Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A családi csődvédelem intézménye ‑ amelyet egyébként KDNP-s képviselőtársaink adtak be, tehát nem kormányjavaslat, mint ahogy ez a vitában elhangzott; nem kormányjavaslat, a KDNP képviselőcsoportjából jó néhány képviselő dolgozta ezt ki ‑ a családok megsegítésének egy olyan komplex rendszerébe illeszkedik bele, amit egyébként 2010 óta a Fidesz-KDNP-kormány rendkívül következetesen, rendkívül konzekvensen, folyamatosan képvisel.

Természetesen számtalanszor értük azt meg, miután a családok védelméről szóló összes javaslatot nem lehet egyszerre tárgyalni, mert a családok védelmének, megsegítésének eszköze a gyermekétkeztetés állami átvállalásától a munkahelyvédelmi programon át a rezsicsökkentésig számtalan minden, jogtechnikai képtelenség lenne ezt egyszerre tárgyalni, ezért minden egyes ilyen vitánál elmondják az ellenzéki képviselők, hogy ez minimális segítség, ez csak nagyon szűk réteget érint. Egyébként akkor is azt mondják, hogyha mondjuk, éppen a rezsicsökkentés van napirenden, és mindenkit érint, akinek rezsikiadása van, akkor is ezt szokták mondani, most is elmondták. Amivel egyébként csak azokat tévesztik meg, akik tényleg egyáltalán nem figyelnek erre, hogy itt mi folyik, hiszen napnál világosabb, hogy nem követnek semmifajta rendszerszintű gondolkodást és elemzést, hanem egy adott javaslatnál mindig el lehet mondani, hogy ez bizony kevés. Természetesen a családi csődvédelem fogalmilag sem lehet olyan igényű, hogy a bajba jutott magyar családok összességének nyújt lehetőséget, hiszen ezeknek a családoknak az induló helyzete, az anyagi lehetőségei olyan drámai módon különbözőek, hogy ezt egy törvényjavaslatba foglalni képtelenség.

A magyar kormány jó öt éve rendkívül sok eszközt használt a családok védelmében, onnantól kezdve, hogy a családok legfontosabb tagjait, a nőket számtalan eszközzel próbáltuk segíteni a gyes, gyed kiterjesztésével ‑ ugye, emlékszünk a gyes extrára (Bangóné Borbély Ildikó: Az gyed extra.) ‑, emlékszünk a kifejezetten a nőknek szóló munkahelyvédelmi akciótervre, ami segített több mint 300 ezer olyan munkahelyet megtartani, ahol egyébként pont a családok legfontosabb tagjának a munkahelyvédelméről van szó.

Számtalan, a gyermekétkeztetés kapcsán hozott intézkedésünk segített abban, hogy a nehéz helyzetű családok könnyebben tudjanak boldogulni, hogyha gyermeket nevelnek. És természetesen a devizahitelesek megmentésétől a mostani költségvetésben található családi adókedvezmény kiterjesztéséig és a személyi jövedelemadó csökkentéséig, a munkahelyteremtésig, ami tömeges ma már, szerencsére, és nagyon örülünk annak, hogy 4 millió 200 ezernél több foglalkoztatott van, mert az igazi segítség a családoknak az, ha foglalkoztatjuk őket, mert míg a szocialisták csak beszéltek, beszéltek, és közben 3 millió 600 ezer embernek tudtak csak munkát adni, a kormány tesz is, és még csak öt éve tesz. (Korózs Lajos: Egymillió új munkahely!) Tehát az a helyzet, hogy igazán jól haladunk azon az úton, hogy a vállalásunk, a tíz év alatti egymillió új munkahely bekövetkezzen.

Eközben a szocialisták megfeledkeznek arról, hogy az igazi segítség pont ezeknek a családoknak, akikről szól részben ez a családi csődvédelemről szóló jogszabály, mégiscsak a rezsicsökkentés volt. Amióta a rezsicsökkentési kurzus van, azóta 20 százalékkal csökkent a magyar családok rezsitartozása. Az égbe, kedves szocialista képviselőtársaim, az önök kormányzása alatt ment el, amikor akár csökkentek a világpiaci gázárak, akár nőttek a világpiaci gázárak, mindig emelkedett (Dr. Józsa István: Most csökkent csak 16 százalékkal!), Magyarországon mindig emelkedett a gázár, Magyarországon mindig emelkedett. (Dr. Józsa István: Most olcsóbb lenne! ‑ Az elnök csenget.) Azt mondták ‑ végigültem a parlamenti vitát ‑, azt mondták, hogy liberalizáljuk az árampiacot, majd a szabad verseny csökkenti az áramárakat; növelte. Aztán azt mondták, hogy vegyük újra kézbe, és meghatározott körben állami árszabályozás legyen, mert majd az az állam erejével visszanyomja a piaci árakat; akkor is emelkedett. A szocialisták bármit csináltak, mindig emelkedtek a rezsiköltségek (Korózs Lajos: Bezzeg most!), mindig emelkedtek. A rezsicsökkentés ma a családoknak azt jelenti, hogy a korábbi időhöz képest minimum egyhavi rezsiszámlát a családi költségvetésben tartunk, ez az igazi segítség.

Senki nem gondolta azt, hogy egyébként az adósságrendezésről szóló javaslat ‑ ez a családi csődvédelem, hogy így egyszerűbben fogalmazzunk ‑ majd átfogóan segít mindenkin. Nem. Nagyon sok lépést kell tenni, nagyon sok javaslattal kell még élni, és ez is egy olyan szelete, amit érdemes felvállalni, önkéntes, tehát vagy választják, vagy nem, akinek kedvező, választja, akinek nem, nem. Számtalan ilyen eszköz volt, tisztelt képviselőtársak. Az árfolyamgát szintén lehetőséget adott, vagy beléptek, vagy nem; a devizahiteladós-csapdába, amibe önök csalták bele a magyar családokat, kedves szocialista képviselőtársaim (Dr. Józsa István: Meg a forintárfolyam! ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Meg a görög válság 2010-ben. ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból.), ott is egy sor eszköz választható volt (Az elnök csenget.), vagy éltek a családok vele, vagy nem.

Ez a javaslat is egy olyan javaslat, ami lehetőséget ad, és még emögött és ezután is számtalan egyéb javaslat és elképzelés kell, ami segít a magyar családokon. De az elmúlt öt évben valódi segítséget adtunk a magyar családoknak. Amikor a szocialisták kormányoztak, az egyetlen okosság az volt, hogy 13. havi bér, huss, elvették (Dr. Józsa István: Mi adtuk oda. Miért nem adtátok vissza?), 13. havi nyugdíj, huss, elvették. (Bangóné Borbély Ildikó: Miért nem adtátok most vissza? ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Azok a szocialista képviselőtársaim, akik most vehemensen kiabálnak, a parlamentben mind igent nyomtak ‑ már amelyik képviselő volt persze közülük ‑ arra a javaslatra, hogy vegyük el a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat, miközben emelték a rezsiárakat, vegyük el a dolgozóktól a 13. havi bért, vegyük el a családi kedvezményeket ‑ gyes, gyed -; habozás nélkül megszavazták azok, akik most vehemensen kiabálnak, habozás nélkül megszavazták! Ennyit arról, hogy ki hiteles ebben a kérdésben, a családok védelmében, és ki nem.

Aki pedig egyébként nem vett ebben a politikai küzdelemben részt, mert nem volt parlamenti képviselő, az az arcát adta eközben a valaha volt legmagyargyűlölőbb kampányhadjárathoz, amit egyébként a szocialisták folytattak. Emlékszünk rá, ott mosolygott, hogy nehogy már a kettős állampolgárság kapcsán igennel szavazzunk, mert elveszi az a gonosz 23 millió román a magyar családoktól a munkahelyet. Annak a plakátkampány-hadjáratnak az arca a kedves képviselőtársnőnk, Bangóné képviselőtársunk, aki a legvehemensebben szokott itt kiabálni a magyar parlamentben, holott azzal kellene elszámolnia, egyszer, ha lenne ilyenre lehetőség, hogy a lelkiismeretét valamilyen módon megnyugtassa (Bangóné Borbély Ildikó: Nekem van lelkiismeretem, bezzeg magának nincsen!), ha majd erre valaha sor kerül, azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetett egy ilyen magyarfób, magyargyűlölő kampányt felvállalni.

Visszatérve erre a javaslatra, még egy megjegyzést szeretnék mondani, tekintettel arra, hogy elég régóta vagyok képviselő, és nekem is személyes tapasztalatom van abban, amit egyébként itt sokan elmondtak kritikaként, megjegyzem, jogosan egyébként. Arról van ugyanis szó, hogy amikor képviselők terjesztenek elő egy törvényjavaslatot, főleg egy ilyen átfogó önálló szabályozást, mert ez nem egy sima módosítás, hanem egy átfogó szabályozás, nagyon gyakran találkozunk szembe azzal a problémával (Dr. Józsa István: Nem kellene így csinálni!), hogy nem a jog nyelvén, nem azon a jogszabályi nyelven írják meg a javaslatot, hanem más szófordulatokat használnak, más mondatszerkezetet, mondatfűzést használnak, mint ami a magyar joganyagra jellemző, és ezért akkor, amikor a parlament tárgyalja ezeket a javaslatokat, nagyon-nagyon sok jogtechnikai, tényleg nyelvhelyességi, nem is nyelvhelyességi probléma az, hanem inkább az, hogy a közbeszédben beszélt magyar nyelv drámai módon eltér a jogban használt magyar nyelvtől, és a kettőt valamilyen módon össze kell illeszteni. Ezt a munkát egyébként a kormány elvégezte, hiszen neki ez a dolga, és ha megnézik azt, hogy a módosító javaslatok döntő többsége ilyen természetű, akkor már azért egy kicsit árnyaltabb a kép a tekintetben, hogy ez mennyire van előkészítve vagy sem. Ezzel a problémával bárki találkozik képviselőként, aki nem jogász, nem járatos abban a jogalkotási nyelvben, amelyben a törvények megfogalmazódnak, ellenben jó szándékkal mégiscsak egy nagyon fontos törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé. Most ez történt.

(19.20)

Természetesen a képviselőtársak vagy támogatják, vagy nem. Én remélem, hogy ez a Ház többségének a támogatását mindenképpen bírja, hiszen egy fontos intézményről van szó. Nagyon régi szándék az, hogy legyen családi csődvédelemről szóló szabályozás. Egyébként ez az egyik legnehezebb kérdés a szociálpolitika és a családvédelem körében, mert egy olyan intézményt akar a családok védelmében igénybe venni, ami alapvetően a gazdasági viszonyokra van kitalálva. Ez rendkívül nehéz, mert miközben a csődvédelem, az adósságrendezés egy viszonylag stabil, jó, használható intézményrendszer és fogalom a cégvilágban, de már amikor az önkormányzatok csődvédelméről és adósságrendezéséről van szó, akkor már teljesen világos, hogy ‑ noha jogi személyiségekről van szó, mármint a jogalanyiság értelmében nem természetes személyekről ‑ ott is milyen nehézségekkel küzd a szabályozó. Aztán kiderült, hogy például a pénzügyi közvetítő intézményrendszerben, tehát mindenféle olyan vállalatokban, mint bankok, hitelszövetkezetek, hitelközvetítők, brókercégek, Lombard-cégek, milyen nehéz és mennyire speciális szabályokat kell alkalmazni, és még mindig ebben a gazdasági körben vannak. Ez az egyik legnehezebb munka.

Én őszintén szólva inkább a szabályozók bátorságát szeretném kiemelni. Nem egy-két vitán vettem már részt a parlamentben és az előkészítő munka folyamán, ahol megpróbáltak a családi csődvédelemmel foglalkozni, de eddig mindenkinek beletört a bicskája, és inkább a kényelmes megoldást választották, azt mondták, hogy jó, akkor még dolgozunk egy kicsit rajta. Én örülök annak, hogy a KDNP-s képviselőtársak meggyőződésüknek megfelelően ezt beadták, és ha a módosító javaslatok jobbá teszik ezt a javaslatot, akkor én azokat is tudom támogatni.

Az nagyon megfontolandó, hogy a bővítés milyen eszközével éljünk, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondott. S itt végképp nem a jogtechnikai és nyelvhasználati módosításokra kell koncentrálni ‑ azokból nagyon-nagyon sok van ‑, hanem a tartalmi kérdésekre. De azt is gondolják végig, hogy egy családpolitikai intézményrendszer keretén belül igazából a családi csődvédelemnek mekkora szerepet szánunk. Ez egyébként elvi kérdés. Én azt állítom, hogy a családok támogatásának és a családok segítésének az intézményrendszerében a csődvédelem fontos, de szükségszerűen szűk szeletet jelentett. Azért jelentett szűk szeletet, mert ahogy az előbb elmondtam, ez a családi jogviszonyoktól jelentős mértékben különböző és idegen viszonyrendszert ültet át, s csak azért teszi ezt, mert a családot mint gazdasági egységet fogja fel.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nincs ellenükre, akkor támogassák ezt a javaslatot. Nagyon fontos intézménye lehet ez a családpolitikának. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)