Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A váltó olyan speciális és nagy múlttal rendelkező értékpapírforma, amely komplex előnyei révén a modern gazdasági életben is egy sor funkciót tölt be, fizetési és hiteleszközként egyaránt fontos kiegészítője a pénzforgalomnak.

A törvényjavaslat célja, hogy a Genfben 1930. június 7-én megkötött és Magyarország által 1965-ben kihirdetett váltójogi egyezmény adta keretek között megújítsa és egységes törvényben rendezze a váltó anyagi jogi és eljárásjogi normáit.

A törvényjavaslat ennek megfelelően felváltani rendeli a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. IM-rendelet és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény ez év végéig alkalmazandó váltójogi szabályait.

(17.10)

A hazai váltójogi szabályokat 1965-ben hirdették ki. Az akkori gazdasági körülmények nem kedveztek a váltóforgalomnak. A jogszabály emiatt a belföldiek közötti váltóforgalmat tekintve sokáig üres jogi norma volt. Ez a körülmény tükröződik a hatályos norma szövegéből is, mert a jogalkotó csak nagyon szűk körben élt azzal a lehetőséggel, hogy az egyezmény által nem rendezett, de a hazai jogalkotó hatáskörébe utalt kérdésköröket megvizsgálja, és a korábbi gazdasági berendezkedés okán lényegében a nem létező igényekhez igazítsa. A jogi és gazdasági átalakulással azonban minderre igény mutatkozott. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a genfi egyezmény megállapítja a részes államok által alkalmazandó úgynevezett egységes váltótörvény szövegét, amelytől csak az általa meghatározott korlátok között lehet eltérni, illetve azt csak a kötelezően alkalmazandó szabályokra figyelemmel lehetséges kiegészíteni; egyéb tekintetben minden részes állam, így Magyarország is alkalmazni köteles.

Előbbiek fényében a törvényjavaslat úgy tölti ki a relatív szabályozási űrt, hogy fenntartja az egységes váltótörvény kötelezően alkalmazandó normatételeit. Régi mulasztást pótolva, a törvényjavaslat megalkotja a váltócselekmények pontos helyére vonatkozó szabályokat akként, hogy a váltócselekmények végrehajtására megszabott településen belül megjelöli, hogy az egyes aktusok természetes személy esetén annak tartózkodási helyén, ennek hiányában lakóhelyén, jogi személy esetében pedig annak belföldi székhelyén, ennek hiányában a telephelyén teljesítendőek.

Ugyancsak hiányosságot pótol azzal, hogy az 1876-os váltójogunk mintájára bevezeti, hogy a váltóóvást felvevő közjegyző köteles ebből a célból a természetes személy lakcímét, tartózkodási helyét a lakcímnyilvántartás adataiból megtudakolni abban az esetben, ha a szóban forgó váltócselekmény helyét maga a váltó pontosan nem tünteti fel. Ha a lakcím kutatása sikertelen marad, akkor a közjegyző e körülményre utalással is felveheti az óvást, így a váltóban foglalt követelés megtérítési igényként érvényesíthetővé válik.

A közjegyző által végzett óvatolással összhangban bevezetésre kerül a hivatalos értesítés rendszere, amely a váltóbirtokos tehermentesítését és a váltókötelezettek értesítési folyamatának hatékonyabb működését szolgálja. A váltószigor érvényesülése és a piaci viszonyoknak való megfelelés érdekében a törvényjavaslat 3 ezrelékről 1 százalékra emeli a váltó szabályszerű teljesítésének elmaradása és a megtérítési igény megnyílása esetén követelhető váltódíj mértékét. Ezáltal a váltódíj újra képes lesz betölteni a neki tulajdonított kárátalány jelleget.

Tekintettel arra, hogy önmagában a váltódíj megemelése sem alkalmas kompenzálni azon körülményt, hogy a váltókamat a hatályos váltójogi norma alapján rugalmatlan módon, minden esetben 6 százalékban kerülhet csak megállapításra, a törvényjavaslat a belföldön kibocsátott és fizetendő váltó tekintetében vagylagosan lehetővé teszi a polgári törvénykönyv szerinti késedelmi kamat alkalmazását. Ennek bevezetésével a piaci kamatok esetleges emelkedése esetén is biztosítható a váltótartozás megfizetése, a váltószigor megfelelő érvényesülése.

Jelentős újdonság a váltójogban leszámoló­hely­ként korábban kijelölt Magyar Nemzeti Bank e funkcióban történő felváltása. Az 1965-ös jogszabály megalkotásának idején a Magyarországon működő egyszintű bankrendszer tényéből származott az a körülmény, hogy a jegybank fizetési helyként szolgálhatott az értékpapírban foglalt követelés elszámolása érdekében. Ez a megoldás azonban a kétszintű bankrendszer bevezetésével, a jegybank gazdálkodó alanyokkal való közvetlen kapcsolatának visszaszorulása okán meghaladottá vált. A nemzetközi szerződésben rögzített kötelezettségek teljesítése, valamint annak érdekében, hogy a kijelölt leszámolóhely jogintézménye alkalmas legyen betölteni fizetési szerepét, a Magyar Nemzeti Bank leszámolóhelyi feladatait a kereskedelmi célokat szolgáló hitelintézetek veszik át.

A törvényjavaslat, ahol lehetséges, a felsoroltaktól eltérő egyéb esetekben is pontosítja, aktualizálja a váltójogi szabályokat. Nem érinti ugyanakkor a váltójog azon elemeit, amelyekre a genfi egyezmény kife­jezett felhatalmazást nem adott. Megújítja a váltó­perekre vonatkozó rendelkezéseket, mert az 1952-es Pp.-nek a váltóperekre irányadó néhány szét­szórtan elhelyezkedő speciális rendelkezései csak a váltóperek gyors elbírálását voltak hivatottak biz­tosítani.

A tradicionális anyagi jogi váltószigor, a váltó­követelés sajátos és prvilegizált természetéhez iga­zí­tottan megteremti az eljárásjogi váltószigort is a váltójogi igény perbeli érvényesítése esetére. Ezzel a javaslat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény általános szabályaihoz képest szi­go­rúbb, a váltókövetelés érvényesítését elősegítő, támo­gató eljárási szabályokat állapít meg. A javaslat a váltó speciális értékpapír természetére tekintettel a váltópereket a kötelező jogi képviselettel párosuló törvényszéki hatáskörbe utalja.

Az eljárás gyorsítása érdekében a bíróság min­den intézkedésére soron­kívüliséget ír elő, amely a per­orvoslati szakaszban is érvényesül. A váltó­pe­rek­ben a javaslattal bevezetni tervezett eljárásjogi váltó­szigor indokolja a polgári perrendtartásban meg­állapított határidők lerö­vidítését, feszesebb perme­ne­tet biztosítva ezáltal a privilegizált váltó­köve­te­lésnek.

A váltójogi szabályokról szóló törvény összes­ségében a váltóforgalomnak kedvező módon fogja erő­síteni a váltófegyelmet, a hatályos élet- és jog­viszo­nyokhoz igazítottan lesz képes biztosítani a jog­alkalmazási kereteket.

Tisztelt Országgyűlés! A váltójog törvényjavaslat szerinti megújítását egyeztettük a váltó elméletét és gyakorlatát ismerő és magas színvonalon alkalmazó érdekképviseleti szervezetekkel és a jogtudomány képviselőivel, akik azt egyöntetűen támogatták. Ké­rem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a beter­jesz­tett törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Kö­szönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok so­raiban.)