Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy Dunai Mónika képviselő asszony mondta, valóban rendkívül nagy különbség van az ellenzéki pártok érvrendszere és a kormánypártok érvrendszere között. Ennek nincs más oka, mint hogy az ellenzék a törvényjavaslat benyújtásának a valódi motivációjáról és okairól beszél, önök meg szakmai érvek mögé próbálják elbújtatni ezeket a politikai szándékokat. Ez a kettő, képviselő asszony, valóban nem fog soha összeérni. De ne is érjen össze!

És hogy kinek az érdekét ki képviseli? Azt látjuk, hogy önök a saját magukét. Ez nagyon jól látszik ebből a törvényjavaslatból. És amit ön elmondott, hogy kis szabálytalanságokat sem kívánnak megengedni, és ezért lépnek fel ilyen eszközökkel a CEU-val szemben, akkor javasolom, hogy az összes magyarországi felsőoktatási intézményt zárassák be, az valóban esélyegyenlőséget jelent, mert ilyen kis szabálytalanságok egyébként előfordulnak mindegyiknél. Ha meg azt a törvényt kívánják számonkérni vagy annak a törvénynek a be nem tartását, amelyet az Országgyűlés még el sem fogadott, akkor megint érdekes törvényhozói hozzáállást tanúsítanak itt az Országgyűlésben. A visszaható hatályú jogalkotást már ismerjük önöktől, de arra eddig még nem volt példa, hogy olyat kívántak valakin számonkérni, ami egyébként még hatályba sem lépett. Ez valóban egy nóvum, mindig van új a nap alatt, úgy tűnik. Hozzáteszem: sajnos.

Az meg, azt gondolom, tisztelt képviselő asszony, mert az ön szavaiból ez egészen nyilvánvalóvá vált, önök simán beáldoznak egy egyetemet azért, hogy végre Trump fogadja Orbán Viktort, amit eddig egyébként nem sikerült elérniük. Talán egy kicsit túl nagy ár ezért, azt gondolom.

Nos, azt gondolom, azt kár elemezni, hogy mi ennek a motivációja, már a benyújtásnak, elég sok szó esett erről már az előbb, az önök bűnbakkereső politikáját is ideértve. Arról is kár beszélni, hogy valós-e az önök megállapodási szándéka akkor, amikor az egyeztetést akkor kívánják lefolytatni, miután az Országgyűlés már elfogadott egy törvényt. Én nem tudom, de úgy hiszem, a formállogika alapján akkor kéne lefolytatni az egyeztetést, mielőtt a törvényt elfogadjuk, és a megállapodásnak megfelelően kéne a törvényt elfogadni, nem egy törvényt elfogadni, és utána kezdeni egyeztetni. Ugye, ezt beláthatjuk?

Ahogy Szél Bernadett képviselő asszony elmondta, valóban kilóg a lóláb. Sőt, nemcsak a lóláb, hanem az egész ló. Ugyanis így ment ez és így megy ez Oroszországban is, amely rezsimnek egyre több eleme jelenik meg a magyar közéletben. A nagy bölcs vezérnek nem kedves egyetemet adminisztratív eszközökkel, törvényalkotással tönkreteszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán egy-ketten vannak önök közül, akik ismerik William J. Dobson nemrég, pár évvel ezelőtt megjelent könyvét, az a címe, hogy „Diktatúra 2.0”, az alcíme pedig az, hogy „A 21. századi zsarnokok természetrajza”. Ebben jó néhány állam gyakorlatát elemzi; elemzi például a putyini Oroszország gyakorlatát is. Az benne az érdekes, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor ezt az elemzést olvassa az ember, akkor kirajzolódik az a folyamat, amit önök most a CEU-val csinálnak. Pontosan ugyanez a folyamat! Nem azt mondják, és nem vállalják föl, itt ez elhangzott egyértelműen, hogy önök egy önöknek nem tetsző ideológiával rendelkező intézményt be kívánnak záratni, be kívánnak szántani, hanem különböző adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítik az intézmény létezését. Putyin ezt, azt hiszem, úgy tette a könyvben szereplő esetben, hogy az adott intézmény nem felelt meg a tűzrendészeti előírásoknak. Most önök az Oktatási Hivatalt használják erre a célra, de az eredmény ugyanaz, és az önök motivációja is pontosan ugyanaz. És ha egy szemernyi kétségünk is lett volna efelől, akkor Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője biztosított minket, hogy nem értjük félre a valódi szándékot. Hadd idézzek tőle két mondatot, lehetne egyébként mást is. A következőképp hangzik: „Nézze, nyilvánvaló, hogy ideológiai és politikai küzdelem zajlik. Az is nyilvánvaló, hogy a Soros-egyetem melyik térfélen van.” Úgy tűnik, neki még nem szólt államtitkár úr, hogy mi is a track. Ugyanis ez egy rendkívül tiszta beszéd: az ideológiailag problémás oktatási intézményeket tönkre kell tenni. Csak akkor, államtitkár úr, ne jöjjenek nekem azzal, hogy önök szakmai érvek alapján nyújtották be ezt a törvényjavaslatot! Ezt hívják kultúrkampfnak, egyszerűen fogalmazva.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy folyamat szerves része, ezt látni kell. Egy olyan folyamaté, amelyről az elején kevesen gondolták, hogy ide fog vezetni. Megjegyzem, ha nem szabunk gátat neki, akkor sokkal tovább is. És ahogy haladunk egyre mélyebbre benne, úgy válik egyre több ember számára ez nyilvánvalóvá. Amikor a 2010-es évek elején felhívtuk a figyelmet arra, hogy hová vezethet a fékek és ellensúlyok rendszerének eróziója, hogy milyen következményekkel jár az, amikor a kormány az alkotmányban nem a hatalom korlátait látja, hanem eszközként használja hatalma kiterjesztéshez, hogy mit jelent az, amikor egy kétharmados államhatalom minden megnyilvánulásával tagadja a jogállamiság eszméjét, hogy milyen korokat idéz az a tetszetős mondat, hogy nem az emberek vannak a jogszabályokért, hanem a jogszabályok az emberekért, azaz elkezdődött a jog relativizálása, hogy hová vezet, ha a hatékonyságnövelés vonzó szlogenje mögé bújva a hatalom csorbítani kezdi a garanciális jogokat, és a sort folytathatnám, sokan még nem hittek nekünk.

Hát, ide vezet, tisztelt képviselőtársaim! Ide vezet. Autokráciához, kiszolgáltatottsághoz, paternalista államhoz, elbutított ifjúsághoz, félmillió kivándorolt fiatalhoz, a gondolati, a szólás- és a sajtószabadság korlátozásához, a bűnbakkereséshez, az egyetemi autonómia csorbításához és most az egyik egyetem végső soron fizikai ellehetetlenítésének egyelőre még csak kísérletéhez.

(12.40)

Persze van még tovább is, csak minél tovább haladunk a folyamatban, annál nehezebb lesz gátat szabni neki. Épp ma jelent meg a Freedom House-nak egyébként a legfrissebb elemzése: a demokrácia szintje ma alacsonyabb Magyarországon, mint Romániában és Bulgáriában, sikerült a régió utolsó országává válnunk, sereghajtóvá válnunk.

Vejkey Imre képviselőtársam mondott egy idézetet, egyébként nagyszerűen idevágott, amit úgy lehet lefordítani, hogy nem dicsérni jöttek önök a CEU-t, hanem temetni. Igaza van a képviselőtársamnak, valóban így van. (Dr. Vejkey Imre: Pont fordítva mondtam!)

Én hadd mondjak egy másik idézetet! Martin Niemöllertől származik, talán a név nem mond sokat, az idézet annál többet fog önöknek. „Először jöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán eljöttek a szocialistákért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán amikor értem jöttek, már senki nem maradt, hogy szóljon értem.”

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a jelenséget ismerte fel az a több tucat akadémikus és más professzor, akik múlt év őszén pártállástól függetlenül nyílt levelet írtak a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, és a demokratikus jogállam megóvását követelték. Szavaik akkor süket fülekre találtak. Hát most van itt, úgy tűnik, az ideje annak, hogy mindenki kiálljon a CEU-ért, ha érintett, ha nem, ha szereti az intézményt, ha nem, mert a végén, amikor ő jön, senki nem marad, hogy szóljon érte. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ A teremben több képviselő állva beszélget.)