Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ismert előzmények után én azt gondoltam, hogy még a megegyezés is realitása a mai vitanapnak. Hiszen ismerjük azt, hogy 1990. május 23-án Antall József leszögezte: “Erős, a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdálkodás áll a kormány stratégiájának középpontjában.ö Majd Boross Péter folytatta, 1994. március 30-án azt mondta: “Egy biztos, ha polgári állapotokat kívánunk teremteni ebben az országban, akkor privatizálni kell.ö

Ezt folytatta Horn Gyula, aki mérföldkőnek tekinthető a privatizáció szempontjából.

Számos munkahely létesült ebben az időszakban; felgyorsította a magánosítást, és jelentős mértékben csökkentette az akkorra jelentősen felduzzadt államadósságot.

A kör tovább folytatódott, hisz Orbán Viktor is hasonló módon vélekedett. Például 1999. május 27-én a következőt mondta a Magyar Nemzetnek: “Az egészségügy legfontosabb feladatai között szerepel a családorvosi rendszer magánosítása és az ellátórendszer reformja, melynek keretében egyes kórházak privatizációjára is sor kerülhet.ö Aztán 2000. január 13-án, szintén Orbán Viktor, a rádió Reggeli krónika című műsorában: a miniszterelnök, mármint Orbán Viktor szerint “csak egy fejlesztési privatizációs programmal lehet segíteni azon, hogy ne kelljen a polgároknak évente 70 milliárd forinttal támogatniuk a veszteséges vasutatö.

Ezeket azért mondtam el, mert amik ma itt elhangzottak, szöges ellentétei voltak az akkori megnyilatkozásoknak. Én ezeket nem is provokációként mondtam, hanem azt gondolom, akkori normális és okos gondolatok voltak, hiszen egy olyan egészségügyben, amely sem a betegnek, sem az orvosnak nem megfelelő, valóban tenni kell valamit.

Ezen előzmények után én azt gondoltam, hogy nagyobb lesz az egyetértés. Az 1995. évi privatizációs törvény néhány oldalas melléklete ma tartalmazza azokat az állami vagyontárgyakat, felsorolja azokat, amelyekről ma itt szó volt - igazán nem nagy számú állami ingatlan, állami tulajdonú vállalat. Azt gondolom, hogy ezekben meg lehet egyezni. Sajnálom, hogy úgy zajlott le ez a vitanap, hogy nem volt meglepetés. Ezt azért mondtam, mert a vitanapok sajnos így szoktak lezáródni, mint ez a mai nap, hogy nincs megegyezés, nincs azonos látásmód. Pedig valóban úgy látom, hogy nem vagyunk távol a megegyezéstől.

Én azt gondoltam, hogy egyenként elővesszük a vállalatokat, és érvekkel meggyőzzük egymást arról, hogy ezeknek hol kell szerepelniük. De nem olyan érvekkel, nem érzésekkel kell ezt megítélni, hanem egészséges vitával, érvekkel, ellenérvekkel, számokkal, előnyökkel és hátrányokkal, ezen előnyök és hátrányok arányaival.

Ismét nem tettünk mást, mint eljutottunk addig, mint említettem, hogy mindenki elmondta, ami a szívét nyomta, és gyakorlatilag megegyezés híján fogunk felállni. A kormány nem érthet egyet azzal, hogy egy fideszes kiáltvány fogja rögzíteni a jövőben, hogy mi maradjon állami, és mi ne. Erre van egy demokratikus forma, ez az úgynevezett 1995-ös privatizációs törvény - ennek a melléklete tételesen rögzíti azokat az állami ingatlanokat, amelyekről ma beszéltünk.

Számomra meglepetés volt, hogy a nemzeti vagyonszerző Fidesz most nemzeti vagyonszerződést kíván kötni. Ahogy végignézzük 1990-től ezt az utat, mégiscsak azt látjuk, hogy többé-kevésbé minden kormány tette a dolgát, és egy irányba tette a dolgát, attól függetlenül, hogy itt ma ki mit mondott. Tették ezt egyes kormányok nagyobb hatékonysággal, egyesek elhúzott szájjal, egyesek kevés bevétellel, mások nagyobbal, de azt gondolom, hogy valamennyien tettük, mindenki tette a dolgát. A mai kormány arra törekszik, hogy a parlament által megszabott 1995. évi privatizációs törvénynek megfelelően végezze ezt a dolgát.

A magánosítás ügye nem egy statikus állapot. Azért is nem lehet erről szerződést kötni, és azért jó, ha egy törvény mellékletében van, amit akármikor elővehetünk, ha módosítani akarunk. Ennek a megítélése feltételezi mind a külső-belső gazdasági viszonyok folyamatos megfigyelését, mind a társadalmi viszonyok megfigyelését, vagyis igényli a folyamatos felülvizsgálatot. Ezért azt gondolom, hogy ez a folyamatos figyelemmel kísérés rögzített, így felesleges egy kőbe vésett, új iratot hozni erről.

Révész Máriusz felszólalását írtam fel magamnak, aki olyan kijelentésekkel hadakozott, amelyek itt egyébként el sem hangzottak a parlamentben.

Font Sándornak, aki sajnos nincs itt (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Már senki sincs itt!): azt gondolom, gondolja meg újra, hogy hova ült, melyik pártba, mert ahogy így felolvastam az előzményeket, amiket elmondott, azokkal szöges ellentétben nyilatkozott.

Pokorni úr, 1989-ben a piacgazdaság mellett döntött az ország népe - ez kapitalizmust jelent.

Magyarország versenyképessége az elmúlt másfél évtizedben azért növekedett olyan gyorsan és olyan jelentős mértékben, mert sikerült jelentős eredményt elérni a fejlett országok piacain, évről évre dinamikusan tovább növelni a részesedésünket, és azért, mert nem haboztunk; mert annak idején a felelős kormányok, az elmúlt 15 év kormányai, vállalva az ezzel járó vitákat, ellenvéleményeket, időben meghozták a szükséges döntéseket.

A privatizáció alapjaiban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon új iparágak jöjjenek létre, hogy jó feltételekkel léphettünk a XXI. századba. Magyarországon közel tíz éve lényegesen gyorsabb a növekedés, mint a régi európai uniós tagoknál, és a térségben is jó a helyezésünk. Ha megvizsgáljuk az adatokat, akkor megállapítható, hogy az 1997-től 2004-ig terjedő időszakban Magyarország átlagos növekedése 4,2 százalék volt, míg ugyanebben az időszakban Csehország 1,9 százalékkal, Szlovákia 3,9 százalékkal, s Lengyelország szintén 3,9 százalékkal növekedett évente. Köztudott, hogy a térségben Magyarországon volt a leggyorsabb és a legradikálisabb a privatizáció.

A magyar kormány álláspontjának összefoglalásaként szeretném ismételten és nyomatékosan hangsúlyozni: célunk a piacgazdaság megerősítése és hatékony felhasználása a társadalom javára. Ez a cél nem érhető el a piacgazdaság alapvető intézménye, a magántulajdonban lévő, egymással versengő gazdasági szereplők nélkül.

A demokratikus koalíció és az azt alkotó Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége egybehangzóan vallja, hogy az államnak tulajdonosként - hangsúlyozom: tulajdonosként - csak egészen kivételes esetben kell vagy lehet gazdasági vállalkozásban részt venni. Ezt az alapvető elvet követjük a rendszerváltás óta. Ennek megvalósítása szolgált alapjául annak, hogy a magyar gazdaság - nem csekély akadály leküzdése után - a felemelkedés útjára lépett. És visszautasítunk minden olyan próbálkozást, amely elriaszthatja a vállalkozókat a befektetéstől; amely jogbizonytalanságot szülhet; amely esetleg népszerűnek tűnő, ám a gazdasági racionalitással szembehelyezkedő populista álláspontot jelenít meg.

(14.10)

Elutasítjuk a visszaállamosítás gondolatát, és a magyar gazdaság további fellendülése érdekében töretlenül végigvisszük a programunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)