Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mostani törvényjavaslatnak a 2000 tavaszán benyújtotthoz képest feltétlenül előrelépése az, hogy foglalkozik a szociális villamosenergia-ellátással, és ezt itt két rövid paragrafusban megemlíti. Nyilván ez megadja a lehetőséget a további rendeletek során ennek a kidolgozására.

Abban egyetértünk, hogy nem önkormányzati forrásból és valamiféle szociális kérvények benyújtásával, sorbaállva kell ezt megoldani, és ebből nyilván ki is derül a szándék. Nekünk az a véleményünk, hogy ezt elsősorban az árszabásban kell érvényesíteni. Vannak példák Nyugaton szociális tarifára; nyilván azért javasoltuk ennek a megjelenését, mert ha ezt elfogadta volna vagy elfogadná az Országgyűlés, akkor a további részletek kidolgozhatóak.

E módosító csomag kapcsán óhatatlanul szó esett a lehetséges árról, árnövekedésről. Itt egy rövid, nem kitérőt, de mégis egy általános gondolatmenetet engedjenek meg. A televízió Ráadás című műsorában szakemberek vitáztak erről a törvényjavaslatról, köztük Szalay képviselőtársam is. A vita végére kiderült az, hogy a liberalizálás kimondott hívei és azok, akik ezt nagyon nagy fenntartással fogadják, egyben megegyeztek: hogy piacfelszabadítást követően áremelkedés következik be. Magyarországon nincsen jelentős kínálati piac az energiatermelésben; és ebben a bizonyos kaliforniai szindrómában is most a legalapvetőbb döntés az, hogy hatalmas erőmű-kapacitásokat próbálnak létrehozni, mert ez a liberalizált piac akkor működik jól, ha kínálati piac van, és nem keresleti.

(16.50)

Úgy tűnik, hogy ezek szerint ez ránk is érvényes, és akkor a kérdés az, hogy akkor miért vezetjük be mi most ezt a piaci modellnek megfelelő villamosenergia-törvényt. Az egyértelmű válasz az volt, hogy ha valaki az Európai Unióhoz kíván csatlakozni, akkor természetesen meg kell felelnie azoknak a világos EU-elvárásoknak, amelyek a csatlakozás feltételei. Ez pedig világos, hogy azt eredményezi, hogy amikor egy ország a belépés mellett dönt, és a mérleg serpenyőjébe helyezi az előnyöket, a hátrányokat, akkor azt fogja mondani adott esetben, hogy igen, én megnyitom a piacomat - lehet, hogy jelenleg ez nekem egy darabig hátrányos, de az egyenleg pozitív -, és akkor jön a következő kérdés, hogy miért nem várunk e törvény hatályba léptetésével az uniós csatlakozásig.

Ez főleg azért súlyos kérdés most, mert - a vitanapra utalok - eddig nem merült fel még ezelőtt egy hónappal sem olyan variáció, hogy, mondjuk, 2007 legyen a hivatalos ígért dátum. Tehát ez egy kulcskérdése e törvény megszavazásának.

Egyébként, hogy mennyire torz az árrendszer, és mennyire kullogunk hátul az árban, nyilván a MIÉP ezt másképp fogja fel, hogy vajon ez az EU-átlaghoz képest - a vásárlóerőt nem számítva - alacsony ár hogyan tartható, vagy tartható lenne-e. Nem vagyok olyan szinten szakember, hogy a pontos számokat mondanám, de azt hiszem, hogy a logika talán helyes, hogy végül is a magyar fogyasztás 40 százalékát az a paksi állami tulajdonú atomerőmű biztosítja, amely olcsón állítja elő az energiát. A keleti importenergia is olcsó, és amíg nem a piaci ár érvényesül, vagyis egy viszonylag nem nagy kínálati piacon nem arról van szó, hogy a legdrágábban előállított, de még szükséges erőmű árát kell megfizetni, és ehhez képest a többiek extraprofitra tesznek szert, hanem egy költség alapú ár van, egy átlagon alapul, akkor addig tulajdonképpen ez a viszonylag alacsony ár végül is tartható.

Ebből a szempontból nem hiszem, hogy Paksot feltétlenül egy olyan részvénytársaságnak kell kezelni, mint egy magántulajdonú részvénytársaságot. Adott esetben tehát, ha a jelenlegi árakat nézve az MVM-nél jelentkezik egy nagyon kis árrés, adott esetben az MVM-nél veszteség jelentkezik, ugyanakkor a szintén száz százalék tulajdonú Paksi Atomerőműnél van nagyobb nyereség, akkor ha elfogadjuk azt, hogy egy államnak mégiscsak az elsődleges szerepe a közjó szolgálata, akkor mondhatjuk azt, hogy itt nem igazi piaci viszonyok érvényesülnek, de valamilyen módon nyilvánvalóan ezt az olcsóbb árat tartani lehet. Egyébként az áramszolgáltatók kiharcolták a maguk érdekeit. Annyit érdemes elmondani, hogy a '95-ös privatizáció legfőbb indoka úgy hangzott, hogy olyan tőkeigényes a fejlesztés, és jelenleg olyan a magyar villamosenergia-rendszer színvonala, hogy erre hazai tőkét nem lehet találni. Ez olyan lassan és sokára térül meg, hogy nyilvánvalóan csak komoly külföldi befektető tudja ezeket a kérdéseket megoldani.

Nos, ehhez képest ha valaki megnézi, mondjuk, az Elektromos Művek éves beszámolóit, hogy a 6-8-10 milliárd hogyan növekszik, a nyereség, amely profit nagy része kivonásra kerül, és itt én akkor csak a tisztán kimutatott profitról beszélek, akkor azt nem mondhatjuk, hogy a jelenlegi árképzési rendszerben az áramszolgáltatók ne jutnának hozzá az egyébként befektetett eszközeikhez is megfelelő nyereséghez.

Magyarul, lehet persze, hogy a tiszta piaci viszonyokat a jelenlegi árképzés nem teljesíti, de az állam ilyen szerepének felfogása esetén azt sem mondhatjuk, hogy ez ne lehetne még tartható, mert nem jövőre, és nem 2004-ben szakad ránk egy EU-csatlakozás esetén ez a bizonyos teljes nyitási kötelezettség.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiból.)