Felszólalás adatai

Most tovább nem óhajtom dicsérni, és ezért azokba a részekbe, amiben igazából nincs semmi kifogásunk, nem óhajtok belemenni, legfeljebb majd a módosító javaslatainkban - amelyeket már gyakorlatilag részben be is adtunk - fognak megnyilvánulni az apróbb módosítási javaslatok.

Az első olyan résztörvény, amiben, úgy érzem, hogy azért bizonyos politikai vitára lenne vagy van alkalmunk, ez gyakorlatilag a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosításának bizonyos részei. Megmondom őszintén, az, hogy uniós taggá váltunk, ennek persze nagyon sok előnye van, meg ahogy tapasztaltuk, sok hátránya is időközben, az egészségügyben is megnyílt az Unió, és most nekünk gyakorlatilag ki kell nyitnunk az egészségügy kapuit a Magyarországra tévedt, bóklászó, itt kiránduló vagy éppen direkt egészségügyi idegenforgalom keretében idejövő embereknek, őket ki kell szolgálni, meg hogy a magyar beteg is elmehet az Unióba gyógyítani magát. Mindenesetre egy kicsi olyan érzésem van, hogy mint ahogy kevesen mentek Bécsbe cukrászdát nyitni, úgy gondolom, hogy az átlag magyar beteg, ha csak nem ott van kint, éppen kirándul az Unióban, és ott lesz rosszul, vagy valami baja van, akkor nyilván az ellátást megkapja, legalábbis a sürgősségi ellátásokat. De nem hiszem, hogy az átlag magyar beteg úgy tervezi, hogy az Unióban fogja kezeltetni magát.

Miért mondom ezt? Azért, mert nem attól tartok, és nem ott látok problémát, hogy kimehet a magyar beteg az Unióba. Hanem az egészségügy jelenlegi aktuális helyzetében - az, hogy most az uniós betegek, ne adj' isten még egészségügyi turizmus kapcsán beutalóval idejönnek Magyarországra, még ha fizetniük is kell érte, amit a biztosítójuk majd később otthon elrendez - az ember aggódik egy kicsit, mert azért vannak Magyarországon, ahogy hallottuk még, várólisták, amiket még nem sikerült kiküszöbölni. És azért az ellátás gyakorlatában mindegyikünk tud olyan példát mondani, amiben bizony a magyar beteg igencsak nem jár jól, vagy nem kapta meg úgy azt az ellátást, ahogy kellett volna. És akkor most ugye, isten tudja, hány uniós beteg idejön, és az emberben óhatatlanul felmerül az, hogy most ez nem a magyar beteg kárára történik-e.

Az általános vitára való alkalmasság kapcsán államtitkár úr jelezte, hogy ezt a kérdést azért nagyon körültekintően fogják kezelni, mert ő is kényesnek tartja. Remélem, hogy a tapasztalat alapján hallott differenciákat vagy hiányosságokat vagy a magyar beteget érő méltánytalanságok esetét nem politikai kérdésként - vigyázzunk az arcunkra című kérdésként - fogjuk kezelni, hanem őszintén, ezeket a hibákat fel fogják tárni, és igyekeznek a magyar betegek helyzetét javítani, és ezen az egész ellátási helyzeten úgy változtatni. Mert jelenleg úgy érezzük, hogy a magyar egészségügy bizonyos esetekben még a magyar betegek ellátására is elégtelen vagy képtelen, vagy legalábbis elnyújtottan tudja csak teljesíteni. Ezért van némi aggálya az embernek.

Mindenféleképpen én is kiemelném, és ez egy pozitívum is, Kovács elnök úr is említette a felszólalásában, szintén az egészségbiztosítási részhez kapcsolódóan, nevezetesen, hogy a keresőképtelenséget kiterjesztettük a 12 évnél fiatalabb gyermekek kórházi kezelésén bent tartózkodó szülőkre is. Ez egy nagyon jó dolog.

(22.30)

De úgy gondolom, ezeknek a 12 éven aluli gyerekeknek az esetében lehetne kvázi alanyi joga is a szülőnek, hogy ha bent van a kórházban, táppénze legyen, de azt hiszem, a 12 év feletti életkorú gyermekekre nézve is lehetnek olyan méltányolandó esetek, olyan betegség és a többi, amikor igenis szükség van a szülő bentlétére, és remélem, a módosításaink, az ezzel kapcsolatos módosításunk esetleg nem talál süket fülekre, hiszen úgy gondolom, méltányossági alapon lehetne a 12 évnél idősebb gyerek ápolása esetén is a szülőt táppénzbe venni, és bent tartani a kórházban.

Igen, megyek tovább. Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvénnyel kapcsolatosan van itt egy olyan fogalom, a praxiskezelő, amelynek a feladatát és hatáskörét a kormány vagy a tárca rendeletben fogja szabályozni. Azért ez egy érdekes dolog, hogy mit takar ez a praxiskezelő, mert jelen pillanatban a praxisjogi jogszabály, legalábbis törvényi szinten elég jól meg lett csinálva, de a kormányrendeletben azért nagyon sok olyan homályos dolog maradt, illetve olyan méltánytalanság van, ahogyan már korábban is jeleztem, hogy a működtetési joggal, most már praxisjoggal - ami egy vagyoni értékű jog -rendelkező orvos nagyon sok esetben el szeretne menni nyugdíjba, nem tudja eladni a praxisjogát, ez egy dolog, és jó lenne, ha a praxiskezelő egy praxisalapból esetleg ezt a kollégát ki tudná elégíteni, hiszen ez egy vagyoni értékű jog, és nagyon méltánytalannak tartom, hogy az orvos magánvagyonhoz fűződő szent joga, amit egyébként az alaptörvényünk is tisztel, ebben az esetben azt mondja, ha a nyugdíjas orvos nem tudja a nyugdíjba menetelét követően fél év alatt eladni ezt a működtetési jogot, akkor ez a jog elenyészik. Ez a magántulajdon szentségét sértő gesztus, tehát jó lenne, ha egy ilyen praxisalapot létesítene a kormányzat. Ez a praxisalap nem szerepel ebben a törvényben, de a miniszter úr beszámolójában valami hasonlót lehetett hallani.

A dohánytermékbe igazából politikailag kvázi bele lehet kötni, és kénytelen is vagyok, az a 2003. évi LXXXIV. törvény módosításával kapcsolatos, tehát a béremelési kérdéseket érintő rész. Tavaly is elhangzott, hogy a tavalyi béremelés gesztusértékű volt, maga az államtitkárság is elismerte. No, most ez a gesztusértékű béremelés... Elöljáróban csak annyit akarok mondani, hogy magának a béremelés tényének, azt hiszem, minden egészségügyi dolgozónak örülnie kell, és ezt teljesen aláhúzom, ez egy jó dolog. De az, hogy hogyan hajtjuk végre, milyen lépcsőkkel, az egyes lépcsők milyen összeggel rendelkeznek, természetesen vitatható, azt hiszem, kritizálható is, és meg is kell tennem.

Miért gesztusértékű ez a mostani béremelés? Azért, mert hiába kapott 94 832 egészségügyi dolgozó emelést, azért az egészségügyi dolgozók összességében több mint 150 ezren vannak, tehát nem igaz, hogy teljes körre terjedt ki, azért is maradt gesztusértékű. Gesztusértékű azért is, mert noha a magyar munka törvénykönyve kimondja, hogy az ügyeleti díj - kettőspont - a bruttó kereset/bér osztva 174-gyel, ez a törvény. Tehát ezt a törvényt úgymond befagyasztották, és az ügyeleti díjakat a béremelés előtti alapbérhez korlátozták, és még most sem oldották fel, ez azért nem tetszik, és azért teszi megint csak gesztusértékűvé, mert gyakorlatilag a két év alatt körülbelül 105 ezer forint béremelést kapott szakorvosnál, ha hatot, nyolcat ügyel egy hónapban, akkor az a veszteség körülbelül 80 ezer forint abból a díjkülönbözetből, ami az órabérben van. Ez nagyon méltánytalan, mert úgy tudom, hogy az államtitkárság úgynevezett A-változatában, amit a szakmai szervezetekkel egyeztetett, igenis benne volt az ügyeleti bér befagyasztás alóli felszabadítása, benne volt, és elismerték, hogy azért kell felszabadítani, mert ezek az emberek igen nagy munkaterheléssel vállalják azokat a pluszmunkákat, az ügyeletet, és a pluszmunkát igenis nem negatívan kell diszkriminálni, hanem meg kell fizetni. Ez a fajta befagyasztás egy pluszmunkát negatívan diszkriminál, mert más munkavállalónak, aki a munka törvénykönyve hatálya alá tartozik, az ügyeleti díj szempontjából mindenki idetartozik természetesen, még a Kjt. hatálya alá tartozó dolgozó is, ebből a szempontból igenis megkapja azt a törvény szerinti ügyeleti díjat, az egészségügyi dolgozó nem, ő egy befagyasztott díjat kap, és ezért most is azt mondom, hogy csak gesztusértékű marad, mert a megkapott béremelés és a kieső ügyeleti díj különbözete elég csekélyke.

Akkor én is elmondhatom a kimaradottakra, ilyenek a technikai dolgozók kiesésével kapcsolatos problémák, amiről az előző kollégám felszólalt, én csak azzal egészíteném ki, bizonyos statisztikai számokkal, ennek utánanéztem: 2010-11-ben 3,2 százalék volt a lemorzsolódás mértéke, ez nem olyan túl sok. 2011-12-ben már 9,9 százalék, és a 2013-as előrejelzés szerint az úgynevezett technikai dolgozók létszámcsökkenése várhatóan 18 százalék lesz. Ők nem fognak kimenni külföldre, egyáltalán nem, bár lehet, hogy ők is szeretnének, de nem mennek ki külföldre, hanem itt, a magyar viszonyok között, ha a piacon kínálnak neki akár csak 5 ezer forinttal több fizetést, el fog menni, mert abból él természetesen. Ez meg azért nem jó dolog, mert gyakorlatilag a magyar kórházak ezek nélkül a technikai dolgozók nélkül nem tudnak működni a továbbiakban. Tehát ez ugyanolyan problémát fog jelenteni, nem csak az orvos-egészségügyi dolgozók hiánya.

Köszönöm szépen, és átadom a szót Kiss Sándor kollégámnak. Elnök úr, kérem, adja át a szót. Köszönöm.