Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy közgazdász kellő visszafogottsággal viszonyul egy olyan javaslathoz, ami előttünk fekszik. Egyetlen személyes megjegyzést engedjenek meg nekem, én sem vagyok mindig erős. Azt a termelési jelentést vagy termelési értekezletet, amit itt a mai napon végig kellett hallgatnunk, és gyakorlatilag ugyanazon papírlapok húszszoros felolvasását, úgy gondolom, hogy méltatlan mind az előttünk fekvő javaslathoz, mind pedig ahhoz a közös céltömeghez, amit egyébként el kellene érnünk, meg kellene fogalmaznunk. Ilyen színvonalú adatfelolvasások, elemzés összefüggések nélkül középiskolában is egy esélyes bukást hoznának össze a nebulónak. Én igyekszem felülemelkedni ezen. Örülök annak, hogy miniszter úr személyében egy olyan szakember van itt, aki azért szakmai kérdésekre szokott tudni válaszolni, szándék esetén nyilván most is meg fogja ezt tenni. De el kell hogy mondjam, az, amit itt ma végighallgattunk, bizonyos elemeiben igaz, nagyon sok elemében elferdített, és számos elemében nem találkozik a valósággal. Éppen ezért érdemes és kell nekünk beszélni a gazdaságvédelmi akciótervről, arról is, ami előttünk van. De ha már a felvezetése hazugság, nagyon nehezen őrzi meg az ellenzéki képviselő a visszafogottságát.

Azért mondhatom mindezt, mert az, ami előttünk fekszik, mondjuk, szochocsökkentés tekintetében, bizony nem egy nóvum, ezt nem most találta ki Magyarország Kormánya valamifajta áldásként, az újonnan nyilvánosságra került gazdasági adatok ismeretében. Ez egy hatéves bérmegállapodás függvénye. Ez egy már letárgyalt és egyébként a tavalyi költségvetési ciklusra eredetileg időzített dolognak az eltolt megvalósítása. Tehát ha úgy tetszik, a hibás költségvetési tervezésből adódóan egy elkésett, ámbár pozitív intézkedésről beszélhetünk, amely emiatt nem tudta kifejteni a mögöttünk hagyott pénzügyi évben a gazdasági hatását, ergo kárt okozott a magyar gazdaságnak, és nagyon bízunk abban, hogy most majd ezt a késleltetett hatását ki tudja fejteni, ha nem is fékezett habzással, hanem teljes mértékben.

És azt is látjuk, még egyszer mondom, a javaslatról kell vitatkoznunk, de hát az indokolása során olyan dolgok hangzanak el sokadszor, amelyeket magára valamit is adó szakember kell hogy cáfoljon. Azt mondják sokadszor, hogy 800 ezer plusz munkahely van a magyar gazdaságban 2010 óta. Egyszerűen nem igaz, amit mondanak. Három tényezővel hamisítják, torzítják, erőszakolják meg a statisztikát. Ebből az első a közfoglalkoztatottak beszámítása a munkaerőpiacon ugyanarra a sorra, mint bárki más. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a közfoglalkoztatást én támogatom, célrendszerét is támogatom, még a mellé rendelt eszközrendszert is támogatom. Azt nem támogatom, hogy azokat az embereket, akiket az elsődleges munkaerőpiacra kellene sokkal nagyobb arányban visszavezetni, mint ahogy azt önök megpróbálták, megtették, egy statisztikai sorba beszuszakolva, diákmunkásokkal együtt, kivándorolt magyarokkal együtt, akik nem adták le itt a tajkártyájukat és nem végeztek el minden szükséges adminisztratív beavatkozást és lépést, ideszámoljanak. Csak a diákmunkások tekintetében, akiket beszámolnak ebbe a plusz 800 ezerbe, több tízezerrel tér el a statisztika a valóságtól. A közfoglalkoztatottak számát tekintve itt azért százezres nagyságrend a különbség a valóság és a fideszes statisztikatorzítás között.

A kivándorolt magyarok tekintetében ugyanígy, amikor migrációs egyenlegről beszélnek, le kell folytatnunk ezt a vitát. Tehát amikor önök azt mondják, ezt az őrült, sci-fibe illő dolgot, hogy több magyar tér haza külföldről, mint ahányan kivándorolnak  bárcsak igaz lenne , két dolgot felejtenek el. Határon túli magyar testvéreinket is beleszámítják a statisztikába. A szülőföldön boldogulás elve alapján mindannyian akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a határon túlra szakadt testvéreink, akik nem ezt az utat választották, hanem ebbe kényszerülnek, ott tudnak boldogulni, ahová a jóisten szánta őket, és csak egy kényszermegoldás lehet az, hogy mondjuk, a jelenlegi Magyarországra érkezvén itt boldoguljanak. Abban is támogatni kell őket. De azt mondani, hogy ők külföldről hazatért magyarok, legalábbis arcátlanság a kormány részéről.

A kivándorlási egyenlegbe pedig csak azokat számolja bele az önök által hivatkozott statisztika, akik leadták a tajkártyát, felszámolták az ittlétüket. De hát, képviselőtársaim, tegyék a kezüket a szívükre, legyenek őszinték, ne hozzám, saját magukhoz: hány magyar devizahitel-károsult van, aki egy vágóhídon dolgozik a Benelux államokban, és az ottani magasabb fizetéséből az itteni korábbi devizahitelét fizeti, ami most már lehet, hogy forinthitel, de a feltételei ugyanúgy kedvezőtlenek? Ezek az emberek nem szüntetik meg az itteni lakhelyüket. Hazajönnek az ünnepekre és amúgy is a családjukhoz. Adott esetben fizetik itt a havi pár ezer forintos társadalombiztosítási járulékokat. Őket tehát nem számolja bele az önök statisztikája a kivándoroltak közé. De ezek az emberek ugyanúgy Skype-on tartják a kapcsolatot idős családtagjaikkal, nagyon sokszor kint születik meg a gyermek, kint szocializálódik, és a magyar haza elveszíthet nemcsak jövőbeli számtalan adófizetőt, mert ezek az emberek nem vonalkódok, hanem tisztességes hazafiak tömegeit veszítheti el ez az ország.

Tehát az a statisztika, amire önök hivatkoznak, nem a valós képet festi fel. És hogy szétbombázzam az önök állításait, a munkaerőpiaci statisztika tekintetében mindenkit beszámolnak a munkavállalók közé, aki havonta legalább egy óra produktív munkát vállal ezeken a felsorolt területeken. De azért ne engedjék már meg maguknak azt a luxust, hogy a havi vagy heti legalább egy órát vállalót beleszámolják adott esetben azon kisvállalkozók vagy mikrovállalkozásban dolgozó honfitársaink közé, akik az adóbefizetéseikkel a hátukon viszik ezt az országot.

Azt is látni kell, hogy amikor a társaságiadó-bevételeket nézik, és egy nagyon kicsi sort találnak ahhoz képest, ami közteherviselés esetén kellene hogy látszódjon, mert a multik nem fizetnek lényegében adót Magyarországon, vagy nem elegendőt, azt látják, hogy ezek az emberek valóban viszik a hátukon az országot.

(10.40)

Amikor az áfabefizetések óriási nagy sorát látják a költségvetésben, azt, hogy elképesztően nagy összegeket fizet a világbajnok 27 százalékos áfával a magyar, akkor is ezekre az emberekre kell gondolni, akik a hátukon viszik az országot. Tehát a Jobbik összes módosító javaslata arra koncentrál, hogy az aktív dolgozó, ezt az országot valóban hátukon cipelő emberek számára kedvezzen, egy kedvezőbb klímát nyújtson. Vonatkozik ez arra is természetesen, aki tisztességgel őszült meg a munkában.

De az a statisztikai torzítás, ami itt felmerült, egészen elképesztő számomra, és mivel huszadszor hivatkoznak ugyanerre, legalább a jegyzőkönyv és a történelem kedvéért ezt szerettem volna helyre tenni, azért, hogy a későbbi korok követői ne mondhassák azt, hogy nem volt senki, aki elmondta, hogy ez egyszerűen szemenszedett hazugság. És az a legnagyobb baj ezzel, hogy mi tudnánk vitatkozni, és velem lehetne vitatkozni a valós helyzetről és annak javítási lehetőségeiről, nagyon hosszú, konstruktív vitákra lenne szükség ezen a területen, de egy ilyen felvezetés ezt eleve kizárja.

Örülök a GDP-növekménynek, annak is, hogy egy nagyon alacsony bázisról, de mégiscsak európai összevetésben azért sikerült impozáns adatokat letenni az asztalra. Csakhogy ezek az impozáns adatok milyen összevetésben lennének a valós kép felfestői? Ha összehasonlítanák a magyar nemzetgazdaság adataival. Miért nem beszél itt senki GNP-ről? Miért nem teszi meg senki azt a különbségtételt, hogy ha a Magyarország területén dolgozó külföldi cégek teljesítményét levonnánk ebből az egész halmazból, hozzáadnánk egy kis parányt, ami a magyar cégek külföldi teljesítménye és ott elért sikerei, akkor milyen lenne a kép? Mire képes a magyar gazdaság a saját lábán állva? Vagy önök már elfogadták a gyarmati státuszt, azt, hogy egy összeszerelő üzem vagyunk? Azt, hogy a mindenkori GDP-adat nyugati autógyártó cégek prospektusain múlik és azok sikerein? Elfogadták ezt?

Mert ha nem, akkor a magyar nemzetgazdaságról is szeretnénk olyan adatokat látni, ami a saját erőnket demonstrálja, azt, hogy hol vagyunk, főleg a mikro-, kis- és közepes vállalkozások szektora milyen teljesítményt mutatott az utóbbi években. Hiszen jellemző módon azok a GDP-adatok, amelyeket idehoznak, itt dolgozó idegen multihálózatok teljesítményét tükrözik, a közteherviselésnek akár csak a szándéka nélkül, hiszen emlékezzenek csak a Globopolis kutatására, arra, hogy ugyanaz a top 11-12 multicég, amely Csehországban és Magyarországon is működik, Magyarországon összességében minden terhet figyelembe véve 1 százalék alatti adóterhelést vállal, és kiviszi a profitot Magyarországról, jellemzően adózatlanul, Csehországban valahogy mégis tudnak 19-20 százalékos arányú adótételt vállalni.

Hát hogy van ez, képviselőtársaim? Milyen klímát alakítottak ki önök? Mert mutogathatnak vissza a balliberális gazdasági szőnyegbombázás időszakára, és egyetértünk, nincsen vita köztünk, de azóta eltelt kilenc év, önök kötöttek stratégiai megállapodásokat ezekkel a multicégekkel, úgy kötötték meg őket, hogy talán egyben sem szerepel a magyar munkabérek felzárkóztatásának szándéka, legalább a termelékenységi lehetőségekhez illeszkedő módon, mert a termelékenységünk azért nem nő robbanásszerűen, de még mindig gyorsabban, mint a munkabérek egy nagyon alacsony bázisról. És ha euróban mérve megvizsgálják a magyar munkabéreket, azt látják, hogy az utolsó három között vagyunk megtalálhatók mind a növekmény, mind pedig a bázistól való elmozdulás tekintetében az utóbbi évtizedben, és nem tudtak regionális szinten sem egy robbanásszerű eredményt felmutatni önök. Tehát ez a bizonyítvány egyáltalán nem példás, semmi okuk nincs arra, hogy ilyen szinten fényezzék a helyzetet.

A munkanélküliségi adatokról szerettem volna még pár szót szólni. Üdvözítőnek tartom, a 3,5 százalék megint csak impozáns. Itt az a problémám, hogy az országon belüli elképesztő kettészakadt helyzettel önök egyszerűen nem foglalkoznak, azzal, hogy Szabolcsban ez a mutató bizonyos régiókban 8 százalék fölötti. Azzal sem foglalkoznak, hogy 600 ezer olyan honfitársunk van Magyarországon, aki belekényszerül a feketegazdaságba vagy a szürkegazdaság határán mozog, és úgy kell a napi betevőjét megszereznie, hogy azt legális körülmények között nem tudja vagy nagyon nehezen tudja megtenni. És önök mit csinálnak azzal szemben, hogy rendeznék ezeknek az embereknek a sorsát? Idehozzák a gazdaságvédelmi akciótervben a munkásszállók építésének tervét, az önök sikerprojektjét, amit eddig önkormányzatok pályázhattak meg, és az idegen munkaerő tömeges importját elősegítendő, számtalan idegenből jött munkavállalót hoznak ide.

Önök azzal védekeznek, hogy ezt legálisan teszik, és én akár még egyet is érthetnék önökkel, hogy ez egy legális bázison történik, hiszen önök meghozták az ehhez szükséges törvényeket. 2017-ben hoztak egy kormányrendeletet, ami lehetővé teszi ezen pályáztatási rendszer felpörgetését, az idegen munkaerő rotációját, és ezen pályázatokat most kiterjesztik a vállalkozói szférára is. Csak számomra visszás az, hogy az egészségügy fejlesztésébe tett forrásokról, százmilliárdokról beszél Rétvári államtitkár úr, miközben látom a saját szememmel, hogy az Árpád kórházat bezárták Újpesten, és bizony idegen dolgozóknak a munkásszállója lesz belőle, ahelyett, hogy magyar emberek egészségvédelméhez járulna hozzá. Tehát nem találkozik a valóság terével az, amit önök mondanak.

És fejlesztésekről beszélnek, de azt látjuk, hogy a munkaerőhiány által sújtott ágazatokban a piac termeli ki azt a nem túl magas munkabérnövekményt, de mindenképpen el kell ismerni, hogy van egy 10 százalék környéki. Még egyszer mondom, nagyon alacsony bázisról könnyebb emelkedni, de azért el kell ezt ismerni. Viszont nem látom a kormányzati teljesítményt mögötte, azt látom, hogy a munkaerőhiány által sújtott szektorokból kiözönlenek először az emberek külföldre. Önök nem tesznek semmit. Létrejön a munkaerőhiányos állapot, a vállalkozói szférára ráterhelik a munkabérek növekményének kényszerét, ami egyébként nem katasztrófa, de kedvező klímát kell a vállalkozások számára kialakítani, hogy ki tudják termelni a termelékenység növekményével a munkabérnövekmény hátterét. Önök itt a pártértekezleti jelentésben előadják saját sikerként ezt a minimális munkabérnövekményt, amit, még egyszer mondom, elismerek, tehát ebben ne legyen vita közöttünk, ezt követően pedig a távozó munkavállalókat nem csábítják vissza motivátorokkal, az itt lévő inaktívakkal, adott esetben falvakban lévő, de mobilizálható lakossággal nem kezdenek semmit, nem dolgoznak ki számukra programokat, viszont tömegével szervezik az idegen dolgozókat.

És itt elmondta ma egy államtitkár, hogy szerinte mindez kizárólag a hiányterületeken történik. Na, akkor menjünk ebbe bele egy perc erejéig, nem rabolom tovább a figyelmüket. Hogyan jön létre a hiányterületek listája? Ki dönt erről? Itt önök, fideszes képviselők megvizsgálják a magyar nemzetgazdaságot, hogy hol van kevés munkáskéz, hol van hiány? Szemmel látható az expozéból, hogy ezt a munkát önök nem végezték el; és ellenzéki képviselők sem, mert nem ez a feladatuk. Egész egyszerűen úgy történik, hogy azok az érintett nagy cégek, amelyek a munkaerőimport kedvezményezettjei, amelyek egyébként kapnak infrastrukturális támogatásokat, munkahelyteremtési támogatásokat, kilophatják adózatlanul a profitot Magyarországról, ők bemondásra, tehát bemondásos alapon megjelölnek olyan ágazatokat, ahol szerintük munkaerőhiány van. Ezt egy állami hivatal lényegében nem ellenőrizi, elfogadja ezt a bemondást, és ezen ágazatokba innentől kezdve beindulhat a munkaerő tömeges importja.

Eredetileg csak 90 napos engedélyekkel, egyfajta rotációs rendszerben. A helyzet az, hogy a 2017-es rendelet óta és most a gazdaságvédelmi akciótervnek  idézőjelben  „köszönhetően” felpörög a munkaerőimport, pedig már jóval százezer fölött van az idegenből idehozott munkáskezek száma. Rengetegen EGT-n kívüli országokból, tehát ne csak ukrán munkavállalókra tessenek gondolni, a magyar vidéken az Indiából érkező és mezőgazdaságban dolgozó munkások száma tömegesen nőtt az utóbbi években. És hát, valamifajta természetesség van ebben, bár nem tetszik ez nekem, de ha mi, magyarok parlagon hagyjuk a saját vidékünket, a saját mezőgazdaságunkat leépítjük, akkor igen, egy vákuumhatást követően fognak érkezni idegenek, akik feltöltik ezeket a helyeket. Én pontosan ez ellen küzdök, én azért küzdök, hogy a magyar reprodukció újra meg tudja tölteni az egész Kárpát-medencét. És elvárom önöktől, hogy az ezt célzó szakmai javaslatainkra érdemi válaszokat adjanak, mert enélkül Magyarországot nem lehet kihúzni abból a kátyúból, amiben van. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.  Szórványos taps a Párbeszéd padsoraiból.)