Felszólalás adatai

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni, és egyben üdvözlöm azt a gondolkodásmódot, azt a hangnemet, amelyben felszólalása fogant. (Taps a fideszes képviselők soraiban.) Azt kell mondjam, képviselő úr, hogy ez az értelmes vita és értelmes párbeszéd hangütése és nyelve. Valóban olyan kérdésekről van szó, amelyek az ország jelenét és jövőjét hosszú távon is meghatározóak (Zaj. - Az elnök csenget.); nem kétséges, hogy ezek között az oktatás kérdése kiemelkedő.

Kérem, engedje meg, hogy válaszomban, reakciómban két részre osszam a gondolataira elmondandókat. Az egyik az egyeztetés kérdése, a másik a felvetett szakmai, pénzügyi megoldások kérdése. Először is, ha ez utóbbival kezdem, azt kell mondjam, hogy az önmagában egy politikai döntés, hogy a létrejövő költségvetési mozgásteret milyen célra használja egy kormány. Hogyha abban egyetértünk - és a képviselő úr, frakcióvezető úr felszólalásából azt vettem ki, hogy egyetértünk ebben -, hogy a bővülő mozgástér az oktatást helyezze centrumba és középpontba, akkor ez egy olyan kiindulópont, amely minden további szakmai vélekedésnek, akár vitának megteremti a közös nyelvét.

Más tekintetben szívesen tájékoztatom arról a frakcióvezető urat, hogy az elmúlt héten, a bejelentést követő minden nap a társadalmi egyeztetés egy-egy állomását jártuk végig. Én magam a pedagógus-szakszervezettel, majd következő nap a Kollégiumi Szövetséggel tárgyaltam. Ezek az egyeztetések úgy a szakmai szervezetekkel, mint a szakszervezetekkel és a társadalmi szervezetekkel folytatódnak az elkövetkező napokban-hetekben, egészen addig, amíg azt a fajta vitát, konszenzust el nem lehet érni, amelyről a képviselő úr is beszélt. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

Ami pedig a szakmai felvetések egy részét illeti, kérem, engedje meg, hogy a képbe behelyezzem a legkisebb gyermekek, a korai fejlesztés időszakában velük foglalkozók kérdését. Azt látjuk, és minden tapasztalat azt mutatja, frakcióvezető úr, hogy minél gyorsabban be tudunk hozni egy gyermeket - és ez hatványozottan igaz a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekre - a nevelési rendszerbe, annál több esélye van arra, hogy akár szakmunkásként, akár később diplomásként a munkaerőpiacon is jó pozíciót vívjon ki. Megfordítva is igaz, tudniillik minél később sikerül bevonni, annál kisebb az esély, annál nagyobb az esély arra, hogy szociális segélyen élő állampolgár legyen. Ezért azt a megközelítést, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűekkel való foglalkozást és a szakképzést, szakmunkásképzést összekapcsoljuk, azt én egy jó és megfelelő szakmai javaslatnak tekintem, és feltétlenül beemelendőnek tartom.

Ami pedig a pedagóguspótlékokat illeti, a pedagógus-pályakezdési pótlék azt a célt szolgálja, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók közül a jó teljesítménnyel rendelkező és ne csak az elkötelezett hallgatók jöjjenek a pályára, magyarul: ne egyszerűen az elkötelezettség legyen - ez nagyon fontos -, hanem legyen egy olyan motiváltság, anyagi motiváltság, hogy meg is éri a pályára jönniük azoknak is, akik jó képességűek, tehát más területen is találnának munkát. Ugyanakkor kétségkívül felmerülhet olyan gond, amelyről ön beszél, bár szeretném megemlíteni, hogy a programban azok számára, akik már hosszú évek óta a pedagóguspályán dolgoznak, éppen a teljesítményelv alapján megemeltük mintegy 2 milliárd forinttal, így 2009-ben 3,1 milliárd forintra azt a lehetőséget és keretet (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), amely kimondottan teljesítményelv alapján ezt a lehetőséget biztosítja. Javaslataikat és szakmai észrevételeiket ebben a párbeszédegészben szívesen várom, és fel is kívánom használni.

Még egyszer köszönöm hozzászólását. (Taps az MSZP-s képviselők soraiban.)