A felszólalás szövege:

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy kicsit jobban érzem magam, mert kezdtem kétségbeesni, ugyanis a programból nem tűnt ki, hogy a Magyar Szocialista Pártnak vannak konkrét elképzelései, és az előttem felszólaló engem most ilyenként megnyugtatott. Azonban szeretném valamire felhívni a tisztelt Szocialista Párt figyelmét.

Az a program, amelyet önök készítettek, egyfajta visszarendeződést jelent, egyfajta visszarendeződést prognosztizál. Akkor, amikor van a magyarországi cigányságnak egy legitim, törvényesen megválasztott testülete, és önök ezt civil szervezetekre, mi több, polgárjogi mozgalmakra kívánják bízni, akkor bizony kétségeim vannak, mert ez nagyon súlyos visszarendeződésre ad jelet, és ez nem vezet máshová, mint - a figyelmüket szeretném felhívni - a cigánypolitikájuk cigánysorává válásához. Nos, ezen már túl vagyunk, hiszen a magyarországi cigányság politikai képviselete Magyarországon vitathatatlan, hiszen a Magyarországi Cigány Önkormányzat 700 települési önkormányzattal rendelkezik, és ennek a jogi alapját a kétharmados törvény 97 százalékos támogatottsága adja meg, a legitimációját pedig több százezer cigányszavazat.

Tehát ha a kormányzatnak ezek szerint lesz konkrét, cigányságot átfogó programja, akkor javaslom, hogy a magyarországi cigányság legitim testületét vonják be mind az előkészítésbe, mind a végrehajtásba, mert különben még azt fogom hinni, hogy valami sértődés történt, és ebben az esetben nemcsak jogot sértenek, hanem még magát a cigány társadalmat is. Hosszú távú programot jelölnek meg, erre szükség van, kell a hosszú távú program, de javaslom önöknek, hogy azonnali beavatkozások sorozatát is (Az elnök jelzi az idő leteltét.) fogalmazzák meg, hiszen a lakhatási helyzet, az oktatási helyzet, a foglalkoztatási kérdés a magyarországi cigányság élethelyzetének javítása szempontjából elkerülhetetlen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az előző kormány, felismerve a tanulás jelentőségét, azzal is törekedett elősegíteni a cigányság integrációját, hogy széles körű ösztöndíjrendszert alakított ki, és a tanulás költségeihez más módon is hozzájárult.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Így került sor az Oktatási Minisztériumban a költségtérítéses felsőoktatási képzésben részt vevő cigány fiatalok tandíjtámogatását biztosító rendszer kialakítására pályázati formában. Ezt a pályázatot a 2003. évre is kiírta a minisztérium, látszólag vállalva a folyamatosságot. Azért látszólag, mert a jelenlegi pályázati felhívásban az áll, hogy csak azok pályázhatnak, akik nem rendelkeznek jövedelemmel, illetve havi illetményük nem haladja meg a minimálbér összegét. Kizárja tehát a tandíjtámogatásból mindazokat, akik a minimálbérnél akár egy forinttal is több havi keresetet élveznek.

Lássunk egy példát, ami egyike annak a sok keserű levélnek, amit naponta kapok! Egy 50 éves cigány asszony kényszerül arra, hogy bejelentse a pécsi tudományegyetemen, kénytelen abbahagyni a tanulmányait, melyeket a polgári kormány ideje alatt kezdett meg - három gyermeke van, az egyik fia szintén egyetemista -, ugyanis a féléves tandíj összege 90 ezer forint, azaz havi 18 ezer forint. Havonta Pécsre kell utaznia konzultációra, az útiköltség 4700 forint. A tankönyvek és jegyzetek egy félévben legalább 10 ezer forintba kerülnek - ez havi 2 ezer forint -, akkor is, ha tananyag zömét könyvtárból kölcsönzi a hallgató.

Ha a szállásköltséget magánügynek is tekintjük, akkor a tanulás havi költsége a legszerényebben is számítva 24 700 forint. Ha a hallgató keresete havi bruttó 50 001 forint, tehát meghaladja azt az összeget, amit önök megengednek egy pályázónak, akkor havonta 43 748 forintot kap kézhez. Ebből kell megélni, sok esetben családot is fenntartani. Ha azonban ez a kereső tanul is, akkor a tanulás költségeit levonva megélhetésre már csak 19 048 forintja marad. Csak keveset segít rajta, ha ösztöndíjban is részesül, mert akkor 29 048 forintja lesz havonta, a felsőoktatási ösztöndíj ugyanis havi 10 ezer forint körül nyerhető el.

Olcsó lenne azt kérdeznem, próbált-e már a miniszter úr ennyi pénzből megélni - nem kérdezem. Csak azt közlöm önnel, hogy az oktatási kormányzat ezen új pályázati formája gyakorlatilag kizárja a felsőoktatásból a levelező hallgatókat, bünteti őket azért, mert tanulnak, azokat tehát, akik felnőttként vállalkoznak tanulásra, hogy esélyük legyen az integrációra az Európai Unióban is.

Kérdezem a miniszter urat, összeegyeztethetőnek tartja-e a kormány “Cselekedni, most és mindenkiért!ö című programja V/C. fejezete 3.10 pontjának fontos ígéretét ezzel a lehetetlenül szűkös pályázati támogatással. Idézem a program szövegét: “Megerősítjük és bővítjük a felsőoktatásba bejutni kívánó, illetve már ott tanuló roma hallgatók támogatását.ö

Kérem a miniszter úr válaszát arra is, hogy a tandíj-támogatási pályázat benyújtásának március 20-ai határidejét esetleg meghosszabbítva lehetőség van-e e rendkívül hátrányos intézkedés megváltoztatására.

Várom válaszát, miniszter úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Némileg megnyugtató, de már késő ez az intézkedés (Derültség a kormánypártok padsoraiból.), kedves miniszter úr, főleg ha arra gondolok, hogy nem ez az első lépés, amelyet a kormányzat a cigányság visszalépéseként gyakorol.

Ezért nem fogadom el a válaszát. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy nincs itt a miniszter asszony, de remélem, hogy meg fogja hallani, eljut hozzá az én mondandóm is, merthogy a költségvetésben nagyon komoly támogatásról beszélt, én pedig azt állítom, hogy ez a költségvetés a cigányságot illetően is a leépítés költségvetése.

Ha csak arra gondolok, hogy az a középtávú cselekvési program, amely mind ez idáig egyetlenként lenne képes a cigányság élethelyzetét segíteni és hatályos, ugyanakkor a kormányváltás óta ebben elmozdulás nem történt, erre fedezet a következő évi költségvetésben sincs, akkor azt kell mondjam, hogy ez az egyik olyan terület, amely leginkább sújtja a magyarországi cigányságot.

Nézzük tételenként azokat a fejezeteket, ahol komoly visszalépés van! A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 1 milliárd 135 millió forintot kap, vagyis ugyanannyit, mint tavaly kapott, az ösztöndíjigény dupla. Csak szeretném aláhúzni, hogy 2001-ben és 2002-ben 400, illetve 700 millió forint volt plusz cigány ösztöndíj-támogatásra, amelyet az Orbán-kormány támogatott. Vagyis ez azt jelenti, hogy a cigányság felnövekvő új generációját is tanulatlanul fogjuk kivinni az Unióba, erre ma ebben a pillanatban, ebben a költségvetésben fedezet nincs.

A diszkriminációellenes program. Diszkriminációs törvényről vitatkozunk a parlamentben. 225 millió forint volt, a tervezett költségvetés 40 millió forint. Társadalmi integrációs program nem volt sok, 71 millió forint volt, önök most 38 millió forintot terveznek. Konfliktuskezelés, jogvédő alap: 26,5 millió forint volt, most 20 millió forintot terveznek.

(13.40)

Az Országos Cigány Információs Művelődési Központ az egyetlen olyan intézménye a magyarországi cigányságnak, ahol a kultúrát tudnák művelni, illetve továbbadni - ezt is csökkentették önök.

Tehát ez a költségvetés a cigányság kollektív büntetésének a költségvetése. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt még éber Képviselőtársaim! A cigányok többsége nevében beszélhetek, amikor kijelentem, hogy mi nagyon várjuk az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvényt, de nem azt, ami a tervezetben előttünk fekszik. Jó és hatékony törvényt várunk, és éppen ezért igényeljük alapos vitáját, lényeges átalakítását, még azon az áron is, hogy még néhány hónapot várnunk kell elfogadására.

Érzékeljük, hogy az előterjesztő gyorsított menetben, a költségvetési törvény árnyékában át akarja erőltetni a tervezetet. Nem jó ez a sietség, különösen azért, mert minden parlamenti párt akarja ezt a törvényt, de jelentős módosításokkal.

Igaza van Kósáné Kovács Magda képviselőtársamnak, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Most csak néhányat szeretnék említeni a sok kritikus pontból. Nem tartjuk helyesnek azt az eljárást, amely e törvény keretében egyformán kezeli a különböző eltérő helyzetű csoportokat. Szolidárisak vagyunk a fogyatékosokkal, a nagycsaládosokkal, az időskorúakkal, de úgy véljük, hogy a 8. §-ban felsorolt 18 féle kategória problémái nem rendezhetők egy törvényben.

Cigánynak lenni nem betegség, nem születési hiba vagy baleset következménye, nem hasonlítható össze a szexuális irányultsággal vagy a nemi identitás problémáival. Talán nem véletlen, hogy a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa 2000-ben kezdeményezett törvénytervezete a nemzeti és etnikai kisebbségekre korlátozódott. Javaslom, hogy ennek megfelelően kezdjük újra a törvény szövegezését.

Elsők között támogatom, hogy egyidejűleg a többi védendő tulajdonságú csoport ügyében is szülessen törvénytervezet, amely így jobban érvényesíteni tudja az eltérő élethelyzetből adódó speciális megoldásokat is. Így mindenki jobban jár.

Gondunk van az elnevezéssel is. Helyesebb volna inkább jogegyenlőségről, mint esélyegyenlőségről beszélni. Az „ esélyegyenlőségiö szó becsapja az állampolgárokat, mert várakozást kelt, amelyet nem tud kielégíteni. Az esélyek egyenlőtlensége ugyanis millió szállal hozzá van kötve a társadalom általános egyenlőtlenségi rendszeréhez. Ennek az egyenlőtlenségi rendszernek a legalján vannak a cigányok.

A törvény büntetni rendeli azt a munkaadót, aki faji alapon diszkriminál cigány és nem cigány munkavállaló között. Helyes; de Észak-Magyarországon, a Közép-Tisza vidékén vagy Baranya egyes területein egész régiók vannak, ahol a cigányok munkanélkülisége 50 százalékos vagy még nagyobb, és sem közel, sem távol nincs munkaadó, akit meg lehetne büntetni diszkrimináció miatt. Hogy lehet így esélyegyenlőséget teremteni? Nem tehetünk kereket Csenyéte vagy Alsószentmárton alá, hogy átgurítsuk a fejlettebb Észak-Dunántúlra.

Ha komolyan vesszük a 9. §-ban definiált közvetett hátrányos megkülönböztetést, akkor meg kell kérdeznünk, hogy nem éppen a kormány diszkriminál-e akkor, amikor a költségvetésben nem ad eleget a hátrányos helyzetű térségek gyorsított fejlesztésére vagy a megnyomorított önkormányzatoknak, amelyek így egyre alacsonyabb szintű oktatást tudnak biztosítani cigány és nem cigány gyermekeknek. Meg kell büntetni a felelősöket, ha a cigány tanulókat diszkriminálják. De ki bünteti meg a kormányzatot, amiért az elosztási rendszer egészében diszkriminál?

Az egyik legsúlyosabb aggályunk az, hogy a tervezet végrehajtását egy, a kormány felügyelete alatt álló, nagyhatalmú hatóságra bízná. Úgy tudjuk, hogy a kormány éppen csökkenteni akarja a bürokráciát, leépít és decentralizál.

2000-ben a Lungo Drom által vezetett Országos Cigány Önkormányzat kezdeményezésére antidiszkriminációs ügyvédi hálózat kezdte meg működését, amelyet az új kormány is átvett, az igazságügy-miniszter meg volt elégedve működésével. Miért nem lehet ezt továbbfejleszteni? Miért nem lehet ezt a feladatot az ilyen ügyekben nagy tapasztalatokkal rendelkező kisebbségi ombudsmanra bízni?

Az Európai Unió kifejezetten azt ajánlja, hogy a végrehajtást segítő intézmény kormánytól független legyen. Mindenki tudja, hogy egy új kormányhivatal felállítása milyen drága. Nem kellene ezt a pénzt nemesebb célokra, mondjuk, az országos esélyegyenlőségi program növelésére felhasználni?

Az országos esélyegyenlőségi program létrehozását egyébként elvben támogatjuk. Kérdés, hogy a költségvetés arányban lesz-e a feladataival. Aggályos számunkra itt is, hogy különböző kategóriájú kisebbségek vannak egy bugyorba kötve. Az elosztás során várható, amennyiben a civil társadalom egyáltalán szót kap benne, hogy azon fogunk vitatkozni, hogy a pénzt cigány foglalkoztatási programokra vagy mozgássérülteknek építendő rámpákra fordítsa a kormány, növelve a feszültséget a kevés pénz miatt a versenyzők között. Nem a sértettek és a jogvédők pszichológiai kielégülése a cél, hanem az, hogy javuljon a tényleges helyzet, az emberi jogok, a kisebbség és a többség közötti viszony Magyarországon.

Végezetül annyit, hogy a törvényben helytelen a roma név kizárólagos használata. Minket nem sért a cigány szó. A kisebbségi törvényben is a cigány szó szerepel. Mi meg akarjuk szabadítani a cigány elnevezést a rárakódott előítéletektől. Azt akarjuk, hogy a cigány elnevezés éppen olyan büszkén vállalható legyen, mint bármelyik nép neve.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy Magyarország van, romák és magyarok közös országa - hangzott itt el az imént Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr szájából.

Miniszterelnök Úr! Mi is magyarok vagyunk - cigány származású magyar állampolgárok. Ne becsülje le ennyire a cigányokat (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), pontosan tudják a cigányok, hogy ez egy olyan PR-fogás, amely kimeríti a Magyar Szocialista Párt elcigányosodott cigánypolitikáját. Arról is beszélt miniszterelnök úr, hogy fontosnak tartja az oktatást. Fontosnak tartja az oktatást, miközben 5 ezer cigány fiatal nem kapta meg most az ösztöndíjat, és minden bizonnyal nem is fogja megkapni.

Miniszterelnök Úr! Ön a programjában azt üzeni a cigányoknak, hogy dolgozhatnak, van lehetőségük, közmunka és közhasznú munka keretében. Vagyis megalázó munka és embertelen körülmények között. Esze ágában sincs a programjában megjelölni a képzés, az átképzés, illetve a tartós munkahelyek létrehozását.

Ugyanakkor miniszterelnök úr különös hangsúlyt fordít a kultúrára, vagyis folklorizálni akarja a cigánypolitikát. Az ön kormányában, ha megválasztják, a legmélyebb pontra került a cigánypolitika, lezüllesztették az Országos Cigány Önkormányzatot, és most a kormányzaton belüli cigánypolitikája tehetetlen, képtelen, és súlyosan sérti a magyarországi cigányság önbecsülését. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

(11.30)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Örülök annak, hogy ilyen hangsúlyt kap a cigányügy ma, a XXI. században a Magyar Országgyűlésben, de ez a program körülbelül úgy igaz, mint a gázáremelés, hogy nem emelnek gázt... (Moraj az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.) - körülbelül.

Ami pedig a tényeket illeti: ma 60-70 százalékos a cigány munkanélküliségi ráta; nem ugyanaz, mint az átlagos munkanélküliségi ráta. Van település, ahol 90 százalékos, mondjuk, Tiszabő, 80 százalékos Tiszaburán. Én nem beszélnék akkor, ha ezzel tisztában lennék. (Göndör István: 2000-ben mennyi volt?)

Higgye el, nekem jólesik, hogy ön védi a magyarországi cigányságot itt a parlamentben ilyen módon, de az az érzésem, hogy újabb kampányfogásra készülnek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nevesítsük ezt a szegénységről szóló vitát, és beszéljünk arról a kérdésről, aminek tulajdonképpen én vagyok a képviselője.

A jövő évi költségvetés legnagyobb vesztese - kimondhatjuk - a magyarországi cigányság. És akkor, amikor szegénységről vitatkozunk, akkor, amikor szegénységről beszélünk, akkor meg kell állapítani azt is, hogy ez tovább fog mélyülni. És tulajdonképpen én a mondanivalómat most személyesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrhoz szeretném intézni, és nem csupán azért, mert a szocialista és a szabad demokrata frakció miniszterelnöknek választotta, hanem azért is, mert programbeszédében az Országgyűlés előtt cigány nyelven köszöntötte a magyarországi cigányságot. Én akkor ezt PR-fogásnak minősítettem, mások gesztus vagy üzenet értékűnek.

Én hajlandó vagyok változtatni a véleményemen, és azt is feltételezem akár, hogy a miniszterelnök úr gesztust gyakorolt a cigánysággal - de akkor ezt most bizonyítsa be! Bizonyítsa be, és a gesztusát váltsa be forintra: változtassa meg azokat a költségvetési fejezeteket, amelyekben 50 százalékos vagy teljes, százszázalékos visszavonás van a magyarországi cigányság élethelyzetét tekintve, akkor, amikor a munkanélküliség már a cigányság körében 70-80 százalékos, vannak települések, ahol 90, illetve 100, lásd Tiszabő, Tiszabura, mert akkor, amikor a munkanélküliségi ráta Magyarországon nő, cigányéknál hatványozódik. És a szomorú az, hogy semmilyen kormányzati beavatkozás ennek az enyhítésére, ennek a kezelésére nem történik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Nőtt a tanulási egyenlőtlenség is - de a következő két percben ezt még ki fogom fejteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(12.20)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nem kívánok önnel különösebben vitatkozni erről, de 2001-ben volt egy miniszterelnök, Orbán Viktor, aki azt jelentette ki, hogy nem maradhat ki cigánygyerek a tanulásból ösztöndíj híján. Most, ma kimondhatjuk, hogy ötezer cigány fiatal az, aki nem fog ösztöndíjat kapni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Micsoda visszalépés ez akkor, amikor az Orbán-kormány idejében mintegy forradalmasítva lett az ösztöndíjprogram, népszerűvé vált a cigány családokban a tanulási vágy, és ez halmozódott?! Ezt a jelenlegi kormány nem tudja ma kielégíteni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyalázat!) És akkor, amikor a tanulási egyenlőtlenség nő, ez azt is jelenti, tisztelt Ház, hogy tanulatlan, tudatlan cigánytábort viszünk Európába. Vagyis: nem akarjuk, hogy európai polgárként viselkedjen és éljen a magyarországi cigányság.

Engedjenek meg nekem néhány tételt. Diszkriminációellenes programot indítottak önök, ahol 50 százalékos visszalépés van. Roma integrációt elősegítő program - egy forintot nem terveztek 2005-re. Micsoda integrációt fognak önök megvalósítani? Hol lesz itt szociális integráció, felzárkózás? Roma koordinációs keret: 2005-re nem terveztek. Vagyis még csak kompenzációra sem gondoltak, annak ellenére, hogy a költségvetésben semmilyen más fejezet a cigányság élethelyzetének a javítása vonatkozásában nincs. Roma kulturális alap - nem terveztek 2005-re. (Göndör István egy frakciótársával konzultál. - Domokos László: Hallod, Göndör?) Tulajdonképpen nem szól másról az önök cigányságról szóló politikája, csak a magyarországi cigányságnak a szakmai, politikai és kulturális fegyverletételre való rákényszerítéséről. Éppen ezért szerettem volna, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr most gesztust gyakorolt volna.

Arra kérem önöket, változtassák meg a költségvetési fejezeteket, ne hagyják, hogy a magyarországi cigányság nyomora tovább erősödjön, és ezáltal tovább növekedjen Magyarországon a feszültség a cigányság és a többség között.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony vagy Államtitkár Úr! - aki válaszolni fog. Mindannyian tudjuk, hogy a cigányság felemelkedésének záloga az iskolázott, képzett jövő nemzedék. Éppen ezért gondoskodott az 1995-ben létrehozott Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, hogy a támogatási formái között kialakuljon egy ösztöndíjrendszer, amely az általános iskolától az első diploma megszerzéséig segíti azokat a cigány fiatalokat, akik maguk is sokat tesznek a minél jobb tanulmányi eredmény elérése érdekében.

A közalapítvány és a mögötte álló kormány törekvését siker koronázta, a pályázók száma évről évre növekedett; a 2004-2005. tanév első félévére 31 ezer pályázat érkezett. A közalapítvány, felhasználva a minden évi költségvetési forrást, teljesíteni tudta a jelentkezett igényeket. Ahogy azonban ez a támogatási forma egyre népszerűbb lett, és egyre több cigány tanuló felelt meg a feltételeknek, már szükség volt arra, hogy a közalapítvány kiegészítő forrást kérjen a kormányzattól az igények függvényében.

Ekkor, 2001-ben hangzott el egy nagy nyilvánosság előtt tett kormányfői kijelentés, azaz Orbán Viktor akkori miniszterelnök mintegy kormánygaranciát vállalt. Kijelentette ugyanis, hogy egyetlen, a feltételeknek megfelelő cigány tanuló ösztöndíja sem kerülhet veszélybe forráshiány miatt, erről a kormány gondoskodni fog. Ígéretét be is tartotta. Kormányváltás után 2004-ig - ha nehezen is - sikerült biztosítani a pénzügyi forrást az ösztöndíjak kifizetéséhez.

Idén azonban már komolyan kell aggódnunk. Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalnál jelezte a közalapítvány, hogy a szeptemberben kezdődő tanévre várhatóan nagy számban jelentkező pályázat költségigényét önerőből nem tudja biztosítani. Veszélybe kerül ugyanis a jogvédő, közéleti képzési, közösségiház-támogató és közéleti díj pályázatok kiírása is. Ezt a veszélyt felismerve kértük a kormányzat segítségét. Márciusban írásban közölte a közalapítvánnyal az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal akkori elnöke, Kiss Róbert, hogy 2004-ben nem számíthat a megállapított éves költségvetési támogatáson felül pluszforrásokra.

A hivatalba lépett Gyurcsány-kormány Esélyegyenlőségi Minisztériumot hozott létre, megmaradt az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is, minden minisztériumban működik romaügyi miniszteri biztos. Mindez rendkívüli módon megterheli a költségvetést, és az is tény, hogy a cigány tanulók integrációját nem a költséges hivatalok, hanem az ösztöndíjra szánt támogatás biztosítja.

Kérem tehát a miniszter asszonyt vagy államtitkár urat, adjon választ arra, hogy tud-e a kormány kiegészítő forrást adni a feldolgozásra váró 11 ezer pályázat mintegy 500 millió forintos költségéhez, anyagi biztonságban végezheti-e közérdekű munkáját a közalapítvány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kell-e félniük a tanulóknak attól, hogy a kormány a szükséges források biztosítása elmaradásával különbséget tesz jól tanuló cigány és cigány gyermek között.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most már értem, hogy miért nem a miniszter asszony válaszolt nekem erre a kérdésre. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.) Az viszont elkeserít, hogy továbbra sincs meg a támogatás az ösztöndíjakra, vagyis a pályázó cigány fiatalok továbbra is nyugtalanító helyzetben lehetnek, ugyanis az államtitkár úr megerősítette, hogy amíg a pályázatok feldolgozása nem történik meg, addig pénz nincs.

Tájékoztatni szeretném, hogy befejeződött a pályázatok feldolgozása, és 500 millió forint továbbra is hiányzik, tisztelt államtitkár úr. Higgye el nekem, hogy megértem, hogy államtitkárként önnek mit kell képviselnie, és mit kell elmondania, cigány emberként viszont nehezen tudom elfogadni, úgyhogy a munkájához továbbra is sok sikert kívánok, a válaszát viszont nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Igen.

ELNÖK: Elfogadja. (Jelzésre:) Egy pillanat türelmet kérek a képviselő úrtól, mert az államtitkár urak helyet cserélnek egymással. Megadom a szót Farkas Flórián képviselő úrnak.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésemet azért fogalmazom meg, mert egy furcsa jelenség járja körül a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány kuratóriumi tagjainak helyzetét, ugyanis az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium köztisztviselői telefonon hívják fel a kuratórium tagjait, és kérik fel őket, hogy mondjanak le.

Azt gondolom erről az eljárásról, hogy ez köztisztviselőktől egyébként is helytelen; ami az eljárás módját illeti, az pedig méltatlan.

 

(15.40)

A közalapítványt maga a kormányzat hozta létre, neki van joga ezt akár megszüntetni vagy a kurátorokat visszahívni, de semmiképpen nem szerencsés az, ha ilyen manipulatív módon, bizonytalanságot keltve a kuratórium munkájában, telefonon felhívogatják a kurátorokat és lemondásra kérik őket.

Egyébként meg kívánom jegyezni, hogy talán az egyetlen konstrukció, amely még képes ellátni azokat a feladatokat, melyeket a kormányzat a cigányság érdekképviseletében feladatul tűzött, és jó lenne, ha hagynánk ezeket a kurátorokat, hogy a feladatukat olyan tisztességgel és áldozattal végezhetnék tovább, mint eddig végezhették. Egyébként azt javaslom államtitkár úrnak, hogy dr. Ürmös Andor romaügyi főosztályvezetőt kérdezze meg, hogy mi erről a véleménye.

Köszönöm szépen.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Két különböző dologról beszélünk. Én arról kérdeztem tisztelt államtitkár urat, hogy tud-e erről a jelenségről, mi erről a véleménye, és megengedhető-e az a magatartás, miszerint köztisztviselők különböző tárcák részéről riogatják a kuratórium tagjait, és kérik őket a lemondásra, mintegy ezzel a módszerrel megszüntetve a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt. Az egy más kérdés, amiről államtitkár úr beszél.

Ami pedig az optimálisabb működési konstrukciót illeti, megint csak a kormányzat feladata, hogy kidolgozzon egy működő mechanizmust, de azt gondolom, hogy ez a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány bebizonyította állóképességét és sikerességét. Nem abban kell keresni az ellehetetlenítés módját, hogy most a struktúrában próbálunk gáncsot keresni és abban sem, hogy megfélemlítjük a kurátorokat, hanem az alapítvány működését kellene elősegíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Arra kérem államtitkár urat, hogy tegyen meg mindent annak érdekében a kormány nevében, hogy ez az alapítvány továbbra is el tudja látni a feladatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hazai kisebbségi politika első, Európában egyedülálló eredménye volt, hogy a Magyar Országgyűlés 1993-ban, csaknem egyhangú döntéssel, a Kisebbségi Kerekasztal támogatásával, létrehozta a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó törvényt.

 

(15.30)

Lehetővé tette a kisebbségi önkormányzatok megválasztását. Azóta, immár a harmadik választás után, egyre nagyobb számban működnek a helyi kisebbségi önkormányzatok a települési önkormányzatok partnereként. A helyi közélet formálásában aktívan vesznek részt. Valamennyi nemzeti és etnikai kisebbség rendelkezik országos önkormányzattal is.

A törvény megalkotása óta eltelt idő két fontos dolgot jelent. Egyrészt - és ez az örömtelibb - a kisebbségek megtanultak élni törvény adta jogaikkal. A legtöbb településen valódi partnerei a helyi önkormányzatoknak. Másrészt azonban - és ez sem baj - egyre inkább nyilvánvaló, hogy a törvényt most elengedhetetlen módosítani. Évek óta folynak megbeszélések, egyeztetések a módosítás irányára, terjedelmére, tartalmára vonatkozóan. Az álláspontok ütköznek, és amikor megtorpan a vita, akkor egy időre abbahagyjuk a munkát. Jelenleg azt a tervezetet tartjuk a kezünkben, amelyet a kormány hónapokkal ezelőtt nyújtott be, és amelyhez mindenki, így a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is nagyszámú módosító javaslatot készített.

A magam részéről, egybehangzóan a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kiérlelt álláspontjával, az előzetes választói névjegyzékkel kapcsolatban, illetve a kormány által bevezetni javasolt területi szintről fejtem ki véleményemet. Az előzetes választói névjegyzék bevezetését csaknem valamennyi kisebbség elvetni javasolja azért, mert felesleges, félelmeket ébreszt, drága és bürokratikus, és nem kevés antidemokratikus elemet tartalmaz. Felesleges, nem teljesíti az előterjesztő céljait, azaz nem szűri ki a nem kisebbségekhez tartozó szavazási lehetőségét. Félelmeket ébreszt, hiszen a magyarországi cigányságnak, a németeknek és több más kisebbségnek szomorú tapasztalata van a történelem során arról, hogy mit jelent, ha összeírják őket. Ezek a sebek még élnek. Igen, vannak a holokausztnak, a kitelepítéseknek még közöttünk élő elszenvedői, a tőlük fiatalabb generációk is zsigereikben őrzik a rettegést.

Drága és bürokratikus a javaslati eljárás, hiszen tetemes előzetes munkát igényel mind a választási szervektől, mind az önkormányzatoktól. Meggyőződésem az is, hogy a bonyolult eljárás éppen a valódi jogosultakat riasztja el a szavazástól. Azokat azonban, akik szándékosan vissza akarnak élni a lehetőséggel, ez nem tartja vissza.

Demokratikus alapelveket sért a javaslat, amikor az előzetes névjegyzék összeállításához az újraválasztásukban érdekelt országos önkormányzatoknak kulcsszerepet ad. Mi olyan választási technikát keresünk, amely valóságosan kiszűri az etnobiznisznek minősülő botrányokat. Ezeket a jelenségeket úgy iktatja ki, hogy közben nem tartja távol a valódi kisebbségi szavazópolgárt, de nem sérti az identitásválasztás szabadságának elvét sem.

A módosító indítványaink egy része arra irányul, hogy a kisebbségi önkormányzati jelöltek nyilatkozatát konkréttá kívánjuk tenni. Itt elvárjuk, hogy a nyilatkozattevő deklarálja kisebbségi hovatartozását, tanúságot tegyen nyelvismeretéről, igazolja otthonosságát az illető kisebbség kulturális hagyományőrző munkájában. Az előzetes névjegyzékkel szemben azt fogjuk javasolni, hogy a kisebbségi önkormányzati választásra szóló szavazólapot aláírásával igazoltan vegye át az állampolgár, ezzel kinyilvánítva, hogy az illető kisebbségi közösséghez tartozik. Részünkről ez nagyon erős kompromisszum, többet nem tudunk vállalni.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elfogadja a választások szigorításának elvét azzal, hogy nem a választópolgárokat, hanem a jelölteket kívánjuk szigorúan szűrni. A legfontosabb feltételünk az, hogy a jelölt írásban nyilvánítsa ki, hogy ahhoz a kisebbséghez tartozik, amelynek képviseletére vállalkozik. Kell, hogy a jelöltek beszéljék az adott kisebbség nyelvét, amely adott esetben cigányoknál a magyar. A területi megyei szint beiktatása ellen több érv szól. Elsősorban az, hogy kevés olyan kötelező feladat van, amelyet a kisebbségi önkormányzatoknak kell ellátni. Ilyenek az átvett intézmények. Ha áttekintjük ezeket a 13 hazai kisebbségre vonatkoztatva, akkor azt látjuk, hogy ez egy-egy színház, középiskola, kultúrház. A megyei szint elhagyásával megtakarított pénz sokkal inkább ezekre az oktatási, kulturális célokra fordítandó, mint egy újabb hivatal személyi költségeire.

Tapasztalataim alapján hangsúlyozni tudom azt is, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok a nagy létszámú kisebbségek esetében eddig is létrehozták az önkormányzati szövetségeiket, társulásaikat egy-egy térségben, megyében. Egyébként is az Európai Unió rendszerével szinkronban a közigazgatási szervezők már dolgoznak a regionális rendszeren. Érdemes volna ezzel a módosítással éppen emiatt várni, mert lehet, hogy nem is lesz rá szükség.

Frakciónk más tagjai a tervezet kapcsán kialakított álláspontunk egyéb elemeit ismertetni fogják. Az általános vita lezárásáig benyújtjuk módosító indítványainkat. Szeretnék azonban eloszlatni egy illúziót. Ahogyan 1993-ban, most sem tudunk olyan megoldást, olyan jogszabályrendszert alkotni, amelyhez hosszú ideig nem kell hozzányúlni, és amely mindenkit kielégít. Mi folyamatosan tanulunk. Egyre inkább hozzáértő résztvevői leszünk a helyi és országos közéletnek. Egyre több kötelezettséget tudunk vállalni, ehhez egyre szélesebb körű jogosítványokra van szükségünk. Ezt a folyamatosan bővülő feladatvállalást velünk együtt tanulja a mindenkori kormányzat is.

Kérem önöket, ne szaladjunk úgy előre, hogy fontos lépéseket kihagyjunk.

Kérem, fogadják el, e módosításcsomagra is érvényes az az igazság, hogy a kevesebb több.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány elhangzott gondolatra szeretnék reagálni. Annak örülök, hogy államtitkár úr tisztázta azt a kérdést, ami rémhírként terjedt az országban, miszerint alkotmányos aggálya van. Én köszönöm ezt az egyértelmű reagálását az államtitkár úrnak. Azt szeretném kérni felelős politikusainktól, ne tegyünk ilyet, hogy a kisebbségeket azzal riogatjuk, hogy nem lehet 2006-ban választást tartani. Ezt az államtitkár úr, azt gondolom, egyértelműen világossá tette.

Ami az elektori rendszert illeti: államtitkár úr, nyitottak vagyunk ebben a kérdésben, egyeztessünk, van erre javaslatunk. A nyár folyamán a Lungo Drom kabinet szakértők bevonásával elkészített egy kodifikált törvényjavaslatot. Ez szakszerűen kitér arra, hogyan gondoljuk ezt technikailag megoldani, és feloldani azt az anomáliát, amiről Teleki László államtitkár úr is egyébként nagyon helyesen említést tett.

Ami a megyei szintet illeti: alapvetően az a probléma, hogy a megyei szint viszonya nincs tisztázva az országos önkormányzattal, és nincs tisztázva a viszonya a helyi kisebbségi önkormányzattal. Nem tudjuk, hogy kitől veszi el az egyébként is zsenge funkcióval, jogosítvánnyal rendelkező eszközt, az országostól vagy az eszköz nélküli helyi kisebbségi önkormányzattól.

Végezetül egy félreértést szeretnék eloszlatni, amit államtitkár úr mondott, miszerint valamennyi kisebbségi önkormányzat, úgy tudja, támogatja a benyújtott törvénymódosító javaslatot. Nem tudom, két vagy három hete volt egy egyeztetésünk az országos kisebbségi önkormányzati elnökökkel, hat önkormányzati elnök volt jelen, és 4:2 arányban elutasították a regisztrációnak, a névjegyzék érvényesítésének mindenféle formáját.

Köszönöm szépen.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! E törvényjavaslat vitájában a Fidesz képviselőcsoportja részéről többen is elmondtuk már a véleményünket, kifejtettük az álláspontunkat. Most az önök asztalán van több mint 60 módosító javaslat, amely módosító javaslatok átfogják a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség azon javaslatait, amelyeket már valamennyien kifejtettünk, és amelyeket továbbra is fenn kívánunk tartani.

Nagyon fontosnak tartjuk továbbra is, hogy semmiképpen ne csökkenjen a kisebbségek politikai súlya, politikai képviseletének semmilyen formája, és ne csorbuljon az a képviseleti struktúra, amely bebizonyította az állóképességét, létét.

(10.50)

Előző felszólalásomban arról beszéltem, hogy az 1993-ban megszületett törvényt kinőttük, és elkerülhetetlen annak módosítása. Szeretném aláhúzni, hogy a Fidesz ezt nem kívánja megakadályozni, sőt egy olyan törvénymódosítási csomagot kíván - és fog - támogatni, amely mindenképpen előbbre viszi és elősegíti azt a hatékonyabb kisebbségpolitikai modellt, amely ma Magyarországon jelen van, és amelyet a kisebbségek élveznek.

Köztudott, hogy a kisebbségi önkormányzatiság mint közjogi struktúra olyan képviseleti formát ölt, amelynek biztosításával a kisebbségek számtalan településen vannak jelen. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségek beleszólhatnak saját sorsuk alakításába, formálásába. Nem egy esetben történt ez már meg. Engedjék meg, hogy felemlítsek egy aktuális példát, amely épp a napokban látott napvilágot: a Nógrád megyei, salgótarjáni cigányok és nem cigányok kilakoltatását. Az ottani helyi kisebbségi önkormányzat nagyon markánsan képviseli a cigányok érdekeit.

Ha már szóba hoztam a kilakoltatást, engedjék meg, hogy megemlítsek róla néhány gondolatot mint saját véleményt. Azok a családok, amelyek most kilakoltatás előtt állnak és amelyeket már kilakoltattak, a rendszerváltás előtt jutottak hitelhez, de mivel a cigányok voltak a rendszerváltás legnagyobb vesztesei, a hitelt nem tudják törleszteni. Nem az a kérdés és nem az a probléma, hogy akarnak-e fizetni vagy dolgozni, hanem az, hogy nem kapnak munkát, következésképpen nem tudnak fizetni, mégis ki fogják lakoltatni őket, illetve jó néhány családot már kilakoltattak. Ez egy országos kilakoltatási hullám, és itt a kisebbségi önkormányzatoknak ki kell hogy alakuljon az a véleményük, hogy ez a kormányzati cselekedet hibás. Csak zárójelben jegyzem meg, ahol most éppen kilakoltatnak, az egy szocialista polgármester által dirigált település, és a kilakoltatás ellentmond mind az Esélyegyenlőségi Minisztérium koncepciójának, mind pedig annak a nevesített cigánypolitikai struktúrának, amit a kormányzat így vagy úgy - ezt most nem kívánom minősíteni - megjelenít.

Nézzük meg, hogy milyen előnye és milyen hátránya van annak, hogy családokat kilakoltatnak. A hitel, az elmaradás, a költség nem lesz kifizetve, továbbra is marad az a felhalmozott és ki nem fizetett költség, ami eddig is jelen volt. A családok földönfutóvá válnak, következésképpen termeljük azt a tanulási ellehetetlenítési folyamatot, amely egyébként is jelen van, és növeljük a foglalkoztatási esélytelenséget, ami szintén jelen van. Magyarán, növelni fogjuk azt a nyomort, amely hatványozottan van jelen a cigánytársadalomban. Ezek után kérdés, hogy jó-e ez a cselekedet, megállja-e a helyét egy ilyen politikai döntés. Ezzel szemben azt javasoljuk, hogy próbálják meg felfüggeszteni a kiköltöztetést, ezeknek a családoknak próbáljanak valamilyen úton-módon munkát biztosítani, és adjanak lehetőséget az érintett családoknak arra, hogy bebizonyítsák, ha van munkájuk, akarják vagy nem akarják a hitelt törleszteni. Meggyőződésem, hogy akarják.

Ezt a történést figyelve azt jutott eszembe - amiről önöknek talán még van emlékezetük -, hogy annak idején a Ráday utcában több liberális közéleti ember jelent meg fáklyával, amikor családokat költöztettek ki. Most viszont nem látom ezeket az embereket. Szeretném felkérni őket, hogy segítsenek, mert ezek is emberek, itt is nyomorúságos helyzetről van szó; segítsenek ennek a kilakoltatási hullámnak a leállításában.

Végezetül engedjenek meg a törvénnyel kapcsolatban egy záró gondolatot. Szeretném leszögezni, hogy a Fidesz nem kívánja megakadályozni a törvénymódosítást, de csak olyan törvénymódosítást javasol és tud elfogadni, amely a kisebbségek egészének a politikai előnyét fogja jelenteni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Tisztelt Országgyűlés!

ELNÖK: A gombot tessék szíves lenni megnyomni még egyszer! Önt illeti a szó.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Jó lenne, ha az államtitkár úr kifejtené, hogy milyen kellemetlen helyzetre gondol, ugyanis a beterjesztő, azaz a kormányoldal ezt az előző vitában rendbe tette, és elmondta, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti a választásokat, tehát nagyon jó lenne, ha ez a riogatás a parlamentben nem kapna helyet a továbbiakban.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ami pedig a családok helyzetét illeti Salgótarján esetében: hát melyik az a hely, ha nem a parlament, a legnagyobb politikai döntéshozó testület, ahol erről lehet és kell beszélni?! Azt gondolom, hogy ha emberek sorsáról van szó, akkor az semmilyen kifogást nem szabad, hogy feltételezzen. Azt gondolom, nagyon is helye volt annak, hogy ezt szóba hoztuk, és azzal teljesen egyetértek, amit az államtitkár úr mondott, miszerint a törvény módosítását abba az irányba kell elvinni, hogy még hatékonyabb képviseleti ellátás legyen Magyarországon valamennyi kisebbség részére. Ez a 60 módosító javaslat, amit a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja most beterjesztett, éppen ezt segíti elő.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ismételten szeretném aláhúzni - csak ezért kértem szót -, hogy a 2006. évi önkormányzati választásokat illetően, amelyek a kisebbségekre vonatkoznak, tisztelettel kérem a kormányzat ez ügyben jelen lévő képviselőit, az államtitkár urat, hogy a riogatást hagyjuk abba, ugyanis ezt eloszlatták az előző vitában. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy ennek a választásnak semmilyen veszélye vagy kockázata nincs.

Tehát a 2006. évi választás kiírására minden lehetőség megvan, de ott van a 60 módosító javaslat, amely ezt a törvényt professzionálisabbá teszi, és hatékonyabb képviselettel fogja ellátni a képviselőket. Tessék ezzel jól bánni!

Köszönöm szépen.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A szakmai részét, elemeit ennek a törvénytervezetnek már egyszer megtettük, de valamit szeretnék leszögezni. A Fidesz törvénnyel kapcsolatos konszenzusát elvitatni nem lehet. Olyat, olyan módosító elemet nem tudunk támogatni, amit a kisebbségek túlnyomó többsége nem tud elfogadni, viszont néhány akcionista vagy néhány személy szeretné. Olyan törvénymódosításba nem lehet belemenni, amely a kisebbségek létét, a kisebbségek politikai képviseleti létét csorbítja, és meghányadolja a kisebbségi önkormányzatokat. Erre a részre, erre a területre, erre az elemére, ami a regisztrációt illeti, mi azt javasoltuk, hogy tulajdonképpen a helyszíni regisztráció sem kevesebb, illetve az önbevallás ott történjen meg. Ez tulajdonképpen nagyon komoly engedmény volt, és mindenképpen a konszenzusra törekedve tettük ezt a javaslatot.

De nem tudom, tud-e arról például Fodor Gábor képviselőtársam, hogy a napokban megszületett az a konszenzus is a szakmai egyeztetések során, hogy a megyei szintek létrehozásában is engedtünk, és azt mondtuk, hogy azokon a területeken, azokban a megyékben, ahol a kisebbségi létszám, a kisebbségi önkormányzatiság - hiszen túl vagyunk lassan három cikluson - meghatározó, ott legyenek. De ott, ahol nem meghatározó a kisebbségi önkormányzatok létszáma, fölösleges, mert csak az államnak, illetve az adófizető állampolgárnak kerülne pénzébe egy köztes szint beépítése.

Nagyon szeretném leszögezni azt, hogy a Fidesz nem gátolja a törvénymódosítást, de egy rosszabb, hátrányt okozó törvénymódosítást, amely a kisebbségek sorsát, jövőjét és politikai perspektíváját hátrányosan érintené itt Magyarországon, olyat nem tudunk támogatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A törvény kétharmados többsége meglesz abban az esetben, ha egy jobb törvény születik.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ma már többször elhangzott a pályázatokkal kapcsolatos vélemény, és engedjék meg, hogy én a saját házam tájáról szóljak néhány szót. Mára már vitathatatlan, hogy minden, magára valamit is adó személy azt nem vitatja, hogy a legnagyobb vesztese a rendszerváltásnak a magyarországi cigányság. Abban is van közöttünk egyetértés, hogy ez közös politikai és erkölcsi felelősség, és ha úgy tetszik, az ország egészének a felelőssége. A rendszerváltás utáni sebeket a magyarországi cigányság, lehet mondani, mind a mai napig nem heverte ki, és ezekkel a sebekkel egy újabb kihívás elé nézett: ez az európai uniós csatlakozás.

Az is vitathatatlan, hogy amely társadalmi csoport nem lett kellőképpen felkészítve az uniós csatlakozásra, az a magyarországi cigányság, de mégis vártuk azt, hogy ebből lesznek előnyeink, és élvezni fogjuk az uniós csatlakozásból eredő pozitívumokat. De a kormányzat pénzelosztó, ezzel kapcsolatos politikája - és engedjék meg, hogy a pályázatokról szóljak, pontosabban az EQUAL-, az HEFOP-, a ROP- és az AVOP-pályázatokról -, azt gondolom, helytelen úton jár. Az önmagában egy helytelen út, hogy nem célzott irányba kapják a cigányok a támogatást a felzárkóztatáshoz, hanem elmaradott térségek keretében juthatnak pályázathoz.

Kétféle pályázati típust fedeztünk itt fel - ez egy bizalmas anyag egyébként -, az egyik, hogy nem cigányok pályáznak cigány jellegű pénzekre, ami nem is volna önmagában probléma, önmagában gond; de én ezekkel soha nem találkoztam a közéletben, ami a cigányságot illeti.

A másik, hogy akiket támogatnak, elsősorban kormányzat közeli személyek és alapítvány formájában pályáznak, és minden más egyéb pályázót a kormányzat elutasít. Ennek nagyon rossz társadalmi üzenete van, mert azt feltételezhetik, hogy csak azokat támogatja a kormányzat, akik kormány közeli személyek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), csak azért teszi ezt, hogy ne gyakoroljanak kontrollt a kormányzaton, illetve, ha nem cigányok használják fel a cigányságra szánt támogatást, a társadalmi felelősségre vonás majd a cigányoknál csapódik le. Azt javaslom, hogy erre jobban figyeljünk oda.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Gál Zoltán tapsol.)