Felszólalás adatai

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Világosi Gábor hozzászólására szeretnék reagálni. Ő már-már bokrosi nagyvonalúsággal fogalmazott úgy, hogy a 2 ezer forintot a diákok könnyen ki tudják fizetni. Nem javaslom ezt a fordulatot egyébként egyetemi gyűléseken. De azt is hozzátenném, amit Gémesi képviselő úr már elmondott, és ez nagyon fontos, hogy ez a tandíj ma már jóval 10 ezer forint fölött lenne az eredeti elképzelések szerint, a szerint a rendelet szerint, amelyet a Horn-kormány megalkotott. 10 ezer forint pedig nagyon sok; 2 ezer forint is sok volt akkor, de 10 ezer forint nagyon sok.

De vannak egyéb költségek is, ebben egyetértek Világosi Gáborral. Pontosan ezen költségek megfizethetősége érdekében született meg a diákhitel-konstrukció. Értem azt a keserűséget, amivel Világosi Gábor viseltetik a diákhitel-konstrukció irányában, hiszen annak idején ők is megpróbálkoztak ezzel. Akkor az SZDSZ-es Oktatási Minisztérium által kitalált diákhitel-megoldással öt fiatal élt Magyarországon; a mostani diákhitelt mind ez idáig közel 60 ezren vették föl. Ezzel együtt azt javaslom, hogy örüljünk együtt, közösen annak, hogy másodjára sikerült a helyes megoldást eltalálni.

Tulajdonképpen ez a válaszom Juhászné Lévai Katalinnak is, aki a munkanélküliségről beszél. Egyetértek azzal, hogy a fiatalok nem szeretnének munkanélküliek lenni. Talán az, hogy rettegnek ettől - ahogy Tóbiás József fogalmazott -, ez túlzás, de nézzük, mi a munkanélküliség oka! A munkanélküliség legfőbb oka az alacsony iskolázottság. Azok között, akik munkanélküliek, túlnyomórészt olyanok vannak, akik 8 általánost végeztek vagy még 8 általánost sem. A helyes válasz tehát az oktatás a munkanélküliségre, semmi esetre sem az a tandíj, amit önök annak idején bevezettek, és ami merénylet volt meggyőződésem szerint a fiatalok ellen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)