Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: A végszóval kezdem: értsük egymást! Nagyon fontos a kormány számára is az, amit a képviselő asszony elmondott. Amit én a legfontosabbnak tartok most már évek óta a parlamentben ezen a szakmai területen is dolgozva, az az, hogy az egész társadalmi tudat egyfajta akadálymentesítésen kell hogy átmenjen. Képviselő asszony pontosan tudja, hogy 15-20 évvel ezelőtt alig lehetett látni fogyatékos embert ebben az országban, mert el voltak dugva. Nagy kastélyokat, kúriákat, majorsági épületeket alakítottak át bentlakásos intézményekké. Pedig hát nem ilyennek kéne lennie a világnak, hiszen így vagyunk sokszínűek.

Magyarországon közel 800 ezer ember él valamilyen fogyatékossággal. Ez azt jelenti, hogy az országnak gyakorlatilag a 8-9 százaléka valamilyen fogyatékossággal él. Azt gondolom én magam is - amit az előbb az idősek ügyében is elmondtam -, hogy az életminőség segítése rendkívül fontos. Sok minden ebben a Házban dől el a jogszabályalkotás vagy a költségvetés megszavazása során. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan intézkedéseink, amelyek a különböző fogyatékossági csoportok életminőségét segítik.

Amikor arról beszélünk, hogy nem önmagában akadálymentesítésről van szó, hanem az információkhoz, a tudáshoz való akadálymentes hozzáférés biztosításáról, akkor ez sokkal több annál, mintsem hogy egy gyógyszertár vagy áruház elé rámpát építsünk. Rámpát építeni a legegyszerűbb műszaki feladat, de ez vajmi kevés segítséget nyújt, mondjuk, egy vak ember számára, aki szeretné a maga ügyes-bajos dolgait elintézni egy okmányirodában. Egy vak ember számára az a segítség, ha ott egy hangosbemondó bemondja, hogy neki melyik ablakhoz kell menni. Egy siket embernek hiába mondja be ezt egy hangosbemondó, neki digitális jelzőre van szüksége, hogy meg tudja nézni, ha lehúzta a 12-es sorszámot, akkor a 4-es ablakhoz kell mennie. Nagyon fontos, hogy a közösségi terekben legyenek olyan indukciós hurkok, amelyek segítik az ő hallásukat. Ezek nem horribilis összegek, ezek szemléleti kérdések.

A jelnyelvi tolmácsszolgálatot képviselő asszony is említette. Borzasztó fontosnak tartom, hogy a jelenlegi rendszert továbbfejlesszük, hogy a régiókban megjelenő jelnyelvi tolmácsszolgálat a lehető legszélesebb körben kiterjessze a szolgáltatásait, a bírósági ügyintézéstől kezdve az okmányirodákon keresztül az érdekvédelmen át az oktatásig bezárólag. A kormány erre forrásokat különített el ebben az évben is, reményeink szerint a következő évben is így lesz. Arra, amit az elején elmondtam, szeretnénk forrásokat biztosítani, hogy egyfajta felvilágosító munkával, a társadalmi tudat akadálymentesítésével egyre több emberrel tudjuk megértetni azt, hogy van tennivalónk.

(0.20)

Ha csak egy fogyatékos, egy autista ember mindennapjait vesszük figyelembe, akkor neki arra van szüksége, hogy nagyon egyszerű jelrendszer legyen Magyarországon - húzd le a fejed, menjél balra vagy fordulj el jobbra. Hiszen neki erre van szüksége. De ezeket az apró gesztusokat, amelyek ráadásul még nem is igényelnek különösebb anyagi ráfordítást, sem tanulta még meg a magyar társadalom.

Az akadálymentesítés kapcsán elmondhatjuk azt is, hogy ha mi a fogyatékos emberek szemszögéből nézzük az akadálymentesítési programokat, akkor talán nem is gondolunk arra, hogy milyen sok embernek segítünk azzal, ha akadálymentesítünk, legyen ez hangosbemondó, legyen ez digitális kijelző, mert segítünk annak a nagyothalló idős embernek, segítünk annak a látásában ugyan nem fogyatékosnak minősülő, de már meggyengült látású embernek, akinek bemondják a hangosbemondóval, hogy hová kell neki menni. De segíthetünk a kismamának, nemcsak a kerekesszékesnek, aki éppen a gyógyszertárba akar babakocsival felmenni, és fel kell neki tolni. Segíthetünk annak az idős embernek, aki nem tudja 50-60 centiméterre felemelni már a lábát, mondjuk, egy villamosmegállóban.

Tehát nagyon sok feladatunk van. Magam is úgy gondolom, hogy a kormánynak, a koalíció pártjainak itt kell állni az élen, és megmutatni, hogy együtt vagyunk, így, sokan, a fogyatékos embertársainkkal együtt.

Köszönöm szépen.