Felszólalás adatai

Nem szeretnék részletesen belemenni a beterjesztés körülményeivel kapcsolatos anomáliákba, csak jelezném, hogy lassan már az hozna sokkos állapotba minket, ha normális ügymenetben kerülne beterjesztésre egy törvényjavaslat a tisztelt Ház elé.

Ahogy ezt a kisebbségi véleményben már elmondtam, magának a benyújtott jogszabálynak a szükségességét mi is látjuk, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy a terület újraszabályozásra kerüljön. Az irányával kapcsolatban is sok ponton egyet tudunk érteni, ugyanakkor azt látjuk, hogy rengeteg ponton kidolgozatlan vagy ellentmondásos a törvényjavaslat, ahol módosításokra, javításokra volna szükség.

A törvény lehetővé teszi, hogy az állam a teljes víziközmű-szolgáltatást, így az ivóvíz- és szennyvízpiacot tulajdonképpen újraossza, és az árviszonyokat is újrarendezze, ami nem feltétlenül baj, sőt bizonyos helyzetekben kívánatos, de bizonyos, hogy számos jogvitát indukál a korábbi jogosultak részéről, és ezek kezelésének nem látjuk a megnyugtató rendezését a törvényben.

Amennyiben a törvényszövegből kiolvasható szándék megvalósul, már a jogszabályban garanciákat kell rögzíteni annak érdekében, hogy az ellátásbiztonság ne sérüljön az átmenet folyamatában, az állam ne avatkozzon be indokolatlan mértékig a tulajdonviszonyokba, a régi tulajdonosok is részesüljenek olyan megfelelő ellentételezésben, amely a jogbiztonság elvének fenntartását szolgálja Magyarországon, amennyiben a jogállam fenntartását kívánatosnak tartjuk. Mindeközben azt is szem előtt kell természetesen tartani, hogy ez az ellentételezés vagy kárpótlás ne jelentsen irracionális terhet a költségvetés számára. Ennek a részletes kibontását hiányoljuk a törvényjavaslatból.

Az önkormányzatok hármas szerepköre a korábbi rendszerben, a kötelező feladatellátás, a víziközmű-vagyonhoz tulajdonosként való viszony, illetve az árhatósági jogkör valóban hordozott magában ellentmondásokat. Ennek a feloldása azonban, úgy érezzük, hogy talán egy picit túl jól sikerült, az állami szerepvállalás, illetve kontroll rendkívül erős lesz.

Az önkormányzatok maradnak felelősek az ellátásért, de eszközeik a beavatkozási lehetőségek területén erősen szűkülnek. A víziközmű-hatóság jóváhagyása kell a szolgáltató kiválasztásának pályázati kiírásához, az üzemeltetői szerződés megkötéséhez, mind a módosításához, víziközmű-felújításokhoz, -fejlesztésekhez. A korlátozottan forgalomképes víziközmű-vagyon teljes körben visszakerül az önkormányzatokhoz, illetve az államhoz, a díjmegállapításhoz pedig semmi köze nem lesz a képviselő-testületnek, mert ez egy az egyben átkerül a Magyar Energia Hivatal javaslata alapján a fejlesztési miniszterhez.

Magyarán az önkormányzatok feladata arra szűkül, hogy mint a víziközmű-tulajdonos felelős a fejlesztésért és a felújítás pótlásáért, de mivel ezekhez sokszor az önkormányzatok nem értenek kellőképpen, ezt a szolgáltató készíti elő, és tulajdonképpen az önkormányzat csak a postás szerepét látja el a víziközmű-szolgáltató és az állami hatóság, illetve a felügyeleti szervek között.

Ez a rendszer működhet természetesen jól is, attól függően, hogy milyen érdekek mentén és milyen színvonalon képes ellátni a feladatot a hatósági felügyeletet végző hivatal. E tekintetben viszont nincsenek illúzióink, hogy a Magyar Energia Hivatal, amely ilyen tapasztalatokkal nem rendelkezik, az új feladatokhoz szükséges kapacitások kiépítésére pedig forrásokat a költségvetés nem biztosít az energiahivatal számára, milyen színvonalon és milyen mélységben lesz képes ellátni ezt a rendkívül munkaigényes és szakértelem-igényes felügyeleti tevékenységet.

Ráadásul a MEH főhatósággá válása a vízi közmű területén praktikusan azt is jelenti, hogy a kormányalakításkor megfogalmazott integrációs szándék, hogy olyan gigaminisztériumokat hozzanak létre, amelyek egyes területek kezelésében összhangot teremtenek meg egy-egy minisztérium hatáskörébe vonásával, ez a vízügy területén pontosan az ellenkezőjébe fordult. A vízügyet immár nem is két, hanem három minisztérium felügyeli, a Vidékfejlesztési Minisztériumban marad a vízügyek szakmai felügyelete, a területi szervek a Belügyminisztériumban vannak, a vízi közművekkel kapcsolatos felügyeleti jogosultságok pedig az NFM-be kerülnek.

(2.00)

Azt gondolom, hogy ez a józan észnek ellentmond, és nem fogja segíteni az egységes és fenntartható vízgazdálkodás megvalósulását.

Ráadásul ebben a helyzetben a MEH-nek számos olyan környezetvédelmi vonatkozású kérdésben kell majd állást foglalnia, ahol sokszor a rövid távú gazdasági, esetleg fogyasztói érdekek kerülhetnek konfliktusba a hosszabb távon érvényesülő környezetvédelmi szempontokkal. Kérdés, hogy a MEH képes lesz-e megfelelően súlyozni ezeket a szempontokat, és a szabályozást ezeknek az érdekeknek a kellő figyelembevételével megvalósítani.

A MEH feljogosítása a hatósági felügyeletre a jelenlegi zöldhatóságok helyett a természeti erőforrások védelmének érvényesítését is gátolni fogja, tehát az alapelvek között megfogalmazott természeti erőforrások védelmének elve nem valósul meg a gyakorlatban prioritásként, inkább csökkenés lesz ezen a területen várható.

Ez a struktúra vagy ehhez hasonló struktúra működik egyébiránt az energiaszektorban is, ám annak az eredményei is meglehetősen kétségesek. Sem a verseny kikényszerítésében, sem az ellátásbiztonság javításában, sem a fogyasztók kiszolgáltatottságának csökkentésében érdemi, jelentős előrelépést itt nem tapasztalhattunk, tehát aggodalmaink vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon a vízi közművek területén mitől következnének be ezek az események.

A szolgáltatási díjak megállapításának a nemzeti fejlesztési miniszterhez delegálása megint csak az önkormányzati jogosítványok érdemi csökkenését hozza magával. Az ármegállapításnál egyébként alapvetően a működtetés és az amortizációs költségek beépítését hangsúlyozza a javaslat, de nincs válasz a fejlesztések finanszírozási forrásaira. Bár a vízi közművek fejlesztése továbbra is elsősorban az ellátási felelősök kötelezettsége és felelőssége marad, tehát az önkormányzatok és az állam felelőssége marad, de nem derül ki a tervezetből, hogy ennek a forrását az érintettek milyen megosztásban, milyen forrásokból, hogyan lesznek képesek, illetve lesz kötelezettségük biztosítani.

A javaslatban az önkormányzati tulajdon esetén a vízi közmű a törzsvagyon korlátozottan forgalomképes eleme lesz, miközben az állami tulajdont forgalomképtelen vagyonná nyilvánítja. Nem derül ki a törvényből, hogy mi indokolja ezt a megkülönböztetést.

Direkt módon az sem derül ki a szövegből, jóllehet az értékválasztás a kormány részéről az elmúlt másfél évben világossá vált, hogy miért csak az állami és önkormányzati tulajdonban tartja elképzelhetőnek a vízi közművek birtoklását. Természetesen az állami felügyeletnek és az állami szabályozásnak a megerősítése mindenképpen szükséges, és a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy egy erős állami szabályozás és felügyelet szükséges ahhoz, hogy a víziközmű-szolgáltatásban ne jelentkezzenek olyan anomáliák, amelyek az indokolatlan árnövekedéssel vagy a szolgáltatás-színvonal csökkenésével járnak, azonban ezek a nemzetközi tapasztalatok azt is megmutatták, hogy itt az igazi, érdemi előrelépést a szabályozó és felügyeleti képességek növelésével lehet elérni. Tehát valójában egy nagyon erős vízügyi hatóságra lenne szükség, amely kifejezetten a víziközmű-szolgáltatások felügyeletét végzi, és ezzel lehetne kiküszöbölni ezeket az anomáliákat. Azt gondoljuk, hogy ezzel hatékonyabban lehetne elérni a kitűzött célt, mint pusztán azzal, hogy kizárólag állami vagy önkormányzati tulajdonban teszik lehetővé a vízi közművek birtoklását.

Az elmúlt két évtizedben Magyarországon is azok a különböző problémák, amelyek a víziközmű-szolgáltatások esetében tapasztalhatók voltak szennyezések esetében, előfordultak teljes egészében önkormányzati tulajdonú cégeknél is, előfordultak részben magántulajdonú cégeknél is, tehát azok a problémák, amiket tapasztaltunk a víziközmű-szolgáltatások területén, tulajdonképpen a tulajdonlási formáktól függetlenül jelentek meg. (Folyamatos közbeszólások. - Az elnök csenget.)

További problémák is felmerülnek a javaslattal kapcsolatban. A tulajdonviszonyok megváltoztatása során azt is figyelembe kell venni, hogy az EU-támogatással létrehozott vagyontárgyaknál a tulajdonosi szerkezetet csak az EU engedélyével lehet módosítani, különben az EU-támogatások visszafizetésére is sor kerülhet. Ennek a megnyugtató rendezését sem látjuk a törvényjavaslatban, hogy a részben EU-finanszírozással megvalósult víziközmű-fejlesztések esetében hogyan fogják rendezni a tulajdonviszonyok átalakítását.

Az egész tervezetre jellemző, hogy a konkrét javaslatok nem mindig vannak összhangban a deklarált alapelvekkel és célokkal. Utaltam rá, hogy például a természeti erőforrások kímélete az első alapelvként szerepel, de ezt követően a 62. § (1) bekezdés a) pontját kivéve, ahol szó esik róla, hogy a díjaknak ösztönözniük kell a természeti erőforrások védelmét, sehol máshol nem kerül elő ez a szempont a gyakorlati intézkedések során vagy a gyakorlati rendelkezések esetében. Azt gondoljuk, hogy amennyiben kiemelt helyen szerepelteti a jogalkotó a természeti erőforrások kíméletét az alapelvek között, akkor ezt érdemes lenne megjeleníteni a későbbiekben a törvényjavaslatban is, a jelenleginél sokkal határozottabb formában.

Összességében sok további részletpontra ki lehetne még térni. A csapadékvíz-elvezetés hiánya a javaslatból az utolsó pillanatban került ki a szakmai szervezetek kívánságára, az előterjesztő bizottsági ülésen elhangzott tájékoztatása szerint. Az én ismereteim szerint a szakmai szervezetek kívánsága alapvetően az volt, hogy a csapadékvíz-elvezetés a vidékfejlesztési tárcánál maradjon, tehát a vízügynek a vidékfejlesztési tárcánál levő részénél. Meglátásunk szerint az egész vízügynek itt kéne maradni, és akkor nem kéne kettéválasztani a csapadékvíz-elvezetést és a víziközmű-szolgáltatást, maradhatna egységes ennek a területnek a kezelése.

Összességében azt tudom mondani a törvényjavaslatról, hogy túllépve a beterjesztés módja miatti fenntartásokon, a Lehet Más a Politika-frakció akkor tudja támogatni a javaslatot, ha az általános vita során is említett problémák, és az ennek kapcsán benyújtott módosító indítványaink eredményeképpen olyan módon átalakul a tervezet, hogy ezek a problémák megnyugtatóan rendezésre kerülnek.

Ezzel együtt kiemelten fontosnak tartom, azt látni kell, hogy az önkormányzatiság kiüresítése tovább folyik, az önkormányzati vagyon államnak való átadását követően az önkormányzatoknak egy másik fontos feladatköre, a víziközmű-szolgáltatások területén is az önkormányzatok jogai, lehetőségei, feladatkörei szűkülni fognak. Ezzel, azt gondoljuk, hogy a helyi közösség felügyelete is csökken a saját erőforrásai felett. A természeti erőforrások védelme és a fenntarthatóság sérül azzal, hogy a zöldhatóságtól az ilyen szempontokat érvényesíteni nem, vagy sokkal kevésbé tudó MEH-hez kerül át a hatósági szerep, amely MEH-et nem erősített meg a költségvetési törvényben a kormányzat a rázúduló új feladatok ellátása érdekében.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Problémásnak tartjuk ezt az egyoldalúan voluntarista szemléletet, amely egy rendkívül magas fogyasztószámban határozza meg a minimális méretét a víziközmű-szolgáltatóknak, anélkül, hogy tekintettel lenne más szempontokra, így egyáltalán az elérhető vízkivételi helyek, a földrajzi adottságok figyelembevételét hiányoljuk a javaslatból.

Hiányoljuk a javaslatból a díjképzés metodológiáját is. Egy tiszta, világos képletre lenne szükség, hogy látni lehessen, hogy hogyan fog megszületni az a víziközmű-díj, amelyre aztán a nemzeti fejlesztési miniszter javaslatot fog tenni. Enélkül csak nagyon homályos elképzeléseink lehetnek, hogy milyen víziközmű-díjakkal kell számolni.

Bödecs Barna képviselőhöz hasonlóan problémásnak látom és az LMP-frakció is problémásnak látja a jogorvoslat lehetőségének csökkenését azzal, hogy a bíróság nem változtathatja meg a MEH mint hatóság határozatait.

(2.10)

Ez a jogállamiság kikezdése, és ebben a formában nem támogatható.

Végezetül nem láttunk olyan hatástanulmányt, amely a törvényben foglalt ellentmondásos javaslatoknak az árak alakulására való hatását elemezte volna, így, azt gondolom, az Országgyűlés egy olyan törvényt készül elfogadni, amelynek a víziközmű-szolgáltatási áraira vonatkozó hatásairól nagyon homályos elképzelései vannak, ez pedig fogyasztóvédelmi oldalról komoly problémákat vet fel.

Mindezek fényében a javaslatot az LMP csak jelentős átdolgozás, módosítások befogadása után fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen a szót.