Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetésről szóló törvényjavaslat végszavazása mindig is az év egy olyan fordulópontja, amelynek értelmében elmondható, hogy egyfajta bizonyítványt állíthatunk ki Magyarország Kormányának a teljesítményéről, és ez a bizonyítvány enyhén szólva lesújtó. Azt látjuk, hogy azok a kozmetikai jellegű könnyítések, amelyeket ez a kormányzat biztosítani kíván a polgárok számára, szánalmasak, nem elegendők, példának okáért a személyi jövedelemadó 1 százalékos csökkentése egy bolti eladó esetében talán még az ezer forintot sem éri el, egy államtitkár vagy miniszter esetén pedig a tízezer forintot is meghaladhatja.

Ezen elképesztő aránytalanságok sorába illik az az áfacsökkentési tervezet is, ami tulajdonképpen gesztusszinten maradt meg a kormány részéről, hiszen szemben a Jobbiknak az összes alapvető élelmiszert és gyermeknevelési cikket érintő áfacsökkentési javaslatával, mely érezhető könnyítést hozna a családoknak, a kormányzat tervezete mindössze egy átlagos család fogyasztói kosarának 6-7 százalékát érintő módon, egy összesített 1 százalékos áfacsökkentéssel sem ér fel. Miközben azt látjuk, hogy Magyarországon adóztatják a legbrutálisabban áfaszempontból Európában a gyermeknevelési cikkeket, nem értjük, hogy miként kíván a kormány demográfiai fordulatot elérni, hiszen ezen túladóztatottság egyébként nemcsak a gyermeknevelési cikkekre és nemcsak az áfára jellemző, hanem bizony az OECD felmérései szerint a vizsgált országok tekintetében Magyarország az érintett időszakban szinte mindig az első ötben volt, hogyha kétgyermekes, kétdolgozós családok adóterhelését nézzük.

(14.50)

Tehát kijelenthető, hogy a magyar családokat brutálisan, ha úgy tetszik, szénné adóztatják Európában.

Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy nemcsak a demográfiai fordulat marad el, hiszen az utóbbi években sajnálatos módon tovább növekedett a népességfogyás üteme, hanem a kivándorlási spirál sem lassul, nem áll le. S miközben tudjuk, hogy nem lehet pusztán anyagiakkal versenyezni a nyugat-európai bérszínvonallal, de még azokat a nem is kozmetikai jellegű, hanem annál sokkal fontosabb lépéseket sem tette meg a kormányzat, amihez a költségvetési tervezet lehetőséget nyújtott volna. Értetlenül állunk ugyanis azelőtt, hogy százmilliárdos nagyságrendben megmozgatnak forrásokat a CSOK, a 10 plusz 10 és olyan otthonteremtési kedvezmények irányába, amelyeket bár a Jobbik támogatott, de kijelenthető, hogy a szerencsésebb társadalmi csoportok számára szólnak, a felső tízezertől talán fölfelé, vagy még éppen ott tudnak hatni, ugyanakkor fájó módon hiányzik egy olyan átfogó otthonteremtési és főleg bérlakásépítési program, amely a nehezebb sorban élő magyarok számára is előrelépési lehetőséget nyújtana, kicsit csillapítana az új építésű lakások elképesztő hiányán és a bérlakáshiányon, kicsit talán lejjebb tudná szorítani a budapesti és a nagyvárosi albérletárakat, ily módon mindenki számára áttételes könnyebbséget hozna.

És el kell mondjuk azt is, hogy a kivándorlási spirál már említett lassítása mellett, ha magyar kivitelezőkkel, központi anyagbeszerzéssel dolgozunk, akkor magyar vállalkozók, magyar beszállítók és hazai gazdasági ágak is tőkeinjekciót kaphatnának. Egy ilyen program pedig elindítható lett volna, elindítható lenne abból a forrástömegből, amit csak a CSOK említett kedvezménytömegére mozgatott meg a kormányzat. Főleg, hogy a költségvetés tárgyalása mellett egyfajta kegyelmi állapot is előállt, hiszen külföldi begyűrűző hatások mentén több mint 400 milliárd forint vált tulajdonképpen szétoszthatóvá, amit egy másik törvényjavaslatban meg is tett a kormányzat.

A Jobbik ugyanakkor tarthatatlannak érzi azt, hogy miközben a demográfiai fordulat megalapozására nem jut, otthonteremtési programra nem jut, addig Magyarországot egyfajta félstátuszú német gazdasági tartományként olyan külső hatások befolyásolják, hogy egy német autógyár éppen milyen sze­zonális ajánlatokat dob ki, vagy éppen idejön-e, itt marad-e annak köszönhetően, hogy a magyar mun­kaerő olcsó. Nem lehet pusztán olcsó munkaerő­vel versenyezni, nem szabad Magyarországot egy kiszolgáltatott német tartományként megtartani gaz­da­sági megközelítésből, hanem önálló gazdasági ágak­ra, vállalkozó szellemre, hazai vállalkozók támogatására, termelést támogató adórendszerre lenne szükség.

De addig is, hogy a magyar családok érezzék a könnyítést, a kormányzatot nem győzzük elégszer felszólítani arra, hogy tegye magáévá a Jobbik átfogó áfacsökkentő koncepcióját, hiszen azáltal, hogy az alapvető élelmiszerek és a gyermeknevelési cikkek tekintetében egy nagyon széles körű csökkenést javasolunk, és ezt keresztül is visszük, bizony a családok terhei érezhető módon csökkenni fognak, durván hatszor-nyolcszor annyival, mint amennyit a kormányzat most gesztusértékkel, kozmetikai jelleggel beletett ebbe a költségvetési tervezetbe. De ha nem tesszük meg ezeket a nagyon komoly lépéseket, akkor nem tud sem ez a kormány, sem egy másik felmutatni érdemi sikereket a demográfiai katasztrófa elhárítása terén.

Ne várják meg tehát a Jobbik-kormányt ezzel, tegyenek már most, cselekedjenek most, mert egy későbbi kormány bizony lesz, amelyik eredményeket képes foganatosítani, ez pedig a Jobbik kabinetje lesz. (Taps a Jobbik soraiban.)