Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatás és a kultúra költségvetéséről szeretnék röviden beszélni, és arról, hogy sajnos továbbra sem tekinthetjük a költségvetési törvény nyertesének ezeket az ágazatokat. A felsőoktatás vonatkozásában ha összehasonlítjuk a 2010-es számmal azt, amit a 2016-os költségvetés tervezete tartalmaz, akkor azt látjuk, hogy akkor az egyetemek, főiskolák költségvetése körülbelül 180 milliárd forint volt, míg a 2016-ra tervezett szám 153 milliárd forint; az állami szerepvállalás tehát jelentősen csökkent az elmúlt öt évben e tekintetben.

Mindezek fényében különösen súlyos az a kijelentés, amit a felsőoktatási stratégia tartalmaz, hogy az állami támogatás jelentős mértékben nem növelhető a felsőoktatásban, és ez egy olyan stratégia, ami a következő 15 évre határozná meg Magyarország felsőoktatási ágazatának jövőjét.

Úgy gondolom, hogy ez egy rossz irány, és ha sikerül is piaci forrásokat is bevonni a felsőoktatás finanszírozásába, annak ellenére nem megengedhető az, hogy az állam szerepvállalása, felelősségvállalása akár a költségvetés szintjén csökkenjen a felsőoktatás vonatkozásában.

Nem kerül sor 2016-ban sem a felsőoktatási életpálya megújítására. 2016 szeptemberétől sem fog ez elindulni, látható a költségvetés számaiból, tehát elmondhatjuk, hogy az Orbán-kormány hatéves időszakát követően sem lesz változás a felsőoktatási életpályában. Ez rendkívül súlyos, Magyarország lemaradását az Európai Unión belül is tovább fogja növelni. Ma egy egyetemi tanársegéd nettó fizetése havonta 114 ezer forint, míg ha a munkaerőpiacon vállal munkát egy frissdiplomás, akkor körülbelül havonta 50 ezer forinttal keres többet, így rendkívül nehéz helyzetben vannak az egyetemek a tekintetben, hogy a legkiválóbbakat ott tartsák, és biztosítsák az utánpótlást az oktatói gárdában is.

A nők lemaradása a férfiakhoz képest a felsőfokú végzettségűek körében szintén növekedett 2011 óta. Akkor átlagosan egy nő lemaradása a bér tekintetében egy férfihoz képest 40 ezer forintos volt, most már ez meghaladja az 50 ezer forintot, tehát ez az olló, ami a bérek tekintetében a férfiak és a nők között van, tovább növekedett.

Szót kell ejtenem egy olyan speciális problémáról, ami a közép-magyarországi régióba tartozó egyetemeket érinti, és ez az európai uniós finanszírozás logikájából adódik. A K+F pénzek nem érkeznek ezekre az egyetemekre az európai forrásokból, ezért rendkívüli nehézséggel küzdenek ezek az egyetemek, éppen ezért módosító javaslatot nyújtunk be azért, hogy a Pálinkás-féle hivatalból ezek az egyetemek hozzájussanak kutatás-fejlesztési és innovációs forrásokhoz is, mert a magyar tudományos tevékenységnek jelentős részét adja, ha csak az ELTE-re, a SOTE-re, a BME-re gondolunk, de a szerencsétlen Corvinus Egyetemet is ebbe a sorba kell sorolnunk.

A köznevelés kérdésére rátérve: látszik, hogy ha a pedagógus-életpályamodellt tartani szeretnék ‑ márpedig nyilvánvalóan tartani szeretnék ‑, akkor ez csak úgy valósulhat meg, ha más közoktatási források rovására fogják tudni emelni a pedagógusok bérét. Emlékezhetünk rá, hogy amikor elfogadták a pedagógus-életpályamodellt, az utolsó pillanatban módosítani kellett a törvényt, mert az eredetileg megígért és betervezett emelést nem tudták a pedagógusoknak biztosítani, csak annak a 60 százalékát. Ezt követően minden szeptemberben további 10 százalékos emelésre vár a pedagógusok bére 2017-ig.

Ugyanakkor a minimálbérhez kötés sem valósult meg, ezt is ígérték a pedagógusoknak, hogy a mindenkori minimálbérhez fogják kötni az ő fizetésüket, ilyen értelemben az értékállóságát biztosították volna, de ez is kikerült sajnos a szabályozásból. Most már nem fogják tudni ezt sem tartani.

Látható az egész oktatási rendszer vonatkozásában, hogy pályázati pénzekből tartják fenn gyakorlatilag magukat az iskolák. Rendkívül sajnálatos, hogy rendkívüli forrásokat, pályázati pénzeket rendes forrásként könyvelik el, és így tudják gyakorlatilag a mindennapi működésüket biztosítani.

Rendkívül fontos és az általam megkérdezett iskolákban a legnagyobb három probléma közé sorolták a tornaterem-építéseket és a sportlétesítmények hiányát. Úgy vezették be a mindennapos testnevelést, hogy a megfelelő infrastrukturális háttér ehhez nem áll rendelkezésre. Ez balesetveszélyes helyzeteket is teremt, és csak zárójelben kérdezem meg, hogy ki lesz akkor a felelős, ha egy mindennapos testnevelés szabályozásából adódó kényszermegoldás miatt valamilyen baleset történik egy gyerekkel testnevelésórán, mert elég gyakori az, hogy utcán futnak például a gyerekek, mert nem állnak rendelkezésre a megfelelő létesítmények. Erre is adunk be módosító javaslatot természetesen, hogy a kormány adja meg azokat a feltételeket, amelyek ehhez szükségesek.

Évekkel a bevezetés után is azt látjuk, hogy körülbelül a felénél tartunk azoknak a létesítményfejlesztéseknek, amelyekre szükség lenne. A bevezetés előtt a Miniszterelnökség készített egy felmérést, amelyet ugyan nem hoztak nyilvánosságra, de kiszivárgott, és akkor körülbelül 50 milliárd forint forrást kellett volna hozzárendelni a mindennapos testnevelésből adódó infrastruktúra-fejlesztéshez, hogy zökkenőmentes legyen ennek a bevezetése.

Rátérve a kultúra szférájára, itt sem láthatunk semmilyen előrelépést. Ahogy az értékrend vonatkozásában elmaradt a kulturális rendszerváltás, úgy azt látjuk, hogy a finanszírozás tekintetében sem számíthatnak semmi jóra a kulturális intézmények. A színészek fizetése rendkívül alacsony, egy kezdő színész fizetése, mondjuk, egy vidéki színházban nettó 120 ezer forint, ha diplomája is van, akkor 129 ezer forint. Ez egyáltalán nem vonzó a színészek számára, de sajnos nagyon gyakori, hogy ezért a fizetésért is meg kell küzdeni. Fővárosi színházban is előfordul, hogy azt tervezték finanszírozási okokból, hogy a nyári szünetre egyáltalán nem kapnak fizetést a színészek, tehát két hónapig vagy minimálbért kapnak, vagy egyáltalán nem kapnak pénzt.

Persze vannak olyan ágazatok, amire van, amire jut. Például a közmédiára 80 milliárd forintot költenek, de mindez érthető természetesen, hiszen a Simicskával való háború vonatkozásában fontos, hogy felépítsenek egy új médiabirodalmat. Az MTV-ben dolgozó munkatársak is egyébként szörnyülködnek azon, illetve közülük többen szörnyülködnek azon, hogy ez mennyire sok pénz a közmédiára, és hogy mennyire tudják ésszerűen elkölteni.

Egy példát szeretnék elmondani arra vonatkozóan is, hogy egy látszólagos stagnálás is valójában csökkenést jelent. Ez jellemző a kiemelt színházak támogatására is. A kiemelt színházak támogatása szerepel a költségvetésben, azonban amióta ezt a kategóriát megalkották, azóta több lett a kiemelt színház, ezért a költségvetési összeg stagnálása valójában csökkenést jelent, hiszen ugyanarra az összegre több színház jut, ilyen értelemben egy színházra kevesebb az, amit fordítani tudnak.

Összességében azt kell elmondanom sajnos, hogy az oktatás és a kultúra költségvetése nem megfelelő, sokkal több pénzt kellene áldozni ezekre az ágazatokra, azért, hogy Magyarországon valóban komolyan vegyük azt, hogy a jövő generációt szeretnénk helyzetbe hozni, a magyar fiatalokat szeretnénk versenyképessé tenni. Az a munkanélküliségi adat, ami a fiatalok körében rendkívül magas, abból is adódik, hogy az oktatásra nem fordítunk kellő figyelmet, nem fordítunk kellő pénzt sem.

(11.00)

Gyakorlatilag tízmilliárdos nagyságrend az, ami a köznevelés finanszírozásából hiányzik, a felsőoktatásban az életpályamodell bevezetésének elmaradása súlyos problémákat fog okozni, az elvándorlást gyorsítani fogja. Ez nem megengedhető. Magyarország egyik legnagyobb problémája az elvándorlás, a képzett munkaerő elvándorlása. És ha nem fektetünk a magyar fiatalok számára fontos ágazatokba költségvetési forrásokat, akkor ez az elvándorlás továbbra is fel fog gyorsulni. Ez nem megengedhető.

Kérem, hogy támogassák a módosító javaslatainkat. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)