Felszólalás adatai

De ne tegyen úgy senki, mintha csak a világgazdasági válság egy itt lecsapódó része lenne az, amit devizahitelezésnek hívunk, hiszen látható volt már abban a gyurcsányi és bajnai érában is, amikor a svájci nemzeti bank figyelmeztetett, amikor már mindenkit tudta, hogy mekkora a baj. A valódi gazdasági teljesítménynélküliséget és a jólét látszatát próbálta fenntartani az akkori két kabinet azzal, hogy a devizahitelekből és egyéb hitelkonstrukciókban elköltött forintok alapján próbálták a fogyasztás szintjét valamelyest fenntartani, a jólét látszatát is fenntartani, miközben valós teljesítmény ezek mögött nem volt.

De ami miatt mi magunk vagyunk meglepődve, az nem a szocialisták gazdasági ámokfutása, ezt már ismerjük, hanem az, hogy ezen teljes tehertétel, amely a hitelkárosultakat érinti, és amiből kifolyólag még ma is a bruttó hazai össztermék 2-3 százalékát törleszti a magyar lakosság, és ami miatt kiszáradt a gazdaság, és nem is lehet fellendíteni ilyen közegben, az az, hogy miközben a kormányzat az úgynevezett rezsicsökkentés kapcsán képes volt arra, hogy úgy alakítsa a jogszabályi környezetet, hogy ne legyen kibúvó az amúgy minősített visszaéléseket foganatosító szolgáltatók számára, addig valamilyen okból kifolyólag a bizalmunkkal visszaélő kereskedelmi bankok esetében erre nem volt képes. Erre kellene megtalálni a választ, hogy ha maga a kormányzat is elismeri, hogy egy rossz termék került devizahitelezés címszó alatt a piacra, miért nem képes ugyanúgy erősen kialakítani a jogszabályi környezetet a károsultak javára, mint ahogy a rezsicsökkentés esetében ezt megtette, adott esetben visszamenőlegesen, adott esetben igen komoly érdeksérelmeket okozva és konfliktusokat felvállalva.

A banki károsultak sem kérnek többet, csak annyit, hogy a szennyező fizet elve alapján az utolsó forintig az összes indokolatlan kártételt hárítsák vissza a bajt okozó kereskedelmi bankokra. És nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani ezt a problémát: negyven érintett kereskedelmi bank negyven közérdekű kereset által igenis elszámoltatás felé lett volna elindítható már a korábbiakban is, az első évben is. Ehhez képest azt látjuk, hogy a végrehajtók fénykorukat élik, továbbra is, miközben 4 százalék alatti az alapkamat, azzal szembesülünk, hogy a végrehajtási papírokon 20 és 26,5 százalék közötti a késedelmi kamatok aránya, indokolatlan milliókat vernek le a károsultakon, behajtó cégek, mint a halaskofák adják-veszik a tartozásokat - és én a halaskofákat sokkal jobban tisztelem, mint a behajtókat.

El kell hogy mondjuk, ezzel szemben Angliában, ahol ismerjük, hogy az átlagfizetések mértéke mennyivel haladja meg a magyarét, jellemző, hogy a számlavezetés alapesetben ingyenesen érhető el. Az is jellemző, hogy egy átlagos rezsiszámla bankon keresztüli befizetése után jóváírást foganatosítanak az ügyfél számára, egy 30 ezer forintosnak megfelelő számla befizetése után 600 forintnyi pénzt pluszban jelenítenek meg az ügyfél számláján, csak azért, hogy az érintett bank szolgáltatását használja. És az is látható, hogy míg Magyarországon átlagosan egy ilyen típusú számla éves vezetési díja 11 500 forint fölött van, addig Angliában ez lényegében ingyenes.

Lehet hivatkozni nagyon sokféle gazdasági eltérésre, lehet hivatkozni az eltérő pénzügyi kultúrára, egy dolgot nem lehet megtenni: Magyarországot a bankok paradicsomának állapotában fenntartani. Igenis azonnali beavatkozásra van szükség, a november 1-jei határidő letelt. A bankrendszer még azt is alulteljesítette, amit vártunk tőle; igenis itt az ideje, hogy számoltassák el a bizalmunkkal visszaélő bankokat, pontosan azért, hogy egyszer nagyon sokára helyreállhasson a bizalom legalább a tisztességesek iránt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)