Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Ház!Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az iskolai tanév és a tavaszi ülésszak lezárultával a 17. alkalommal is ismertessem önökkel a Jobbik Ifjúsági Tagozatának „Hallasd a hangod!” kampánya során beérkezett üzeneteket, amelyeket középiskolás diákok küldtek számunkra. Tudjuk nagyon jól, hogy az oktatási problémák, az oktatási viták még nem zárultak le, ezért is fontos, hogy e társadalmi réteg, talán a legérintettebb réteg véleménye is elhangozzon itt, az Országház falain belül.

(15.20)

Bálint 10. évfolyamos tanuló ezt írta: „Sok a tanóra, a diákok 6-7 óra után már nem tudnak teljes mértékben a tanórára koncentrálni. Gyakran előfordul, hogy átvesszük a tananyagot ugyan, de nem értjük meg, mert akkora mennyiségű, hogy az elmélyítésre nincs idő.”

Dorka véleménye is ezt igazolja, idézem őt: „Az iskolában nem mélyítik el a tananyagot a diákok számára. Csak sürgetik a tanárokat, hogy haladjunk az anyaggal úgy, hogy a diákok semmit nem értenek az egészből. Változtatni kéne!” Valóban, változtatni kellene. A Jobbik is már évek óta hangsúlyozza ezt a problémát, és határozott megoldást sürgetünk, hiszen ésszerűtlenül és feldolgozhatatlanul sok a tananyag. Mi azt gondoljuk a diákokkal és a tanárokkal összhangban, hogy a kevesebb több: csökkenteni kell a tananyagot, hogy a tanult ismeretek elmélyíthetők legyenek.

A túlterheltségre és az irreális tananyagmennyiségre érkezett egyébként a legtöbb panasz, mint például Tamásé is, idézem: „Nagyon megterhelő napi szinten 8-9 órát iskolában ülni. Ráadásul emellett már nem jut időnk semmire.” Tímea szerint is ez a probléma. Idézem őt: „Túl sok, illetve tömörítve van a tananyag” - ahogy ő fogalmaz. „Nagyon gyorsan kell haladni, hogy a tanmenetet betartsuk, emiatt lemaradnak a diákok. Nagyon sok felesleges anyagot kell megtanulni, de ennek nagy része az érettségihez nem is kell.” A „kevesebb több” elve mellett azt is állítjuk, hogy ami sok, az sok, csökkenteni kell az óraszámot, hogy se a diákok, se a tanárok ne érezzék magukat kizsigerelve. Hallottuk egyébként az államtitkárság részéről, hogy van ilyen szándék, de úgy gondoljuk, hogy az késői, ha majd ’17 végére vagy ki tudja, mikorra készül el az új Nemzeti alaptanterv. Akár most radikálisan be kell avatkozni és csökkenteni kell a diákok túlterheltségét.

Viola is ezt hangsúlyozza levelében: „Mennyiség helyett minőségre és kellő tudásra törekedjenek a tanárok a tananyaggal. Csökkentett óraszámok kellenek, napi 8-9 óra helyett 5-6-7 óra” - ahogy ő fogalmaz.

Egy másik rendkívül fontos szempont, amit Gergő érintett, és szórólapunkon írta le ezt a véleményét, a kiszámíthatóság kérdése. Ezt írta Gergő: „A folyamatosan változó követelmények és a felvételi pontszámok tekintetében mind a továbbtanulás, mind az iskola elvégzése bizonyos szempontból kiszámíthatatlan.” Igen, ma sajnos megállapítható, hogy az iskolai rendszer kiszámíthatatlan, holott épp a kiszámíthatóság adná meg a fiatalok számára azt a biztonságot, ami mentén hosszú távon tudnának tervezni az életükben, akár már az iskolai előrejutásuk kapcsán.

Béla az óraszámok csökkentése mellett a tanárok megbecsülésére és a túlóra megfizetésére hívta fel a figyelmet. Azt gondolja, ez azért is olyan fontos, mert épp a tanárok állhatatossága és elkötelezettsége tartja még életben az oktatási rendszert. Ezúton is köszönet illeti őket, s ennek a fizetésben, adott esetben a túlóra megfizetésében is meg kell nyilvánulnia.

„Pszichológiai vizsgálat kell a tanároknak” ‑ mondja Zsóka. Kétségtelen, hogy szigorúbb alkalmassági vizsgához kellene kötni a tanári diploma megszerzését. Ennek keretében a pszichológiai feltételeknek is meg kellene felelniük a jelentkezőknek. Egyébként érdekes, hogy nemrégiben a HÖOK elnöke, Gulyás Tibor is ezt vetette fel. Ők is konzultáltak olyan tanári szakon végzett, illetve ott tanító szakemberekkel, akik szintén azt erősítették meg, hogy a bemeneti felvételeket kell szigorítani, szükséges az alkalmassági vizsgák szigorítása.

Egy következő észrevétel: „Nem működik a KLIK-rendszer” - ahogy fogalmaz a panasz beküldője. „Ha valami elromlik, hónapokig kell nélkülözzünk. Volt, hogy a női mosdó három hónapig rossz volt, mert senki nem tett semmit.” Ez egy tipikus példája annak, amikor éppen problémák adódtak abból, hogy ki is felelős az adott problémáért, kinek lenne a dolga azt megjavítani vagy éppen beszerezni a hiányzó eszközöket. Ezernyi ilyen példát lehetne sorolni. Kinga írta egyébként ezt a KLIK-re vonatkozó, rendszeresen előforduló példát a túlzott és irracionális centralizációra. Félünk attól, hogy a most, pont a mai napon megszavazott 59 kis KLIK létrehozása sem fog megoldást nyújtani, nem jelent majd előrelépést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a „Hallasd a hangod!” kampányunk hiánypótló kezdeményezés volt, nagyon ritka az a példa, amikor valamelyik parlamenti párt tényleg a fiatalok véleményét is kikéri. Tehát nekünk fontosak a fiatalok, nemcsak most, hanem a későbbiekben is azok lesznek. Úgyhogy valószínűleg még a szeptemberi ülésszak folyamán is fogjuk folytatni e beérkezett panaszok ismertetését. Ahogy említettem, sajnos még nem zárultak le a viták, és úgy gondoljuk, hogy minden véleményre szükség lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)