Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Egy nagyon szimpatikus ember emlékét szeretném felidézni ebben a rövid öt percben, dr. Szilágyi Józsefét, aki 1917. április 24-én született Debrecenben, paraszti családból. Édesapja korán meghalt, a gazdasági válság szegénnyé tette a családot, özvegy édesanyja azonban összeszedve minden erejüket, taníttatta legkisebb gyermekét, aki a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, majd ugyanitt a Tisza Istvánról elnevezett egyetem jogtudományi karán szerzett diplomát 1939-ben.

Már egyetemista korában is az igazságot kereste. Az egyetemen szélsőjobboldali diákok verték a zsidó, a zsidó származású hallgatókat. Ő egy nagy bottal járt, és megvédte a zsidó kislányokat és a gyengébbeket. Bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe még egyetemi hallgatóként, a demokratikus erők antifasiszta összefogását szorgalmazta.

1938-ban tagja lett az illegális kommunista pártnak. 1940 tavaszán letartóztatták, és a társadalmi rend felforgatásának vádjával három év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1944. március 15-én szabadult. Ezt követően a háború végéig bujkált. 1944 végén Debrecen rendőrkapitánya lett, majd a Kommunista Párt megbízza az országos rendőrkapitányság megszervezésével.

1947-49 között a pártközpont katonai karhatalmi osztályának a vezetője. 1948-tól a központi ellenőrző bizottság tagja. 1949-ben nyíltan és határozottan megkérdőjelezte a Rajk László és társai elleni vádak megalapozottságát. Tisztségeiből leváltották. A következő évtől vállalati osztályvezetőként dolgozott a Termékforgalmi Vállalatnál.

1953 után Nagy Imre köréhez csatlakozik. Amikor pedig Nagy Imrét eltávolítják, majd kizárják a pártból, ő mellette marad. Ezért 1956 elején kizárják a Magyar Dolgozók Pártjából, vagyis a kommunista pártból. 1953-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatára gépészmérnöki karon. 1956. október 13-án, nem sokkal a Rajk-temetés után a barátok és a bajtársak nevében ő búcsúztatta a Néphadsereg rehabilitált főtisztjeit az újratemetésen.

1956. október 22-én mint egyetemi hallgató, részt vett a Műegyetem aulájában azon a nevezetes tanácskozáson, ahol több ezren voltunk. Ő robbant oda be közénk, és a maga dinamizmusával felrázott bennünket, és azt mondta, hogy tájékozódott, és akkor tudta meg, hogy a lengyel események hova konkludáltak. Gomulka, a nemrég börtönből hazatért, akkor reformer személy lett a lengyel párt vezetője. Ő leváltotta Rokosszovszkij marsallt, aki lengyel származású, szovjet állampolgárságú honvédelmi miniszter volt, a szovjet csapatok körülvették Varsót, a lengyel csapatok pedig megindultak, hogy körbevegyék a szovjet csapatokat. Mindezt rendkívül dinamikusan adta elő. Erre közfelkiáltással bevettük 15. pontként a pontjaink közé, hogy "Szolidaritást a lengyel néppel!". Az ő javaslatára határoztuk el, hogy másnap szimpátiafelvonulást rendezünk Bem apó szobrához.

A forradalom első napjaiban a BM budapesti főosztályán Kopátsy Sándor mellett dolgozott. Tagja volt annak a Nagy Imréhez közeli személyekből álló csoportnak, amely október 27-én felkereste a miniszterelnököt, és meggyőzte őt a politikai irányváltás szükségességéről. Október 28-án Széll Jenővel megszervezte, majd vezette Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát. November 4-én családjával ő is a jugoszláv követségre ment, 22-e után Romániába internálták, Snagovban tartóztatták le, onnan hozták vissza.

A Nagy Imre-perben szerepeltették, azonban a per első tárgyalásán olyan keményen lépett fel, nem ismerte el a bíróság jogát arra, hogy egyáltalán foglalkozzanak velük, megtagadta a vallomást, és az egész Kádár-féle társaságot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) illegitimnek tekintette. Erre a per szervezői, akik egy filmet akartak felvenni és egy demonstratív színjátékot csinálni a Nagy Imre-perből, elkülönítették, és a Vida-tanács, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa élén egynapos tárgyalás után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) halálra ítélte, és kivégezték.

Igazi római jellem volt: egyenes, bátor, erős, derék, rendíthetetlen és tiszta, szeretetreméltó ember. Olyan volt, mint egy hatalmas fa, amelyet nem lehetett meghajlítani, amelyet csak kivágni lehetett. Méltó arra, hogy az utókor emlékét tisztelje és szeresse is. Köszönöm szépen.