Készült: 2020.07.08.14:19:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

71. ülésnap (2007.05.15.), 72. felszólalás
Felszólaló Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:53


Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönet illeti a bizottság elnökét, hogy a még soha nem hallott érveket máris minősítette. Nyilván bizalomerősítő gyakorlatként teszi; remélem, hogy alkotmányos érvek meghallgatása után elgondolkodtatásra kényszeríti.

Deák Ferenc, amikor a szólásszabadságról szóló törvényt e Ház falai között tárgyalták 1892-ben, akkor a törvényalkotás célját abban határozta meg, hogy a nemzet nagyobb javára kell törvényt alkotni. A kérdésem tehát az, hogy ez a törvény valóban a nemzet nagyobb javára alkotott törvény vagy más javára alkotott, vagy mások javára alkotott törvény. A kérdés azért indokolt és jogos, mert ha végignézzük az elmúlt időszak médiában történt eseményeit és médiapolitikáját, és abból megpróbáljuk közösen levonni a következtetéseket, akkor úgy gondolom, hogy el kell gondolkodni azon, hogy ez a törvény technikai jellegűnek tekintendő-e, és tartalmi törvény nélkül tárgyalható-e.

Kezdjük talán ott, talán az elnök úr emlékszik rá, nagy kínlódások után, 1996-ban, amikor megszületett a médiatörvény, már az első pályáztatás során oly események történtek, amelyekről a Fővárosi Bíróság - igaz, nem jogerős ítéletében - megállapította, hogy a pályáztatás nem volt tisztességes, nem volt átlátható, és a pályázati döntés jogilag megkérdőjelezhető volt. Más kérdés, hogy másodfokú eljárásra nem került sor más körülmények miatt.

(14.20)

Mivel jutalmazta a médiahatóság eme magatartást? Nyilván azzal, hogy a kereskedelmi televíziók idejét pályázat nélkül meghosszabbította. Ez ugyan vitatott döntés, akkor még a Szabad Demokraták Szövetsége is vitatta. És most hogyan megyünk tovább? Hiszen ezzel a döntéssel magát a digitalizálást is némileg kényszerpályára állították. És most hallom Cser-Palkovics képviselőtársamtól, hogy a megállapodás arra is kiterjed, ez most nem a reklám helye, de amiket elmondott, mindenki behelyettesítheti a négy éve működő két televíziót, behelyettesítheti a két országos kereskedelmi televíziót. Akkor, hölgyeim és uraim, az a kérdésem, hogy az ebben a törvényben megfogalmazott pályázat miről szól.

(A jegyzői székben Török Zsoltot Nyakó István
váltja fel.)

Erre is tudok választ adni, azt gondolom. Ha a tegnapi előadásokat végignézzük a Média Hungaryn, akkor a vezérigazgató előadásának címe az volt, hogy hogyan működtessünk multiplexet. Ez meg ízlésünk ellen való, mert először talán a pályázatot várná meg, és majd a pályázat lefolytatása után tartson ilyen típusú előadásokat, mert azt gondolom, megint csak kérdőjeleket vet fel.

Ha mindezt a folyamatot továbbvisszük, akkor valóban az a kérdés, hogy a politika lényegéhez tartozik a kompromisszumkötés, ám egyezségeket soha nem lehet kötni alapvető erkölcsi és alkotmányos elvek tekintetében. És ezek a kérdések, amit elsoroltam, ha most a magyar médiahelyzetet megnézzük, akkor bizony fel kellene tenni azt a kérdést, hogy ezekre adekvát válaszokat ez a megállapodás vagy ez a törvénytervezet ad-e. Erre mondtuk mi azt, hogy alkotmányossági kérdésnek is tekintjük, de alapvető tartalmi kérdésnek is tekintjük, hogy tartalmi szabályozás nélkül nem lehet digitális törvényt tárgyalni, nem lehet csak technikai törvényként kezelni, különösképpen - majd később rámutatandó -, hogy milyen ellentmondások találhatók benne.

A bizottsági vitában is elmondtam, az a felvetés, hogy majd eidilige, freidilige, életünket és vérünket és becsületszót adunk, hogy országgyűlési határozatban valamire kötelezzük magunkat, a Kereszténydemokrata Néppárt számára nem kielégítő. De nemcsak politikailag kérdőjelezhető meg és nem kielégítő, hanem alkotmányos szempontból sem helyettesítheti a törvényi garanciákat egy országgyűlési határozat. Körülbelül 75 darab olyan országgyűlési határozatot kapásból felsorolhatunk, amiből senki semmit nem hajtott végre. Ennek következtében abban a pillanatban ez alkotmányos kérdés, ha be van kódolva a törvénybe a tartalmi szabályozás, és ezt egy határozattal... Tessék szíves nekem adekvát választ adni, valaki ebben a teremben válaszoljon arra, mi ez a nagy sietség!

Tehát ha meg akarjuk alkotni a törvényt még ebben az évben, ebben partnerek vagyunk. Akkor a két törvény együtt tárgyalható, akkor be tudom helyettesíteni azokat a szabályokat, amelyek a törvényben utalnak a tartalmi szabályozásra, hogy mivel kell behelyettesítenem. De azon törvény nélkül üres blankettát töltünk ki, valamiért sürgős valakinek az első pályázat. Ha erről szól a megállapodás és nem a törvényalkotásról, akkor ebben nem lehet és nem kívánunk részt venni.

Az európai országok közül például az Egyesült Királyság 2012-ben vezeti be a teljes digitalizálást. Tehát a tartalmi törvénnyel való együttes tárgyalása esetén a nemzet nagyobb javára alkothatnánk törvényt, így viszont a külső szemlélő számára csak a kapkodás látszik. Ha a politikai erők az ország javára értékrendjük szerint megállapodnak, az helyes, azt üdvözölnénk, és ahhoz csatlakoznánk, ha viszont a megállapodás nem értékek, hanem érdekek mellett történik, úgy nem a média területén kívánatos alkotmányos értékeket fogja a törvény közvetíteni.

Nézzük tehát az alkotmányossági kérdéseket! Örömmel üdvözöljük, hogy a törvényben megfogalmazott országgyűlési eseti bizottság már nem a közigazgatási eljárás törvényi szabályai szerint fog eljárni, azonban tartalmilag a megoldás - legalábbis alkotmányosan - továbbra is aggályos.

A parlamenti demokráciában a parlament ellenőrzési joga a közigazgatás felett teljes körű, korlátozástól mentes, és csak egy demokratikus államban szükséges, törvényben megfogalmazott korlátozásnak vethető alá. Ezért nem elfogadható, ahogy azt a tervezet tartalmazza, hogy a parlamenti eseti bizottság szakhatóságként járjon el, és a döntés a közigazgatási szervnél maradjon. Ez álláspontunk szerint a parlamenti bizottság alávetettségét jelenti, amely demokratikus berendezkedésünkkel ellentétes. Amikor az országban a parlament presztízse amúgy is alacsony - és sajnos rászolgáltunk -, akkor pontosan ilyen gondolkodással és ilyen törvényalkotással még okot is adunk rá, hogy a parlament presztízse tovább csökkenjen. De ezen túlmenően egy parlamenti demokráciában alapvető alkotmányossági kérdés is, hogy a második döntésénél az eseti bizottságnak csak korlátozottan dönthet, hiszen egy parlamenti demokráciában ez a korlátozás egy demokratikus államban megengedhetetlen.

Alkotmánysértőnek tartjuk azt a rendelkezést, amely szerint a 1996. évi I. médiatörvény rendelkezéseit csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a jelenleg tárgyalt törvény ezt kifejezetten engedi. Ez a rendelkezés ellentétes az 1993-as és az 1999-es e tárgyban megfogalmazott alkotmánybírósági határozattal, idézem: "A minősített többség követelménye nemcsak az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként kiadott törvény megalkotására vonatkozik, hanem egy törvény módosítására és hatályon kívül helyezésére is." Tehát ezzel a szakasszal nem mást csináltunk, mint egy egykettedes törvénnyel egy kétharmados törvényt felülírtunk, ráadásul úgy írtuk felül, hogy van valami becsületszó, meg lesz valami országgyűlési határozat, amelyben majd a tartalmi kérdéseket rendezzük.

Harmadszor: az alkotmány 61. § (4) bekezdése a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezése tárgyában lévő szabályozást is kétharmados szabályozásként írja elő. Véleményünk szerint az engedélyezést nem lehet szűken értelmezni, a törvény tartalma nemcsak az engedélyezés, hanem maga a megszüntetés is. Számolnunk kell azzal, hogy az a kérdés nagyon sok jogi aggályt fog felvetni - és így alkotmányos aggályt is -, hogy meglévő engedélyek megszüntetése miként fog történni. És itt megint visszatérek a két kereskedelmi televízió engedélyének meghosszabbítására - vajon ezekért a döntésekért ki és mikor vállal felelősséget? Jól tudom, hölgyeim és uraim, hogy ebben az országban nem szokásos felelősséget vállalni, de azt gondolom, hogy ezzel a döntéssel megint valakinek számolni kell, mert amikor 2012-ben megszűnnek jogosítványok, megszűnnek jogosultságok, akkor valahogy azt a kérdést is kezelni kell tudni.

A negyedik alkotmányossági kérdés az erős multiplex alkalmazása. Amikor szavak szintjén tárgyalunk, amikor szólamok szintjén tárgyalunk, mindenki egyetért azzal, hogy semmiféle véleménymonopólium - és itt nemcsak a politikai véleményre gondolok, akár kulturális, akár más monopóliumok kialakulására - nemkívánatos ebben az országban. Igen ám, csak az erős multiplex rendszerében nincsenek meg azok a fékek, és nincsenek meg azok a törvényes garanciák, amelyek biztosítják alkotmányos szempontból, hogy ezek a monopóliumok nem alakulhatnak ki, hiszen aki megnyeri ezt a pályáztatási és versenyeztetési lehetőséget, anélkül, hogy tartalmi szabályozás állna mögötte, és anélkül, hogy fékek be lennének ebbe építve, bizony tökéletes monopóliumok kialakítására alkalmas.

Remélem, elnök úr, majd adekvát választ kapok az alkotmányossági kérdésemre, és ha ezekre adekvát választ kapok, akkor természetesen párbeszédben - akár bizottsági ülésen, akár itt a parlament plénumán - folytathatjuk, és ha ezekre megnyugtató és törvényi garanciákat kap a Kereszténydemokrata Néppárt, akkor még csatlakozhat is egy olyan törvényhez, amely az ország javát szolgálja.

Nem kívánok szólni azokról a nyilván sietségből, a megállapodás kényszeréből eredő pontatlanságokról, amelyek a jogalkotó számára, úgy gondolom, bizonyos következtetések levonására alkalmasak, csak azzal, hogy például a médiatörvény, a jelenlegi digitális törvény és a hírközlésről szóló törvény személyi hatálya eltér, például kimarad a természetes személy az egyikből, olyan jogalkalmazási problémákat vet fel, hogy jelen esetben a törvény nem kezelhető.

(14.30)

Nem kívánok azzal a kérdéssel sem foglalkozni, hogy érthetetlen számomra, hogyha a bírósági út a jogorvoslat tekintetében igénybe vehető, és a törvény szerint a hatályba léptető rendelkezéseknél a polgári perrendtartás szabályait nem módosítjuk, akkor mi értelme van annak, hogy - a 37. §-ára a hírközlési törvénynek visszautalva - a határozat végrehajtható a bírósági döntésig is, annak ellenére, hogy ebben a törvényben akként rendelkeznénk, hogy harminc napon belül egy döntést meg kell hozni. Bár nem tudom, hogy a tisztelt bíróság és a tisztelt bírák mit szólnak hozzá, amikor ez a rendelkezés a Pp. rendelkezései között nem került elhelyezésre, illetőleg a hatályba léptető rendelkezések nem érintik a Pp. szabályait.

Sok ilyet lehetne még felsorolni, de nyilván ezek nem akadékoskodások, meg azt gondolom, hogy szakmai és bizottsági munkával, módosító indítványokkal mindezek a törvényben - jelenleg a törvény alkalmazása során a jogalkotók számára komoly nehézségeket és aggályokat felvető kérdések - megoldhatók, és jó szándékkal meg is kell oldani.

Hangsúlyozom, hogy ha az alapvetően alkotmányossági aggályokra megfelelő nem határozati, hanem törvényi garanciákat a Kereszténydemokrata Néppárt nem kap, akkor nevét nem adhatja ily törvényhez, mert azt gondolom, nincs értelme olyan törvényalkotásnak, amelyben a valóban felvetett alkotmányos aggályok bármelyikében az Alkotmánybíróság úgy gondolja, hogy ez a törvény nem szolgálja az alkotmányosság követelményeit és megállítja. Ha valaki adekvát választ tud adni arra, hogyha ennyire fontos - mindenki most hangsúlyozza, a kormányoldal, az ellenzék - a tartalmi szabályozás, akkor mi volt az akadálya annak, hogy a tartalmi törvényt ezzel a törvénnyel együtt tárgyaljuk? Nem a sajtóból és nem a média előadásaiból akarom meghallani, hogy mi az oka ennek. Én azt akarom, hogy valóban elvi alapon és valóban a törvényesség talaján állva alkossunk törvényt, és azt gondolom, az egész ország számára lényegesen jobban járunk, és ezt a párbeszédet és ezt a szakmai párbeszédet a továbbiakban is meg kell tartani.

De elnézést kérek, mint az elején mondottam, az alkotmányosság kérdése soha nem számarány kérdése, és ha bátorkodtam a tévedés lehetőségét is fenntartva figyelmeztetni önöket az alkotmányosság követelményeire, akkor úgy gondolom, ezt nem úgy kell kezelni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a megállapodást nem írta alá, hanem úgy kell kezelni, hogy gondolkozzunk el ezeken, és adjunk adekvát választ ezekre a kérdésekre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)




Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai