Felszólalás adatai
| 281. ülésnap (2013.05.23.), 120. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Osztolykán Ágnes (független) |
| Beosztás | |
| Bizottsági előadó | |
| Felszólalás oka | felszólalás |
| Videó/Felszólalás ideje | 5:07 |
Felszólalások: Előző 120 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
OSZTOLYKÁN ÁGNES (független): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és elnézést kérek, hogy erre nem figyeltem oda. Hallgattam itt a vitát, igaz, hogy nem az elejétől, de sajnos nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, hogy én erre számítottam, és nem arra, ami ezektől a törvényjavaslatoktól elvárható. Azt fontos tudni önöknek talán, hogy az oktatási bizottság ülésein - jó néhányan jelen voltunk, de azért sokan nem - az LMP volt az egyetlen olyan csoportosulás, illetve jómagam ezen bizottságnak az alelnökeként, aki megszavazta mind a három határozati javaslatot, és aki nem a múlt felhánytorgatását kezdte el felhozni, végiggondolva vagy nem végiggondolva, érzelemből vagy értelemből beszélve arról, hogy mely viharos korszakok a legfontosabbak számunkra, hanem én megpróbáltam a gyermekeink szemszögéből megközelíteni ezt a dolgot. Gondolom, nem egyedül vagyok ebben a teremben, akinek gyereke van, és megpróbáltam abból a szempontból végiggondolni, hogy nekik mit jelentenek ezek a dolgok, és történelemtanárként azt is végiggondoltam, hogy vajon miért van erre szükség.
Ha nagyon higgadt és egyszerű szeretnék lenni, és nem ebben a világban élnék, és nem ebben az országban tanítottam volna elitgimnáziumtól a leghátrányosabb helyzetű iskoláig történelmet, akkor azt gondolnám, hogy egy normális, fejlett nyugati demokráciában működő iskolarendszerben nincs szükség arra, hogy a politikusok segítsenek abban vagy irányt mutassanak abban, hogy hogyan kell a történelmünk rossz korszakait feldolgozni, hogyan kell azt a gyerekeinknek átadni, hanem erre lenne egy nagyon nyilvánvaló, nagyon tényeken alapuló, az érzelmeket mellőző, komoly tudásbázis.
(13.20)
Önök itt sok mindenről beszéltek. Beszéltek arról, hogy pártok előnyöket kovácsolnak, arról, hogy a politika mindent befolyásol, és nagyon érdekes módon Mirkóczki Ádám képviselő úr volt az, aki arról beszélt, hogy azért bízzunk már a történészekben is.
Én pedig azt mondom, hogy bízzunk a történelemtanárokban is, amit azért óvatosan és félve mondok ki. Azt gondolom, hogy továbbra is azt tartom fontosnak, amit a bizottsági ülésen is elmondtam, és itt most a Házban is szeretném elmondani és megköszönni a Jobbik frakciójának, hogy szakmai érveimet megfogadva adták be ezt a határozati javaslatot, ugyanis az első verzióban az szerepelt, hogy 5-8. osztály között látogassanak el a gyerekeink a recski táborba, amire én a frakcióvezető úrnak azt mondtam, hogy nem gondolja-e, hogy nem ugyanazt a hatást fogja kiváltani egy 10-14 év közötti gyerekből ez a világ, amit ott látni fog, mint egy idősebb, érettebb korban lévő gyermekből.
De azt gondolom, hogy ezen állításom mindhárom határozati javaslatra érvényes. Azt gondolom, hogy nemcsak az oktatási rendszernek, nemcsak a tanároknak, hanem nekünk magunknak, szülőknek is - és egy kicsit tekintsünk el most attól, hogy itt politikusként ülünk és öltönyben vitatkozunk arról, hogy mi is legyen a gyerekeinkkel -, nekünk is önmagunk felelőssége az, hogy a gyermekeinkkel ezeket a történéseket mikor ismertetjük meg. Mindenkinek vannak jó és rossz történetei.
Azt gondolom, hogy a gyerekeknek fontos ezekről a dolgokról tudni. Az emlékezetpolitikának nagyon kiegyensúlyozott ügynek kellene lenni egy demokratikus országban, és azt gondolom, hogy ezen határozati javaslatok megszületése talán azt mutatja és azt mutathatja nagyon sok mindenkinek, hogy ebben az országban ezzel a bizonyos emlékezetpolitikával még nagyon fontos teendőink vannak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek padsoraiban.)
Felszólalások: Előző 120 Következő Ülésnap adatai