Felszólalás adatai

És milyen érdekes, amikor erről beszélek, ezt azért hoztam föl, mert annál az esetnél is, vagy annál a két esetnél is, hogy februárban kezdtünk tavaly, ugyanazok voltak a problémák, ugyanolyan problémák voltak, amelyekre az ellenzéki pártok felhívták a kormányzó párt figyelmét, hogy ez így nem lesz jó, és még kifejezetten kértük is a kormányt, hogy ne olyan törvénytervezeteket terjesszen elő, amelyeket majd az Európai Unió fog megbírálni, és az ő nyomásukra kell megváltoztatni, mert az gyakorlatilag nagyon súlyos beavatkozást jelent a magyar jogállamiságba, illetve a parlament szuverenitásába, hiszen nem a többségi döntés, az országgyűlési képviselők akaratából születnek meg a törvények, hanem európai uniós nyomásra születnek meg a törvények, és ha sorozatban ez így történik, akkor nyilván az a kép alakul ki a társadalomban, az emberekben, hogy a törvényeket nem mi hozzuk, nem ezen falak között születnek meg, hanem az Európai Unióból diktálják. Már ezért sem örülünk neki, hogyha ilyennek kell előfordulnia, és ezt is megelőzvén jobb lenne, hogyha a kétharmados többség gyakrabban venné figyelembe az ellenzéknek, és itt elsősorban nyilván a Jobbik Magyarországért Mozgalomra gondolok, azokat az érveit, amelyeket mi ezzel kapcsolatban el szoktunk mondani.

És milyen érdekes, tehát honnan is indult ez az egész dolog? Az új alkotmányból, az új alaptörvényből születtek a problémák. Azt hiszem, akik tagjai vagyunk néhányan, jó néhányan itt az alkotmányügyi bizottságnak, és jelen voltunk, amikor ez a törvénymódosítás először bekerült a bírák nyugdíjazásával kapcsolatban, akkor emlékszünk arra a pillanatra, és a kormánypárti képviselők is emlékeznek a pillanatra, amikor mindannyiunkat megdöbbentett ez a javaslat, amikor bekerült az alkotmányügyi bizottság elé, hirtelen, úgy, hogy nem tudott róla senki, egyik pillanatról a másikra. Ha az alkotmányozás folyamatát végignézzük, végignézzük azt, hogy bekerült egy tervezet az asztalunkra, amelyről nagyon sokat tárgyaltunk, ugyanaz a tervezet kikerült társadalmi vitára, igenis lehetősége volt mindenkinek arra, hogy véleményt mondjon, valóban egy olyan kezdeményezés lett volna, hogyha ezt jól végigvitte volna a kétharmados többség, hogy valóban egy konszenzusos alkotmány lehetett volna, amely végigmegy a társadalmi egyeztető folyamaton, a pártok szakmai hálóján, és együtt jobbá tesszük azt.

Ezzel szemben mi történt? Egyik pillanatról a másikra úgy került be ez a bírákra vonatkozó módosítása az eredeti alaptörvény-tervezetnek, hogy senkivel nem lett leegyeztetve. Nemhogy a szakmai fórumokkal, a bíróságok szervezetével vagy szervezeti vezetőivel, vagy igazgatási vezetőivel, vagy szakmai szervezeteivel lett volna egyeztetve, ez senkivel nem volt leegyeztetve, még nemhogy velük, de még a kormányzó párt többségével sem, hiszen emlékszünk arra a pillanatra, én mindig fel szoktam ezt hozni, nem győzöm elégszer emlegetni, hogy még maguk a kormánypárti képviselők sem, egyetlenegy kivétellel, aki az előterjesztő érdekeit képviselte, illetve ő olvasta fel az előterjesztést, egyedül ő szavazta meg, és senki más nem szavazta meg, egyhangúlag le lett szavazva. Azt is tudjuk, hogy ez a módosítás, amilyen hirtelen előkerült, olyannyira magasról került elő, és nem az államtitkár úr volt ebben a hibás, sőt még ha jól tudom, nem is a miniszter úr, Navracsics miniszter úr volt az, aki a hirtelen ötlettől vezérelve ezt az alapvető változást be akarta volna vezetni, hanem, ahogy hallottuk, maga a miniszterelnök úr volt az, aki ragaszkodott a bírák esetében hirtelen, nem tudom, milyen indíttatásból. Nyilván ennek meglett a maga következménye, nem kis összegben is mérve, hiszen, ahogyan ezt számolgattam, minimum 2 milliárd forint az a kár, ami a magyar állami költségvetést érte ezen elhamarkodott, nyilvánvalóan alkotmányellenes, nyilvánvalóan törvénysértő jogszabály azonnali behozatalával szemben.

Azt gondolom, nagyon rossz az, amikor egy kétharmados többség nem érzi át azt a felelősséget, amellyel nemcsak lehetőséget kapott mindenfajta jogszabály és az alaptörvény módosítására, nemcsak lehetőséget kapott, hanem egyben óriási felelősséget is kapott. Akkor, amikor ezt a felelősséget nem látja át, és kizárja a jobbító ellenzéki indítványokat, a szakmai kritikákat is kizárja, és egyedül, kizárólagosan indulatokból, adott esetben pillanatnyi fellángolásoktól vezérelve hozza meg a döntéseket, akkor sajnos olyan döntések születnek, mint amilyen ez a jogszabály is volt, mint amellyel kapcsolatban milliárdos kára keletkezett a magyar államnak, amelyet, ennek a felelősségét természetesen, mint ahogyan nagyon jól tudjuk, Magyarországon senki nem fogja viselni, nem beszélve arról, hogy ez nem csak anyagi kárt jelent. Az a meghurcolás, amely azokat a bírákat érte, akik beleestek ebbe a jogszabályba, az az erkölcsi meghurcolás, amelyen nekik kellett végigmenni, amikor kiderült, hogy egyik napról a másikra úgymond a kényszernyugdíjazás állapotába fognak kerülni, ez eléggé megrendítette őket, és azt is néznünk kell, amikor egy jogszabályt hozunk, hogy ez az egyénben hogyan fog lecsapódni, mi lesz neki a sorsa, azt ő hogyan fogja megélni, főleg akkor, amennyiben tudjuk jól, hogy olyan jogszabályt hozunk, ami nem fogja megállni a helyét, hiszen ez a jogszabály, azt gondolom, az alkotmányügyi bizottságban mindenki látta, hogy nem fogja megállni a helyét, és nem fogja kiállni az alkotmányosság próbáját. Éppen ezért nem szavazta meg a bizottság, még a kormánypárti többsége sem.

Hogy mi volt a cél? Ez az, amit szeretnénk tudni. Mi volt a cél, hogy hirtelen haragból, hirtelen indíttatásból vezérelve született meg egy jogszabály? Nem tudjuk! Hallottunk hangzatos indokokat, hallottunk arról, és kicsit kaptunk is bírálatot mi, a nemzeti ellenzék arról, hogy miért nem támogatjuk ezt az indítványt, hiszen a Fidesz csak el akarja távolítani a bírák közül azokat az embereket, akik besározódtak a kommunista rendszerben, akiket akár már eddigi politikai tevékenységükért el kell távolítani.

(15.30)

Mi azt nyilatkoztuk akkor a Fidesznek ezzel kapcsolatosan, hogy éppen mi magunk voltunk azok, és leginkább Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam volt az, aki éveken keresztül következetesen kiállt és mondta el a parlamentben nem tudom, hány alkalommal azt, hogy márpedig felelősségre kell vonni azokat a bírákat, akik az elmúlt rendszerben nem a törvénynek alárendelve működtek, hanem pártirányítás alatt, pártérdekeket követve hozták meg az akkor jogsértő ítéleteiket, és igenis a Jobbik mindig kinyújtotta a jobb kezét arra, hogy olyan jogszabályokat hozzunk, amelyekkel ezeket a bírákat el tudjuk távolítani, ezeket az ügyészeket el tudjuk távolítani. Éppen Gaudi-Nagy Tamás volt ennek a szóvivője. Mi ebben mindig segítő kezet, jobb kezet nyújtottunk a kormányzati többségnek, ennek ellenére gyakorlatilag kollektív bűnösnek lettek kimondva a 62 évet betöltött bírák, ami nem biztos, hogy a XXI. században megfelelő irányelv, még ha nem is ebbe a köntösbe volt becsomagolva. Gyakorlatilag a kollektív bűnösség, a kollektív felelősség elve egy korosztályra lett kimondva - inkább távolítsunk el mindenkit, de akkor mennek azok is, akikről úgy gondoljuk, hogy menni kell. Hát, mi ezt az elvet nem tudtuk osztani, és ezért is bíráltuk annak idején ezt a jogszabályt, amely megszületett. El lehetett mondani azt a Fidesz-KDNP részéről, hú, ez egy radikális lépés. Álláspontunk szerint ez nem radikális lépés volt, hanem egy hebehurgya lépés volt, és éppen a Jobbik az, aki a radikális lépéseket támogatja, sőt javasolja is minden esetben, azonban ez nem radikális lépés volt.

Ha felvetődik, hogy mi az oka, ha nem azt nézzük, hogy el kell távolítani az elmúlt rendszerben sötétebb vagy nem túl tiszta bírákat és azonfelül másokat is, mi lehetett a célja? 70 éves bírák; igen, ezen el lehet vitatkozni, hogy jó-e, hogy egy 70 éves ember még bíráskodik. Igen, mellette áll, hogy nagy a gyakorlati tudása, hatalmas a szakmai tapasztalata. Az mindenképpen mellette áll, hogy igen, bíráskodjon. Másrészről ott van, hogy 70 éves ember. Sajnos Magyarországon például a férfiaknál az átlagéletkor nincs is ennyi, vajon az egészségi állapota alapján alkalmas-e arra, hogy a bírói tisztséget még betöltse, esetleg már meglassult mind szellemileg, mind testileg, nyilván ezeket is figyelembe lehet venni, és valóban lehet olyan szakmai érv egyébként, amely alapján jó az a gondolat, hogy nem 70 évesen, hanem korábban mennek nyugdíjba a bírák.

Nyilván meg lehetett volna nézni a nemzetközi tapasztalatokat, hogy máshol hogy van, és azt is láthatta volna akkor a kétharmados többség, ha megnézte volna, hogy nem sok olyan ország van, ahol 62 év az a korhatár, ahol a bíráknak nyugdíjba kell menniük, hiszen talán az egyetlen hely Európában, és ez Szlovákia, de a környező államokban, például Lengyelországban, Romániában, Csehországban 65 és 70 év között van a korhatár, vagy 75 év Spanyolországban, vagy Nagy-Britanniában most szállították le nemrég 75 évről 70 évre, vagy ott van az Amerikai Egyesült Államok, ahol nincs is korhatár, tehát akár élethosszig, 90-100 éves korig is betöltheti a tisztségét a bíró, amennyiben természetesen egészségügyileg alkalmas rá (Dr. Répássy Róbert: Amennyiben megválasztják.) Amennyiben megválasztják, így van.

De ezt a nemzetközi kitekintést is, úgy érzem, hogy az akkori kapkodásban a kétharmados többség elmulasztotta. Ezeknek lett a következménye az, hogy nem állta ki az alkotmányosság próbáját, és az Alkotmánybíróság a 33/2012. számú határozatában 2012 nyarán visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. Hogy milyen indokokkal semmisítette meg, ez is nagyon érdekes, és az alkotmányügyi bizottság ülésén el is mondtam, hogy éppen Rubovszky György képviselőtársam volt az, aki amikor meghallotta az alkotmányügyi bizottságban ezt a törvénytervezetet és a bírák 62 éves korban történő kényszernyugdíjaztatását, akkor első felindulásában azt mondta, hogy ezt nem lehet így bevezetni, hogy egyik napról a másikra ezt kimondjuk. Ha elfogadja azt, hogy szállítsuk lejjebb 70 évről, mondjuk, 65 évre ezt a korhatárt, akkor is kell lenni egy átmeneti rendelkezésnek, és nagyjából körülbelül ez volt az, amit az ellenzéki pártok is megfogalmaztak akkor, amikor elmondták a maguk véleményét, és mi is ezt fogalmaztuk meg a Jobbik Magyarországért Mozgalomban.

Rubovszky úr nevét azért említettem meg, hogy a kormányoldalról is volt ilyen jellegű vélemény. Mennyire érdekes az alkotmányügyi bizottság véleménye, amik ott elhangzottak, az ott elhangzott jogi érvelések szinte tökéletesen megegyeznek az Alkotmánybíróság jogi érvelésével. Ugyanezeket, a fokozatosság elvét említették meg, az elmozdíthatatlanság elvének sérelme nélkül történő változtatást, a bírói függetlenség elvét, tehát ezek voltak azok az elvek, amelyek akkor elhangzottak, és gyakorlatilag ugyanez köszön vissza az Alkotmánybíróság döntéséből is, mindazok ellenére, hogy az Alkotmánybírósággal is, hogy is mondjam, nem is az Alkotmánybírósággal, de ezzel a kinevezési módszerrel, amit az elmúlt három évben tapasztaltunk, messze nem értett egyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Folyamatosan sérelmeztük azt, hogy megváltozott az alkotmánybírák kinevezésének a gyakorlati módszertana, hiszen sorozatban olyan emberek kerültek kinevezésre, akiknek a párttól, pártoktól való függetlensége, hogy is mondjam finoman, azt mondom, picit megkérdőjelezhető, hiszen ha pártemberek kerültek oda, akkor elgondolkodik az ember, hogy vajon amikor olyan döntéseket kell hoznia az Alkotmánybíróságban, amelyet talán ő maga javasolt a bizottságban, talán ő maga is érvelt mellette itt, a parlamentben, ő maga is megnyomta a gombot, az igen gombot akkor, amikor ezt a törvényt meghozták, akkor vajon helyes-e, ha majd ez a korábban, egy évvel azelőtt még politikus fog majd dönteni ugyanarról a törvényről az Alkotmánybíróságon, amikor ő alkotmánybíróként dolgozik.

Mi azt mondjuk, hogy ez nem szerencsés, és a jogállamiság elvét nem kicsit sérti álláspontunk szerint, amikor ez történik. Valami visszaigazolás akkor bekövetkezik, és nem jó, amikor azt látjuk, hogy kik fogalmaztak meg különvéleményt például az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatosan; nyilván még akkor is, ha tiszteletben tartjuk, igyekszünk tiszteletben tartani az alkotmánybírák függetlenségét, hogy azért nagyon érdekes, hogy kik azok, akik megszavazták, és kik fogalmaztak meg különvéleményt. Valahol azt gondolom, hogy az ellenzék, a nemzeti ellenzék, a Jobbik álláspontját támasztja alá, amikor azt mondtuk, hogy nem helyes az Alkotmánybíróságnál, a kinevezéseknél ennek az alkalmazása, és elképzelhető, hogy valahol vissza fog ütni.

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy ez egy tendencia az elmúlt három esztendőben, hiszen egy másik súlyos problémánk az, hogy például ma már egy képviselő nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz abban az esetben, ha úgy érzi, hogy az a törvény alkotmányellenes, hiszen az új szabályozás szerint a megválasztott képviselők egynegyede rendelkezik ezzel a joggal, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy egyetlenegy olyan párt van jelen pillanatban a parlamentben, amely ezzel az egynegyeddel rendelkezik, ez pedig a Fidesz. Tehát a Fidesz meghozza a törvényeket kétharmaddal, és minimum egynegyeddel gyakorlatilag ő az egyetlen, aki javasolhatja, legalábbis a parlamenti képviselők közül, hogy ezeket a jogszabályokat megváltoztassák. Mi ezzel sem tudtunk egyetérteni. Tehát a kétharmados többség mindent visz, úgyhogy ezzel kapcsolatosan nem sok beleszólása volt az ellenzéknek.

Még egy érdekessége volt a beterjesztésnek annak idején, amikor ez a törvényt hatályon kívül helyezett... - néhány törvény, paragrafus megszületett, mégpedig az, hogy az első tervezetben csak a bírák szerepeltek. Ebből is látszik az a szándék, hogy kikkel. Tehát nem egy egységesítése az igazságügyi nyugdíjaknak, nem az volt a szándék - egyértelműen látszik -, hanem az, hogy a hirtelen harag, a hirtelen felindulás, amely csak a bírák ellen irányul, és csak a 62 évet betöltött bírák ellen irányult. Ez teljesen egyértelmű, ha körbejárjuk ezt. Ennek az útnak sajnos kárvallottjai lettek az ügyészek, mert nem lehet megkülönböztetni a két szervezetet egymástól, és ha már beleestek, akkor utána jöttek a többiek sorban, a bírósági végrehajtók és a közjegyzők, és így szépen tágult, bővült a kör, hogy ne tűnjön ki az, hogy csak a bírákra vonatkozik, de adott esetben amikor az ember végigélte, hogyan lettek beterjesztve ezek a törvénymódosító javaslatok, ezt nagyon szépen lehetett követni, s ki lehetett következtetni, hogy ez csak és kizárólag a bírák ellen irányul.

(15.40)

Sokszor tiszteletben lehet azt tartani, hogy egy kétharmados többségnek vagy egy parlamenti többségnek legyen joga megállapítani azt, hogy a végrehajtói hatalomban vagy itt-ott, a kinevezési jogkör gyakorlásakor ki-ki nevezze ki azokat az embereket, akikkel ő együtt akar dolgozni. De amikor megnézzük a klasszikus demokrácia alapelveit és a hatalmi ágak szétválasztását és a bírák függetlenségét, akkor azt mondom, hogy ily mértékben beavatkozni a bírói rendszerbe, hát, mit ne mondjak, ez már megalapozza, megalapozhatja azt, hogy ez már egy beavatkozás a bírák függetlenségébe. Tehát ezzel sem lehet semmiféleképpen egyetérteni.

Hogy kibővült a kör az ügyészekre, közjegyzőkre, végrehajtókra, igazságügyi alkalmazottakra - miért? Miért van az a megkülönböztetés? És miért van a megkülönböztetés ezek között, akiket elmondtam, és mindenki más között? Rögtön elmondtuk, amikor ez bekerült, és vitára került sor a parlamentben, mert mindig azt mondták, hogy de 62 év a nyugdíjkorhatár, miért ne lehetne elküldeni a bírákat? Mindenkire ez vonatkozik. Mindig próbálták elmaszatolni azt a kérdést, hogy az egyik esetben lehetőség a nyugdíj, a másik esetben pedig kötelező. És itt ez az alapvető megkülönböztetés, amikor megkülönböztetik a bírákat, amikor azt mondták, hogy egy bírának, egy ügyésznek 62 éves korban el kell mennie, míg más 62 éves korban nyugdíjba mehet, de dolgozhat ott továbbra is abban a pozícióban. Tehát ez is egy megkülönböztetés volt.

És ha már ezeket nézzük, akkor nézzük, hogy ezekre a kérdésekre, amikor ezt feltettük, soha nem kaptunk választ. De akkor a bírósági és az ügyészségi vezetők esetében... (Dr. Répássy Róbert: Ügyészeknél 65 év a korhatár. Mindig is annyi volt.) Nem így van, de bírósági, ügyészségi vezetőknél akkor miért van az, hogy 70 év a legfőbb ügyésznél, és miért van az, hogy akár adott esetben, mint ahogy ezt többször érveltük, akár életfogytiglan is lehet. (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Mert lehetnek szakmai érvek, hogy azt akarjuk, hogy 65 éves kor - azt mondják a fiatalok, hogy adott esetben ők már idősebbek, nem értünk vele egyet, hogy ők aktívan dolgozzanak, no, de akkor a legfőbb vezetőkre ez miért nem vonatkozik? Azt gondolom, ezekre nem kaptunk megfelelő választ, hogy ez miért van így.

Aztán: Navracsics Tibor igazságügy-miniszter úr jegyzi ezt a módosítást most. Ha megnézzük az indokolást, leírja ebben az indokolásban, hogy az egységes szabályozás elve kell hogy érvényesüljön a bíráknál, az ügyészeknél, és hogy azért van egységes szabályozás. Lehet, hogy a szabályozás egységes, de mégsem érvényesül az egységes szabályozás elve minden szempontból, hiszen az ügyészek jövedelme sok-sok éve meghaladja a bírákét. Még akkor is, ha államtitkár úr el fogja majd mondani, hogy azért van, mert a bírák 13. havi fizetése megvolt, az ügyészekét meg megvonták. Volt két ilyen év valóban, de mégis az ügyészségnél folyamatosan vannak a 2 havi, a 3 havi különjuttatások, amit a bírák már körülbelül 8 éve nem kaptak meg, és lehet, hogy két évig valóban volt némi közeledés a fizetésekben, de mégis sokkal magasabb az ügyészek fizetése jelen pillanatban évente 2-3 havi pluszjuttatással, mint a bíráké. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tőlük kellene megvonni, mert egyáltalán nem erről szól, de amennyiben valóban él ez az elv, amit a miniszter úr leírt, az egységes szabályozás elve, akkor valahol ennek érvényesülnie kellene, és nem megvonni kellene, hanem a másik oldalon is ugyanazokat a juttatásokat kellene megadni. A bíráknál 8 éve nincsen, az ügyészeknél pedig minden évben van, most is volt kettő a 2012. évben.

Nemcsak az Alkotmánybíróság mondta ki az ítéletét erről, hanem az Európai Unió Bírósága is, a C-286/12. számú ítélete kimondta, hogy a magyar parlament által elfogadott törvénynek az ominózus szakaszai a 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkébe és 6. cikkébe ütköznek, hiszen eltérő bánásmódot eredményez. Éppen erről beszéltünk mindig, erről az eltérő bánásmódról beszéltünk, hogy ez a törvény viszont sajnos eltérő bánásmódot jelent a bírákkal, az ügyészekkel szemben, az igazságügyi alkalmazottakkal, a közjegyzőkkel, bírósági végrehajtókkal szemben.

És így jutottunk el oda, hogy megszületett ez a törvény, illetve még a törvény nem született meg, ez a törvénytervezet, amely már gyakorlatilag tartalmazza azokat az elveket, amelyeket mind az Alkotmánybíróság, mind az Európai Unió Bírósága, mind pedig részben az ellenzék annak idején elmondott, illetve akár a kormánypárti politikusok is bírálatként első felindulásukban elmondtak az eredeti koncepcióról.

Ez a probléma ezzel a törvényalkotással, hogy azért térünk vissza sorozatban az eredeti koncepcióhoz és hozunk új törvényeket, mert az a törvényalkotás rossz, mert az hirtelen haragból, egyéni érdekekből, egyéni érdekeket követve születik meg. És ennyi mindenen kell keresztüljutnia, Alkotmánybíróságon, európai uniós bíróságon és egyéb fórumokon, hogy utána eljussunk oda, hogy ahhoz képest viszonylag egy jó, egy sokkal jobb törvényjavaslat kerüljön be, hiszen az eredetihez képest nyilvánvalóan a most tárgyalt törvényjavaslat nyilván sokkal jobb. Figyelembe veszi azokat az elveket, amelyet mind az Alkotmánybíróság meghatározott, mind az Európai Unió Bírósága, mind pedig az ellenzék a kritikája során meghatározott. Itt elsősorban gondolok arra a fokozatosságra, az átmenetre, a bírói függetlenség, a bírói eltávolíthatatlanság elvének figyelembevételére, amelyek ebben már érvényesülnek.

Nagyon sajnáljuk, hogy ezt a jogszabályt nem akkor sikerült meghozni, nem hallgatva akkor az ellenzék jó tanácsaira, hiszen a Jobbik Magyarországért Mozgalom megmondta, amikor bekerült a parlamentbe, hogy minden olyan jogszabályt meg fogunk szavazni és támogatni fogunk, ami nemzeti érdekeket szolgál, amelyek pedig nem, azokat nem. Teljesen függetlenül attól, hogy ki van Magyarországon kormányon, a Jobbik Magyarországért Mozgalmat ez az elv vezérli, és nagyon sajnáljuk, hogy nem ez a törvénytervezet került be akkor.

Itt már ez a törvénytervezet az érintett dolgozóknál, tehát mind a közjegyzőknél, bíráknál, ügyészeknél, igazságügyi dolgozóknál, bírósági végrehajtóknál figyelembe veszi azokat az elveket. Figyelembe veszi a fokozatosságot, és megfelelő időintervallumot hagy arra az átmeneti időszakra, amely itt most rendelkezésre áll, mégpedig tíz évben meghatározván ezt, és tíz év alatt fog hatályba lépni 2022-23-mal a jogszabály eredeti elképzelése, eredeti koncepciója. Azt mondjuk, hogy ez a 10 éves idő megfelelő intervallum arra, hogy felkészüljön az a bíró is, az az ügyész is, illetve bárki, akire a törvény hatálya, a személyi hatálya kiterjed, hogy rá is fog vonatkozni ez a jogszabály. Ez már precízen kidolgozza, az átmeneti időszakra lebontva fokozatosan a különböző évben születettek esetében, hogy rá mikor milyen szabály fog vonatkozni.

Illetve nagyon fontos kérdés az is, ami még itt fölmerült, hogy abban az esetben, ha még nem kíván nyugdíjba menni, akkor is lehessen rendelkezési állományban tartani a bírákat. Ez egy picit már arra is előre enged következtetni, amit Handó Tünde elnök asszony fogalmazott meg itt, amikor arról beszélt, hogy a bírák nyugdíjazása esetén szükség lenne egy olyanfajta pótlék megállapítására, amely figyelembe venné azt, hogy a bíró a megbízatása ideje alatt semmiféle másodállást, másfajta keresőtevékenységet nem végezhet, és ez valahol kompenzálná. Ez már egy picit mintha annak az előszele lenne, és ugyanúgy megvalósul az ügyészeknél is azon elv alapján, amit a miniszter úr ezzel kapcsolatban megfogalmazott.

Ennek a törvénynek is vannak még hibái, hiszen azt látjuk, hogy külön rendelkezik arról a törvény, hogy nem lehet visszahelyezni a vezetői pozícióba a leváltott tisztségviselőket, ami azért elég érdekes, mert ellenkezik azzal a bírói joggyakorlattal, illetve korábbi törvényi alapelvekkel, amelyeket megszoktunk, hiszen amennyiben jogellenességet állapít meg egy bíróság, akkor visszahelyezi. És hova helyezi vissza? Nyilván abba a pozícióba, ahonnan ő eljött.

(15.50)

Tehát ez egy nagyon érdekes kérdés. S persze értjük mi annak a problémáját, hogy közben meg a jelenlegi törvényi szabályozásnak megfelelően már ki lett nevezve arra egy vezető. Hát igen, ez nagy probléma, de annak a kimondásával, hogy nem lehet visszahelyezni, teljes mértékben nehéz egyetérteni. El lehet gondolkodni valamilyen kompromisszumon ezzel kapcsolatban.

Aztán az is érdekes, hogy a bírót a saját kérésére kell visszahelyezni. Azt gondolom, amikor egy bíró a munkaügyi eljárás során kéri a visszahelyezését, és a bíróság ezt a visszahelyezést rendeli el, akkor azt ne kelljen újra kérelmezni, mert ez egy bíránál akár megalázó is lehet, hanem ha a bíróság a visszahelyezést rendelte el, akkor számomra nem értelmezhető az, hogy miért kell újra kérelmezni. Ha viszont nem akar visszajönni, mert a törvény másik lehetőségét, amit államtitkár úr részletesen ismertetett, kívánja igénybe venni, akkor már nyilatkozhat arról, hogy ő ezt nem kívánja igénybe venni, és inkább egy átalány-kártérítésre tartana igényt. Akkor nyilatkozzon erről, de szerintem annak automatikusan kellene következni, hogy abban az esetben a kinevezésének automatikusnak kell lennie.

Mindent összegezve azt kell látnunk, hogy a kormány, illetve a kétharmados többség most reparál, megpróbálja reparálni azt, amit elrontott, ami rossz jogszabályt hozott. Annak örülök, hogy amikor ez bekerült, akkor a javaslat legalább igyekezett összegezni azokat a hibákat, amelyeket mind az ellenzék, mind az Alkotmánybíróság, mind az Európai Bíróság föltárt, és ebből már egy sokkal jobbat alkotott meg, aki a javaslatot benyújtotta. Azt sajnálom, hogy nem ezt tette meg eredetileg.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)