Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, a mindennapi életünket megélve tapasztalhatjuk és tapasztaljuk is mindazt, hogy azok a gyermekek, akik hátránnyal kezdik az életüket, igen nehezen tudnak integrálódni a majdani munkaerőpiacra. Azt gondolom, azt is látni kell, hogy a családsegítő szolgálatoknak és mindazoknak a szervezeteknek, amelyek ebbe a folyamatba beavatkozni képesek, még inkább beavatkozniuk kell, és szükségszerű ezt tenniük. Mondom ezt azért, mert a munkaerőpiacot érintő sajátossági jegyek, amelyek visszaigazolódnak, azt mutatják, hogy azok a fiatalok, akik kellő, megfelelő, a munkaerőpiac igényeihez illeszkedő szakmai tudással bírnak, nagy eséllyel tudnak elhelyezkedni a mai munkaerőpiacon is. A tudás érték. Ez az érték kézzelfoghatóvá válik, ez az érték a munka lehetőségét adja meg mindegyikünk számára.

Ha plasztikusan vissza szeretném igazolni azt, hogy hogyan is néz ki a megszerzett tudás függvényében ma Magyarországon az elhelyezkedés lehetősége, akkor azt kell látni, hogy sajnos azok, akik - csúnya magyar szóval élve - aluliskolázottak, maximum a nyolc általános iskolai végzettséget szerzik meg vagy azt sem, nagyon nehezen találják meg a helyüket a munkaerőpiacon. Azok, akik már szakmai képesítéssel bírnak, kézzelfogható tudással rendelkeznek, ha munkavállalási hajlandósággal is bírnak, és ez a szakmai tudás konform, a munkaerőpiac igényeihez illeszthető, akkor nagyon nagy eséllyel el tudnak helyezkedni. Nem véletlenszerű tehát, hogy azoknak a jogintézményeknek, regionális fejlesztési, képzési bizottságoknak, amelyek nem oly régen hívódtak életre, a szerepköre, döntési kompetenciája, mozgástere mértékadó módon kell hogy befolyásolja ezeket a folyamatokat. Ezeknek a bizottságoknak nemcsak egyeztetési és véleményezési, hanem mértékadó ügyekben döntési kompetenciájuk is van.

Két ügyet említenék. Az egyik ügy nem más, mint a térségi integrált szakképző központok rendszerén keresztül a képzési szakmacsoportok, szakmák arányainak és irányainak a meghatározása - félelmetesen nagy felelősség, másrészt lehetőség. A másik ilyen döntési kompetencia gyakorlatilag a Munkaerő-piaci Alapban lévő képzési alaprész keretei között megtalálható decentralizált fejlesztési típusú források felhasználása abból a célból, hogy olyan korszerű gyakorlati helyek hívódjanak életre és erősödjenek meg, amelyek utána még könnyebbé teszik a munkaerőpiacon való elhelyezkedés lehetőségét. Ebből is látható, hogy ezek a döntések és ezek a döntési lehetőségek mértékadó felületet képviselnek. Azt szeretném érzékeltetni, hogy ennek a felelőssége és a lehetősége óriási, és ezzel természetesen ezen bizottságok keretei között élni kell tudni.

A másik oldalról nézve pedig azt szeretném érzékeltetni, hogy mindazok a források, amelyek itt megtalálhatók, regionális szinten milliárdos nagyságrendben, országosan is 6-7 milliárd forintos nagyságrendben, azt a célt kell szolgálják, hogy olyan típusú gyakorlati képzőhelyek szülessenek, amelyek nemcsak új, hanem korszerű eszközök vásárlásával is párosulnak.

Ha összegezni szeretném mindazt, ami ennek a fontosságát jellemzi, akkor ezt úgy tudnám megtenni, hogy minden eszközzel azon kell lennünk - meggyőződésem szerint -, hogy a megszületett gyermek életének első pillanatától kezdve azon legyen a szűk családi pátria, azon legyen a szélesebb környezet, hogy a gyermekek szinte kivétel nélkül mind-mind a tudás közelébe kerülhessenek, mind-mind olyan szakmai képesítésre tehessenek szert, ami a későbbiekben a munkaerőpiac szemszögéből nézve is fontos, és ami az ő számukra lehetőséget ad az elhelyezkedésre. Azt hiszem, e vonatkozásban magukkal a gyermekekkel, a gyermekeket nevelő szülőkkel együttgondolkodva és ezeket a jogintézményeket jó értelemben használva lehet eljutni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)