Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom az ön felszólalása után, hogy pánikhelyzet nem annyira azokon a területeken van, amiket felsorolt, hanem inkább az MSZP-ben a tisztújítás előtt. Amikor ön itt számokat mondogat és számokkal vagdalózik, akkor azt hiszem, érdemes megnézni, hogy pontosan milyen helyzet van azzal szemben, amit ön állított.

Ön egyrészről azt mondja, hogy az állam kivonul a jóléti ellátórendszerekből, miközben azt is ellenzi, hogy az állam fokozottan felelősséget vállaljon mind az egészségügyben, mind az oktatásban, hiszen az elmúlt hat esztendőben a közvetlen állami felelősségvállalás, a közvetlen állami fenntartás sokkal inkább jellemző, hiszen ez az oktatásban is megtörtént, illetőleg megtörténik a mai szavazások után, és ez az egészségügyben is megtörtént az állami fenntartással.

Akkor beszélni a gyermekek jövőjéről, amikor éppen a szocialista kormányzás volt az, amelyik részben átadta egy jó időre a liberálisoknak az oktatásirányítási lehetőséget, akik az oktatásban is elsősorban üzletet láttak, és mindent privatizáltak, amit privatizálni lehetett, lehetett az Nemzeti Tankönyvkiadó, lehetett az pedagógus-továbbképzés, és lehetett még számtalan más minden, amiből megpróbáltak üzletet csinálni és az oktatásból pénzt kitermelni, miközben szemrebbenés nélkül elvették az oktatásban dolgozók egyhavi fizetését. Ez évi 17 milliárd forint volt, amit kihúztak a pedagógusok zsebéből. Ha megnézem, ez abban az időszakban, amíg fennállt ez az állapot, több mint 70 milliárd forintot jelent, és összességében is 200 milliárd forint volt az, amivel csökkentették a különböző tételeket, ha ezeket nézzük és valorizáljuk az akkori árfolyamon.

Ha megnézzük, tisztelt képviselő úr, frakcióvezető úr, hogy a magyar költségvetésben 2002-ben, amikor önök elkezdték a kormányzást Magyarországon, mekkora összeg volt oktatásra, általános iskolai oktatásra, középfokú oktatásra és felsőfokú oktatásra, és összehasonlítjuk 2010-zel az önök nyolc évét, és nem számolunk az inflációval, csak azt nézzük, hogy nominálisan mekkora összeg szerepelt, akkor 142 milliárd forinttal kevesebbet találunk az önök kormányzásának végén az oktatásra fordított összegekben.

Nézze meg a költségvetést, ebből körülbelül 7 milliárd forint az, amit a felsőoktatástól vettek el, a többi részt pedig általában a köznevelési alapfeladatok és egyéb oktatási feladatok címszóval, az egyikben egy 60 milliárdnál több, a másikban egy 70 milliárdos tétel, amivel az önök kormányzása alatt csökkent a felsőoktatásra és a köznevelésre fordított összegek aránya. Nézze meg, hasonlítsa össze az önök által elfogadott utolsó költségvetési törvényt és a 2010-es állapotot, és azt látja, hogy nemcsak az inflá­cióval nem növelték, hanem szám szerint is csökkentették azt, amit oktatásra fordítaniuk kellett volna.

S mindemellett ha megnézzük azt a folyamatot is, hogy míg a rendszerváltáskor az oktatási intézmények finanszírozása, az önkormányzatoknál lévő oktatási intézmények finanszírozása a teljes költség 92 százalékát tette ki, míg az önök kormányzásának a végén 2010-ben 48 százalékra csökkent, akkor pontosan látjuk, hogy mi az a pénz, ami hiányzott az oktatásból, és nemcsak a központi költségvetés során, hanem az önkormányzatokon keresztül is mi az a pénz, amit kivontak, vagy mi az a pénz, amit megpróbáltak átterhelni az önkormányzatokra, de ők ezt nyilván nem bírták.

Ezt a folyamatot kellett megtörnie a Fidesz-KDNP-nek, és meg is törtük. Fordítottunk ezen, többletforrásokat biztosítottunk az oktatásügynek, és többletforrásokat biztosítottunk az egészségügynek is. 2013-ban elkezdődött a pedagógus-életpálya. Ha megnézzük ezeket a pluszforrásokat, ez már 230 milliárd forint fölött van, amit csak életpályára fordítottunk eddig, hiszen egy szövetséget kötöttünk a tanárokkal, szövetséget, hogy a gyermekek érdekében nekik magasabb minőségű munkát kell végezni, ezért az állam ezt magasabb fizetéssel is honorálja. Ennek az idei többlete, amit elfogadunk és a 2017-es költségvetésben megjelenik, 38,4 milliárd forint, ami a jövő évi oktatási béremeléseket illeti.

S azt hiszem, hogy mindnyájan örülhetünk, hiszen végre az egészségügyben is az ápolóknak, az orvosoknak azt a szintű anyagi megbecsültséget tudjuk megadni, ami már közelebb jár ahhoz, amit megérdemelnének a munkájuk nyomán, és ezt nem hitelből tudjuk megtenni, nem átterheli a központi költségvetés az önkormányzati fenntartókra, hanem ezt valódi gazdasági növekedésből sikerült kitermelni, és ennek a gazdasági növekedésnek az eredményeit immáron az ápolók is élvezhetik, hiszen az idén szeptember 1-jétől az ő fizetésük is növekedni fog átlag 26,5 százalékkal. Mi nem elvesszük, tudja, képviselő úr, frakcióvezető úr, a 13. havi fizetést az egészségügyben dolgozóktól, hanem az ápolóknak 26,5 százalékot emelünk, és ez így fog folytatódni a következő években is, hiszen egy hosszú távú együttműködésben állapodtunk meg. Ne feledjük el, ez egy olyan tárgyalássorozat volt, képviselő úr, ami 2004-ben indult a szakszervezetekkel, az önök kormányzása idején indult, de csak mi tudtuk lezárni, megadván azt a fizetésemelést, amit követeltek már több mint egy évtizede. És az orvosokkal is sikerült megállapodnunk, és azt hiszem, hogy ott is a többéves előrelépés az orvosok életében is érezhető előrelépést jelent. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.30)