Felszólalás adatai

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Részben szabálytalan lesz a kétpercesem, mert muszáj egy dologra reflektálni. Én nem voltam kormánypárti képviselő, csak az ellenzéki képviselők savanyú kenyere jutott nekem, és ez a pontosításhoz mindenképpen hozzátartozik, egyrészről. Másrészről pedig úgy gondolom, nem újdonság az, hogy tudunk önkritikát gyakorolni, és ha valamit elrontottunk, akkor azt a hibát nem szeretnénk még egyszer elkövetni, sőt nem is fogjuk elkövetni újra.

Összességében, a mai nap tanulságaként és a mai napi munka végén szent meggyőződésem, hogy sokkal fontosabbak ezek a jogszabályok annál, mint hogy az előterjesztő kormánypártok két-három képviselővel reprezentálják magukat, és próbálják védeni a mundér becsületét akkor, amikor szemmel láthatóan tényleg hiányosságok vannak. Rettentő rossz dolog, amikor az ember próbálja magát meggyőzni, hogy igen, biztos, hogy vannak jó elemei is az előterjesztéseknek, és az utolsó utolsóelőtti felszólalásában a kormánypárti képviselő azt mondja, hogy de én nem olyan szövetkezetre gondoltam, hanem amolyan szövetkezésekre gondoltam, és úgy akarják egyébként kimosni az agyunkat, hogy mi látjuk rosszul, és nem ’92-es szövetkezeti törvény van, meg 2000-es szövetkezeti törvény, meg 2006. január 1-jétől a következő szövetkezeti törvény, és három fut egymáson. És a kormánypárti képviselő mondja azt, hogy többféle szövetkezés. Akkor hol van az egységes szövetkezeti törvény? Hol van az első napirendi pontunk? Hol van az, amiről másfél órán keresztül beszélgettünk itt a Házban?

Úgy gondolom, képviselő úr, hogy ez ilyen módon egy kicsit önlelepleződés volt és vakvágány, és több kétpercest nem is fogok kérni. Arra kérem önöket, gondolják át még egyszer ezeknek a törvényjavaslatoknak egy részét, ami tényleg éles kritikát kapott, vonják vissza, és kerüljenek a Ház elé jól átgondolt, kellően védhető és az agrárium és a vidék érdekét szolgáló jogszabálytervezetek és törvényjavaslatok.

Köszönöm szépen.