Felszólalás adatai

Németország egy olyan államfőt választ, akinek nemcsak a múltjához nem férhet kétség, de maga is oroszlánszerepet vállalt abban, hogy Kelet-Európa polgárai tisztán lássanak a kommunista múlt különböző szövevényei kapcsán. Magyarországon az Országgyűlés 1994-ben megalkotta azt a "na és?"-törvényt, ami egyébként 2005-ben hatályon kívül került. Ez a törvény azért egy "na és?"-törvény, mert volt egy miniszterelnök, akivel kapcsolatban letették az asztalra, hogy a múltja kicsikét pöttyös, és ez a miniszterelnök annak idején erre egy "na és?"-sel válaszolt. Így szerepelt Németországhoz képest Magyarország 1990 után a múlt feltárásának dolgában.

Az állambiztonsági múlt feltárásához legalább három alapvető érdek fűződik. Egyrészt aligha lehet erkölcsi cezúrát vonni a jogállam előtti időszak és a jogállam között, hogyha továbbra is minden viszonylagossá tehető, elkenhető, a különböző szerepek továbbra is összecsúsztathatók. Az az átmeneti törvény, amit az Országgyűlés elfogadott, megteremti, legalábbis 20 év után, az alapját annak, hogy az állambiztonsági múlt tekintetében tisztán lássunk.

Németországban Joachim Gauck munkásságának köszönhetően nem képzelhető el az, hogy mondjuk, a Német Szocialista Egységpárt egykori cenzora demokráciáról oktassa a Bundestagot. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Így van!) Joachim Gauck munkásságának köszönhetően nem képzelhető el az, hogy egy volt NDK-s miniszter szociáldemokratát játsszon 20 évvel a rendszerváltás után. És Németországban nem képzelhető el az, hogy mondjuk, a CDU egy vezető reformkommunista figurát, mondjuk, Hans Modrow-t kérje fel egy alkotmánymódosítás végrehajtásához.

Magyarországon természetesen minden elképzelhető. Magyarországon minden következmények nélkül volt az elmúlt 22 évben. Magyarországon elképzelhető volt az is, hogy egy Nádházi Emil fedőnevű ügynök, aki annak idején zaklatta a "4-6-0" Békecsoport, a Dialógus aktivistáit a nyolcvanas években, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban képviselje a demokratikus Magyarországot. Magyarországon minden elképzelhető.

Az erkölcsi cezúra mellett legalább ilyen fontos az információs kárpótlás kérdése. Ma úgy távoznak el közülünk emberek, akik megpróbáltak ellenállni a kommunista diktatúrának, hogy soha nem láthattak tisztán azzal kapcsolatban, hogy ellenük milyen trükköt vetett be az egykori állambiztonság. Két évvel ezelőtt úgy halt meg például Bulányi páter, a Bokor Katolikus Bázisközösség szellemi atyja, hogy nem tudhatta meg azt, hogy annak idején milyen repressziót alkalmazott vele szemben a hatalom.

Azért is fontos ez, és azért is fontos ez a kérdés minden magyar állampolgár számára, mert ha és amennyiben nem látunk tisztán a '89 előtti kapcsolatrendszerek tekintetében, akkor nem látunk tisztán akkor sem, amikor választani megyünk a szavazófülkékbe.

Azért is kell tisztán látni, hogy mi volt 1989 Magyarországában, mi volt 1989 előtt Magyarországon, hogy választ kaphassunk arra, hogy a régi kommunista állambiztonság különböző szövevényei hogyan hálózták be a rendszerváltást, hogyan hálózták be a rendszerváltó pártokat. Amíg ebben nem látunk tisztán, nem tudjuk azt, hogy a voksunkkal 2010-ben, 2014-ben valójában milyen érdekköröket szavazunk be a hatalomba.

És amíg ez van, amíg nem látunk tisztán, addig a politikai paranoia bizony tort fog ülni Magyarországon. Addig, amíg nem átlátható az 1989 előtti múlt, amíg a diktatúra titkai a demokrácia titkai is lehetnek, az egyben táptalaja a politikai paranoiának, és sokszor a különböző összeesküvés-elméletek mögött nem látszik ennek az országnak a valóságos helyzete.

Éppen ezért nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy az önök által megszavazott átmeneti törvény 3. és 4. cikkelyeit végrehajtva vegyék tárgysorozatba az általam benyújtott törvényjavaslatot, ismerhessük meg az 1989 előtti múltat, és minél előbb az Országgyűlés fogadja is el ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps az LMP padsoraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)