Felszólalás adatai

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 14-23. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni 6 perces időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vita e szakaszát és vele együtt a vita egészét lezárom.

Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy kíván-e az elhangzottakra nyilatkozni. (Jelzésre:) Nem kíván. Köszönöm szépen.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Pálffy István képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának tagja. Megadom a szót ötperces időkeretben: "Magyarságpolitika Erdélyben - emlékezés Jakabffy Elemérre" címmel. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a napirend előtti felszólalások keretében már hallottuk Lukács Tamás képviselőtársunkat megemlékezni pünkösd alkalmából a csíksomlyói búcsúról, amely valóban egy nagy lelki töltet a világ magyarságának, keresztény embereknek.

De a lelki tölteten túl a politikai cselekvés, a politikai aktivitás is fontos, ezért engedjék meg, hogy egy ilyen ügyben Jakabffy Elemérre, valamikori országgyűlési képviselőre emlékezzünk két aktualitásból is kifolyólag. Egyrészt ötven éve hunyt el, május 19-én volt ennek az évfordulója, és amilyen az élete volt, szintén májusban, 17-én, 1881-ben született 132 évvel ezelőtt. Ez egyfajta ilyen kettős évforduló. Ez az életút 82 éve lényegében egy olyan nehéz korszakot ölelt át és engedte őt látni azt, ami Trianonhoz vezetett, ami aztán Romániában az elszakadás után számára közvetlen élmény volt, majd pedig a bécsi döntés után a különböző fordulatokat is átélte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jakabffy Elemér szó szerint és valósággal belepusztult abba a munkába, amit Magyarországon és aztán majd Erdélyben, Romániában a magyarokért, a magyarságért, a kisebbségekért folytatott. Internálták és egészsége megromlott, ez okozta halálát is.

(23.40)

De hogy érdemeiből lényegében kronologikus sorrendben néhányat kiemeljek, azokat a politikai cselekvéseket, amelyek határon túli, külhoni magyarság szempontjából fontos volt, abból 1914 a legfontosabb, amikor ő már itt az Országgyűlésben a magyar Munkapárt országgyűlési képviselőjeként is nyilvánvalóan érezte, érzékelte a bajt, a kisebbségi ügyek feszültségeit, és határozati javaslatot dolgozott ki a nemzetiségek jogegyenlőségére, művelődési, gazdasági haladására, egyenlőségére, kollektív jogokra is vonatkozóan. Egyébként államtudományi és jogtudományi doktor volt.

A parlamentben kiállt a demokratikus jogkiterjesztés mellett a választójog, a szavazati jog tekintetében, majd pedig 1918-ban részt vett Bécsben a Monarchia bukását jelentő utolsó híres parlamenti ülésen.

Politikai érzékére vonatkozóan pedig az árulkodó így a múltba visszatekintve, hogy az őszirózsás forradalom eseményeit, mondjuk így, tartózkodva szemlélte. Tehát érzékelte azt, hogy milyen következményekkel járhat az ország szempontjából az őszirózsás forradalom és Károlyi Mihály tevékenysége.

Ennek következtében is átkerült a határ túloldalára, hiszen lugosiként ott volt ügyvédi irodája, és 1920-tól Romániában politizált.

Felmerült a kérdés, hogy mit lehet tennie. Megindította a Magyar Kisebbség című lugosi nemzetiségpolitikai szemlét; összeállította Erdély statisztikáját. Ebben egyébként számos adatközlést helyesbített, a román hatóságok ezért bírósági eljárást is indítottak ellene. Hogy nyilvánvalóan igaza volt, vagy olyan adatokat tárt fel, amelyek a román hamisítást korrigálták, ebből is nyilvánvaló.

Megválasztották az Országos Magyar Párt ottani képviselőjének, alelnökének. Több cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő Romániában, és a nemzetközi porondon is kiállt a magyar kisebbségekért.

Lényegében politikusként a romániai magyarság jogaiért és a helyzetük javításáért harcolt, és a húszas-harmincas évek között diplomáciai úton is több ízben próbált tenni, tett is, képviselte az erdélyi magyarságot a Népszövetségben, Genfben, kisebbségügyi kongresszusokon, azért, hogy az erdélyi magyarság, a külhoni magyarság megmaradjon. Jakabffy Elemér ehhez tett hozzá, ezért érdemes volt rá emlékezni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Cséfalvay Zoltán és dr. Staudt Gábor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Cséfalvay Zoltán bólint.) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A napokban kettős évfordulóra emlékezünk Jakabffy Elemér, a XX. század nagy hatású alakja kapcsán.

Jakabffy 1881. május 17-én született Lugoson, és 1963. május 19-én halt meg Szatmárnémetiben. Személyét az utókor nagy munkabírású, következetes politikusként, a kultúra tántoríthatatlan pártfogójaként, valamint kitűnő és termékeny művelőjeként őrzi emlékezetében.

Írói munkásságában és politikai tevékenységében kibontakoztatott műveltségét és tehetségét az erdélyi magyar kultúra felvirágoztatásának szolgálatába állította.

Jakabffy Elemér olyan korszakban vált a magyar kultúrpolitika egyik első számú vezéregyéniségévé, amikor talán a legnagyobb elhivatottságra és ügyszeretetre volt szükség a magyarság történetében. Az erdélyi magyar kultúra központilag vezérelt erodálása idején Jakabffy fő célja a magyarság kulturális autonómiájának elérése lett. Folyamatos küzdelmet folytatott a magyarság szellemi gyarapodásáért, és politikai tevékenysége során is a magyar kultúra szószólójaként volt ismert.

Ezen törekvéseknek fontos eredménye lett a harmadmagával alapított Magyar Kisebbség című folyóirat, amely a magyarság közéleti, politikai, kulturális, szellemi életéről, fejleményeiről adott képet. Ez a lap egyfajta jövőképet is kívánt mutatni az erdélyi magyarságnak, amely meggyőződése szerint egy intenzív, lendületes szellemi élet alapjain épülhetett fel.

Parlamenti tevékenysége során is igen aktív volt, különösen a nemzetiségek jogegyenlősége melletti kiállással.

A második világháború azonban viszontagságokkal teli éveket hozott: zaklatások, letartóztatások, fogva tartás, internálás. Jellemző szívósságára, hogy az 1954-es szabadulása után sem maradt tétlen, és emlékirataiban foglalta össze életútját, elveit és céljait.

Éppen ezért úgy vélem, a kolozsvári székhelyű Jakabffy Elemér Alapítvány méltóbb névadót aligha találhatott volna. Tiszteletre méltó és megbecsülendő az alapítvány tevékenysége, amelyet a romániai magyarság történetére vonatkozó dokumentumok gyűjtése és kutathatóvá tétele, a magyarság múltjával és helyzetével kapcsolatos bibliográfiák, adatbázisok létrehozása, Erdély gazdasági, társadalmi és politikai helyzetére vonatkozó kutatások készítése, valamint az irodalmi-közéleti események szervezése terén végeznek.

A mai napon adózzunk Jakabffy Elemér emlékének, és igyekezzünk méltók lenni példamutató munkásságához, életútjához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Pálffy István tapsol.)

Felszólalások:   381-385   385-388   389      Ülésnap adatai