Felszólalás adatai

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Külügyminiszter Úr! Tisztelt Ház! Ebben a vitában nagyon nagy a kísértés, hogy az ember az országjelentés prizmáján keresztül értékelje Magyarország helyzetét, teljesítményét.

Én mégis most azt javaslom, hogy először toljuk félre ezt az országjelentést pár percig, hogy valós képünk legyen arról, amiről beszélünk. Nézzünk szembe azzal, hogy ebben az országban rendkívül súlyos problémák vannak, súlyos válságjelenségek vannak. Ha ennek nem vagyunk tudatában, akkor nem leszünk képesek e problémák megoldására, nem leszünk képesek arra, hogy sikeresen, eredményesen csatlakozzunk az Európai Unióhoz.

Látnunk kell azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy válság van a politikai intézményrendszerben, az egészségügyben, az oktatásban, a mezőgazdaságban, a közéletben, a szociális ellátórendszerekben és még folytathatnám. Azt hiszem, ma már közhelynek számít, hogy mély válság gyötri az egészségügyet, és csakis a lelkiismeretes orvosoknak, asszisztenseknek és ápolónőknek köszönhetjük azt, hogy egyáltalán működik még ez a rendszer. A reformok elmaradtak, erre az országjelentés is rámutat. De ennél sokkal súlyosabb a probléma: szemléleti jellegű a probléma, a kormány oda nem figyeléséből származik a probléma.

A második terület a magyar mezőgazdaság, mely talán történetének legmélyebb válságát éli át. Nem is csoda ez, hiszen - valljuk be őszintén, képviselőtársaim - az elmúlt két és fél évben kalandorok vezették, irányították a magyar mezőgazdaságot, egyikük már egyébként előzetesben vagy éppen most háziőrizetben van, a másikuk éppen a saját rózsadombi villájának építkezésén munkálkodik. Tehát ilyen emberek kezében volt a magyar mezőgazdaság.

Ezek után nem csoda, hogy semmi nem történt a mezőgazdaság versenyképességének helyreállításában, semmi nem történt a technológiai korszerűsítésben, semmi nem történt azon a téren, hogy versenyképessé válhassunk.

De súlyos problémák vannak a politikai intézményrendszerben. Itt, ebben a Házban, ahol ez a beszéd elhangzik, ahol vitatkozunk az Európai Unióról, ez a Ház ma nem képes betölteni minden demokratikus parlament egyik alapvető funkcióját: a kormány demokratikus ellenőrzését. Hiszen ez a Ház nem folytatja rendesen munkáját, háromhetente ülésezik, vizsgálóbizottságai nem működhetnek, az ellenőrzési funkcióit súlyosan csorbították. A társadalomban jelen van a diszkrimináció; diszkrimináció sújtja elsősorban a nőket, akik kevesebb bért kapnak ugyanazért az állásért, sokkal kisebb az esélyük, hogy magasabb pozíciót töltsenek be - ha a képviselőtársaim végigtekintenek a teremben, akkor legfeljebb a karzaton láthatnak hölgyeket; bocsánat, Kóródi Mária képviselőtársamat látom, tehát azért egy-egy hölgy tagja van ennek a parlamentnek. De természetesen életkori diszkrimináció is van ebben az országban; a negyven év felettiek alig kapnak munkát, nehezen jutnak munkalehetőséghez, és az ő lehetőségeikben nem segít a kormány számukra.

A korrupció mindennapos jelenség ebben az országban, tisztelt képviselőtársaim. Ez persze nem új jelenség, erre mondhatják azt, hogy ez volt korábban is. Való igaz, de az azért nem volt, hogy ennek a kormánynak két volt államtitkára ellen folyt büntetőeljárás. Az egyikük ellen már egy elsőfokú ítélet is született, valószínűleg a másikuk ellen is hamarosan fog.

Egy másik volt kormánypárti képviselőtársunk másodszorra került előzetes letartóztatásba. Tehát nehéz lenne azt mondani, hogy a politika szintjét nem érte el a korrupció.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mindezt tudjuk, ha mindezt látjuk, akkor vagyunk képesek arra, hogy az ország ügyeit, ha van bennünk akarat és szándék, együttesen tegyük rendbe. Ez az országjelentés ezekről a problémákról is beszél, de a száraz tényanyag szintjén beszél. Nekünk azonban ez természetesen érzelmeket is jelent, ez a mi valóságunk, ezek a mi hétköznapjaink.

Azt szokták mondani, hogy az idei országjelentés kevesebb kritikai észrevételt tartalmaz, de azt erőteljesebben fogalmazza meg. A mondat második felével maradéktalanul egyetértek.

Ami az első felét illeti, nehéz méricskélni, hogy ez valóban kevesebb-e vagy több. Én őszintén szólva egyetlenegy olyat találtam, amely a tavalyiban benne volt és az ideiből már hiányzik: ez a Nemzeti Bank függetlenségére vonatkozó kitétel. Az összes többi visszaköszön, tehát itt van. Ha tehát ezzel az eggyel kevesebb, akkor talán kevesebb, de persze van néhány új is; igazi, súlyos, komoly, új ügy is került be ebbe az országjelentésbe: a státustörvény ügyére gondolok.

Osztályozhatjuk a felvetett problémákat más módon is. Vannak közöttük olyanok, amelyeket nyilvánvalóan örökölt ez az ország, nem is csak az előző néhány évből, de talán az előző néhány évtizedből, és ezekre a problémákra senki nem várja az azonnali, az egy kormányzati cikluson belüli megoldást. Ilyennek tekintjük a korrupciót, ilyennek tekintjük a romák beilleszkedését is. Ezek rendkívül súlyos problémái az országnak, de valóban méltánytalan lenne azt mondani, hogy ez csak ennek a kormánynak a mulasztása. Ettől a kormánytól nem is ezt várjuk el, hiszen meg sem oldhatta volna maga, ha erre szándéka lett volna. Azt várjuk el, és az országjelentés is azt várja el, hogy ezen a területen érzékelhető, nyilvánvaló előrelépés történjen évről évre. Azt hiszem, hogy a mulasztások itt érhetők tetten. Ezek az előrelépések hiányoznak ezen a területen, legalábbis nem abban a mértékben, ahogyan azt mi magunk elvárnánk.

Most nem is beszélek az országjelentésről, mert sokkal fontosabb, hogy mi hogyan érezzük magunkat jól, otthonosan ebben a hazában. Csak akkor, ha a korrupció csökken, csak akkor, ha azt látjuk, hogy hátrányos helyzetű roma polgártársaink helyzete javul. Ezért erre valóban igaz az, hogy a megfogalmazások élesebbek, keményebbek, mint a tavalyiak, hiszen a romák esetében azt mondja az országjelentés - ez fellapozható, tisztelt képviselőtársaim -, hogy alapvető diszkriminációk érik a közoktatásban, a foglalkoztatásban és az igazságszolgáltatásban. Ezek nagyon súlyos kijelentések, és ezekre figyelmet kell fordítanunk.

A problémák másik része azonban más természetű: olyan, amely kizárólag ennek a kormánynak a tevékenységére jellemző. Ezalatt a kormány alatt jött létre, és megítélésem szerint most ennek a kormánynak a feladata ezeknek a megoldása.

Ilyennek tekintjük elsősorban a közszolgálati csonka kuratóriumok helyzetének megoldását. Ilyen problémája Magyarországnak nem volt 1998 előtt, és én nagyon remélem, hogy nem is lesz 2002 után. Tehát amikor szilárd, demokratikus értékeken nyugvó kormányzás folyt ebben az országban, akkor ilyen probléma nem volt.

Ilyen problémának tekintjük a nyugdíjrendszer, illetve a nyugdíjreform szétzilálására tett kísérletet, amelyet az országjelentés is meglehetősen súlyosan értékel. Azt mondja, hogy a hárompillérű nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat ingatta meg a kormány azzal az intézkedésével, hogy a járulékemelésre nem tett javaslatot, illetve azt megakadályozta.

Ilyennek tekinti a jelentés - azt hiszem, ehhez is csatlakozhatunk - az egészségügy elmaradt reformját. Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy ebből a reformból nem valósult meg semmi. Úgy ítélem meg, hogy a választópolgárok jelentős része azért adta a voksát a Fideszre (Balsay István: Mert bízik benne.), mert a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt ígérte a választások során, hogy érdemi reformokat fog kezdeményezni az egészségügy területén. Ma már tudjuk, a ciklus végén, hogy semmiféle érdemi reformtevékenység ezen a területen sem történik. Ezt egyébként leszögezi az országjelentés is.

(10.50)

Ugyancsak ennek a kormánynak a tevékenységéhez köthető az a kritikai elem - ez is visszaköszön évről évre -, hogy közbeszerzés nélkül folytatnak nagy állami beruházásokat. És különösen sérelmezi a tavalyi és az idei országjelentés is az autópályák építését közbeszerzés nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez sem volt korábban, reméljük, ez sem lesz később. Közbeszerzés nélkül civilizált európai demokráciában - és itt nem csak az Európai Unióról beszélek -, tehát európai demokráciában nem lehet nagyszabású állami beruházásokat végrehajtani; sőt nemcsak nagyszabásúakat, hanem már közepes szabásúakat sem. Nem véletlenül van értékhatár a közbeszerzéseknél.

Ugyanígy visszaköszönő elem, bár az idei jelentésben sokkal hangsúlyosabban, hogy nem átlátható a kormány költségvetési gyakorlata. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt többen közülünk - elsősorban a szabad demokrata képviselők, de más ellenzéki képviselők is - rámutattak a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó szabályok kapcsán, rámutattak a pénzintézeti és hitelintézeti törvény kapcsán, hogy a gyakorlat is, de már maga a szabályozás is ellentétes az európai és a civilizált gyakorlattal. Ehhez kellene visszatérnünk, mert ez teszi lehetővé azt, hogy ténylegesen ellenőrizhessük az állami költekezéseket.

Kifogásolja az országjelentés a SAPARD-hivatal akkreditációjának késlekedését. Hogy mindenki értse miről van szó: a mezőgazdasági támogatások folyósításának fontos előfeltétele a SAPARD-hivatalok felállítása. A késlekedés okai még valóban a Torgyán-Szabadi-kettős tevékenységében gyökereznek, de azért az az igazság, hogy a mai napig sem oldódtak meg. Tehát itt huzamos késlekedésről van szó, nem csupán az előző vezetőkre hárítható okokból.

Súlyosan bírálja az országjelentés a környezetvédelmi jogharmonizáció elmaradását. Azt mondja, hogy az elmúlt egy évben semmilyen előrelépés nem történt ezen a területen.

Figyeljünk föl erre: az egyik legfontosabb területe csatlakozásunknak, ahol ráadásul a legkomolyabb a lemaradás, és ahol semmilyen érdemi előrelépést nem tapasztalunk.

Végezetül a státustörvényről néhány szót, tisztelt képviselőtársaim. Igazán nem jelent számunkra, szabad demokraták számára semmiféle elégtételt az, hogy figyelmeztetéseink jelentős részét visszaigazolta az országjelentés. Mi elmondtuk, figyelmeztettük ez alkalommal nemcsak a kormányt, hanem a parlament ezt megszavazó 92 százalékos többségét, hogy ez a törvény ebben a formában nagyon komoly problémákat vet fel; nemcsak a szomszédsági kapcsolatrendszerben, hanem az európai uniós alkalmazkodásban és különösen a római szerződéshez való viszonyában is.

Ezen a téren egyébként egy másik probléma is van. Három egymást követő kormány mondhatta azt, hogy a külpolitika az ő sikerágazata. Ezen a területen valóban sikereket ért el. Most először vagyunk kénytelenek beismerni, hogy egy belpolitikai indíttatású, de a külpolitika területére vagy a külpolitika területére is tartozó lépés súlyos károkat okozott ennek az országnak; ennek az országnak, az ország megítélésének, az ország kapcsolatrendszerének, az ország integrációs esélyeinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az ideje, hogy az álmokból, az álmodozásokból, amelyekről olyan szívesen szokott beszélni az ország miniszterelnöke, most végre fölébredjünk; fölébredjünk a valóságra, és ennek megfelelően cselekedjünk!

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége felelősséget érez ezért az országért, felelősséget érez az ország európai csatlakozásáért, felelősséget érez a folyamat sikeréért. Indíttatva azon szavak által, amelyeket Martonyi János külügyminiszter úr itt expozéjában mondott, hogy ha hibák vannak, javítsuk ki azt együtt; és indíttatva attól az érzéstől, amit minden eddigi megszólaló szavaiból kiéreztünk, hogy közösen szeretnénk sikerre vinni az integrációs ügyeket, egy ötpontos javaslatot kívánunk önök elé terjeszteni.

Öt olyan, komoly akadályként megjelölt probléma van az országjelentésben is és Magyarország csatlakozásának útjában is, amelyeknek elhárítása halaszthatatlan, és amelyek elhárítását mi, együttesen itt rövid idő alatt meg tudjuk oldani. Csak politikai akarat kell hozzá, tisztelt képviselőtársaim! Kérem, hogy figyeljenek, hiszen ennek az öt problémának az elhárítása nagyon komoly lépést jelenthet Magyarország európai integrációja felé.

Az első kérdéskör a médiatörvény ügye. Már csak Románia és Magyarország nem zárta le a vonatkozó fejezetet, az audiovizuális fejezetet a csatlakozási tárgyalásoknál. Ezt a fejezetet már akár holnap is le lehetne zárni. Ehhez azonban az kell, hogy a kuratóriumok jelenlegi tagjait és a kuratóriumok által megválasztott közszolgálati médiumelnököket hívják vissza. Válasszuk meg az új kuratóriumokat, és válasszuk meg az új közszolgálati elnököket, és másnap már el tudjuk fogadni az audiovizuális fejezetet, mert le tudjuk zárni ezt a fontos lépést.

A második pont: szükség van arra, hogy a nyugdíjreform tekintélyét, a nyugdíjreformba vetett bizalmat helyreállítsuk. A kormány bármelyik pillanatban elénk terjesztheti, és mindannyian el fogjuk fogadni, hogy az eredeti elveknek megfelelően a járulékemelés 6 százalékról 8 százalékra történjen meg; ezzel gyakorlatilag eleget téve annak a kétmillió honfitársunknak, akiket becsaptak, akiknek egyoldalúan módosították a szerződését, akik bizalommal voltak a reform iránt. Tehát egyetlen törvényhozási lépéssel még ezekben a hetekben előre tudnánk lépni.

A harmadik pont: a közbeszerzések területére vonatkozóan a szabad demokraták idén februárban T/3858. szám alatt egy javaslatot terjesztettek elő. Ez a javaslat teljes mértékben összhangban áll az európai uniós közbeszerzési gyakorlattal. Akkor nem volt hajlandó a Ház tárgysorozatba venni ezt a javaslatot. Engedjék meg, hogy újból fölhívjam a figyelmet erre! Amennyiben ezt tárgysorozatba veszik, és elfogadják a '95-ös közbeszerzési törvény módosítására vonatkozó javaslatunkat, máris teljes egészében összhangba kerülünk az európai uniós gyakorlattal. Persze, ennek az a következménye, hogy a további nagyszabású állami építkezéseket, autópálya-építéseket a közbeszerzés hatálya alá kell rendelni.

A negyedik pont: a közpénzek elköltésének átláthatatlanságával kapcsolatban számos kifogás érte a kormányt. Javasoljuk, hogy az MFB-törvényt annak szellemében módosítsák, ahogyan ezt a szabad demokraták javasolták a törvényalkotás során. Rendeljék parlamenti felügyelet alá, és ugyanazon pénzügyi szabályok vonatkozzanak a Magyar Fejlesztési Bank által eszközölt költekezésekre, beleértve a Széchenyi-tervet is, mint valamennyi más pénzintézeti szervezetre!

És végezetül ami az ötödik pontot, a státustörvény kérdését illeti: haladéktalanul javasoljuk, hogy a magyar kormány csak azon országok vonatkozásában léptesse hatályba január elsejével, amelyek erre készséget mutatnak, ahol a megállapodás megvan. Tudjuk, hogy vannak ilyen szomszédos országok; azon országok vonatkozásában, ahol hiányzik ez a megállapodás, folytassák a konzultációkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, hogy nekünk is érdekünk a törvény módosítása. Legalább két ponton ezt módosítanunk kell, nemcsak az uniós elvárások miatt, más okok miatt is, de elsősorban az uniós elvárások miatt. Idetartozik az ajánló szervezetek létrehozására vonatkozó pont és az ideiglenes munkavállalási engedélyekre vonatkozó pont. Ez az, ahol a diszkrimináció kérdését fölvetették az országjelentésben. Javaslom, hogy ezt is tegyük meg, de ha erre nem kész a kormány, akkor keresse a kétoldalú megállapodásokat, mert hiszen egy ilyen lehetőséget biztosított számára az országjelentés is és a velencei bizottság jelentése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ebben az öt pontban egyet tudunk érteni, és ha ezt az egyetértést cselekedetek fogják követni, akkor bizonyos vagyok abban, hogy a jövő évi országjelentésünk, amely sorsdöntő Magyarország tényleges, korai csatlakozása szempontjából, már egészen más minősítést fog kapni. A leglényegesebb problémákon ekkor tényleg tovább tudunk jutni, és akkor mindannyiunk közös érdeke teljesülhet: a minél hamarabbi és a minél sikeresebb csatlakozás Európához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)