Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott tartunk, hogy egyesek itt már az osztrákokat és a svájciakat is lesajnálják ‑ és valóban nézzünk egy kicsit magunkba! Mégis miért akarunk mi úgy élni, mint egy osztrák orvos vagy egy svéd programozó? Miért olyan példaértékű nekünk egy megcsömörlött finn pék élete vagy egyáltalán egy svájci matektanár életszínvonala? Életszínvonal szempontjából ők már csak rossz példát jelentenek nekünk, magyaroknak, akik persze meg olyan jól élünk.

Mindezt a következtetést én Orbán Viktornak, a jelenlegi miniszterelnöknek a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén tartott beszédéből szűrtem le, ugyanis a miniszterelnök ott több érdekes dolgot mondott, például azt is, hogy felmérések szerint Magyarországon az emberek azt gondolják, hogy az utánunk jövő nemzedékek jobb országban fognak élni; ez nem igaz, erre mindjárt vissza fogunk térni. Na most, a miniszterelnök ezen a ponton egy nagyon zavaros okfejtésbe kezdett arról, hogy míg a gazdaságilag jobb helyzetben lévő országok polgáraiban már nincs meg a remény a jobb életre, a szegényebb országokban élő emberekben még él a remény. Na most, ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök szerint azért jó, hogy mi szegények vagyunk, merthogy így még reménykedhetünk abban, hogy egyszer majd jobb lesz.

Na most, túl azon, hogy ez egy kis magyar abszurd vagy a stand-up comedynek egy furcsa keveréke, amit Orbán Viktor ott elmondott, fel kell tenni a kérdést, hogy mégis miért lenne nekünk jobb. Azért, mert Orbán Viktor azt mondja? Hát, már nagyon sok mindent mondott.

Alapvető tévedésben van egyébként azzal kapcsolatban, hogy hogyan ítélik meg a magyar emberek a következő generációk helyzetét. A miniszterelnök kedvenc egyeteme készített egy felmérést arról, hogy az emberek szerint milyen lesz a most felnövekvő generációk élete. Itt ebből a felmérésből az derült ki, hogy közel 60 százalékuk szerint ugyanilyen vagy még rosszabb, sőt sokkal rosszabb. Tehát a valóság a miniszterelnök állításával szemben az, hogy itt, Magyarországon akik fiatalok élnek, arra számítanak, hogy nekik ebben az országban rosszabb sorsuk lesz, mint ahogy most volt, méghozzá nagyon nagy mértékben.

Na most, ez a borúlátás egyáltalán nem meglepő a számomra. Miután a kormány évek óta hosszú és kemény munkával arról beszélt, hogy a munka becsületét a Fidesz meg akarja teremteni, tulajdonképpen egy olyan munkabéralapú társadalmat teremtett, amelyben munkával, teljesítménnyel és tudással gyakorlatilag nem lehet boldogulni. Ebben az országban, aki nyolc órát tisztességgel ledolgozik, egyáltalán nem biztos, hogy abból meg tud élni. 1,2 millió dolgozó ember keresete még a létminimumot sem éri el.

Mindig elmondja a jelenlegi miniszterelnök, hogy ő mennyire örül annak, hogy ebben az országban 4,4 millió adózó van, csak azt felejti el hozzátenni, hogy ezt milyen áron érte el: olyan áron, hogy megadóztatta a minimálbéreseket, gyakorlatilag fogta magát és kirabolta a kiskeresetűeket, 134 milliárdot kivett a társadalom alsó háromnegyede szájából, és 500 milliárdot meg adott a felső 10 százaléknak.

Ezt hívják perverz újraelosztásnak, és ezt pedig egy népnyúzó adórendszernek hívják, amit önök bevezettek itt, ebben az országban. A látlelete az önök kormányzásának az, hogy itt vagyunk 27 évvel az állítólagos rendszerváltás után, és még mindig ebben az évben nem éri el a létminimumot a minimálbér; ezen nem segít az, hogy önök ukázba adják, hogy ne lehessen létminimumot számolni ebben az országban. Az én volt munkahelyemen kemény élete lehet az embereknek, nagyon örülnék neki, ha békén hagynák a statisztikusokat, és jó lenne, ha önök inkább a kormányzati teljesítménnyel törődnének.

És akkor van itt ez a másik buzzword, amit használ a miniszterelnök, ez a gyárakat építő gazdaságpolitika. Mi ennek az eredménye? Az, hogy most már félmillió ember elment ebből az országból, és nemcsak Északra meg Nyugatra, hanem mennek a V4-társországokba is, merthogy már ott is 30-40 százalékkal jobbak a bérek, mint itt, Magyarországon.

Úgyhogy a magam részéről én azt tudom mondani önöknek és a tisztelt miniszterelnök úrnak is, hogy nem igaz az, amit ő állít, az sem igaz, hogy mi nem szorulunk mások pénzére. Két Marshall-segélynyi összeget kaptak önök az Európai Uniótól, és azért mondom, hogy önök, mert önök azok, akik ezt elköltik mindenféle butaságra meg ellopják, ahelyett, hogy termelő beruházásokra fordítanák.

Mi az LMP-ben teljesen máshogy gondolkodunk. Mi az ország saját erejére és képességére akarunk alapozni, és mindenki, aki most dühös azért, mert látástól vakulásig dolgozik ebben az országban, és nem jut egyről a kettőre, az biztos lehet abban, hogy nálunk megtalálja a számításait. Nálunk, a mi adórendszerünkben aki minimálbéren van, az kapásból 24 ezer nettóval többet kap, az átlagbéres meg 37 ezer forinttal. Teljesen más a politikánk akkor is, ha a cégek támogatásáról van szó. Nálunk alap az, hogy a kis- és középvállalkozások lesznek a stratégiai partnerek. Mondjuk ki: nálunk a sarki pék lesz a stratégiai partner meg a fodrász, meg az autószerelő, meg a kisboltos, ugyanis ők azok, akik sorsközösséget viselnek velünk, és ők azok, akik rengeteg munkahelyet tudnak teremteni és tudják azt fenntartani ebben az országban.

Innen is üzenem a Fidesznek, hogy a kormány által kitalált ellenségek nem a magyarok valós ellenségei. A magyarok valós ellenségei: a nélkülözés, az elszegényedés, a lecsúszástól való félelem, az a helyzet, hogy nem biztosak benne a szülők, hogy téli cipőt tudnak venni a gyermekeknek. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Propagandával nem lehet jóllakni, tisztelt uraim! A mai napot a dolgozó szegénységnek szenteljük, és az erre való megoldásainkat mutatjuk be itt, a magyar parlamentben. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)