Felszólalás adatai

Sajnálom, hogy Hoffmann Rózsa nincs itt, de azért az ellenérvei kapcsán muszáj elmondanom, az, mint ellenérv, hogy ez csak 2014-ben kezdődik, nem ellenérv. Mindannyian tudjuk, szülőként el is mondtam, hogy ez nagyon kevés idő.

Arról is beszéltünk, hogy van hely országosan. A statisztika nem a valóság. Ha a területi különbségeket tudnánk, mint ahogy nem tudjuk - ez is ellenérvként szerepelt -, ez nekem éppen arra érv, hogy azonnal cselekedni kell, és a területi egyenlőtlenségeket ki kell küszöbölni.

Az pedig konkrétan rosszul hangzott el államtitkár asszony részéről, hogy jövőre indulnak az óvodaépítések. 2015-ben indulnak, ami elég ironikusan is hangzott az EMMI közleményében, miszerint nincs aggodalomra ok, nincs is szükség a családi napköziben arra, hogy kötelező óvodát ott is lehessen kijárni, hiszen 2015-től indulnak az óvodaépítések, mondta ezt egy 2014-es hatálybalépésű dologra. Nyilvánvalóan tévedett az államtitkár asszony, hogy ez megoldja a problémát, hiszen 2016-ban vagy 2017-re lesznek meg azok a nagy, rugalmatlan óvodák, amiket, azt gondolom, jobban kivált a családi napközi.

Viszont említett az államtitkár asszony egy nagyon fontos kérdést, amit én nem említettem az expozémban, és ez egy lényeges kérdés, azon felül is, hogy a normatívamegvonás most ezek szerint nem az ő tudomásával, de mégis folyik a háttérben. Azt is elmondom, hogy két helyről kaptak erre vonatkozó információt a családi napközisek, a Nemzetgazdasági Minisztériumból is és az Államkincstárból is jött olyan jelzés, hogy a normatíva megvonásra kerül, nem lesz normatíva az új csanákban. Arra kérem azokat a képviselőtársaimat, akik érzékelik ezt a problémát, nézzenek utána, hogy mi folyik itt.

De ez még csak az egyik része a finanszírozási anomáliáknak. Mi három éve folyamatosan mondjuk azt, hogy a nappali gyermekellátás egész finanszírozási rendszerét át kell gondolni. Én az említett egyhetes bölcsődei gondozónői munkámat is azért végeztem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy teljesen abszurd ma a finanszírozás, ugyanis a bölcsődei normatíva, ami kevesebb, mint az óvodai, nem hívható le ugyanolyan módon, mint az óvodai. Ha Józsika aznap nincs bent a bölcsődében, akkor nem hívható le utána aznapra a normatíva, pedig a másik tizenhét gyerek bent van a csoportban, fűteni kell, nevelni kell, gondozni kell. Teljesen abszurd az, hogy minden nappal, amikor hiányoznak a gyerekek az óvodából, mert betegek vagy bármi történik, akkor azon veszít, bukik a bölcsőde.

Ugyanilyen anomália az, hogy ma a szülőkkel fizettetjük ki a családi napközi díjában azt, amit az állam nem ad oda. És ez egy nagyon súlyos dolog. Az, hogy az állam, ahogy említettem, cserbenhagyja azt az intézményt, amely az őáltala ellátandó feladatot segít ellátni és kiváltja - adott esetben bizony, egyetértek Révész képviselőtársammal, akár jobb színvonalon, hiszen kisebb létszámú, több figyelem esik egy gyerekre -, ez egyszerűen cserbenhagyás. Azt gondolom, hogy ezt azonnal rendezni kell. Hosszú távon - és ezzel a népesedési kerekasztal is egyetért - tulajdonképpen hordozhatóvá kell tenni az állami normatívát. Bármilyen formában veszem igénybe - óvoda, bölcsőde, családi napközi, családi gyermekfelügyelet, adott esetben, urambocsá', bébiszitter, hiszen ez Nyugat-Európában így van -, megkaphassam és vihessem ezt a normatívát.

De még egy másik rémhír is járja - úgy látszik, én ma este rémhíreket vagyok kénytelen önökkel megosztani -, az a rémhír is járja, sőt az adóhivatalnál erre ráerősítettek, hogy megvonják azt a vállalati juttatás körében adható támogatást, hogy kifizetheti a munkáltató a családi napközi díját a szülőnek. Én ebben is azt látom, hogy itt egy kettős magatartás van. Ha minden jól megy, és esetleg sikerül meggyőzni az EMMI-t, esetleg még a kormány támogathatja is a Fidesz-frakció mellett, de közben a másik kezével Varga Mihály vagy valaki, aki a pénzes kassza fölött rendelkezik, megvonja ezeknek az intézményeknek a finanszírozását. Ez egy nagyon veszélyes dolog, és kell róla beszélni.

Köszönöm azt, hogy elmondták a mellette szóló érveket.

A kötelező óvodáról még muszáj egy mondatot mondanom, mert azt gondolom, fontos rögzíteni, hogy a kötelező óvodával az LMP mindig is egyetértett, sőt mi azt gondoljuk, hogy különösen a hátrányos helyzetű gyerekeknek a hároméves kor már tulajdonképpen késő. Ahol a családban kevesebb figyelmet, szocializációs inputot, stimulust, szellemi fejlődést, lelki fejlődést kap egy gyerek, mint egy intézményben, ott a hároméves kor már késő. Ezért nyomtuk és nagyon erősen lobbiztunk azért, hogy a gyerekházak, a "Biztos kezdet" gyerekházak megkapják a pénzüket, és szerencsére sikeresen jártunk. Ezek azok az intézmények, amelyek elkezdik ezt a munkát a különösen hátrányos helyzetű térségekben, és azt gondoljuk, hogy igen, a kötelező óvoda ilyen tekintetben jó.

Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy elég nonszensz azt mondani, hogy valaki nem elég felkészült egy öt-hét fős csoportban gyerekeket jó szóval nevelni, amikor azért évmilliókon keresztül ez valahogy sikerült családok milliárdjainak. Azt gondolom, hogy ha úgy gondolkodnánk az óvodáról és az iskola előtti időszakról, a kisgyermekkorról, amikor a korai fejlesztés iszonyatosan fontos egy hátrányos helyzetű, adott esetben természetesen fogyatékos gyereknek, de az úgymond átlagos gyereknél meg úgy gondolkodnánk, hogy minél tovább játszik spontán módon és az a legjobb fejlesztés, ebben sajnos nem értünk egyet, mert a mai kor és különösen az önök oktatási politikája kifejezetten arra tolja a gyerekeket, hogy egy kognitív, versenyszemléletű, minél hamarabb kockára vágó rendszer részei legyenek. De ez nem ennek a vitának a kerete, mint ahogy ezt elmondtam. De azt gondolom, abban valóban fontos megegyeznünk, hogy nem az óvodapedagóguson, az ő képzettségén vagy adott esetben akár képzetlen személyen, hanem az alkalmasságán múlik.

Itt hadd mondjam el, lehet, hogy úgy élik meg a szülők, hogy csanából óvodába menni színvonalesés. De nem azért, mert ott az óvodapedagógus nem olyan, amilyen, hanem azért, mert zsúfoltság van, mert kiteszik a kiságyat a folyosóra, s a többi. A zsúfoltságot, a helyzet rosszaságát soha nem szabad ráterhelni úgymond az ott dolgozó emberre. Akik ebben az országban egészségügyben, szociális ellátásban és oktatásban még dolgoznak, azoknak a két kezét mindennap meg kell csókolni, mert ők viszik a hátukon a rendszert. Tehát senki félre ne értse, nem azért színvonalesés, ha ezt valaki így éli meg, mert ott más az ellátás, jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen azért, mert képtelenek ezek a zsúfolt, harmincfős csoportok azt a figyelmet adni a gyereknek, ami szükséges.

Azt gondolom, mindenkivel egyetérthetünk abban, hogy ez egy jó szándékú javaslat. Megmondom őszintén, Michl Józsefnek a saját szempontjából bizonyára jó szándékú négyéves korhatárjavaslatát nem tudom támogatni. Megmondom őszintén, a saját javaslatunkban is ez egy nagyon erős kompromisszum volt. Mi bizony igenis rábíznánk abban a szellemben, ahogy ma a családi napközikben nevelik a gyerekeket, tehát abban a szellemben nyugodtan rábíznánk arra az intézményre egészen az iskoláig a gyerekeket. Nyilvánvalóan kell minőségbiztosítás, kell képzés és minden, ami ezeket az intézményeket segíti, és kell rendezni a finanszírozásukat.

Zárógondolatként még egyszer mondom, az óvoda nem iskola-előkészítő intézmény, valódi feladata egy egészen másfajta légkör biztosítása, és éppen az iskolának kéne letérdelni a kisgyerekhez és ahhoz hozzáalakulni. De ez egy olyan filozófiai kérdés, amire itt már nincs idő.

Köszönöm a figyelmüket és köszönöm a támogatásukat. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)

(21.20)