Felszólalás adatai

Az új fideszes jogszabályok csak nyomort, elszegényedést és leszakadást jelentettek sokak számára, most azonban még egy határt, talán az utolsót is átlépte a nemzeti együttműködés kormánya. Már az egészséges élethez való jogunk sincsen biztonságban. Idén január 3-án a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egy olyan rendeletet adott ki, amely emberi méltóságában sért 800 ezer embert, a cukorbetegeket.

(13.30)

Tette ezt úgy, hogy egyáltalán nem konzultált sem az érintettekkel, sem az orvosszakmai szervezetekkel. Az új szabályozás lényege, hogy a cukorbetegek csak akkor juthatnak térítésmentesen az életminőségüket szinten tartó jó minőségű analóg inzulinokhoz, ha egy évben belül kétszer 7 alatti vércukorszint-értéket tudnak produkálni a háromhavi átlagot mérő vizsgálat idején. Amennyiben ez nem teljesül, akkor havi 20-30 ezer forintért kell megvenniük az eddig használt készítményt, mert jogosultak csak a régi típusú humán inzulinokra lesznek. Ez a régi típusú inzulin jóval kevésbé hatékony, sokkal gyakrabban vezet hipoglikémiához, ami kórosan alacsony, több esetben eszméletvesztéssel is járó vércukorértéket jelent. Ráadásul használata jelentős életmódbeli kötöttséget okoz, napi többszöri, szigorúan ugyanabban az időpontban történő étkezéssel, az étkezések előtt fél órával történő inzulinadással.

Könnyen belátható, hogy például egy több műszakban szalagon munkát végző ember számára lehetetlen ilyen körülmények között dolgozni. És sajnos, tisztelet a kivételnek, a multinacionális cégek nem éppen a toleranciájukról híresek. Mint ahogy házelnök úr sem feltétlenül erről a tulajdonságáról ismerszik meg. Nem tudom mit szólna, ha például én az ülésteremben ennék. Mert bizony én is inzulinra szoruló cukorbeteg vagyok, és bizony már így is előfordult, hogy kénytelen voltam a pad alá bújva megenni néhány falatot, vagy ahogy mi mondjunk, néhány gramm szénhidrátot. S bár azt gondoltam, hogy ezt sohasem fogom megosztani a nyilvánossággal, most azonban a hitelesség és a szolidaritás miatt úgy éreztem, nem tehetek mást.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz például a gyermekkorú érintettekkel, azokkal, akiknek sokkal nehezebb, szinte lehetetlen tartani az előírt értéket. És bizony volt már olyan kórház, ahol a januári rendeletre hivatkozva el akarták venni tőlük az inzulint. Aki ilyen betegséggel él, az tudja, még ha minden szabályt be is tart, akkor sem garantált az eredmény, mert az időjárás változásától a lelki tényezőkig rengeteg hatás befolyásolja azt.

És ami talán a legelképesztőbb: a szakmai kollégiumok állásfoglalása szerint bizonyos életkor felett kifejezetten káros a rendeletben meghatározott érték betartása, mert gyakrabban vezet halállal végződő betegségekhez. Sokan úgy élik ezt meg, mintha a kormány abban lenne érdekelt, hogy a krónikus betegek ne sokáig költség a tb-kassza pénzét. S akkor még nem is beszéltünk a gyógyászati segédeszközök tervezett drasztikus megdrágításáról. Idetartozik az a tesztcsík, ami a vércukorszintet méri. Nem nehéz elképzelni, hogy évi 30 ezer forint többletköltség miatt jóval kevesebbszer fognak mérni az érintettek. Pedig a cél éppen az lenne, hogy többször tegyék, hisz ez az alapja a helyes kezelésnek, a szövődmények megelőzésének; azoknak a szövődményeknek - vakság, végtagvesztés, veseleállás -, amelyek kezelése lényegesen drágább, ha már szigorúan csak a költségvetési szempontokat tudjuk nézni. Egy normális országban éppen a megelőzésen lenne a hangsúly, nem pedig a súlyosabb következmények sokkal drágább és sikertelenebb gyógyításán.

Tisztelt Ház! Az első dolog, amit a cukorbetegeknek megtanítanak, hogy ne legyen betegségtudatuk, mert azzal nem lehet egy életet jól leélni. S bár néhány jogszabály szerint fogyatékkal élőknek számítunk, én soha nem éreztem ezt. Azt pedig végképp nem akartam, nem akarjuk, hogy így tekintsenek ránk mások. Ez a kormány ezzel a rendelettel éppen ezt fogja elérni. De mi ezt nem fogjuk hagyni, mert a cukorbetegeknek is joguk van az emberhez méltó élethez, mert nem igaz, hogy aki cukorbeteg, az annyit is ér. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)