosító indítványt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most az előre is jelzett, ismételt hozzászólásra adom meg a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem akarok abban a kérdésben állást foglalni, hogy vissza kell-e vonni ezt a törvényjavaslatot vagy nem. Számomra az a fontos, hogy jó törvény szülessen ebben a tárgykörben.

Én érzékelem, hogy a kormánynak fontos, hogy ez a törvény megszülessen. Magam is tudom, hogy van egy uniós elvárás e tekintetben, hogy legyen Magyarországnak az egyenlő bánásmódról szóló törvényi szabályozása. Én magam is éppen ezért fontosnak tartom, hogy megszülessen, de határidőt nem ismerek. Tehát én személy szerint nem tartanám aggályosnak, ha nem december 22-én vagy 15-én tennénk - most már csak 22-e jön szóba - rá a pecsétet a törvényre, hanem akár átnyúlna a következő évre. Én ebben nem látnék különösebb aggodalmat.

(20.10)

Számomra is a törvényjavaslat legkritikusabb része ez a hatósági fejezet, a második fejezet tartalmazza ezt a gondolatot, amiről, azt gondolom, a képviselők viszonylag keveset tudnak meg a javaslatból, mert nem kaptunk mellé háttér-dokumentációt, háttértanulmányt, hogy hogyan is fog felépülni ez a bizonyos általános hatáskörrel, ellenőrző közigazgatási szervként megnevezett hatóság, mennyibe fog kerülni ennek a kiépítése, hogyan fog működni. Én magam többek között takarékossági megfontolásokból hajlottam volna arra, hogy a már működő ombudsmani intézmény feladatkörét egészítsük ki. Magam is úgy ismerem a történetet, hogy van rá példa, hogy hatósági jogkörrel is rendelkezik ombudsman, és az előzmények után ehhez még annyit tudok hozzátenni, hogy ha egyszer az ellenzéki oldalon nagy-nagy nyitottság mutatkozik a tekintetben, hogy ilyen kétharmados törvénymódosítást igénylő kérdésben meg tudjunk állapodni, akkor talán érdemes lenne egy egyeztetési folyamatot ezzel kapcsolatban kicsit komolyan végiggondolni.

Bővebben még arról szeretnék szólni, ami tehát itt a hatóság feladatkörével kapcsolatban szerepel, tudniillik az egyik feladat, hogy bírságot szabhat ki, bírságolhat. Nagyon-nagyon szűkszavú ez a kitétel, nem tudjuk pontosan, hogy a bírságolás kire irányul majd: arra, aki a hátrányos megkülönböztetésnek az indítványozója, vagy hogy úgy mondjam, elkövetője, vagy ha munkahelyről van szó, a felettesére, vagy magára az intézményre - jóformán semmit nem tudunk a bírságolás részleteiről. Most lehet azt mondani, hogy majd készül egy végrehajtási rendelet, és majd a részleteket szabályozzuk abban. Azt gondolom, hogy indokolt, ha bennünk, képviselőkben ebben a stádiumban él a kíváncsiság, hogy mi is a szándék ezzel kapcsolatban, és talán néhány gondolat ide, magába a törvényi normaszövegbe is bekerülhetne.

Ugyanígy semmit nem tudunk arról az igen széles intervallumban megnevezett bírságolási összegről, ami 50 ezer forinttól 120-szor 50 ezer forintig, 6 millió forintig terjed; hogy aztán érintsem azt a kérdést is, hogy hogyan is kerül majd ez az összeg felhasználásra: a 19. § rendelkezik arról, hogy ez pedig a központi költségvetést illeti.

Azt gondolom, hogy szerencsésebb lenne az itt keletkező bevételt a köztársasági esélyegyenlőségi programhoz telepíteni, ami önmagában is költségvetési sor, költségvetési tétel, de legalább célzottan nevesíti ezt a feladatkört. Ezenkívül, ha már megnyílik arra a lehetőség, és nagyon helyesen megnyílik arra a lehetőség, hogy társadalmi és érdek-képviseleti szervezet is indíthasson pert közérdekű igényérvényesítés vonatkozásában, akkor talán indokolt lenne az itt keletkező bevételeket az ő kasszájukba vagy a bevételek egy részét az ő kasszájukba irányítani.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a türelmét. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Szabó Erika képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Béki Gabriella, Lezsák Sándor és Szászfalvi képviselő úr mondandójával kapcsolatban úgy éreztem, hogy feltétlenül reagálnom kell, hiszen a képviselőtársaim visszautaltak az én felszólalásomra, miszerint a kormánynak vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot.

Több ok is felsorolásra került már, elsőként az, hogy nem uniós elvárás, hogy ilyen törvény Magyarországon szülessen. Hollandiában van az európai uniós tagállamok közül, az összes többiben nincs. Ha tagjai leszünk az Európai Uniónak május 1-jétől, akkor egyébként is az európai uniós irányelvek kötelezőek lesznek, akár van belső szabályozás a kérdésben, akár nincs.

Számos olyan kérdés vetődött fel, amely nem tisztázott ennél a törvényjavaslatnál. Úgy tűnik, mintha a kormány csak szeretne egy pipát tenni az esélyegyenlőség kérdéséhez, hogy megoldotta, van szabályozás, de valójában nem jelent megoldást azok számára, akik nemük, fajuk, nemzetiségük vagy vallási felekezethez való tartozásuk miatt valamilyen hátrányt szenvednek. A célunk az, hogy ezekben a komoly kérdésekben valóban megegyezéssel olyan megoldás szülessen, ami a sérelmet szenvedettek számára is jogvédelmet nyújt.

Tehát vissza kellene vonni, köszönöm Béki Gabriellának is a megerősítést; gondolkodjunk közösen, az ellenzékkel tárgyaljanak a kormánypártok, és biztos, hogy meg tudjuk oldani ezt a törvényhozási kérdést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Szászfalvi képviselő úr szót kért, de harmadik hozzászólásra nem adom meg a szót, azt ajánlom, hogy kétperceset kérjen; ha ebbe beleegyezik, akkor két percre megadom a szót. Nem kell most megnyomni a gombot, ha bólint egyet, akkor megadom a szót két percre. (Jelzésre:) Igen.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Nagy nehezen eljutottam a 18. ponthoz, és köszönöm a rendkívüli türelmét az elnök úrnak.

A 18. ajánlási pont alatt tulajdonképpen, kapcsolódva Szabó Erika képviselőtársamhoz, Lezsák és Ékes képviselőtársaimmal együtt arra teszünk javaslatot, hogy ez a bizonyos közigazgatási szerv kerüljön ki ebből a törvényjavaslatból; és rögtön szeretnék csatlakozni Szabó Erika képviselőtársamhoz, tehát támogatjuk mi magunk is az ombudsmani intézmény bevonását ebbe a törvénybe, ahogyan többször beszéltünk erről a bizottsági ülésen is. Az emberi jogi bizottsági ülésen egyértelmű és világos lett számunkra, hogy a kormányzat egy kvázi kormányhivatalt szeretne létrehozni, bár ott a kormány képviselője igyekezett alkotmányos, alkotmányjogi, illetve közigazgatási függetlenséget megkülönböztetni. Az álláspontunk az, hogy tulajdonképpen itt alkotmányos emberi jogokról van szó, és ezért semmiképpen nem fogadható el egy közigazgatási kvázi függetlenség, hanem alkotmányos független intézményt kell létrehozni, és csak ez garantálhatja, azt gondolom, ennek a törvénynek a tisztességes és az emberi jogokat érintő kérdéseinek a kezelését.

Azt mondtam el az emberi jogi bizottság ülésén példaként, hogy el tudjuk-e képzelni annak a következményét, ami a 13. § (1) bekezdés a) pontja alapján helyhatósági vagy országgyűlési képviselői választások időszakában történik, különböző ellenérdekű felek egymást fogják majd kérelem és bejelentés alapján kvázi a közigazgatási szerv vagy a hatóság elé citálni. Nagyon-nagyon sok ilyen lehetőséget tartalmaz a mostani törvényjavaslat, tehát kérjük, hogy ezt mindenképpen olyan módon valósítsuk meg, egyeztetéssel a visszavont törvényjavaslat után, amiben, azt gondolom, partnerek vagyunk, hogy teremtsük meg az alkotmányjogi független intézménynek a lehetőségét, amit jelen pillanatban az ombudsmani intézményben látunk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További felszólaló hiányában a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 29-39. pontjai, továbbá a 40. és a 42. pontok szerint.

Írásban előre jelentkezett Bernáth Ildikó képviselő asszony, Fidesz. Megadom a szót, öt percben.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 40. pontjához szeretném elmondani, hogy a módosító indítványom benyújtását mi motiválta.

A törvényjavaslat az esélyegyenlőségi terv elkészítését kötelező módon előírja azoknak a munkáltatóknak, amelyek az önkormányzati szférába tartoznak, illetve ahol az állami tulajdonnak egy meghatározó része játszik szerepet. Ugyanakkor a versenyszféra mint olyan, teljes egészében kimarad, csak lehetőségként említi meg a javaslat.

(20.20)

Azt gondolom, hogy ha van olyan helyzet, ahol hátrányos megkülönböztetés érheti a munkavállalót, gondolok itt most egyáltalán nem elfogulatlanul a nőkre, akkor az pontosan a versenyszféra. Hiszen a versenyszférában jelenik meg legbrutálisabban a fizetések közötti különbség, vagy az, amikor a fiatal nőnek feltett első kérdés az, hogy házas-e és van-e kisgyermeke. A nálánál idősebb nővel szemben pedig egyszerűen az életkoránál fogva jelenik meg a hátrányos megkülönböztetés. Esélyegyenlőségről ez esetben beszélni sem lehet, hiszen be sem kerül a munkáltatóhoz. Az esélyegyenlőségi terv is csak azokra vonatkozik nyilvánvalóan, akik már alkalmazásban állnak.

De mindenképpen fontosnak tartom azt, hogy ez a kötelezettség az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató jogi személyiségű gazdasági társaságoknál és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál kötelezően elkészüljön. Azért, hogy a jelen lévő képviselőket egy kicsit tájékoztatni tudjam arról, hogy hány szervezetet érintene ennek a javaslatnak az elfogadása: gyakorlatilag az 50-249 főt foglalkoztató középvállalkozások, kft.-k, részvénytársaságok és szövetkezetek száma 4621, egy tavaly december 31-ei állapotnak megfelelő statisztika szerint. Ez összesen 2,9 százaléka a gazdasági társaságoknak. A 250, illetve annál több főt foglalkoztató szervezetek száma pedig 1011. Ez 0,6 százaléka mindössze a gazdasági társaságoknak. Ezek az adatok; hozzátéve még a jogi személyiség nélküli társas vállalkozások adatait is, összesen az 50-249 főt foglalkoztató kategóriában 113, a 250, illetve annál többet foglalkoztató szervezetnél pedig 26.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek az adatok azt mutatják, miközben egyébként a gazdasági társaságok száma több mint 167 ezer, hogy nem jelent megrendítő hatást azokra a vállalkozásokra, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak. Gondoljanak például arra, hogy egy önkormányzatnál, egy nagyobb községben vagy kisebb létszámú városban biztosan van 50 alkalmazott, köztisztviselő vagy közalkalmazott. Azoknak kötelező lesz esélyegyenlőségi tervet készíteni, a versenyszférában meg nem? Jóllehet, mondjuk, a köztisztviselőket és a közalkalmazottakat valamivel nagyobb védettség illeti meg a vonatkozó törvény értelmében, ami az előmenetelre, illetve az illetményre vonatkozik, természetesen itt is vannak különbségek. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) De a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy a versenyszférában is ez bevezetésre kerüljön.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Most a gombnyomással felszólalók következnek. Béki Gabriellának adom meg a szót, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is ehhez a szakaszhoz szeretnék hozzászólni, amiről Bernáth Ildikó beszélt, de egy másik problémára szeretnék rávilágítani ennek kapcsán. Megtettem ezt az általános vitában is. Ott is szóba hoztam azt a dilemmát, hogy mi van, ha ezek az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató szervek nem készítik el az esélyegyenlőségi tervet. Ebből a törvényből, ebből a szakaszból nagyon-nagyon hiányzik a szankció, az ösztönzés a munkaadók irányába, hogy kelljen ilyen tervet elkészíteni, hogy érdemes legyen ilyen tervet elkészíteni. És ilyen típusú szankciót nem nehéz kitalálni; például, hogy ne jusson hozzá különböző állami kedvezményekhez az a cég, amelyik ilyen tervet nem készít el.

Azt gondolom, ez is olyan kérdés, amit kellene a törvénytervezetben pontosítani, csiszolni, normaszöveget megfogalmazni ezzel kapcsolatban. És rettentően sajnálom, de itt a költségvetés lázában nekem magamnak már nem volt időm arra, hogy ilyen normaszöveggel próbálkozzak. Ez is csak egy adalék ahhoz, hogy jó lenne, ha lenne még időnk ezen tovább dolgozni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki ehhez a vitaszakaszhoz felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Több felszólaló hiányában a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 1. pontjára. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben. Szabó Erikának adom meg a szót, Fidesz.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a vitaszakasz egyetlen módosító indítványról, az ajánlás 1. pontjáról szól, amelyet én adtam be. Azon kivételek közé tartozik ez a javaslat, amelyet a kormány is támogat, hiszen saját szakmai hibáját próbálja kijavítani e módosító indítvány által, amely azt tartalmazza pontosan, hogy az Európai Unió jogi aktusai kifejezés helyett európai közösségi jog vívmányaira hivatkozik a preambulum. Hiszen a szakirodalomban, ami az Európai Unió joganyagával foglalkozik, az általam javasolt kifejezés használatos.

Igaz, hogy ez támogatott, de azért gondoltam, hogy mégis fölállok és hozzászólok ennél a vitaszakasznál, mert ez is példa arra, hogy milyen kapkodva, milyen átgondolatlanul készült el ez a törvényjavaslat; és ismét amellett érveljek, hogy fontolják meg akár az egyházakkal kapcsolatban, akár a kisebbségekkel kapcsolatban, akár a hatósággal, az állampolgári jogok biztosával kapcsolatban fölhozott érveket és indokokat. Alkossunk közösen inkább egy olyan törvényt, ami ugyan kétharmados lesz, de megfelel annak, amit az Európai Unió elvár ebben a kérdéskörben, és megfelel mindazoknak, akiknek a jogait védeni szeretnénk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát, illetőleg a részletes egészét lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Hankó Faragó Miklós államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. De megadom a szót, mert közben jelentkezett is.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Örömmel tapasztaltam a vita során, hogy a cél, amelyet a törvényjavaslat maga elé tűzött, olyan cél, amellyel a parlamenti patkóban ülő minden frakció tagjai egyetértettek, és azt hiszem, ezt tükrözik azok a módosító javaslatok is és maga a vita is mind a bizottságokban, mind pedig a plenáris ülésen, amely mögöttünk áll, hogy a cél tekintetében nagyjából hasonlóak az elképzeléseink.

A demokrácia kiteljesedésének, a jogállamiság maradéktalan megvalósulásának elengedhetetlen feltétele, hogy a mindenkit megillető jogok, lehetőségek valóban mindenki számára elérhetőek, gyakorolhatóak legyenek. Ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó, hiszen egyrészt szeretnénk elérni, hogy a jogegyenlőség valóban teljes legyen, tehát senkit ne érhessen jogtalanul hátrányos megkülönböztetés, másrészt szeretnénk megteremteni a felemelkedés lehetőségét azok számára is, akik eddig azt nélkülözni voltak kénytelenek.

Ez utóbbiról szól a törvényjavaslatnak az a része, amely az esélyegyenlőség előmozdításával foglalkozik. Ez a két cél nem választható el egymástól, azok elérése, megvalósítása nem képzelhető el egymástól függetlenül. Éppen ezért az előttünk fekvő törvényjavaslat alapkoncepciója, hogy az egyenlő emberi méltóság mint alapjog megvalósulása kétirányú szabályozást igényel.

(20.30)

Tisztelt Országgyűlés! A kormány minden olyan módosító indítványt támogatott és támogat, amely ezeknek a céloknak, tehát az egyenlő bánásmódnak és az esélyegyenlőségnek az elérését elősegíti, illetve hatékonyabbá teszi az arra vonatkozó szabályozást.

Támogatjuk tehát azokat az indítványokat, amelyek a törvény egyes rendelkezéseinek pontosítását célozzák, illetve az egyes rendelkezéseknek a jogrendszerbe való jobb beilleszkedését, beillesztését szolgálják. Ésszerűnek tartjuk azt az indítványt is, amely a politikai pártok részére lehetővé teszi, hogy politikai meggyőződés alapján megkülönböztetést tegyenek a tagjaik közé jelentkezők, illetve a párttisztségekre pályázók között, hiszen ez a működésük lényegéhez tartozik.

Támogatjuk továbbá a köztársasági esélyegyenlőségi programra vonatkozó, illetve a hátrányos helyzetű csoportok információs társadalomba való beilleszkedésének elősegítésére irányuló módosító indítványokat is.

Megfontolásra érdemesnek tartom a szexuális zaklatás bevonását a törvény szabályozási körébe, illetve azt az elképzelést is, amely szerint szankcionálni kellene azt a fajta megkülönböztető magatartást is, amely nem valós, hanem a jogsértő által feltételezett vagy vélt tulajdonságon alapul.

Figyelemre méltónak tartjuk azokat a javaslatokat is, amelyek az egyenlő bánásmód követelményeinek érvényesülését, általános hatáskörrel ellenőrző hatóság függetlenségét kívánják erősíteni, ugyanakkor azonban úgy gondolom, hogy helyes az a szabályozási technika, hogy a törvény csupán ennek a szervnek a hatáskörét, illetve függetlenségének pontos garanciáit állapítsa meg, míg az arra vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet tartalmazza majd.

Itt szeretnék kitérni arra az elképzelésre is, amely a törvény rendelkezéseinek betartását az állampolgári jogok országgyűlési biztosára bízná. Véleményünk szerint ez nem volna helyénvaló, mivel az egyenlő bánásmód követelményeinek megsértése hatósági jogalkalmazást, hatósági jellegű szankciót igényel, ami teljes mértékben idegen az országgyűlési biztosnak a magyar jogrendszerben betöltött státusától. Az adatvédelmi biztosnak is csak nagyon szűk területen adja meg ezt a lehetőséget, hatalmazza fel erre a törvény.

Kritikai észrevételként hangzott el, hogy a törvény túlságosan sok más jogszabályt módosít. Ezzel tényszerűen természetesen egyetértek: valóban sok jogszabályt módosít, ugyanis többek között éppen az az egyik fő célja a törvénynek, hogy egységesítse a különböző ágazati törvényekben található, idevonatkozó szabályokat. Tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy módosuljanak ezek a törvények, ha egységes szabályozást szeretnénk.

Egy másik kritikus hozzászólás azt kifogásolta, hogy a törvény hatálya miért csak az állami szférára terjed ki, miért nem érinti a magánszektort, a gazdaság világát is. Nos, a helyzet az, hogy érinti, éppenséggel számos ponton érinti, hiszen tiltja a hátrányos megkülönböztetést a munkajogi jogviszonyokban, az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségekben zajló kereskedelemben, illetve a nyilvános, meg nem határozott személyek részére tett üzleti ajánlatok esetében is. Ezzel sikerült megfelelő egyensúlyt találnunk a magántulajdonhoz való jog, illetve a mindenkit egyaránt megillető emberi méltóság mint alkotmányos alapjog konfliktusában.

Fontos, néhány szempontból meghatározó újítást is tartalmaz a javaslat. Fontos újdonságnak tartjuk a törvényben a közvetett diszkrimináció fogalmának bevezetését a magyar jogrendszerbe, a közérdekű igényérvényesítés lehetővé tételét, illetve a bizonyítási kényszer megfordítását. Ez utóbbival kapcsolatban is elhangzottak kritikus vélemények, nevezetesen megkérdőjelezték néhányan azt, hogy miért a jogsértőnek kell bizonyítania, hogy nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést. Ennek határozott gyakorlati okai vannak, tisztelt Országgyűlés, hiszen a jogsértő fél olyan hatalmi helyzetben van a sértetthez képest, ami teljességgel illuzórikussá teszi azt, hogy az utóbbi fel tudjon lépni a jogai védelmében.

Nyilvánvaló számomra az is, hogy ez a törvény természetesen nem tökéletes, ahogy egyik törvény sem lehet az. Éppen ezért voltunk és vagyunk nyitottak minden jobbító szándékú módosításra. Ugyanakkor a törvény elfogadása esetén jelentős lépést tehetünk abba az irányba, abba a jó irányba tudniillik, hogy Magyarországon az eddiginél igazságosabb társadalom jöhessen létre, és ezt a jogalkotás szintjén is elősegíthessük. Természetesen ehhez nem elegendő pusztán ennek a törvénynek az elfogadása, sőt még az sem elegendő, ha mint várjuk, azt következetesen alkalmazzák, mivel ehhez egyfajta gyökeres szemléletváltoztatásra is szükség van. Ugyanakkor ezen a téren is jó szolgálatot tehet ez a törvény, hiszen a konkrét rendelkezésein túl hordoz egy üzenetet is, mégpedig a szolidaritás és az egyenlőség üzenetét. Biztatást küld azoknak, akik valamiért hátrányos helyzetben élnek; biztatást, hogy a társadalom, az állam nem feledkezett meg róluk, és megtesz minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy valamelyest felzárkóztassa őket.

A sanyarú sorsú kisebbségek felzárkóztatása, részükre érvényesülési lehetőségek biztosítása hosszú távon annak a többségnek is az érdeke, amely jobb körülmények között él. Az érdekek mellett azonban ez erkölcsi kötelességünk is, hiszen nem fordíthatjuk el arcunkat a szenvedőktől, nem hagyhatjuk őket sorsukra, ezzel szemben segítő kezet kell nekik nyújtanunk, megteremtve számukra a felemelkedés lehetőségét. Ezt kívánja tőlünk a tisztesség és az a szolidaritás, amely összeköti a köztársaság polgárait.

Nem elhanyagolható tehát a javaslat szimbolikus értéke sem, hiszen ez az első olyan törvény Magyarországon, amely célként, feladatként tűzi ki a kormány részére, hogy számolja fel a hátrányos megkülönböztetést, biztosítsa az egyenlő bánásmód követelményeinek érvényesülését, illetve teremtse meg az esélyek egyenlőségét azok számára is, akik valamilyen kisebbséghez tartoznak.

Bízom abban, hogy a törvény elő fogja segíteni azt az átfogó társadalmi szemléletváltozást, amelyről már az imént is szóltam, és ami a leglényegesebb, legfontosabb tényező a társadalmi esélyegyenlőtlenség felszámolására.

Kérem tehát önöket, hogy minél nagyobb arányban támogassák majd a törvényjavaslatot, hiszen ezzel is jeleznünk kell a hátrányos körülmények között élőknek, hogy számíthatnak ránk, számíthatnak a segítségünkre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)