Felszólalás adatai

(21.20)

Azért is sajnálom, hogy ilyen késő éjszaka - fél tíz lesz 10 perc múlva -, mert egy olyan kódexről van szó, amely mindannyiunkat érint, akik élünk vagy meghalunk. Sokszor elmondtam, itt is megismételem, a polgári jogi kódex szerintem a legfontosabb kódex az emberek szempontjából, hisz már akkor tartalmaz ránk szabályokat, amikor még meg sem születtünk, és miután már rég meghaltunk, még mindig megfogalmaz a polgári jog, a polgári kódex velünk szemben, a mi érdekeinket védve szabályokat. Ebből következően először azt hittem, az jó dolog, hogy nem kap olyan figyelmet, mint például a regisztrációs törvény, s még örültem is neki, mert azt mondtam, hogy a mai zaklatott életünkben végre talán lesz egy olyan kódex, amit a kormánypártok és az ellenzék együtt el tud fogadni, támogatni tud, és ezáltal - ami talán a legfontosabb - olyan jogbiztonságot teremt a polgári jogi viszonyok területén, ami előrevetíti azt, hogy hosszú évtizedeken keresztül nem kell hozzányúlni a kódexhez. Az élet persze mindig újabb és újabb kihívásokat fogalmaz meg, ezért időnként módosítások elképzelhetők, de egy kódextől elvárható az az igényesség, hogy hosszú évtizedeken keresztül szabályozza az alapvető jogviszonyokat; gondolok itt például a jogtörténeti tanulmányokból ismert Code Civilre vagy a Csemegi-kódexre, ami ugyan büntetőjog, de milyen hosszú ideig volt hatályban.

Éppen ezért nagyon helyes volt, hogy a kodifikációs főbizottság Vékás professzor úr irányításával egy olyan törvénykönyvtervezetet tett le az asztalra, amely átfogó igénnyel, nagy tudományos igényességgel, hosszú távra szabályozza az emberek élet-, vagyoni és személyi viszonyait. Ezért is örültem annak, hogy a politika nem türemkedett be egy darabig ebbe a vitába, és abban reménykedtem, hogy ez a csoda be fog következni. Hát nem következett be. Rögtön a részletes vita elején szeretném megjegyezni, én most nem tudom pontosan - pestiesen szólva -, hogy akkor most mi van, ugyanis Papcsák képviselőtársam a Fidesz-KDNP nevében egy rövid kétpercesben lényegében azt az átfogó bejelentést tette, hogy a Fidesz támogatja a KDNP módosító indítványait. Ugyanakkor az előttünk lévő módosító indítványok összegzésében mind az első, mind a második kötetben az szerepel, hogy az előterjesztő nem foglal állást, az előterjesztő pedig a kormány. Répássy államtitkár úr az első és fontos alkotmányügyi bizottsági ülésen azt jelentette be, hogy a kormány változtatás nélkül előterjeszti ezt a tervezetet, és azt reméli, hogy kisebb módosítások után ez a kódex elfogadásra kerül, és valóban létrejöhet egy új, modern, XXI. századi polgári jogi kódex.

Most viszont, ha jól értem, a Fidesz nem támogatja a kormány álláspontját, illetőleg a kormány nem tudja még, hogy milyen álláspontot foglaljon el a felmerült módosító indítványok sorsát illetően, miközben itt azért tényleg kardinális kérdésről van szó egy nagy tárgykörben. Viszont azt gondolom, hogy a többi kérdés nem kardinális, ami a módosító indítványokat illeti, illetőleg bizonyos szemléletet tükröz, amelyek nem bírják ki a jogalkotás igényességének próbáját, gondolok például a társasági jogon belüli egyes kérdésekre, például a kft.-kkel összefüggő felelősségi alakzatokra.

Ezt azért szerettem volna elmondani, mert ebben a pillanatban, a részletes vitának ebben a szakaszában még nem látjuk azt, hogy a kormány mint előterjesztő milyen álláspontra helyezkedik, tartja-e azt az álláspontját, amit az első beterjesztéskor elfoglalt, vagy mégis enged a kisebbik koalíciós partner nyomásának, és egy politikai identitási vita áldozatául odadobja a kisebbik partnernek a polgári jogi kódexnek egy nagyon lényeges részét. Akkor viszont nekünk majd el kell gondolkodnunk azon, hogy azt az ígéretünket, amit a vezérszónoklati körben bejelentettünk, hogy támogatni fogjuk a polgári jogi kódexet, a továbbiakban fenn tudjuk-e tartani.

Ami a kétperces vitákban elfoglalt álláspontokat illeti - hogy eleget tegyek a Házszabálynak is -, szeretnék a 186. és a 31. sorszám alatt jelzett indítványokkal foglalkozni.

Az elmúlt hetekben többször találkoztam különböző fórumokon Salamon képviselőtársammal és Rubovszky képviselőtársammal, és minél többet hallgatom ezt az érvelést, annál inkább azt kell mondanom, hogy nem értem. Megbocsássanak, képviselőtársaim, de idáig a legszellemesebb álláspontot a házasság, élettárs, bejegyzett élettárs kérdésében, tehát ebben az egész nagy és fontos kérdéskörben Rónaszékiné Keresztes Monika foglalta el számomra, aki azt bizonygatta az egyik hozzászólásában, hogy aki házasságban él, annak az oxitocinhormon mennyisége magasabb a szervezetében, és emiatt a házasság magasabb rendű, mint az élettársi kapcsolat. Nos, én 31 éve élek házasságban, és az a megfigyelésem, hogy az oxitocin eltérő mennyiségben jelentkezik a házasság különböző szakaszaiban. De tényleg, egészen hamar meg tudtam jegyezni ezt az érvelést. Bár nagyon tetszett Pálffy képviselőtársam hedonista érvelése is; felhívnám a figyelmet a Szép asszonyok egy gazdag házban című könyvre is.

Ami pedig a komoly részt illeti: tisztelt kereszténydemokrata képviselőtársaim, abban kellene állást foglalnunk, hogy akarunk-e egy modern, új, teljes körű, tudományos igénnyel megalapozott polgári kódexet. Akarjuk-e megerősíteni azt a bizalmat, amit a kodifikációs főbizottságra bíztunk. Részletesen felsorolhatnám azokat a részletszabályokat, amelyekben a Szocialista Párt is visszalépett a korábbi álláspontjától, pontosan azért, hogy a konszenzus létrejöjjön. Visszaléptünk például abból az álláspontunkból, hogy a gazdasági társasági jogot nem kívánjuk önálló jogszabályba, elfogadjuk azt a koncepciót, hogy bekerüljön a törvénybe. És ugyanezt értjük a családi jog területén is. Nagyon helyesnek tartjuk azt az általános szabályozási koncepciót, hogy az emberek közötti élet- és vagyoni viszonyok, pontosabban az életviszonyokkal, az együttéléssel összefüggő viszonyok a családi fejezetben, a családi könyvben legyenek szabályozva. Hadd mondjak egy nagyon egyszerű példát. Az "élettárs" kifejezés azt jelenti, hogy életének a társa. Azt jelenti, hogy együtt élnek napi 24 órát, együtt örülnek, együtt bánkódnak, szeretik egymást, és ebből a szeretetből gyermekek születnek, közös vagyont szereznek, és nyilvánvalóan más aspektusokban is gondolnak majd egymásra, mint például az öröklési jog.

Tehát azt mondani - és ezt szerettem volna kifejezni, és elnézést kérek, hogy időnként kemény szavakat használtam a médiában -, hogy az élettársi kapcsolat kerüljön be a kötelmi jogba... Akkor fogalmazzunk egész pontosan! Önök a kötelmi jogi fejezetben szeretnék szerepeltetni, ahol a franchise-szerződést, az adásvételt, és még sorolhatnám a más, különös nevesített szerződéseket. Arról nem is beszélve, hogy a kérdés logikája is megváltozik, mert ha beteszik a kötelmi jogba, beteszik a szerződéses fejezetbe, akkor kérdezem én, hogy a szerződés közös szabályait, a szerződésen kívüli károkozást például, a szerződéses károkozást és egyéb más közös szabályokat hogyan fogják érvényesíteni az élettársi kapcsolat tekintetében.

(21.30)

Ha nem tetszik - súgja itt képviselőtársam - a papának a gyerek, akkor az hibás teljesítés lesz? Tehát sorolhatnám tovább ezeket a példákat. Azt gondolom, hogy nem kellene generálni egy ilyen típusú vitát. Abban kellene konszenzusra jutni, hogy nem lehet azt mondani, hogy a család az csak házasság. A XXI. században el kell ismerni, hogy család az is, aki nem kívánja egy harmadik személynek - akár egyházi, akár polgári jogi szertartás keretében belül - a hozzájárulását ahhoz, hogy érzelmi, élettársi közösségben éljen. Ezt nekünk el kell ismerni. Ez a mi toleranciánk értékmérője, és ugyanez vonatkozik a bejegyzett élettársakra is. Nem gondolom, hogy nekünk közünk van ahhoz, hogy két azonos nemű szereti egymást. Nem gondolom, hogy azon kellene vitatkoznunk, hogy az család vagy nem család. Azt gondolom, az a helyes, hogy akkor, ha ilyen együttélési formát a jog megenged, akkor a családi könyvben van a helye, és a speciális szabályokat is ott kell megfogalmazni. Ez ennek a szabályozásnak a lényege, és ezt kellene elfogadni.

Ne haragudjanak, az összes többi jogi érvelést - valószínűleg az én képességeim végesek - időnként nem is nagyon értem, és nem is nagyon tudom felfogni, hogy miért tetszenek ilyeneket elmondani. Időnként nekem ezekben az érvelésekben körülbelül az a szempont jelenik meg, mint a középkorban a vízpróba esete, hogy ha valakiről azt gondolták, hogy boszorkány, alávetették egy vízpróbának. Ha fennmaradt a vízen - mert néha ez is előfordult -, akkor megégették, mert boszorkány, ha pedig szerencsétlen elmerült, mert nem volt boszorkány, akkor meg megfulladt. Tehát önök valami olyan hihetetlen identitási hévvel ugranak neki ezeknek az intézményeknek, ami a XXI. században már nem kóser - hát nem tudok mást mondani. (Derültség, közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.) Ergo, ebből következően azt szeretném tisztelettel kérni önöktől, hogy térjünk vissza arra a szabályozási formára, amelyet a kodifikációs főbizottság kialakított, és amely konszenzust tud kialakítani.

Végül a nagy, hatalmas érv, miszerint ez a jogi status quo, hát az én értelmezésem szerint, tisztelt Salamon képviselőtársam, nem azt jelenti, hogy valami állandósul, hanem azt jelenti, hogy önök nem akarják elismerni a változásokat. Önök nem akarnak változtatni, és kitalálnak ilyen hajánál előrángatott jogi érveléseket, amelyek, megmondom őszintén, időnként számomra kezelhetetlenek.

Tehát még egyszer, tisztelt képviselőtársaim, anélkül, hogy belemennék - mert természetesen tudok példákat hozni -, önök végigmentek a polgári törvénykönyvön, és ahol látták a bejegyzett élettárs kifejezést vagy az élettárs kifejezést, egyszerűen kiporszívózták. Nincs ebben semmi különleges koncepció. Erre a két kifejezésre haragszunk, ezért kiporszívózzuk, és nem törődünk egyébként azzal, hogy a jogalkotás, a jogdogmatika hogyan viseli el ezeket a szándékokat, mit jelent ez a kódex töretlensége tekintetében, mit jelent ez a kódex alkalmazhatósága tekintetében.

Tehát arra kérem tisztelettel képviselőtársaimat ezekben a késő esti órákban, hogy próbáljuk ezt elfogadni, és próbáljunk visszatérni az alapokhoz, hogy a kodifikációs főbizottság javaslatát - amely egyben a kormány előterjesztése - tekintsük alapnak, és a főbizottság elnöke, Vékás professzor úr esetleg egy alkotmányügyi bizottsági ülésen nyilatkozzon, hogy a beterjesztett módosító indítványokból mit fogad el, és ehhez képest alakítsuk ki az álláspontunkat; az élettársról és a házasságról szóló vitát pedig szerintem mellőzzük.

Amit végül szeretnék mondani, hogy persze azért sem lehet ezt így kezelni, mert nemrég tanultam - de lehet, hogy már korábban is hallottam - professzor úrtól, hogy azért vigyázni kell ezekkel a szerződésekkel, mert Grosschmid Béni, a híres jogtudós azt mondta, hogy az a vőlegény, aki az esküvő előtt tanulmányozza a házassági szerződést, mindig gyanús. Tehát ebből következően próbáljunk visszatérni azokhoz az alapokhoz, ahonnan elindultunk, amikor a kódex vitája megindult, és akkor szívesen támogatja a Szocialista Párt ezt a kódexet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)