Felszólalás adatai

Sajnos Magyarországon eljutottunk oda - lehet, hogy ez egy paranoiás hozzáállás -, hogy kimondottan félünk attól, hogy az állam mibe fog beavatkozni. Ha csak a földpályázatokra gondolunk, ahol az állam nagyon vastagon beavatkozott, ha csak a trafikmizériára, erre a rettenetes mutyira gondolunk, ahol az állam nagyon szépen megmutatta, hogy mit lehet tőle várni, akkor lehet, hogy komoly a félelmünk abban a tekintetben, hogy itt a hulladékgazdálkodásnak is egy olyan piaci újraelosztása, elsimicskásítása következik be, amit én senkinek nem kívánok. Nagyon jó lenne, ha az állam tenné a dolgát, akár szabályozó, akár hatósági eszközökkel, akár finanszírozási eszközökkel, de ezen túl nem biztos, hogy kell terjeszkednie, és nem biztos, hogy olyan dolgokba kell beavatkoznia, ami nem az ő terrénuma.

Ha egy közszolgáltatás működik, akkor azt nem feltétlenül kell a földig rombolni és újraszervezni, rengeteg tennivaló van a többi közszolgáltatásnál; legyen az oktatás, legyen az egészségügy, legyen közösségi közlekedés, ezek nem működnek, rengeteg dolguk lenne. Amit eddig csináltak, az nem biztos, hogy afelé mutat, hogy ezek jobban újra legyenek szervezve. Azt gondolom, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás működött, még úgy is, hogy a populáció 60 százalékának olyan cég szolgáltatott, amely vállalkozói többségi tulajdonú volt. Ez önmagában nem baj; az a baj, ha ezek olyanokat tesznek és tehetnek, amit az állam nem torol meg, és amit az állam nem szabályoz rendesen, márpedig az igazi baj ebben volt.

Köszönöm szépen.

(14.20)