Felszólalás adatai

Aláhúznám azt, hogy megalapozatlan támadások és olyan ítéletek, amelyekről beszélünk, amelyek megkérdőjelezték a magyar demokráciának az alapvető jellegét és ilyen értelemben a magyar szuverenitást is megkérdőjelezték, ezekről a túlzó megnyilatkozásokról beszélünk. Nem a kritikával mint olyannal van probléma, kritikát meg lehet fogalmazni, és az építő kritika adott esetben hasznos is, erről szól a diplomácia, erről szól a külpolitika, de aminek itt szemtanúi lehettünk, az túlment ezen, megalapozatlan vádaskodásokról van szó, és ezeket a megalapozatlan vádaskodásokat utasították vissza mind Lengyelország, mind Litvánia politikusai. Nagy öröm tehát számunkra, hogy ezek a megnyilatkozások megszülettek.

Azt hiszem, nem függetleníthető ettől az, hogy az elmúlt időszakban látványosan alábbhagytak ezek a megalapozatlan vádaskodások - mert mivel magyarázható, hogy alábbhagytak ezek a vádaskodások? Először is azzal, hogy Magyarország világossá tette, hogy készen áll az Európai Bizottsággal a párbeszédre. Mint ahogy egy évvel ezelőtt is a médiatörvény ügyében készen álltunk, és sohasem zárkóztunk el ez elől a párbeszéd elől. Ez a szakmai párbeszédre való nyitottságunk mindenképpen szerepet játszott abban, hogy kevesebb ilyen megnyilatkozással találkozhatunk. Másrészt fontos, hogy Magyarországon is - leginkább talán a Békemeneten keresztül, de azt hiszem, hogy a magyar nyilvánosságnak egyéb csatornáin keresztül is - nyilvánvaló volt, hogy milyen széles támogatottsága van a kormányzat meghatározó intézkedéseinek. És harmadsorban nagy jelentősége volt annak a szolidaritásnak, amit kinyilvánítottak a már említett országok politikusai, akikről most ez a két határozati javaslat szól. De nem pusztán ők, hiszen emlékeztetnék arra, hogy nagyon egyértelműen biztosított bennünket a szolidaritásáról az osztrák külügyminiszter vagy éppenséggel a német Kereszténydemokrata Unió, tehát egy pártszintű határozatban biztosítottak minket a támogatásukról, vagy az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője, Joseph Daul. És folytathatnám ezt a sort.

De mégis, hogy ezek a közép-európai megnyilatkozások miért voltak különlegesek számunkra? Azért, mert ezek azok a közép-európai népek, ők azok a közép-európai barátaink, akik a leginkább tisztában vannak azzal, hogy mi az a posztkommunizmus, és hogy mi a posztkommunizmusnak a legfelső foka, a gyurcsányizmus. (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Józsa István: Ez az orbánizmus lesz!) Ezek a közép-európai barátaink tisztában vannak ezzel, és készek voltak arra, hogy ebben a helyzetben szolidaritásukról biztosítsanak bennünket, mert végső soron ők is hasonló küzdelmet folytatnak; akkor, amikor velünk kifejezik az együttérzésüket, akkor a saját szabadságuk mellett is szólnak, amikor a mi méltóságunk védelmében megnyilvánulnak, akkor a saját méltóságuk védelmében is megnyilatkoznak. És a közép-európai gondolatnak, tisztelt Ház, azt gondolom, ez a jelentősége, itt érhető tetten, hogy van még ennek a gondolatnak tartalma, és azt fontosnak gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés is a maga részéről azzal, hogy Litvániának, illetőleg Lengyelországnak köszönetet mond, hozzájárul ennek a közép-európai szolidaritásnak a visszaigazolásához, ennek a közép-európai szolidaritásnak a megerősítéséhez, és azt gondolom, hogy ez az alapja az összes gazdasági, az összes infrastrukturális és minden közép-európai szinten megjelenő kezdeményezésnek.

A kormány mind a két határozati javaslatot örömmel és határozottan támogatja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból. - Dr. Józsa István: Ez mindent alulmúl!)