Felszólalás adatai

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztői minőségemben néhány gondolatot hadd osszak meg önökkel. Több kérdés merült föl itt a módosító javaslatok vitája kapcsán.

Először is azzal kezdeném, hogy nagyon köszönöm a módosító javaslatokat megfogalmazóknak és benyújtóknak, hogy ezeket megtették, és valóban azt az időszerűséget, azokat az időpontokat, amelyek az én eredeti javaslatomban szerepeltek, megfontoltabban, a jövőre kiterjesztendően is átgondoltan átírták, és a módosító javaslatokban ezek tükröződnek.

Köszönöm a honvédelmi bizottság, az önkormányzati és rendészeti bizottság tagjainak támogatását is, tekintettel arra, hogy a módosító javaslatok áttekintése során igazából ellenérvek nem fogalmazódtak meg, ami az alapkérdést illeti, hogy legyen-e nemzetőrség vagy pedig sem. Ebben a két szakmai bizottságban - én úgy érzékeltem és értékeltem - az elhangzott vélemények gyakorlatilag alátámasztották a nemzetőrség létjogosultságát és ennek szükségességét.

Bauer Tamás képviselő úr nem tagja ezeknek a bizottságoknak, így nem láthatta azt a közmegegyezést, amely a honvédelmi és az önkormányzati bizottság ülésein megnyilvánult. Persze, voltak különböző vélemények, vannak időpontbeli nézetkülönbségek, vannak olyan kérdések, amelyeket Göndör István képviselő úr is fölvetett, ami azt a problémát juttatja eszembe, hogy végül is a tyúk vagy a tojás volt-e előbb a világon. Most mi legyen előbb? Utalt arra, hogy nem tartja szükségesnek jelen pillanatban a törvénycsomag elkészítését és összeállítását, hanem előbb gondolkozzunk el azon, hogy kell-e, szükséges-e, a részleteit beszéljük meg a nemzetőrségnek, hogyan, mi módon lehet ezt fölállítani, hogyan, mi módon lehet ezt finanszírozni.

Én azt mondom, hogy az előkészületi munkálatok során már jó, ha látjuk magunk előtt, hogy milyen törvénymódosításokra is lesz szükség, és akkor, amikor ezt követően - értelemszerűen szükségesnek tartom én magam is, hiszen a honvédelem össznemzeti ügynek tekinthető, azt hiszem, mindannyiunk számára - világosan látjuk, amit a Honvédelmi Minisztérium által elkészített anyag majd tükrözni fog, amely tartalmaz a szervezeti felépítéstől kezdve a finanszírozásáig és a szükséges törvénymódosításokig mindent, egységesen és együttesen, akkor van miről beszélni. Akkor lehet végigtekintenünk azt, hogy igen, kérem, itt van előttünk egy anyag, szerintem egy jó javaslat, és akkor tudunk érdemben beszélni arról, hogy igen, alkotmánymódosításra is szükség lesz; persze, nagyon jól látja Bauer képviselő úr, így van: az alkotmányt is módosítani kell majd, ha ez a döntés megszületik. Ezért tartom azt fontosnak, hogy a következő parlament ezzel a kérdéssel úgyszintén foglalkozzon, és akkor - hatpárti vagy akárhánypárti, ahány párt lesz a parlamentben - minden párt képviselői üljenek majd össze, és tárgyalják meg ezt a kérdést. Én bízom benne, hogy átérzi majd akkor is mindenki ennek az ügynek a felelősségét és súlyát, és akkor meglesz hozzá a kétharmados vagy akár a négyötödös támogatottság is, és akkor az alkotmányt is tudjuk majd ennek szellemében módosítani.

De ha nem tesszük meg most a kezdő lépéseket, és mindig azt nézzük, hogy ezzel még ráérünk, majd később ráérünk, majd a következő parlament ráér ezzel foglalkozni, ne menjünk bele, ne hozzunk konkrét döntéseket - én azt mondom, hogy ezzel elejét vehetjük, elölhetünk egy jó gondolatot, egy fontos üzenetet. Én mindig azokat az embereket és azokat a képviselőtársaimat kedvelem, akik elsődlegesen azt látják, hogy ha van egy fontos és nemes ügy, egy jó szándékú gondolatkör, ami az ország biztonságát fokozza, akkor azt keresik, hogy hogyan és mi módon lehet megoldani, létrehozni valamit. És nem a különböző aggályokat vetik föl, és oly mértékben és olyan módon hozzák elő a különböző aggályokat, hogy elölik csírájukban ezeket a gondolatokat, ezeket a jó szándékú megfogalmazásokat, elképzeléseket.

Tehát én úgy értékelem a mostani felszólalásokat is, hogy ezek valójában jó szándékú észrevételek, valóban hozzá akarnak tenni a nemzetőrség gondolatához, és gazdagítani kívánják mindezt.

Szeretnék néhány gondolatot ide idézni, mégpedig a 61/2000. országgyűlési határozatot, amely több mint 90 százalékkal került elfogadásra. Ez nem másról szól, mint a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról. Tíz év távlatában határozhatjuk meg, hogy milyen legyen a Magyar Honvédség. Ez egy óriási, nagyléptékű országgyűlési határozat, amit elfogadtunk, a korábbi időszakokban nem nagyon volt erre példa. Világos, tiszta jövőképet vázol föl a biztonságpolitikának ezen a területén, s ebben a határozatban az áll, ennek az 5/g pontjában: meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit.

(15.40)

Én pontosan ezt mondom, és ezt idézte Mécs Imre képviselőtársam is a területvédelem fontosságát hangsúlyozva: így van, és ezzel párhuzamosan a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szükségességét is. Ezért mondom azt, hogy az országgyűlési határozati javaslatom pontosan, szervesen illeszkedik a haderőreform végrehajtásának folyamatába, és egyértelműen konkretizálni próbálja azokat a szempontokat, célkitűzéseket, amelyeket ezen 90 százalékos többséggel elfogadott országgyűlési határozat megfogalmaz.

A határidők vonatkozásában - amelyek a módosító javaslatokban és a kapcsolódó módosítókban is tükröződnek - úgy látom, azokat fogom tudni támogatni a jövőben is, amelyek azt mondják ki, hogy 2002. december 31-éig készüljön el az a törvénycsomag, amely a nemzetőrség létrehozásának szempontjait tartalmazza. Ez szerintem kellő időt és lehetőséget ad majd a jövő évi választások után felálló új összetételű parlamentnek, hogy ezt a kérdést végigtárgyalja.

Ismételten szeretném hangsúlyozni, mint már az elején is elmondtam, hogy igenis én is fontosnak tartom - mivel össznemzeti ügynek tekintem a biztonságpolitikát és a honvédelmet -, hogy ebben majd valamennyi parlamenti párt képviselője vegyen részt, és tárgyalja meg ezt a kérdést, hiszen csak akkor van ennek értelme, hogyha megvan hozzá a parlamenti támogatás is. Fontos a parlamenti támogatás, fontos a politikai támogatottsága egy ügynek, de nagyon fontos a társadalmi és a katonaszakmai támogatottsága is.

Szeretném önöknek azért itt a részletes vita kapcsán is elmondani, hogy az elmúlt egy évben számos szakmai, katonai... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ilyenkor nem tudom, hány percet beszélhetek. (Jelzésre:) Öt? Mindenki? Akkor elnézést kérek, még egyet nyomok én is, mint Mécs Imre, és akkor utána lezárom már.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Mécs Imre Simicskó István felé mutatva: Elnök úr, kérem, adja meg a szót!)