Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy ez alkalommal nemcsak a kormányzat törvényjavaslatának szándékaival tudunk egyetérteni, hanem alapvetően támogatjuk azt az utat is, amelyiken elindult a kormányzat ebben az ügyben.Azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat egy fontos társadalmi cél megvalósítását alapvetően jó eszközökkel képzeli el, ezért kérem, hogy a további észrevételeimet ennek a figyelembevételével fogadják, kimondottan mint a közös cél megvalósításának érdekében tett javaslatokat, és ez alkalommal elsősorban ne mint kritikát, van erre bőven más alkalom.

Először is, azzal szeretném kezdeni, hogy miközben alapvetően egyetértünk ezekkel a változtatásokkal, eközben azért jeleznünk kell azt, hogy ez csak egy része a probléma kezelésének. Hozzáteszem, ezt maga a kormány is tudja, hiszen 2019 márciusában fogadott el egy olyan kormányhatározatot, amelyik széles körben határozta meg a kormányzati szervek feladatait az emberkereskedelem kapcsán, az emberi erőforrások minisztere, a belügyminiszter, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, az igazságügy-miniszter is kapott feladatokat. Ezeknek a határideje 2019. július 1-je volt. Mi nem találtuk nyomát, hogy mi valósult meg ezekből a kormányzati elhatározásokból, miközben ebben a kormányhatározatban olyan nagyon fontos ügyekről döntött a kormány, és olyan fontos ügyekben adott feladatot az egyes minisztériumoknak, mint a prevenció, a megelőzés, a tájékoztatás. Hiszen mindannyian egyetértünk nyilván abban, hogy az emberkereskedelem vagy éppen a gyermekeket érintő prostitúció esetében a legfontosabb feladatunk mégiscsak az, hogy megelőzzük az ilyen helyzetek kialakulását. A legfontosabb az lenne, hogy megvédjük a gyermekeinket attól, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek.

De szintén nincsen információ arról, hogy mi valósult meg a védett szállások létrehozásából, a menekítő buszok létrehozásából, azokból a technikákból, amelyek arra vonatkoznának, hogy ha önként ki akar lépni egy ilyen helyzetből valaki, akkor ehhez utat, segítséget kapjon. Tudjuk, hogy vannak olyan civil szervezetek és egyházi szervezetek, akik eredményesen működnek ezen a területen, de nem látjuk azt, hogy a kormányzati oldalon történne igazán komoly lépés ennek az érdekében azért, hogy azok, akik ezt az életformát fel akarják adni, azok megfelelő segítséget és védelmet kapjanak. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy itt olyan kiszolgáltatott helyzetek vannak, ahol komoly kockázatok érhetik azt, aki akár egy gyermekprostitúciós helyzetből el akar menekülni.

Szintén hiányzik, és nem látjuk elég erősnek a szakemberek felkészítését, akár a gyermekvédelmi szakemberekét, akár a pedagógusokét, akár a rendőrökét vagy éppen az igazságszolgáltatásban dolgozókét. Nagyon fontos lenne, hogy ezek az emberek úgy kezeljenek egy ilyen helyzetet, úgy tudjanak hozzáállni egy ilyen cselekmény áldozatává vált gyermekhez vagy fiatalhoz, hogy ez szakszerű legyen, és segítőkész legyen. Ezért kérjük azt, hogy a kormány e mellett a jogszabályalkotás mellett fordítson nagy figyelmet ezekre a további feladatokra is, ebben az ügyben is tegyen meg mindent költségvetési forrásokkal és szakmai munkával, akár a szükséges további jogszabály-módosítással annak érdekében, hogy a prevenció, a reintegráció, a szakszerű kezelés területén is további lépésekre kerüljön sor.

Visszatérve a konkrét törvényjavaslatra, talán jogdogmatikai szempontból vitatható az, hogy a gyermekprostitúció egész jelensége kezelhetőe az emberkereskedelem gondolatkörében, az emberkereskedelemmel kapcsolatban, még akkor is, ha Kovács Zoltán képviselő úrnak az az érvelése, amelyben azt mondja, hogy nagyon hasonló bűncselekményekről van szó, és nagyon hasonló szituációkról, ezt részben megalapozza, de azt hiszem, hogy ez nem fontos, vagy ez nem lényeges. A lényeges az, hogy a konkrét intézkedések mire irányulnak.

Mi úgy látjuk, hogy ezek a konkrét intézkedések alapvetően a gyermekprostitúció tekintetében helyes irányúak, hiszen áldozatként kezelik azokat, akik ebbe a folyamatba bekerülnek, és arra tesz intézkedéseket, hogy hogyan lehet egyrészt az ő védelmüket erősíteni, másrészt pedig azoknak, akik hasznot húznak a gyermekprostitúcióból…  és legyen világos, itt ne legyenek romantikus képeink, néha lehet olvasni ilyen cikkeket, a prostitúció mindig a nők és adott esetben férfiak kizsákmányolásáról, valamilyen módon való kihasználásáról és függésben tartásáról szól.

Itt áldozatokról beszélünk, és arról beszélünk, hogy ezeknek az áldozatoknak hogyan lehet segíteni, és még inkább így van ez a gyermekkorúak esetében. Teljesen világos, és egyetértünk avval a kormányzati szándékkal, hogy az ő esetükben nem a büntetés a megoldás, hanem a megoldás a fokozott védelem. Azoknak az esetében, akik viszont hasznot húznak ebből a helyzetből, hiszen minden alkalommal vannak olyan emberek direkt vagy közvetett módon, akik haszonélvezői ezeknek a helyzeteknek, az ő esetükben viszont indokoltnak látjuk a szigorúbb büntetőjogi szankciót, és támogatjuk azt, hogy egyértelműbb legyen a jogi szabályozás ezen a területen.

Mi az, amiben még átgondolásra javasoljuk a törvényjavaslatot? Alapvetően két dolgot szeretnék említeni. Ezek közül a fontosabb az, hogy a törvényjavaslat úgy rendelkezik, egyébként helyesen, hogy a gyermekprostitúcióban érintett áldozatokat azonnal kiemelt gyermekjogi védelembe kell helyezni. Ezzel egyetértünk, nagyon fontos, hogy abban az időszakban, amíg lefolyik a gyámhatósági eljárás, az alatt is kiemelésre kerüljenek abból a környezetből, ahol őket kizsákmányolják. Amivel nem értünk egyet, az az a megoldás, ahol a speciális gyermekotthonok feladatává teszi a kormány ezt a típusú ellátást.

A speciális gyermekotthon egy alapvetően más célokra létrehozott, hosszú távú elhelyezést szolgáló intézményrendszer. Lehet, hogy lesznek majd olyanok, akiknek valóban a speciális gyermekotthonban való elhelyezése lesz indokolt, de nem feltétlenül mindenki olyan, aki egyébként bekerül ebbe a rendszerbe, akit a rendőr  aki ráadásul nem gyermekvédelmi szakember  behoz az utcáról, mondjuk, az egyszerűség kedvéért így, ő nem fogja tudni megítélni, hogy neki milyen különleges gondoskodásra van szüksége. Ráadásul a speciális gyermekotthoni rendszer súlyos nehézségekkel és kihívásokkal küzd. Szakemberhiány van, intézményhiány van. Engedjék meg, hogy röviden ideidézzem azt, hogy Fóton éppen egy speciális gyermekotthont szüntetnek meg önök, és onnan költöztetik ki a lakókat. Tehát nem rendelkezik ma a speciális… (Nacsa Lőrinc: Miről beszél?) Próbálom Nacsa képviselő úrnak is elmagyarázni, mert láthatóan nem érti. Tehát ma a speciális gyermekotthoni hálózat sem szakmailag, sem férőhelyekben nincs felkészülve arra, hogy befogadja ezeket a gyermekeket.

Indokoltabb lenne egy különös, speciális, valóban egy másfajta gyermekotthoni rendszer kialakítása erre a célra, egy csak erre a célra szolgáló átmeneti gyermekotthon formának a megteremtése, ahol megfelelő szakmai segítséget kapnak. Hozzáteszem, ugye, az áldozat voltuk miatt nagyon gyakran pszichológiai, orvosi és egyéb ellátásra, támogatásra van szükségük ezeknek a fiatal- és gyermekkorúaknak. Tehát egy olyan intézményhálózatra van szükség, amelyik csak velük foglalkozik.

Azt sajnos nem tudjuk meg az előterjesztésből, hogy hány gyermekre számítanak, mennyiről tudnak, milyen kapacitásra van szükség, de azt gondoljuk, hogy létrehozható viszonylag gyorsan ez a kapacitás, hozzáteszem, akár az állami rendszerben, akár az egyházi és civil szervezetek segítségével.

Tehát javasoljuk azt, és erre fogunk módosító indítványt tenni, hogy fontolja meg a kormánytöbbség azt, hogy ne a speciális gyerekotthonokat, hanem egy újonnan létrehozott átmeneti gyermekotthon formát bízzon meg avval, hogy ezt a típusú ideiglenes ellátást biztosítsa addig, amíg egyébként 60 napon belül le nem zajlik a gyámhatósági eljárás.

A másik javaslat, de ebben lehet, hogy félreértés van, és ha államtitkár úr megnyugtat, akkor én azt is örömmel veszem tudomásul. Mi úgy értékeljük, hogy miközben a szabálysértési törvény 172. §-ában dekriminalizálja a fiatalkorúak esetében a felajánlkozást a törvényjavaslat, ilyen módon lehetővé teszi azt, hogy más módon kezelje a rendszer az áldozatokat, eközben a 184. §-ban, ha mi jól értjük, védett övezet tekintetében megmarad a kriminalizálás, miközben, ha áldozatnak tekintjük ezeket a személyeket, akkor nyilván nem a saját választásuk az, hogy védett övezetben kínálkoznak föl vagy azon kívül. Kérem, hogy államtitkár úr nyugtasson meg, hogy tévedek, vagy ha nem tévedek, akkor legyen partner abban, hogy ebben a paragrafusban is megoldást találjunk erre a fajta ellentmondásra.

Tisztelt Ház! Összefoglalóan tehát azt tudom elmondani, hogy a javaslat alapvető koncepciójával egyetértünk, alapvetően támogatni tudjuk mind azt, hogy a gyermekprostitúció és az emberkereskedelem áldozatai számára erősebb védelmet, az elkövetői számára pedig súlyosabb és egyértelműbben kiszabható büntetőjogi szankciókat határoz meg a törvényjavaslat. Ugyanakkor azt kérjük a kormánytól, hogy legyen partner abban, hogy a gyermekvédelmi rendszerben megfelelő helyet találjunk erre a feladatra, és hogy legyen ugyanilyen aktív a prevenció, a megelőzés, a képzés és a tájékoztatás területén is, mint ahogy a büntetőjogi szankciók és a jogrendszer esetében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(15.10)